4. r�sz

Ha valaki azt mondja nekem, hogy n�gy h�nap alatt meg lehet tanulni, hogyan kell embernek mutatkozni az emberek k�z�tt, akkor biztos, hogy kinevettem volna. De valahogy m�giscsak siker�lt megval�s�tanunk ezt a feladatot. Igaz, az els� napokban m�g a barlangba j�rtunk vissza aludni, de k�s�bb, h�la az ig�z� k�pess�geimnek, siker�lt szerezn�nk egy lak�st, ahol megh�zhattuk magunkat. Igaz, nem volt sem k�nyelmes, sem nagy, de a semmin�l jobb volt. Nappal folyton a k�nyvt�rakba, arch�vumokba j�rtunk, keresve azt az apr� jelet, ami az id�t vissza tudja forgatni, s�t, �t is rep�t benn�nket a saj�t vil�gunkba. B�r erre tal�n m�g kisebb volt az es�ly, mint b�rmi m�sra. Soha nem nyitottam m�g kaput a k�t vil�g k�z�tt, mindig csak utaztam rajta, �s Silver, saj�t bevall�sa szerint ugyan�gy tett. N�gy h�nap mindenesetre el�g volt r�, hogy beolvadjunk, s�t, megszokjuk egym�s t�rsas�g�t. Any�m azt mondta, b�zzak abban, akit t�rsamul v�laszt. Az els� napokban azt hittem, rosszabbul nem is v�laszthatott volna. Ez a tisztas�gm�ni�s liba k�vetelte, hogy minden nap j�rjon hozz�nk takar�t�, �n pedig k�nytelen voltam k�t�lnek �llni, �s munk�t adni egy embernek. A f�ztjei r�mesek, b�r folyton a f�z�ssel volt elfoglalva, ha �pp sz�neteltett�k a kutat�st. Folyamatosan martuk egym�st, semmiben nem �rtett�nk egyet. � elaludt, amint lesz�llt az este, �n viszont akkor voltam igaz�n �ber, �s az internetet (f�rtelmes tal�lm�ny!) b�ng�sztem, h�tha tal�lok valami haszn�lhat�t, �s hajnalban zuhantam be az �gyba, hogy n�h�ny �r�s alv�s ut�n a konyh�ban s�rg�l�d� Silver hangj�ra �bredjek, miszerint „k�sz a reggeli”!
Emberekkel alig �rintkezt�nk. Csak a sarki boltos ismert minket, valamint a k�nyvt�rak �s lev�lt�rak dolgoz�i. Egyszer �rdekl�dtek afel�l, hogy mi�rt nem j�runk iskol�ba, �s kifejezetten neh�z volt kimagyar�znunk magunkat – de a (lopott) pap�rjaink szerint m�r feln�tt kor�ak voltunk, t�l az iskolak�teles �veken. Erre mindenki hitetlenkedett, de nem tudtak vel�nk mit csin�lni. Ami azt illeti, lehet, hogy valahol t�nyleg feln�tt� �rt�nk ez id� alatt. Silver soha nem mutatta, hogy mennyire hi�nyzik neki a saj�t vil�ga, vagy hogy mennyire agg�dik �rte. �n is er�snek mutatkoztam. K�nnyeinket pedig elrejtett�k egym�s el�l a szob�ink k�zt h�z�d� falak.
A lelkesed�s�nk el�bb al�bbhagyott, ahogy egyre �rtelmetlenebbnek t�nt a kutat�s, majd, amint r�nk k�sz�nt�tt az okt�ber, ism�t visszat�rt. Tudatosult benn�nk, hogy m�r csak egyetlen h�napunk maradt. M�r kiterjesztett�k a kutat�st, nem csak huszonkettedike �rdekelt minket, hanem az azt megel�z� h�t is, elv�gre, ha akkor teszem t�nkre a m�v�t, tal�n siker�l meg�ll�tanom a robban�st.

