Kulcs az id�ben

1. r�sz

- Ez egy k�s�rlet lesz, Darius – vil�gos�tott fel v�gre az ap�m. M�r azt hittem, soha nem fogja el�rulni, hogy mif�le tervei vannak ma �jszak�ra. Most legal�bb felcsillant a rem�ny, hogy mond valamit, de amilyen gyorsan j�tt, el is m�lt a pillanat. Az ap�m, az �j-s�dhek n�p�nek kir�lya nem folytatta. M�r az agyamra ment a titokzatoskod�ssal, �s ett�l nem hogy jobban v�rtam a pillanatot, amely elhozza a megv�lt�st, lehull a lepel a sz�nd�k�r�l, de m�r a h�tam k�zep�re k�v�ntam az eg�sz hercehurc�t.
Ny�rk�z�p �jjele volt, Szent Iv�n �j, vagy Litha, ahogy a F�ny n�pe nevezte. Mi viszont ekkor voltunk a lehet� leggyeng�bbek, hiszen a saj�t var�zser�nk nagyon kev�s ut�np�tl�st kapott a r�vidke �jszak�kon. Jelenleg semmi m�sra nem v�gytam, minthogy kipihenjem magam. Holnap �gyis ism�t ott kell majd �llnom az er�d�nk falain�l, h�tha a f�ny katon�i idemer�szkednek. �n voltam az �rparancsnok. Nan�, hogy nem volt semmi dolgom, de egy hercegre term�szetesen nem b�znak vesz�lyesebb feladatot, legal�bb is addig nem, am�g hivatalosan is �t nem esik a harmadik beavat�son, �s bel�p a val�di feln�ttkorba. Az els� beavat�s a m�gia meg�rkez�se, �gy t�z-tizenh�rom �ves kora k�z�tt minden s�dh megtanulja haszn�lni az alapvet� szertart�sokat. A m�sodik, amikor t�rsat v�lasztunk magunknak. Ennek az id�pontj�t mindenki maga szabja meg, de am�g r� nem sz�nja mag�t, gyerekk�nt kezelik. Teh�t s�rget az id�. A harmadik pedig, amikor neki mag�nak is megsz�letik a gyermeke. L�ttam m�r tizen�t �ves feln�tteket, �s l�ttam �tven �ves gyermekeket is. Egyik v�glethez sem szeretn�k tarozni, �m tizenh�t �ves fejjel m�g korai lenne kiv�lasztanom �letem t�rs�t, m�g akkor is, ha van r� jel�lt…
Visszatereltem a gondolataimat a jelenbe, �s sz�m�ztem a fejemb�l a gy�m�ntosan csillog� hajf�rt�ket. 

