Macska III. T�mad�s

1. fejezet

A kik�t�h�z

A f�lekben m�g visszhangzott a fegyverropog�s, holott m�r egyetlen pisztolyt sem s�t�ttek el. A vad�szg�pek lesz�lltak a f�ldre, �s�t� csendet hagyva maguk m�g�tt. A t�bb tonn�s harckocsik meg�lltak ott, ahov� utolj�ra vez�nyelt�k �ket, nem mozdultak egy tapodtat sem, s�t�t g�p�gy�juk cs�ve m�r nem f�st�lt, �s nem osztott szikr�z� hal�lt. A por lassan �lepedni kezdett, a robban�sokkal felvert, apr� t�rmel�k lefel� sz�llt a felkel� nap sugaraiban.
A frontvonal elcsendes�lt, s egy eg�sz �jszak�n �t tart� n�mas�g ut�n m�r csak az emberi hangok r�zt�k meg a leveg�t: az �r�m kurjant�sai, ahogy afrikai �s orosz katon�k sz�zai, ezrei j�rtak diadalt�ncot, mit sem t�r�dve feletteseik int�seivel. Hisz ma reggel v�gre meger�s�tett�k a h�rt: v�ge van a h�bor�nak, �k gy�ztek, s leig�zt�k egykori elnyom�ikat, a gonosz Eur�pai Birodalmat, aki kizs�km�nyolta, ravasz fog�sokkal megal�zta �ket. Oroszorsz�g kiteljes�tette hatalm�t, s nev�t imm�r a fens�gnek kij�r� tisztelettel emlegett�k. Az afrikai orsz�gok megtarthatj�k majd az �ltaluk elfoglalt ter�leteket, h�l�b�l az�rt a seg�ts�g�rt, amelyet ny�jtottak nekik.
Az �r�mbe csak egy eg�szen apr� �r�m keveredett: nem siker�lt elkapni a h�rom akci�csapatot, �let�k megkeser�t�it, a h�bor� legf�bb b�n�seit, ezernyi ember gyilkosait. Az innen is, onnan is felr�ppen� h�rek szerint k�z�l�k puszt�n a legmeg�talkodottabb, a Macska ker�lt eddig hadifogs�gba. De ha egyszer � ott van, el fogja majd �rulni, hogy hol rejt�znek a b�nt�rsai. Addig pedig teljesen felesleges hajt�vad�szatot ind�tani ellen�k.
H�rom busz k�zeledett a frontvonalhoz. Lassan, �vatosan j�ttek, mintha nem lenn�nek biztosak benne, hogy �thaladhatnak majd. Civilek. Mit �rdekelt�k most a civilek, a gy�v�k �s tehetetlenek az afrikai katon�kat, akik az im�nt szabadultak meg a pisztolyok �s kardok s�ly�t�l! Ha menni akarnak, csak menjenek! M�g egy soromp�t sem kell felh�zni. Az � dolguk. Itt m�s vil�g j�n, vir�gz� f�ldeken aranyl� orsz�gok kapnak majd helyet, ahol mindenki szabadon �lhet, ahol nincs elnyom�s, �s nincs kizs�km�nyol�s. Ha ebb�l nem akarj�k kivenni a r�sz�ket, h�t menjenek csak, oda, ahol jobb �letet rem�lnek. Meglehet, hamarosan r�j�nnek majd, hogy sz�mukra m�r nincs biztons�gos hely a F�ld�n. Hiszen Afrika legf�bb ellens�ge nem az Eur�pai Birodalom, sokkal ink�bb az Amerikai Egyes�lt �llamok volt. S addig, m�g ez az �l�sk�d� el nem pusztul, Afrika nem nyughat.
Az el�l halad� busz �vatos temp�ban hajtott �t az aszfaltot megt�r�, h�bor� �t�tte k�ty�kon. �t k�vette a m�sodik, majd kiss� lemaradva a harmadik is.