V�gigvett�nk magunkban mindent. Az id�kulcsokat, mint megtudtam, �ltal�ban az �p�letek rejtik. Az �p�letek nagy pillanata pedig az, amikor elk�sz�lnek, felavatj�k �ket, haszn�latba veszik – vagyis keresn�nk kellett egy olyan �p�letet, amit �ppen j�nius huszonkettedik�n fejeztek be, avattak fel. De Silver �ll�totta, hogy t�k�letes egy t�r is, ahol �pp akkor t�rt�nt valami. A fontos, hogy t�rt�njen valami. Lehet az t�ntet�s, forradalom, h�bor�s pusztul�s, ak�r egy fontos gyilkoss�g. De ha nem tudja, hogy mi t�rt�nt, nem tal�lja meg a kulcsot sem.
- Sosem hittem volna, hogy ilyen r�szletess�ggel fogom ismerni Budapest t�rt�net�t – morogtam f�radtan, amikor v�gre haza�rt�nk a lev�lt�rb�l. A bej�r�st siker�lt biztos�tanom magunknak, de itt sem tal�ltunk semmit. 
- Lehet, hogy m�g hasznodra lesz – vonta meg a v�ll�t Silver, aki, b�r velem egy�tt kutatta a hasznavehetetlen inform�ci�kat, sosem mutatta, hogy elf�radt volna. Eg�sz addig �ber volt, am�g a nap le nem sz�llt.
- Nem lesz hasznomra, ha elpusztul ez az eg�sz – morogtam. – M�r nincs sok h�tra. 
- Volt egy apr�s�g, amit tal�ltam ma… m�g j�nius tizedik�n, lezuhant egy munk�s egy �llv�nyr�l egy �p�tkez�sen. Lehet, hogy az is j� lenne – javasolta, h�tha vigaszt ver bel�m. Ahogy �szrevettem, k�teless�g�nek tekintette, hogy felvid�tson.
- Nem j�. Ap�mnak egy ilyen tal�lm�nya sosem tart tov�bb egy h�tn�l. J�nius tizedik�n m�g el sem kezdte – vontam meg a v�llamat.
Silver csal�dott arca m�g jobban lehangolt.
- J�l van… �lj be a masina el�, �s n�zz sz�t. Addig f�z�k valamit. Mit sz�ln�l mondjuk… egy kis pudinghoz?
- T�k�letes. – Csak ne kelljen megennem, tettem hozz� magamban. Ezt azonban sosem mondtam ki hangosan. M�g a g�p felb�gott, �tn�ztem a post�nkat. Semmi hasznosat nem �rtak, csak sz�r�lapok �s sz�ml�k v�rtak. Nem is csod�lkoztam rajta, de az�rt az egyik �tterem sz�r�lapj�t zsebre v�gtam. Elv�gre musz�j volt valamit ennem is olykor.
- H�zass�gk�t�s sz�m�t? – ki�ltottam ki a konyhai zajokat t�lharsogva. Silver v�lasza kicsit k�sve �rkezett.
- Csak ha k�l�nleges alkalom volt! Mondjuk valami h�ress�g esk�v�je! �s egy�bk�nt is, Litha keddi napra esett. 
- Akkor nem j� – s�hajtottam fel. Egyre rem�nytelenebbnek t�nt az arch�vumokat b�ng�szni, hiszen ahogy t�volodott az id�pont, ahov� vissza akartunk menni, ann�l kevesebb inform�ci� maradt r�la.
- De az�rt j� �tlet volt – biztatott a l�ny. 
- Temet�s?
- Hal�leset – k�t�tte ki Silver. – A temet�s t�l �ltal�nos.
- A francba is, ha az emberek legal�bb �nnepeln�k Szent Iv�n �jt, lenne es�ly�nk. Egy nagyobb rendezv�ny megteszi, nem?
- �nneplik. Bizonyos vall�sok �nneplik – vonta meg a v�ll�t Silver. – Belen�ztem a vall�smitol�gi�kba is, de ott sem volt semmi.
- Hogy… mih? – k�rdeztem kicsit d�bbenten. – Melyik vall�sok? 
- �hm… a boszork�nyok, azt hiszem. R�nk akarnak hasonl�tani. �nneps�geket szoktak rendezni… Samainkor is, meg…
- Silver, el�ruln�d, hogy ez mikor jutott tudom�sodra? – k�rdeztem felfortyan� d�hvel a hangomban. A kez�t a k�t�ny�ben t�r�lgetve j�tt be a szob�ba.