- Mif�le k�s�rletr�l is van sz�, ap�m? – k�rdeztem t�relmetlen�l, mikor meg�rkezt�nk a kast�ly �ltalam ismert legm�lyebb folyos�j�ra. � azonban �gy tett, mintha nem hallott volna egy sz�t sem. Kedvem lett volna visszafordulni, h�tha azt �szreveszi, ha t�vozom, megsz�llott arca azonban biztos�tott afel�l, hogy nem lenne �rtelme l�zadozni. Hanyagul d�ltem a folyos� fal�nak, mik�zben � az egyik sarokban matatott valamit, rendk�v�l figyelmesen. N�m�n b�multam a visszafel� vezet� utat, h�tha a v�gyaim felr�ppentenek oda. M�g eltart egy darabig az �jszaka, akkor is, ha nagyon r�vid. M�g tal�n megtal�lhatom azt a kedves kis hercegn�t, akinek a mosoly�t�l eg�sz testemben felmelegszem.
Mire id�ig jutottam, ismer�sen s�rl�d� hang �t�tte meg a f�lemet. A kast�lyunkban rengeteg rejtekajt� volt, �s mindannyian hasonl� hang k�s�ret�ben ny�ltak. �gy t�nt, ap�m ide rejtette, amit rejteni akart. 
- Gyere! – utas�tott kem�nyen, amint felt�rult az alig egy m�ter magas ny�l�s a falban. M�g�tte vaks�t�t volt, de ap�m nem bajl�dott f�nygy�jt�ssal. Nekem sem volt r� sz�ks�gem, f�ny n�lk�l is kit�n�en �rz�keltem a vil�got, �s tudtam, hogy egy, m�lys�gbe vezet� l�pcs� v�r r�nk.
- Rem�lem, nem lesz olyan v�szes, hogy r�nk omoljon az eg�sz – morogtam az orrom alatt, ap�m azonban most sem m�ltatott figyelemre. – Mi�rt h�vt�l le ide egy�ltal�n, ha �gy teszel, mintha itt sem lenn�k? – �rdekl�dtem g�nyosan.
- Hallgass – parancsolt r�m, mire egy s�haj k�s�ret�ben v�gre befogtam a sz�mat, �s k�vettem �t a l�pcs� alj�ig. Teh�t azon t�l is tartott a kast�ly, hogy �n ismertem. K�nytelen voltam bevallani magamnak, hogy m�gsem lehettem annyira k�v�ncsi, felfedez� hajlam� �rd�gfi�ka gyerekkoromban, mint hittem, ha a saj�t otthonom m�g mindig tud meglepet�st okozni.
A l�pcs� alj�n m�r azt gondoltam volna, hogy v�gre v�get �rnek a mai megpr�b�ltat�saim, �s mivel �gysincs itt semmi, visszamehetek. De ap�m egy �jabb rejtekajt�val kezdett vesz�dni. Nem �lltam meg, hogy ne puszt�tsam tov�bb �r�lt �n�rzet�t a gunyoros k�rd�seimmel.
- Mi az, amit ekkora biztons�gban akarsz tudni? Csak nem szerezted meg a kulcsot a Pokol kapuj�hoz? – �rdekl�dtem, mire megsemmis�t�nek sz�nt pillant�ssal jutalmazott. A k�vetkez� pillanatban kiny�lt az ajt�, �s a hirtelen f�nyess�g majdnem ki�gette a t�l t�gra nyitott pupill�mat – holott mind�ssze egy apr�cska g�mbb�l �radt, melynek fel�let�n elektromoss�g szikr�zott, sz�nni nem akar�an.
- Itt van. �s most m�r fogd be! – mondta az ap�m, �s betess�kelt az alig m�sf�lszer m�sf�l m�teres lyukba. Nem volt sz�ks�g tov�bbi k�rd�sekre, an�lk�l is magyar�zni kezdett.
- Ma �jf�lkor a leger�sebb a f�ny m�gi�ja, mint azt tudod – kezdett bele. – Ilyenkor nek�nk is jutni fog bel�le. Majd megl�tod! Csak csin�ld, amit mondok, �s �llj oda! – mutatott a g�mb t�loldal�ra. Kelletlen�l bepr�seltem magam az �llv�ny �s a fal k�z�, �s unottan v�rtam, am�g ap�m �jabb �r�lt k�s�rlet�nek r�szletei kibontakoznak el�ttem.