Sharifi t�bornok fej�ben megfordult, hogy t�n meg kellene �ll�tani �ket. Rutinellen�rz�s. Biztosan vannak k�zt�k l�nyok �s asszonyok is, s az embereire r�f�r egy kis mulats�g a kem�ny harcok ut�n.
De az emberei m�r sz�tsz�r�dtak. Most k�s�relje meg �ket hadrendbe �ll�tani? Hiszen eddig is vajmi kev�s hajland�s�got mutattak r�. Ejh, menjenek csak az �tkozott civilek! Majd j�n busz m�g. Eddig is h�rmas�val-�t�s�vel k�vett�k egym�st, �s am�g a j�rm�vek el nem fogynak, addig a civilek menek�lnek majd a kik�t�k fel�. A t�bornok elfordult: �gyet sem vetett az �thalad� buszokra.
Vipera neh�z s�hajjal d�lt h�tra az els� �l�sen. M�r h�rom kritikus ponton �thaladtak, az els� kett�n�l igazoltatt�k is �ket – b�r szemmel l�that�an nem fogtak gyan�t az eredetinek t�n� iratok l�tt�n –, de mind k�z�l ezt tartotta a legvesz�lyesebbnek. Azt hitte, ha valahol, akkor ott fogj�k lebuktatni �ket, ahol el�z� nap m�g folyamatosan d�r�gtek a fegyverek. Csakhogy n�h�ny g�nyosan ugr�l�, mutogat� afrikai katon�n k�v�l a kutya sem figyelt r�juk, �s m�g csak meg sem pr�b�lt�k feltart�ztatni a buszokat. A megvet� ki�lt�sokat a busz motorja nem tudta elnyomni, �s Viper�nak m�g akkor is a f�l�ben visszhangzott a "gy�v�k!" sz� angol, francia, �s arab megfelel�je, amikor az afrikaiak �ltal fel�getett t�rs�gek fel� fordultak.
J�llehet, sietni�k kellett volna, itt a k�ty�k nem k�nny�tett�k meg az �tjukat. T�bb helyen az aszfaltot hat-nyolc m�ter sz�les, k�t m�ter m�ly kr�ter t�ntette el, �gyhogy ezeket az afrikai tankok �ltal v�gott csap�sokon kellett kiker�lni�k. Vipera t�k�n �lt: min�l hamarabb oda akart �rni a kik�t�be. Titkon m�g rem�nykedett benne, hogy Leona, b�rmit is int�zett el id�k�zben, gyorsabb utat v�lasztott: mire �k a d�c�g�s �ton �t v�gre oda�rnek, a l�ny m�r ott fog v�rni r�juk, an�lk�l, hogy a haja sz�la g�rb�lt volna. Hitt benne, akarta, hogy �gy legyen, eg�szen att�l a pillanatt�l, hogy a Macsk�k megmondt�k neki: a kapit�nyuk nem j�tt vel�k.
Holott valahol m�lyen tudta, hogy Leona nem lesz ott a kik�t�ben, �s hi�ba v�rnak r� – m�gsem akart belegondolni, nem akarta val�s�gk�nt elfogadni ezt a lehet�s�get.
M�g t�bb mint h�rom �r�s �t volt el�tt�k, a jelenlegi viszonyok k�zepette pedig ez m�g enn�l hosszabbra is ny�lhatott. Most, hogy a La Rochelle-hez legk�zelebb es� utat v�lasztva �tj�ttek a frontvonalon, m�r nem sz�m�tottak tov�bbi ellen�rz�sre. Ki�gett tany�k, elpusztult falvak, robban�sok kr�tereit�l felsebzett sz�nt�f�ldek ment�n haladtak el, vad�szg�pek, harckocsik roncsai �lltak �tjukba, �s holttestek… n�hol olyan sokan, hogy megsz�molni is lehetetlen lett volna, m�shol csak egy-k�t katona, n�h�ny civil…
Vipera elford�totta a fej�t az ablakt�l, �s a pillant�sa a mellette �l� Nicola Rogersre esett. El�z�leg sz�nd�kosan kevert�k �ssze a csapatokat, hogy ne sz�rjanak szemet az ellens�ges katon�knak, hisz ha az arcukat nem is, de a csapatok nemi �sszet�tel�t meglehet�sen pontosan ismert�k a katon�k �s civilek egyar�nt.
