A hegyeken t�l

R�ges r�gen, amikor a vizek m�g gy�ngy�z�en sodr�dtak a foly�k �tj�n, �s s�rk�nyok �rizt�k a nap t�z�t, a vil�g kir�lya parancsot adott ki szolg�inak, hogy der�ts�k fel a vil�g hat�rait jelent� hegyeken t�li �sv�nyeket is. A szolg�k k�z�l csak kevesen mertek �tra kelni, hiszen tudt�k j�l, a birodalom hat�rai hal�los vesz�lyt jelentenek sz�mukra. B�tor vit�zek �s vit�zkisasszonyok pakolt�k batyuba holmijukat, szedt�k �ssze �lelm�ket, �s sorakoztak fel a kir�ly udvar�n. Az uralkod� meg�ldotta sereg�t. �, mivel hajlott kora nem engedte m�r, nem kelhetett �tra vel�k, de ezen szavakkal engedte el �ket:

– Bizalmam jel��l r�tok b�zom legkisebb, legkedvesebb l�nyomat. Viselj�tek gondj�t az �ton, figyeljetek szav�ra, �s ha bajban vagytok, keress�tek fel boszork�nyos kezei�rt! – intette �ket a kir�ly.

Legkisebb l�ny�t m�g soha senki nem l�thatta. Syria, a kegyes h�lgy m�g csak tizenn�gy �ves volt, �s eddig a vil�gt�l elz�rtan �lte mindennapjait. Most a kir�lyi l�pcs� tetej�n jelent meg. M�lyk�k ruh�t viselt, aranysz�nben szikr�z� gy�ngy�kkel kirakottat, mely csod�latosan szeg�lyezte ruh�j�t, szokny�j�nak alj�t, �s az �vet. A l�ny magas �s karcs� alakja t�nd�ri sz�ps�ggel ragyogott fel a teremben, elhom�lyos�tva annak d�szeit. Ahogy Syria elindult lefel� a l�pcs�n, hossz�, kiengedett, s�t�tbarna haja csak �gy lobogott ut�na, mintha hatalmas sz�l kerekedett volna a teremben. A melegbarna szemp�r, mely �kk�vekk�nt csillogott arc�n, hatalmas sz�vr�l tan�skodott.

A szolg�k �mulva figyelt�k a jelens�get, �s ahogy Syria odal�pett mell�j�k, rajta felejtett�k szem�ket.

– Induljatok h�t! – intette �ket a kir�ly. T�bben �szbe kaptak, �s zavartan n�ztek ism�t az uralkod�ra. L�nya m�lyen meghajolt el�tte, �s cseng� hangon sz�lt apj�hoz.

– Szolg�id �s �n utunk sor�n tan�csaidat fogjuk k�vetni, ap�m. �ld�soddal felder�tj�k, mi rejlik a vil�g hat�rain t�l. Viszontl�tjuk m�g egym�st! – mondta kellemes hangj�n, majd odament apj�hoz, hogy kezet cs�koljon neki. Azonban a kir�ly, aki minden l�ny�t�l �s fi�t�l is megk�vetelte a tiszteletad�st, most lel�pett tr�nj�r�l, �s nem hagyta, hogy Syria ajkai a kez�t illess�k, helyette � cs�kolta homlokon le�ny�t.

A maroknyi szolgacsapat sorakoz�ba �llt, �s Syria vezet�s�vel elindultak.

A v�rost elhagyva a vid�k b�k�s t�ja ker�lt l�t�mezej�kbe. Sokszor �jt nappall� t�ve meneteltek, hiszen Syria boszork�nyos keze az �lmot is ki�zte a szolg�k szem�b�l, �s minden f�radts�g helyett �j �s �j er�t adott nekik. L�tv�ny�ra is elm�lt minden aggodalom az emberek sz�v�b�l, �s amerre j�rtak, a falvak, a r�tek boldogabbak lettek. Maga a hercegn� sem aggodalmaskodott, az � arc�ra is boldog mosolyt rajzoltak a vid�m t�jak k�pei.

A hegyek azonban a harmincharmadik napon m�r el�tt�k tornyosultak.