- Ha sz�lok, tedd a kezed a g�mbre, �s mondd el, mit �rzel! Ha minden a terveim szerint halad, akkor k�pes leszel haszn�lni az elemi m�gi�t is, �s megtan�thatod a n�p�nknek.
- Biztos csak j�l meg fog r�zni – vontam meg a v�llamat. Nem igaz�n villanyozott fel a lehet�s�g, hogy az elemi m�gi�t haszn�ljam. Az a f�ny �r�ltjeinek a kedvence. De k�rdem �n, minek t�zet gy�jtani, ha remek�l l�tunk a s�t�tben? 
- Ne g�nyol�dj, Darius! – sziszegte nekem ap�m. – M�g egy perc. K�sz�lj fel! Majdnem lek�st�k a pillanatot… - motyogta maga el�.
- Mi�rt nem magad csin�lod? – �rdekl�dtem, b�r nem voltam biztos benne, hogy hallani akarom a v�laszt.
- Mert vesz�lyes lehet. Ha m�gsem �gy s�l el, ahogy k�pzeltem, akkor �n meg tudlak menteni t�ged, ford�tva viszont es�lyed sincs.
- �s akkor mi�rt nem egy szolg�t v�lasztott�l k�s�rleti ny�lnak? 
- Ilyen hatalmat eszem �g�ban sincs szolg�k kez�be adni! – fortyant fel. – H�rom… kett�… - kezdett visszasz�ml�lni. Kicsit �gy �reztem magam, mint Samainkor, amikor az �jf�li harangsz�val l�pt�nk �t az emberek vil�g�ba, �s saj�t m�gi�nk t�zij�t�k�val sz�rakoztattuk a b�rgy� embereket. – Most! – �v�lt�tt fel v�ratlanul az ap�m. 
Megtettem, amit k�rt. A g�mbre helyeztem a kezemet. Az els� pillanatban azt hittem, hogy v�gleg nem siker�lt a k�s�rlet. Az elektromoss�g nemhogy megr�zott volna, de teljesen elhalt a g�mb fel�let�n a kezem �rint�s�nek nyom�n. Csakhogy mire kinyitottam a sz�mat, hogy sz�v� tegyem a probl�m�t, d�b�rg� robban�s r�zta meg a cs�ppnyi helyis�get. A hang olyan er�s volt, hogy k�nytelen voltam befogni a f�lemet. Lekuporodtam a sarokba, �s csak azt rem�ltem, hogy nem d�l r�m az eg�sz rohadt kast�ly. 
De annak esze �g�ban sem volt �sszed�lni. M�g a k�r�ttem l�v� falak sem s�r�ltek meg, minden �pp ugyanolyan maradt, mint volt, s a g�mbt�l csup�n n�h�ny centire h�z�dott egy v�kony, k�ls� burok – mintha a robban�s els� pillanat�ban elkapott f�nyk�pre n�zn�k.
D�bbenten emeltem fel a fejemet, hogy sz�ljak az ap�mhoz, megk�rdezzem, mi t�rt�nt, mi volt ez az eg�sz, de � m�g mindig a g�mb�t n�zte. S�t. Megmerevedett abban az �llapotban, amiben az �jf�l �rte �t. Szemei figyelmesen �sszesz�k�ltek, karja f�lig felemelve, ahogy �pp leeresztette volna az �r�j�t. De nem mozdult, mintha r�sz�v� v�lt volna a f�nyk�pnek, �s soha t�bb� nem tudna szabadulni t�le.
Fogalmam sincs, hogy mennyi id� telt el �gy, m�g meredten b�multam a lehetetlent. Csak arra eml�kszem, ahogy rohanok, �t a zord kast�lyon, melynek minden lak�ja ugyanabban a pillanatban dermedt meg. A f�k mozzanatlanul �lltak, level�k sem rezzent. A vil�g eln�mult, olyan v�gtelen n�mas�gba dermedt, amelyet soha azel�tt nem tapasztaltam. 

