Hunyd be szépen a szemed!

Ne nézz fel az égre!
Úgyis mindent elnyelt a város fénye.

Rejtsd el a fényeket!
Felejtsd el a bűnöket:
Már nincs igaz és nincs jó.
Holtan koppan a kövön a szó.

Imádkoznál? Jobbat várnál?
Hiszen már úgyis mindegy lesz.
A pokoli kórusnak nincs harsonája.
Némán mozog hulla-szája:
Téged is elnyel tűz-hulláma.

Eltűr mindent a politika.
Nem kiált fel az ember fia,
Hogy elég volt a szenvedésből!
Nem tesz semmit, mindig csak tűr.
Vakon suhan a jégen a kűr.

Hajtsd le szépen a fejed!
Felejtsd el az életet.
Gépként, vakon tán láthatod,
S magadévá teheted az alázatot.

Sorsodat pecsét zárja le.
Ha nem akarod, össze kell törnie;
S ki tudja, a járatlan út
Miféle szakadékba fut?

Úgysem éred el a fényt.
S még nem adod fel a reményt?
Hát légy ostoba, s bizakodó.
Csak ne feledd: gyenge a szó,
S gyenge az üvöltés.
Itt nem lesz megváltás, égi köszöntés.

Feküdj hát hanyatt, s csukd be a szemed!
A város úgyis elnyeli a csillagfényeket.
Föléd vaksötét borul, s vörösre festett égbolt.
Nem is emlékszel már, milyen kék volt!