Syria a l�b�t az els� k�re tette. Arc�r�l elt�nt a boldog mosoly. F�radts�ga kegyetlen�l zuhant r�. A t�bbiek ugyanezt �rezt�k, mert azonnal eld�ltek a f�ld�n, hogy nyugtalan �lomba mer�ljenek. Syria sem tudta tov�bb nyitva tartani a szem�t. A h�t�t a k�nek t�masztva aludt el, hogy a h�t napos menetel�st kipihenje � maga is.

M�snap, ahogy a nap els� sugarai r�juk s�t�ttek, Syria �bredt el�sz�r. V�gign�zett a seregen, majd �breszt�t ki�ltott. N�h�ny perc m�lva m�r mindenki �tra k�szen sorakozott fel. A hercegn� elindult, fel a hegyre… fogait �sszeszor�tva, izmait megfesz�tve kapaszkodott a magasba. A szolg�k ut�na mentek, felkapaszkodtak a hegyen. A k�vek sebesre mart�k kez�ket, a l�buk hamar elf�radt a kapaszkod�st�l.

A hegy tetej�t aznap este, a nap utols� sugaraival egy�tt �rt�k el, de amit oda�t l�ttak, az csak a pokol lehetett…



A kir�ly t�relmetlen�l v�rta, hogy csapata visszaj�jj�n, hogy le�ny�t ism�t biztons�gban tudhassa. M�r �vek teltek el, �s sz�ve �sszeszorult a gondolatra, hogy tal�n v�gleg elvesz�tette �ket.

M�g aznap, a delel� nap f�ny�vel a kapun egy rongyos szolga l�pett be. Emberi mivolta csak halv�ny visszhangja volt az udvar f�nyes n�p�nek, koszos �s b�z�s volt, pedig m�r t�bbsz�r lemosdatt�k. �j ruh�kat is kapott, de hi�ba: a tiszta, gy�ny�r� kelm�k ronggy� v�ltak a test�n. A kir�ly sz�vet mar�an rossz sejtelemmel n�zett a szolg�ra, �s intette besz�dre �t.

– A k�ldet�sed egyetlen t�l�l�je �ll el�tted, fels�g. Senki nem �lte t�l. A hegyeket megm�sztuk, de ami ut�na k�vetkezett, az sz�rny�bb volt a sz�rny�n�l is. A s�rk�nyok, akik itt a napot vigy�zz�k, ott felperzselt�k a f�ldet. F�k nem �lnek meg rajta, bokrok is csak ritk�n. Syria, dr�ga l�nyod parancs�ra ment�nk tov�bb. �l�l�nynek nyom�t sem l�ttuk. Csak beljebb haladva, a sz�razs�gon �s kihalt f�ldeken �thaladva tal�ltuk n�mi nyom�t annak, hogy valaha ott is �lhettek. �gett egy v�ros, a l�ngok �rj�t� forr�s�got kavartak. A l�nyod, uram, el�rement, �s vitte a t�bbieket is. Azt hitte, boszork�nys�g�val legy�zheti a t�zeket. Azt mondta, neki nem �rt az, ami a term�szet�… L�ttam el�gett test�ket, kir�lyom. L�ttam �ssze�gett kelm�j�ket, melyb�l nem maradt m�s, csak n�h�ny megperzselt rongy. L�ttam, hogy nincs r� rem�ny, hogy �let�ket visszanyerhess�k… �s az �tok rajtam maradt, mikor visszat�rtem f�ldedre. Nincs �let birodalmaid hat�rain t�l, uram. Egyed�l vagyunk ezen a f�ld�n.

A kir�ly kezeibe temette arc�t, �s nem n�zett fel. Intett, hogy vigy�k el a szolg�t, hogy vegy�k le r�la az �tkot, �s otthon�ban �jra b�k�t leljen.

Ekkor egy er�s fuvallat lebbentette meg a terem f�gg�nyeit, �s egy cseng� hang t�lt�tte be, de a hang gazd�ja nem volt l�that�.

– Sajn�lom, ap�m, hogy megszegtem �g�retemet – visszhangzott tov�bb a teremben, majd lassan elhalt. S a hanggal egy�tt meghalt a rem�ny is a birodalom embereinek sz�v�ben.