Csak akkor tisztult ki a k�p, amikor a lakoszt�lyomba �rve halott any�m t�kre el� �lltam. Elmormoltam a megfelel� szavakat, amellyel mindig k�rtem a seg�ts�g�t.
- Miriel, egyetlen fiad k�r… esedezik tan�csod�rt. J�jj vissza hozz�m! – susogtam bele a t�k�rbe, �s mintha hatalmas darab k� szakadt volna le a sz�vemr�l, amikor az �veglap ismer�sen fodroz�dni kezdett. Az arcom hely�t any�m� vette �t, a n��, akit soha nem l�ttam �letemben, �s aki mostanra m�r fiatalabbnak t�nt n�lam. Tizenhat �ves volt mind�ssze, amikor megsz�lt engem, s m�snap �tadta �let�t nekem – nekem, aki egy�bk�nt k�ptelen lettem volna �letben maradni a beteg testben, amelybe sz�lettem, s amelyet any�m utols� �ldozata gy�gy�tott meg.
- Itt vagyok. Tudom, mi t�rt�nt, nem kell elmondanod. Ap�d k�s�rlete m�g a v�rtn�l is rosszabbul s�lt el, igaz? 
- Mi…? A v�rtn�l? Mi�rt, mire sz�m�tottatok? – k�rdeztem, d�bbenten kutatva a szavak ut�n. Tudtam, hogy ahol van, nincs egyed�l. �seink �s isteneink erdej�ben lakik. 
- Sietnem kell, �gyhogy figyelj nagyon! �t nem tudtuk meg�ll�tani, hisz ismered, ha valamit a fej�be vesz, m�g az istenek sem t�ntor�thatj�k el a sz�nd�k�t�l. Az a g�mb a leg�rtalmasabb fegyver volt, amelyet valaha k�sz�tett, s ezt m�g � sem tudta biztosan. A g�mb felrobbant. Meg�ll�tottuk az id�t a vil�gotokban, �gy kaptok m�g egy es�lyt. �t kell menned az emberek vil�g�ba, �s megkeresned a kulcsot… - any�m hangja megremegett. Mintha zavart�k volna a kett�nk k�zti kapcsolatot. – A kulcsot az id�h�z, amellyel visszal�phetsz a pillanatban, �s meg�ll�thatod a robban�st. Samain el�tt meg kell tal�lnod, k�l�nben a vil�gotok elpusztul, mind�r�kk�, az emberek vil�g�val egy�tt. Samainn�l tov�bb nem tudjuk fenntartani a var�zslatot. Engedd el magad, fiam! Ne ellenkezz, am�g �tr�p�telek az emberi vil�gba! �s b�zz abban, akit mell�d adok erre a feladatra… B�zz benne… - A t�k�rk�p ism�t fodroz�dni kezdett, elhalv�nyult, ahogy Miriel t�vozott. Minden szava krist�lycsengetty�kk�nt visszhangzott bennem, de csak egyetlen dolgot fogtam fel bel�le. A vil�gunk elpusztul, ha nem j�rok sikerrel.
 

2. r�sz
Ha �v�lt�ttem is, nem hallotta senki. Ahogy elengedtem magam, Miriel var�zslata az �let �s hal�l hat�r�n �tny�lva r�p�tett az emberek vil�g�ba. M�g m�skor, ha �gy utaztam, tudtam, hogy mikor sz�m�thatok a r�nt�sra, �s hogy hov� fogok �rkezni. Most az �gvil�gon semmir�l nem volt fogalmam, �s m�g abban is csak rem�nykedhettem, hogy Miriel az �ltala emlegetett kulcs k�zel�ben fog letenni – hiszen az emberek vil�ga hatalmas egyetlen s�dh sz�m�ra, egy �let sem lenne el�g megtal�lnom valamit, amir�l fogalmam sincs, hogy hol keressem, pl�ne, hogy azt sem tudom, voltak�ppen mit is keresek. �s nekem nem �llt rendelkez�semre ennyi id�. Kaptam mind�ssze n�gy h�napot, k�l�nben…