Rogers is s�padt volt. A Macsk�k mesterl�v�sze pr�b�lt valami m�sra figyelni, a kab�tja gombj�val vacakolt. Mindannyiuk sz�m�ra idegenek voltak a sz�nes civil ruh�k, az eltel id� alatt t�ls�gosan megszokt�k a harcosok feket�j�t.
A busz h�tulj�ban halk, susog� besz�lget�s kezd�d�tt, s a motorz�g�s mellett csak sz�foszl�nyokat lehetett kivenni. A hossz� �t sor�n m�r sokszor kezdtek besz�lgetni, de mindannyiszor hamv�ba halt a t�rsalg�s. Most azonban fut�t�zk�nt terjedt el�re – mindenki tal�lgatott. Vajon mikor �rik el a kik�t�t? Val�ban v�rja m�g �ket a haj�, vagy feleslegesen mennek el od�ig? Al��rt�k vajon a b�keszerz�d�st? �s ha igen, vajon milyen felt�telekkel?
A Macsk�k esze viszont a kapit�nyuk fel� j�rt, �s a l�nyok egyszer sem voltak valami j� besz�lget�t�rsak. M�g Dominika Sergeant is csak t�szavakkal v�laszolt, s a t�bbiek sem voltak k�pesek kivenni a r�sz�ket a t�rsalg�sb�l.
Vipera halkan sz�lalt meg – nem is Rogersnek, ink�bb mag�nak c�mezve a szavait.
– T�l k�nnyen �tjutottunk. Azt hittem, legal�bb a fronton meg�ll�tanak minket.
A l�ny m�lyet s�hajtott.
– Biztosan Szati int�zte el, hogy szabad utunk legyen.
– De hogyan…? – k�rdezte Vipera, a Rogersre villantva a szem�t.
A mesterl�v�sz az ajk�ba harapott, �s nem v�laszolt. Nem volt biztos benne, hogy mit mondhatna, hiszen a kapit�nya nekik sem mondta meg, hogy mire k�sz�l. Az, hogy nem j�tt vel�k, mint azt el�re tervezt�k, csak egyet jelenthetett… Valahogy megpr�b�lta biztos�tani nekik a szabadul�st. Val�ban t�l k�nny� volt. Nicola is arra sz�m�tott, hogy legal�bb egyszer csat�ba keverednek. Hogy az ellen�rz�si pontokon, ahol meg�ll�tj�k �ket, r�j�nnek, hogy kik is utaznak a buszokon. Hogy legal�bb egyszer �tkutatj�k a j�rm�veket, �s megtal�lj�k az �l�sek al� rejtett fegyvereket �s egyenruh�kat. Ehelyett �gy engedt�k �t �ket, hogy csak sz�r�pr�ba szer�en k�rtek el n�h�ny igazolv�nyt, a legkock�zatosabb helyen pedig m�g csak meg sem �ll�tott�k a buszokat.