- H�t… �gy k�t h�napja n�ztem meg, �s…
- K�t h�napja tudsz r�la, hogy volt legal�bb egy �nneps�g, �s m�g csak nem is sz�lt�l r�la!? – csattantam fel. A l�ny megremegett.
- �n… azt hittem, nem fontos – mondta v�g�l.
- Minden fontos! – morogtam m�g mindig d�h�sen, de m�r nem n�ztem r�. Nem akartam most elvesz�teni, amikor m�r csak n�h�ny napunk volt h�tra. Percek alatt megtal�ltam a boszork�nyok honlapj�t, akik fergeteges Samain-�nnepet hirdettek – de a helyr�l csakis e-mailben k�rhett�nk t�j�koztat�st. Am�g az e-mailek rendszer�vel vacakoltam, Silver visszat�rt a konyh�ba. M�g az ed�nycs�rg�sen �t is hallottam, hogy megb�ntottam, �s engem is meglepet�sk�nt �rt, hogy ez �rdekel. Miut�n megjelent a „lev�l elk�ldve” felirat, bez�rtam a b�ng�sz�t. Biztos voltam benne, hogy eg�sz �jjel, percenk�nt r� fogok n�zni. Hiszen meg�rdekl�dtem nemcsak a Samain �nnep helysz�n�t, de a Lith��t is. Most viszont jobbnak l�ttam kimenni a konyh�ba, Silverhez. 

- Azt hiszem, megvan – jelentettem ki magabiztosan. A l�ny aranyhaja az arc�ba hullott. Kicsit zavart, hogy nem l�ttam a szemeit. 
- Ok� – k�z�lte minden lelkesed�s n�lk�l. – Sz�lj, ha mehet�nk.
- Amint v�laszolnak, azonnal sz�lok – biztos�tottam. 
- K�sz a puding – jelentette ki. A s�rg�sfeh�r massz�t rejt� t�lk�kat m�r a h�t�b�l hal�szta el�, de v�gig nem fordult fel�m. Csak lopva let�r�lte az arc�t. – Sajnos t�bbre nem telt t�lem. �sszecsom�sodott egy kicsit, de az�rt ehet�.
- Rendelhetn�nk egy pizz�t is… - javasoltam esetlen�l, mire megmerevedett a v�lla.
- Fel�lem, rendelj nyugodtan. �n nem vagyok �hes – csapta le a k�t�ny�t a nyak�b�l, �s bev�gtatott a szob�j�ba �gy, hogy k�zben engem is majdnem elsodort. 
Egy percig �rtetlen�l b�multam ut�na. Ennyire megb�ntottam volna? Vagy… vagy csak ennyire nagy rajta a nyom�s, �s nem b�rja m�r tov�bb? 
Azon vettem �szre magam, hogy a szob�ja ajtaj�n kopogtatok. �szt�n�sen, mintha nem is lettem volna a magam ura.
- Hagyj b�k�n! – ki�ltott ki, elcsukl� hangon. 
- Sz� sem lehet r�la – morogtam, �s benyitottam a szob�ba.
Csak akkor j�rtam ebben a kis birodalomban, amikor kib�relt�k a lak�st, az�ta egy�ltal�n nem. Nagyobb volt a szob�ja, mint az eny�m, �s gy�ny�r�en – az �n �zl�semnek tal�n t�l nagy gonddal – d�sz�tette fel. Minden polcon, sarokban v�z�k �lltak, �s benn�k az �vszaknak megfelel� vir�gok. M�r az illat is t�l t�m�ny volt. A nyers fafel�leteket apr� v�szondarabokkal takarta el. Az ablakb�l sz�p kil�t�s ny�lt a szemk�zti hegyekre.

Silver a ragyog�an feh�r �gyon fek�dt, az arc�t a p�rn�ba f�rva, �s akkor sem fordult fel�m, amikor le�ltem mell�.
- Nem akartalak megb�ntani – mondtam esetlen�l.
- Pedig siker�lt – morogta ellens�gesen, �s megr�ntotta a v�ll�t.