- Ki a fene vagy te, �s hogy ker�lsz ide? – hallottam egy hiszt�ri�s hangot magam mell�l. Teh�t v�get �rt az utaz�s, meg�rkeztem, �s r�ad�sul nem vagyok egyed�l. Kinyitottam a szemem. Egy l�ny �llt t�lem n�h�ny m�terre. Ez volt az els�, amit siker�lt meg�llap�tanom. R�ad�sul egy s�dh – vagyis � az �tit�rsam, akit any�m v�lasztott mell�m. De nem az �n n�pemb�l val�, s ezt a tenyer�n t�ncol� f�nyg�mb �rulta el, amellyel a s�t�t barlangban adott n�mi vil�goss�got. A szem�be n�zve pedig siker�lt m�g szorosabban behat�rolnom. A mi szem�nk �ltal�ban s�t�t – k�k, barna, fekete, az arisztokrat�k� pedig lila. Ak�rcsak az eny�m. De a f�ny n�p�nek szeme mindig vil�gos. Ragyog� �gk�k, olykor z�ld, �s a kir�lyi csal�d� naps�rga. Ak�rcsak ez� a l�ny�, aki, mint ap�m sokat emlegette, pontosan velem egy napon, egy �r�ban sz�letett, a f�ny n�p�n�l. Csakhogy n�luk a b�tyja volt a tr�n�r�k�s, neki pedig az�ta is megfelel� f�rjet kerestek. Ennyit tudtam r�la, m�g nem volt alkalmam l�tni �t. A k�meink elk�nyeztetett, hisztis kis lib�nak �rt�k le. Eme pillanatban teljes m�rt�kben igazat adtam nekik.
- V�laszolj! – sikoltott r�m.
- Ha nem hagyod abba, seg�tek befogni a sz�d – morogtam, a parancs-var�zslatok sz�veg�t felid�zve magamban. Csakhogy any�m azt mondta, hogy b�zzak abban, akit mell�m ad az �tra. M�gis, mi okom lenne r�?
- Azonnal mondd el, hogy ki vagy, �s hogy ker�lsz ide! �s… �s �n hogy ker�l�k ide?! – n�zett k�r�l, megpr�b�lva felfogni a felfoghatatlant: hogy egy �vatlan pillanatban kiszak�tott�k arr�l a helyr�l, ahol eddig volt, ny�rk�z�pi, aranycsill�mos �nnepl�ruh�j�ban, amelyben bizony�ra a n�p�nek integetett �pp, majd hirtelen egy barlangban tal�lta mag�t.
- A nevem Darius – vontam meg a v�llamat. – �s a ti�d?
- Silver – mutatkozott be r�viden, majd �sszevonta a szem�ld�k�t. Igen, ezek szerint t�nyleg � volt, a f�ny kis hercegn�je. – De nem v�laszolt�l m�g minden k�rd�semre! Mint az uralkod� l�nya, megparancsolom…
- Ne fuss felesleges k�r�ket. Az �j n�p�nek hercege vagyok, nekem ugyan nem parancsolsz – morogtam. A k�vetkez� pillanatban m�r r�j�ttem, hogy k�r volt. Silver vel�tr�z�an felsikoltott, m�g a k�r�tt�nk f�gg� cseppk�vek is belereszkettek a hangj�ba.

- Csendet! – �v�lt�ttem r�, ez�ttal t�nyleg felid�zve magamban az ig�z�s var�zslat�t. A l�ny �gy n�mult el, mintha hirtelen lekapcsolt�k volna. Vettem egy m�ly leveg�t, �s r�viden �sszefoglaltam neki mindent, ami t�rt�nt. Enn�l figyelmesebben nem is hallgathatta volna. Amint a v�g�re �rtem, �s feloldottam a var�zst, d�bbenten huppant le a f�ldre.
- Fel fog… fel fog robbanni a vil�g? – k�rdezte, pr�b�lva �sszeszedni mag�t.
- Igen. Ha nem siker�l a v�g�re j�rnunk ennek az eg�sznek, akkor felrobban – biztos�tottam.
- Az ap�d egy barom – jegyezte meg, annyira s�rt� hangon, amilyen csak tellett t�le.
- Az – ismertem el. – De m�r �reg. Hamarosan �tveszem a tr�nj�t.
- �s ne mer�szelj m�g egyszer megig�zni! Mocskos, aljas, s�t�t…
- K�sz a b�kokat. De amint az el�bb mondtam, Samain el�tt meg kell tal�lnunk a kiutat innen. Ha ezt m�g sok�ig folytatni akarod, akkor t�z �v m�lva sem �r�nk a v�g�re. 
Silver l�tv�nyosan fintorgott r�m. Ha el is k�nyeztett�k, a j�lnevelts�g csak �gy s�t�tt r�la, �s abbahagyta az �cs�rl�somat. Felt�p�szkodott a hideg padl�r�l. 
- J�l van. �rvendek any�d d�nt�s�nek, hogy pont engem v�lasztott. M�s �gysem tudta volna megoldani ezt a feladatot – morogta ellens�gesen. – Csak azt nem �rtem, t�ged minek k�ld�tt! – Tal�n, mert nekem kell haszn�lnom a kulcsot? – �rdekl�dtem g�nyosan.
- Lehet. De egyed�l nem tal�ln�d meg.
- Ha tudod, hol van, akkor induljunk – vontam meg a v�llamat. M�ris t�l sok id�t t�lt�ttem ennek a lib�nak a t�rsas�g�ban.
- Nem tudom, hogy hol van, de azt igen, hogy mit kell keresn�nk. Az id� kulcs�t ide rejtett�k, az emberek vil�g�ba.
- �r�mmel hallom – h�ztam el a sz�mat. Lekicsinyl� pillant�st vetett r�m, mire megvontam a v�llamat. – Tudod te egy�ltal�n, hogy mekkora az emberek vil�ga? J�rt�l m�r itt?
- Persze. Minden Samainkor. Ahogy te is – s�hajtott fel, �s siet�s l�ptekkel elindult a barlangban, az egyetlen kij�rat fel�.
Egy s�haj k�s�ret�ben k�vettem. Felvetett feje, magasan hordott orra mutatta az utat kifel�. K�zben ezredszer is el�tkoztam ap�mat, ami�rt feltal�l�kedve nem hagyta nyugodni, �s megfogadtam, az els� adand� alkalommal elteszem l�b al�l.

