Néhány szóban rólam

1986-ban születtem, egy szép téli napon, a Nyilas jegyében. Szüleimtől a Bódis Éva nevet kaptam - új lakásom ajtajára viszont már az Agatha Ravenna Moon nevet írattam ki - a zárakkal, táblácskákkal, kulcsmásolással foglalkozó üzletben csodálkozott is az öregúr :) Jelenleg Pesten élek, titkárnőként dolgozom. Szeretem a munkahelyemet, az embereket, akik körülvesznek ott, és a rengeteg érdekes ügyfelet, akiket irodánkba fúj a szél. De még jobban szeretek írni: és folyton változó életemben ez az, ami állandó.

Immár tíz éve, hogy koptatom a ceruzát, tollat, billentyűzetet. Számtalan papírlapot és .doc fájlt töltöttem meg ez idő alatt, és nyolc regény, néhány novella, elvétve pár vers került ki a fiókomból - legyen az valóságos, vagy virtuális.

Hogy miért írok?

Mondhatnám, hogy azért, hogy tanítsak, hogy szórakoztassak... De nem lenne teljesen igaz. Azért kezdtem hozzá az íráshoz, és folytatom a mai napig, hogy megpróbáljam elkápráztatni az olvasókat a saját álmaimmal. Legyenek azok sötétek, olykor horrorisztikusak, lágyak és kedvesek, szörnyűek vagy ragyogóak. Képtelen vagyok rendesen meghatározni magam, de sok mindenre jöttem már rá saját regényeim írása során arról, hogy milyen is vagyok pontosan. A sorok közül a kedves olvasó is rájöhet. Mégsem ez a célom, nem magamról írok, és soha nem áll szándékomban önéletrajzi regényt összerakni. A kalandok, amelyeket megálmodok, egészen máshogy kerülnek hozzám: figyelek, és tovább gondolok minden szót, amelyet hallok, minden képet, amelyet látok. Így lassan megszületnek a regények, egy-egy főhősnő sorsa kristályos tisztasággal terül ki előttem, és fogalmazza meg magát a könyv lapjain, életre kel, és lassan rájövök, hogy nem én írom a történetet, hanem ő ír engem.

A könyvkiadást nem olyan rég óta gondolom komolyan. Öt éve tán, hogy próbálkozom vele, újonnal elkészült regényeimet könyvkiadóknak küldözgetem. Eddig vagy nem érkezett válasz, vagy ha mégis, az visszautasítás volt. Az, hogy feladjam, mégsem jutott eszembe egyszer sem. Igaz, beláttam magam is, hogy vannak olyan írásaim, amelyeket mostanra már nem szívesen publikálnék, de az újabbak közül több megfelel a saját - magas - elvárásaimnak, így hát végül úgy döntöttem, hogy a könyveket magam adom ki.

Egyfelől könnyebb volt, másfelől sokkal nehezebb, mint vártam.

Először is, ha az ember kiadót keres a művének, hajlamosak azt elutasítani, hivatkozva arra, hogy nincs piaci igény, nincs elég pénze a kiadónak egy ilyen befektetéshez, nem foglalkoznak magyar írókkal, nem dolgoznak ezzel a műfajjal. Amikor már csak ezek voltak a visszautasítások okai, kicsit fel is lélegeztem, hiszen a kéziratba nem tudtak belekötni (feltéve, hogy elolvasták. Azért ezt is erősen kétlem.) Az elektromos könyvnél viszont nem merült fel egyetlen hasonló probléma sem. Itt nincs befektetett pénz, nyomdaköltség, semmi anyagi vonzata nincs a kiadásnak: miután az író közzétette a művét, azt letöltheti bárki. Néhány konverter-programon átfuttatták, majd megjelentették a regényt.

Másfelől viszont, ha az ember kiadót keres, akkor úgy van vele, hogy csak a könyvet írja meg, a többi már a kiadó dolga. Értem ez alatt a szerkesztést, lektorálást, borítótervezést, terjesztést és reklámozást. Itt azonban nem volt ilyesmire lehetőségem. A könyveim aszerint jelennek meg, ahogy leadom őket: barátaim segítségével néztem át a szövegezést, magam terveztem a borítót, és készítettem el az elvárt formátumot. És természetesen a reklámozást is magamnak kell megoldanom - de ezen a téren nem sajnálhatom az időt.

A Macska nem az egyetlen, csak az első olyan könyv, amely megjelent tőlem. A továbbiakban várhatóak még a virtuális fiókomban pihenő írások, és természetesen az újonnan készülő regények is.