- Ugyan m�r… - s�hajtottam. – Miattam igaz�n nem �rdemes s�rnod. Hiszen �n egy aljas, mocskos, s�t�t alak… vagy ford�tva? Hogy is mondtad? 
Silver felcsuklott. Tal�n nevetett.
- Ford�tva. Mocskos, aljas, s�t�t alak vagy, aki csak mag�ra gondol, �s nem �rdekli senki m�s – morogta bele a p�rn�j�ba, de m�r hallani lehetett a hangj�n, hogy mosolyog.
- Te pedig egy elk�nyeztetett, hisztis liba vagy, a f�ny kis hercegn�csk�je – v�gtam vissza vigyorogva. Felpillantott, hogy vessen r�m egy ut�lkoz� pillant�st, de egyb�l meg is b�nta. A szemei v�r�sek voltak a s�r�st�l, most leleplezte �ket. – De ez nem sz�m�t – vontam v�llat. – Most egy haj�ban evez�nk, ahogy mondani szokt�k. �s hamarosan v�ge lesz. Visszamegy�nk, ellopom azt a sz�rny� bomb�t, �s behaj�tom a foly� viz�be. Ott senki nem fogja keresni. Ha nem �rinti meg senki �jf�lkor, akkor nem fog felrobbanni.
- Igen, ez �gy j� �tlet. �s �gysem l�tjuk egym�st soha t�bb� – morogta. – Legfeljebb a csatamez�n, m�r ha kiengednek minket.
- �s a magam ura leszek, s�t, �tveszem ap�mt�l a tr�nt, hamarosan, �s soha t�bb� nem fog k�s�rletezgetni.
- �s ugyan�gy folytat�dnak a h�bor�k, mint eddig. A b�ty�m sz�vb�l ut�lja a n�pedet, �s folyton h�bor�zni fog. 
- �s hamarosan �gyis meg kell h�zasodnom, ha azt akarom, hogy feln�ttk�nt kezeljenek.
- Jut eszembe… nekem is – fintorgott Silver. 
- Hozz�m j�nn�l? – k�rdeztem. Fogalmam sem volt, hogy mi�rt, �s hogy honnan j�tt a gondolat. Csak annyit tudtam, hogy ebben a pillanatban ez az egyetlen k�rd�s, amit feltehetek. Volt egy apr�cska sugallat, egy hang – tal�n any�m� – amely biztatott, hogy v�gre tegyem fel ezt a k�rd�st. Senki m�snak, csak �s kiz�r�lag neki. Silvernek, a f�ny hercegn�j�nek.
A gy�ngy�z� kacag�s mindent el�rult. Biztos voltam benne, hogy abban a pillanatban nemes egyszer�s�ggel h�ly�nek n�z.
De a v�lasza eg�szen m�st rejtett.
- Igen. 

5. r�sz

M�g �jszaka volt, �s Silver szemei ez�ttal a f�radts�gt�l voltak v�r�sek. Egy percet sem hagytam aludni. J�llehet, a h�zass�got nem szentes�tette m�g senki, mi m�gis elh�ltuk. Nem hittem, hogy lesz m�g r� alkalmunk. A mi vil�gunkban �gyis k�l�n kell majd v�lnunk, �s soha t�bb� nem lehet�nk egym�s�i. Csak titkos tal�lk�kon l�thatjuk egym�st, ha ugyan erre lesz es�ly�nk. 
Okt�ber harmincadika fagyos hajnal�n �rkezt�nk a mez�re, ahol a Litha-�nneps�get �lt�k. A v�laszlev�l, amely ide ir�ny�tott minket, este t�zkor �rkezett meg, de hajnali n�gyig r� sem n�ztem. Mindketten kab�tokba burkol�ztunk, �s k�l�nv�ltunk, hogy min�l hamarabb megtal�ljuk azt az apr� kulcsot – egy k�darabot, egy eldobott rongyot, vagy b�rmit – ami visszar�p�t benn�nket abba a pillanatba. Voltak m�g akad�lyok, de az elm�lt �r�k gy�ny�rei ut�n m�r semmi nem szeghette kedv�nket. Ha vissza is t�r�nk az id�be, vajon visszat�r�nk a helyre is? Ha siker�l megtal�lnunk a kulcsot, siker�l vajon ellopnom azt a bomb�t? Hiszen azt sem tudtam, hogy ap�m hogyan nyitotta ki a rejtekajt�kat. Csak annyit tudtam, hogy hol voltak az ajt�k, �s ezzel m�g nem biztos, hogy siker�lni fog mindent megoldanom.