Viper�t d�h�tette a l�ny hallgat�sa, de jobbnak l�tta mag�ba fojtani az indulatait. Leona mindig is �r�lts�geket k�vetett el, minden adand� alkalommal a saj�t feje ut�n ment. T�ls�gosan f�ltette �ket att�l, hogy menek�l�s k�zben buknak el, �s kital�lt valamit - valamit, amir�l m�g a harcosait sem t�j�koztatta. Val�sz�n�leg ennek k�sz�nhet�, hogy nem bomb�zz�k m�g �ket a leveg�b�l, hogy nincs a nyomukban egy ezredre val� harckocsis alakulat, hogy nem �llj�k el az �tjukat. Norm�l esetben tal�n egyetlen civilt sem engedn�nek ki a Birodalom k�rzeteib�l. De Leona, ak�rmilyen �r�lts�gekbe is fogott eddig, mindig t�l�lte, �s a f�rfi biztos volt benne, hogy ez�ttal is �gy lesz. Valamilyen mag�nakci�val elint�zi, hogy az �ld�z�si parancsok ne jussanak el a katon�khoz, azt�n � maga is elindul.
H�rom �s f�l �r�s, nagyr�szt n�mas�gban t�lt�tt z�tyk�l�d�s ut�n t�nt fel el�tt�k a ny�lt �ce�n. M�r d�l k�r�l j�rt az id�, �s �k lassan huszonn�gy �r�ja egy falatot sem ettek: t�bbeknek korgott a gyomra. A Skorpi�k k�z�l n�h�nyan utal�st tettek r�, hogy a k�ly�k rem�lhet�leg �lelmiszerrel is felszerelte a haj�jukat – a Viper�k �s a Macsk�k viszont egy sz�val sem panaszkodtak.
A kik�t�t, mint az v�rhat� volt, afrikai katon�k biztos�tott�k. N�h�ny l�v�sz lust�lkodott a megmaradt tet�k�n, j�r�r�k besz�lgettek egym�ssal. La Rochelle v�ros�n �thaladva Vipera szemei mindenkit megtal�ltak, minden vesz�lyt felm�rtek: ha harcra ker�lne a sor, akkor eg�szen j� es�llyel gy�zn�k le a hanyag v�ros�rs�get. Az afrikaiak, az eddigi bevet�sek tapasztalatai szerint egy pillanatra sem vett�k komolyan a dolgukat, am�g el nem d�rd�lt az els� l�v�s. 
A soromp�n�l mind�ssze n�gy marcona f�rfi �llt: �k �ll�tott�k meg a buszokat, �s igazoltatt�k a bent �l�ket. Viper�nak a tork�ban dobogott a sz�ve, m�g az els� buszt el nem engedt�k: a jelek szerint Skorpi� ezen az ellen�rz�sen is �tcs�szott. Sarolta Warner k�vetkezett, a m�sodik busz �l�n. Az ellen�r�k ott t�bb id�t t�lt�ttek, val�sz�n�leg jobban �tn�zt�k az iratokat – de v�g�l, b� negyed �r�s v�rakoz�s ut�n �ket is �tjukra bocs�tott�k. Amint az � buszuk �llt be az ellen�rz�pontra, �s a soromp� leereszkedett el�tt�k, Vipera m�g l�tta, hogy az els� k�t j�rm� meg�ll sz�z m�terre t�l�k, majd a figyelm�t teljesen lek�t�tt�k az els� ajt�n fell�p� �r�k.
Az egyik�k, egy szak�llas, k�tajt�s szekr�ny m�ret� figura, hanyagul tartott pisztollyal �llt meg el�tt�k.
– Igazolv�nyok! – adta parancsba kurt�n, �s m�lys�ges gyanakv�ssal m�rte v�gig �ket. Vipera el�h�zta a zseb�b�l az iratait, �s a t�bbiek is �gy tettek. A f�rfi el�sz�r a sof�rh�z (a Viper�k egyik tagj�hoz) fordult, vetett egy gyors pillant�st az igazolv�ny�ra, majd vissza is adta neki. Vipera, Nicola, �s az els� �l�seken helyet foglal�k t�bbs�ge is hasonl�an estek �t az igazoltat�son, mik�zben a m�sik h�rom �r fegyvert szegezett r�juk. A marcona f�rfi viszont meg�llt a k�z�pt�jt �l� Hillary Martinn�l.
