Vak vil�g

B�rsonykez�t ny�jtja fel�d az �g,
De b�rhogy v�rod, nem j�n el�d.
Puha illatot lehel a F�ld,
Az �let k�ri: meg ne �ld!

S te m�gis tan�cstalanul 
V�rod, hogy nyomorult
L�ted el�d t�rja titk�t?!
Figyel m�g valaki r�d?

Nem, csak s�t�ts�g honol,
Gyermeki sz�v zakatol,
S te sejted, hogy valahol 
Kit szeretsz, tetted�rt lakol.

Leereszted a b�n�s k�st,
S ellen�rz�l minden r�st:
Felkoncolt �letedbe nincs bej�rat,
Csak biztons�g �s mag�ny v�rhat,
�gy hiszed.
S minden a tied!

Az �gbolt �sszes csillag�t,
Isten minden vagyon�t, 
A f�ldi j�kat, k�jeket,
Uralni az �letet,
Megtanulni a hal�lt,
Koldus szer�ny mosoly�t,
Gazdag ember v�gzet�t,
�v� anya f�lelm�t:

Megkapt�l h�t mindent, mit
Ember megk�v�nhat itt 
A f�ldi pokol t�z�ben,
Isten sz�l� m�h�ben.

De szabadulni sosem fogsz,
Mindent beter�t a kosz,
Mocsok �s f�rtelem
Sz�rny�s�g �s f�lelem.
Hogy ne higgy t�bb� semmiben!

Vak vil�g, h�t csod�t hi�ba tesz m�r az istenek n�pe?
Vigy�z r�d, s szitkot, �tkokat kap csak cser�be?
De most az egyszer n�zz fel az �gre,
E csod�s, aranyl� f�nybe,
S mit ott l�tsz, az sz�vedet �rje!