A fagyott talajon hajsz�lv�kony j�gr�teg bor�totta a megmaradt f�sz�lakat. Millim�terenk�nt f�s�ltem �t, de semmit nem tal�ltam, ami ak�r csak hasonl�thatna egy id�kulcsra, legyen annak b�rmilyen form�ja. Tal�n hi�baval� volt minden, �s itt m�gsem tal�ljuk meg? Keresn�nk kell ma is, �s ha nem siker�l, akkor v�ge a vil�gnak?
Jeges r�m�let mart bel�m, aminek semmi k�ze nem volt a napkelte �g�ret�t hoz�, hideg sz�lhez. 
Miel�tt m�g v�giggondoltam volna, a mez� t�loldal�n felharsant a v�rva-v�rt ki�lt�s.
- Itt van! – hallottam Silver hangj�t. Gondolatok n�lk�l futottam oda hozz�. A f�ben egy par�nyi t�r hevert. Tal�n Litha �nnep�r�l maradt itt. 
- Sz�p volt – mosolyogtam r�. 
- K�szi… - pirult el. A kedvem�rt kiv�telesen nem r�zsasz�nben, vagy s�rg�ban volt, hanem s�t�tk�k kab�tot h�zott. �gy m�g aranyosabbnak t�nt, ahogy az arc�n megjelentek a hidegt�l f�ggetlen, pirosk�s foltok. – K�szen �llsz? – k�rdezte komolyra igaz�tva a hangj�t.
Megcs�koltam, m�g miel�tt v�laszoltam volna. Ez volt az utols� cs�kunk, �s olyan hossz�ra ny�jtottuk, amilyenre csak lehet. Az �gen megjelentek a hajnal els� szikr�i.
- Mehet – b�lintottam.
Silver megragadta a t�rt. Visszaz�kkent�nk az id�ben – f�kly�k f�ny�n�l harsog� �nnepl�s vett k�r�l benn�nket, t�ncol�, vid�m n�p. Csak egy pillanatra l�ttuk �ket – s a k�vetkez� percben �reztem, ahogy egy l�thatatlan er� h�z, �t a vil�gok hat�rain, a saj�t haz�mba. 
Egyed�l voltam, abban az apr�cska lyukban, ahov� ap�m a var�zsg�mbj�t rejtette, csak egy nappal azel�tt, hogy a g�mb elpuszt�thatta volna a vil�gunkat. Rongyba csavartam, �s zsebre tettem a vesz�lyes kis j�t�kszert. A rejtekajt�k bel�lr�l sokkal k�nnyebben ny�ltak, �s mivel a m�ltban voltam, nem a saj�t id�mben, nem is kellett agg�dnom amiatt, hogy b�rki �szrevesz. Egyszer�en csak a foly�ba kellett dobnom a g�mb�t. �s soha, senki nem fog tudni r�la, hogy megmentettem a vil�got – jobban mondva megmentett�k, egy var�zslatos l�nnyal egy�tt, akit soha nem fogok elfelejteni.
Voltak�ppen h�l�snak kellene lennem ap�m k�s�rletezget� kedv��rt �s hatalomm�ni�j��rt. Ha nem sodorja ekkora vesz�lybe a vil�gunkat, akkor soha nem ismertem volna meg Silvert, a F�ny n�p�nek hercegn�j�t – aki tal�n, egy napon, miut�n kir�ly lettem, minden s�dh el�tt hozz�m tartozhat. �s soha t�bb� nem kell a n�peinknek gy�l�lni�k egym�st.
Persze eddig m�g nagyon hossz� az �t. De ha k�pesek voltunk egy�tt megmenteni a vil�got, tal�n k�pesek lesz�nk megv�ltoztatni is.