– T�bb vagy. Nem tizenh�t – mondta ellens�gesen.
Hillary pislogott.
– De igen, annyi vagyok – ellenkezett, de a hangj�ban riadalom csend�lt.
– T�bb. L�tom szemeden – er�sk�d�tt a f�rfi. – Nem vagy katona?
– Dehogy is! – emelkedett fel �lt�b�l a l�ny, �s felemelte a kezeit. – N�zzen r�m, csak egy gimnazista vagyok!
A f�rfi v�gigmustr�lta, majd v�g�l v�llat vont, �s a mellette �l� f�rfihoz, Adam Harperhez fordult.
– Te? H�ny �ves?
– Huszonh�t – v�gta r� azonnal Harper.
– Rang? – csillant fel a szeme.
– Nincs. Farmer vagyok.
– Hogy ide ker�lsz? Ezek k�z�? – k�rdezte ellens�gesen.
– A b�ty�m – seg�tette ki Hillary. Ezt az �lt�nyt az irataik is igazolt�k. – A sz�leinket beh�vt�k katon�nak, �gyhogy � vigy�zott r�m.
Az egyik katona v�ratlanul lerohant a buszr�l. Vipera is hallotta az irod�ban a telefon cs�rg�s�t. F�l perccel k�s�bb n�h�ny kurta, arab ki�lt�s hangzott fel, �s a t�bbi katona is kisorakozott. Az ellen�rz�st vezet� f�rfi m�g visszadobta Harper igazolv�ny�t.
– Mennek! – sz�lt m�g az ajt�b�l, �s intett a soromp�t kezel� f�rfinak. Az �t megny�lt el�tt�k: csatlakozhattak a t�bbiekhez.
– Ez meleg volt – morogta Hillary.
– Vajon mit akartak t�le pont most? – k�rdezte agg�dva Rogers.
Viper�t azonban m�s gondolatok foglalkoztatt�k. M�r csak t�z perces utaz�s, �s oda�rnek a kik�t�be. Ism�t esz�be jutott a lehet�s�g, hogy Leona m�r ott v�r r�juk, hogy v�gre a karjaiba z�rhatja. A zseb�be ny�lt, �s kitapogatta azt a kis dobozt, amit az egyik �kszerboltban v�s�rolt valamelyik utaz�sa sor�n. Az�ta sem volt ideje r�, hogy �tadja Leon�nak, �s most ism�t el�nt�tte a gyerekes izgalom: vajon mit fog sz�lni hozz� a l�ny? Egyszer m�r igent mondott, de az mer�ben m�s k�r�lm�ny volt… most m�r b�ke v�r r�juk. Besz�ltek r�la, �lmodoztak… de milyen lesz a pillanat? �gy t�rt�nik majd, ahogy meg�lmodta? A l�nyk�r�s �r�kre beiv�dik majd az eml�kezet�kbe…?
A busz leparkolt a kik�t� rakod�ter�let�n. Egy fiatal, tizenhat-tizenh�t �vesnek t�n� sr�c �getett fel�j�k. A m�sik k�t busz utasai m�r kisz�lltak, Laura m�ris nevetve �dv�z�lte a fi�t.
– � Asturias – t�j�koztatta Nicola Viper�t. – �s az lesz a haj�nk – mutatott a kik�t�ben, az egyik sz�ls� dokkban horgonyz�, meglehet�sen nagy utassz�ll�t� haj� fel�. Vipera els� l�t�sra legal�bb h�romsz�z szem�lyesnek saccolta volna – azt�n esz�be jutott, hogy civil j�rm�r�l van sz�, vagyis egy-egy emberre sokkal nagyobb t�r jut rajta, mint a katonai flott�ban. Az orr�n egyetlen n�v �llt: Erica.