3. r�sz

Ahogy kil�pt�nk a barlangb�l, l�legzetel�ll�t� l�tv�ny t�rult a szemeink el�. Az eg�sz v�ros, amely a barlang k�r� �p�lt, alattunk fek�dt. Szentj�nosbog�r-l�mp�k vil�g�tottak odalent, az �gen s�t�tv�r�sre festett felh�k �sztak, hatalmas, toronym�ret� h�zak ablakai ragyogtak �gy, mint a f�ldre k�lt�z�tt csillagok. A v�rost egy hatalmas foly� szelte kett�, viz�nek t�kr�ben fodroz�dott az el�bukkan� telihold k�pe. Silver is ledermedt mellettem.
- Nem is gondoltam, hogy lehet ilyen sz�p az �jszaka… - jegyezte meg halkan, �s a k�vetkez� pillanatban elpirult. Val�sz�n�leg nem akarta lelk�nek eme apr� titk�t pont egy �j-s�dhre b�zni, �s hangosan kimondani a gondolatait.
- Mi tagad�s, �n sem – v�laszoltam kaj�n vigyorral. Megforgatta a szemeit, de nem v�laszolt. Eddig val�ban nem l�ttam m�g az emberek v�rosait ilyen magasb�l, hegyoldalban h�z�d� barlangb�l, ahol a f�nyp�kh�l� �gy ter�l el alattam, mint egy sz�nyeg. 
Silver megr�zta mag�t, �s a kez�t a v�llamra tette.
- Leviszlek oda. A te n�ped nem tud utazni, j�l sejtem? – mondta becsm�rl�en. Szemmel l�that�an �lvezte, hogy fontos. Nem akartam elvenni t�le ezt az �r�met. 
Fels�hajtottam. Most legal�bb bossz�t �llhat az ig�zet�rt. 
- Mehet�nk – vontam meg a v�llamat, �s mire �szbe kaptam, m�r rep�lt�nk a semmin kereszt�l, olyan gyorsan, mintha egy f�ldi rak�t�b�l l�ttek volna ki benn�nket. A talpam hirtelen �rt f�ldet, nem k�sz�ltem ilyesmire, �s �gy v�g�dtam hanyatt, mint egy kezd� v�v�, aki t�l nagy karddal a kez�ben vesz lend�letet. 

Silver cseng� hangon felkacagott.
- Ezt a pillanatot meg kellene �r�k�teni! – nevetett r�m, m�g felt�p�szkodtam.
- Egyet m�r meg�r�k�tettek, nem el�g az? – morogtam ellens�gesen. – Hov� hozt�l? – n�ztem k�r�l. Ha j�l sejtettem, �pp az im�nt l�tott foly� felett voltunk, egy neh�z, k�kolosszus h�d j�rd�j�n. Egy�ltal�n nem volt sem kecses, sem sz�p, m�gis biztons�got sug�rzott. A l�ny elindult el�re.
- Az egyik h�dra. Tudod, id�kulcsok minden nagyv�rosban vannak – kezdett bele a magyar�zatba. Az id�var�zslatok a f�ny n�p��, �gyhogy nem csod�lkoztam, hogy t�bbet tud r�la, mint �n. Viszont elvileg nekem kellene ismernem jobban az emberek vil�g�t, hiszen benn�nket minden Samainkor kir�ndulni hoznak ide, �s egy �jszak�n �t tan�tanak. Ennek k�sz�nhet�en nem �n sik�tottam fel, amikor elh�zott mellett�nk az els� aut�.
- Ez mi volt? – k�rdezte, kiz�kkenve a magyar�zatb�l.
- Egy kocsi. Olyasmi, amit n�lunk lovak h�znak, csak ez mag�t�l megy – v�laszoltam vigyorogva. 
- Ja… - pislogott, majd ism�t megr�zta mag�t. A k�vetkez� aut� m�r lass�tott mellett�nk. Egy aranys�rg�ba �lt�z�tt l�ny, �s egy fekete k�penyes alak valami�rt zavarta a benne �l�ket, de szerencs�re nem annyira, hogy meg�lljanak miattunk. – Sz�val… - kezdett bele ism�t Silver -, az id�kulcsokat a nagyv�rosok r�gi �p�leteibe, eml�khelyeibe rejtett�k el. Van bel�l�k egy csom�, de nek�nk most az kell, ami a megfelel� pillanatba r�p�t vissza minket. Vagyis az egyik leg�jabb. Ny�rk�z�pre kell visszat�rn�nk, ugye? 
- Ja. Mondjuk d�lre, hogy lemehessek a rejtekhelyre, �s elt�ntethessem azt a g�mb�t.
- Ahha – b�lintott �rt�n a l�ny. El�rt�k a h�d v�g�t – k�t hatalmas, k�b�l faragott oroszl�n �rizte, Silver pedig megtorpant mellett�k. – Itt az egyik, amir�l tudok. Ez valamivel t�bb, mint sz�z�tven �vet rep�t vissza benn�nket. Megmutatom.
- Igaz�n semmi sz�ks�g r� – ellenkeztem, de hi�ba. Silver m�r fel is m�szott az oroszl�nok talapzat�ra, meglep� kecsess�ggel a f�ldet s�pr� ruh�j�ban, �s a lakkcipell�j�ben, �s m�g miel�tt ism�t megig�zhettem volna, m�r bele is ny�lt az oroszl�n sz�j�ba.

Hirtelen nappal lett k�r�l�tt�nk. A hidat csics�s vir�gok �s szalagok bor�tott�k, szalagok, kalapos emberek, f�k�t�s asszonyok �lltak mindenhol, alig f�rtek el egym�s mellett, s csak annyit tudtam meg�llap�tani, hogy valamit kit�r� �r�mmel �nnepelnek. Hunyorognom kellett, a szememet n�h�ny �r�n bel�l m�sodszorra �rte t�mad�s.
A k�p, ahogy j�tt, meg is sz�nt. Ism�t �jszaka lett, ism�t v�rosi forgalom zaja t�lt�tte meg a f�lemet az �dvrivalg�s helyett.
- Sz�val �gy m�k�dik egy id�kulcs – vonta meg a v�ll�t Silver. – Visszavisz minket, de �szrevehetetlenek vagyunk a t�bbiek sz�m�ra. B�r, ha bele akarunk avatkozni, az m�k�dik. 
- Kiv�l� – morogtam, a szemeimet d�rzs�lgetve. – �s arra is van �tleted, hogy vajon hogyan tal�ljuk meg a nek�nk kell� id�kulcsot?
Silver most el�sz�r bizonytalanodott el. 
- Nincs – r�zta meg a fej�t. – De ha az �desany�d tudta, mit csin�l, akkor ebben a v�rosban kell keresn�nk. 
- �t tudjuk kutatni az eg�szet n�gy h�nap alatt? – vontam fel a szem�ld�k�met.
- Nincs m�s v�laszt�sunk – s�hajtott fel Silver – De amint visszat�rt�nk, az ad�som leszel.
- Mi�rt pont �n? – k�rdeztem felh�borodva. – Az ap�m m�ve az eg�sz! 
- Te vagy az �r�k�se, te �r�kl�d a b�neit is – vonta meg a v�ll�t, �s tov�bbindult. Csak a szerencs�n m�lt, hogy egy sz�guld� aut� nem �t�tte el: sikoltva menek�lt el�le.

Folytat�s�rt kattints ide!