– A h�godr�l kapta a nev�t – jegyezte meg Hillary, Viper�nak c�mezve, mik�zben mellett�k elhaladva lesz�llt a buszr�l. Vipera maradt utolj�ra. A haj�ra n�zett, de nem tudott mosolyogni. Erica m�r biztons�gban van, �t nem kell f�ltenie. A kis dobozt, amivel az ut�bbi percekben j�tszott, visszas�llyesztette a zseb�be. Biztosra vette, hogy ha Leona itt van, kij�n el�j�k, amint megneszeli az �rkez�s�ket. Teh�t v�rnia kell r�. Ha nincs itt, semmi m�st nem jelenthet, mint hogy nem tudott gyorsabb j�rm�vet szerezni. Elv�gre arr�l nem sz�ltak egy sz�t sem a Macsk�k, hogy mivel fog j�nni. Vipera is tiszt�ban volt vele, hogy kock�zatosabb lenne l�gi j�rm�vel utazni, �gyhogy Leona bizony�ra aut�ba �l majd, �s…
Csakhogy mire eljutott id�ig, �s ism�t v�gigpillantott a harcosokon, bel�has�tott a sz�rny� sejtelem: hogy hitegeti mag�t.
– Minden sim�n ment? – k�rdezte Asturias, Laur�hoz int�zve a szavait.
– Sim�bban, mint gondoltuk – b�lintott a n�. Vipera k�zelebb l�pett hozz�juk, hogy tiszt�n hallja a besz�lget�st. – Csak itt pr�b�ltak feltartani minket, de gondolom, csak t�lbuzg�skodott az �rszem�lyzet.
– Nem eg�szen – morogta a fi�. – T�l sok haj�t kiengedtek m�r, �gy h�rom �r�ja szigorodtak az ellen�rz�sek. �pp t�z perce j�tt a h�r, hogy elfogtak titeket. M�r a Macsk�kat – pillantott a l�nyok fel�. – De m�r vissza is vont�k. Nem hallott�tok? Bemondt�k a r�di�ban is.
– Kock�zatos lett volna r�di�t felszereln�nk – morogta rosszall�an Vipera, �s vetett egy megrov� pillant�st Skorpi� fel�, aki el�z�leg nem hagyta, hogy �t k�zben h�reket hallgassanak.
Asturias felny�g�tt.
– Akkor nem is hallott�tok, hogy bejelentett�k a h�bor� v�g�t? Megvan a b�keszerz�d�s, Wright al� is �rta.
– �s mi �ll benne? – csapott le a t�m�ra Skorpi�.
– A haj�n elmondom – t�rt ki a v�laszad�s el�l Asturias. – Jobb, ha azonnal indulunk. Ha sok�ig �lldog�lunk itt, szemet fog sz�rni… A haj� k�szen �ll, fel van szerelve mindennel, �s k�t h�tre elegend� �lelmet is szereztem nektek… lehet, hogy Amerika partjain�l fel fognak tartani minket. Gyertek!
– V�rj! – sz�lt r� hirtelen Vipera. – Macska m�g nem �rt ide. N�lk�le nem futhat ki a haj�.
Asturias �gy fordult vissza, mintha maga a mozdulat is f�jdalmat okozna neki. Nem n�zett Vipera szem�be, helyette a cip�je orr�nak v�laszolt.
– Ezt sem hallott�tok… – mondta halkan. Vipera tett fel� egy l�p�st. A szeme sark�b�l l�tta, hogy a Macsk�k k�z�l t�bben els�padnak, m�sok egym�sra n�znek, biztat�st keresve.
– Mi t�rt�nt? – k�rdezte �lesen.
Asturias v�gre felemelte a pillant�s�t.
– Az�rt nem f�s�li �t minden �l� orosz, afrikai, �s eur�pai katona Franciaorsz�got, mert biztosak benne, hogy hamarosan �gyis megtudj�k, hogy hol vagytok. Macska P�rizsban van. Hadifogoly. �s am�g titeket is el nem fognak, az is marad.