L�ngol� k�z�pkor

Szorosabbra tekerem magamon a v�kony takar�t, h�tha �gy jobban v�d a hidegt�l, de m�g mindig �deskev�s a pince hidege ellen. Hogy lefoglaljam magam, pr�b�lok visszasz�molni, vajon nappal vagy �jszaka lehet �ppen, hisz m�r legal�bb - h�rom, vagy n�gy napja? – nem l�ttam term�szetes f�nyt. Mindig csak a s�t�t, a hideg, a mag�ny. Valahonnan h�rg�s hallatszik, cellaszomsz�dom a v�g�t j�rja. Sz�nd�kosan nem gondolok r�, �gy nem kell gondolnom arra sem, hogy �n hogyan fogom v�gezni.
Ha biztons�gos lenne eml�keznem, most megtenn�m, de minduntalan az elm�lt napok t�rt�n�sei mer�lnek fel eml�keim tav�b�l. Tal�n jobb lenne, ha m�r v�get �rt volna ez a sz�rny�s�g, hisz hi�ba k�v�nn�m, hogy �jra a csal�dom biztons�g�ban lehessek, �desany�m �lel� karjaiban, mostohaap�m kedves mosoly�nak meleg�ben…
M�r az arcukat sem tudom felid�zni. K�ts�gbeesetten kapaszkodom a sz�vmelenget� �rz�sekre, a t�z mellett t�lt�tt t�li �jszak�kra, a kedves hangokra, h�gom csivitel� szavaira… soha t�bb� nem l�thatom �ket, hi�ba is minden rem�ny. Most csak hamiss�gba vihet. Nagyon is j�l tudom, hogy v�ge.
H�travetem a fejem, �s hallgatom a t�voli hangokat. Apr� �llatok, val�sz�n�leg patk�nyok motoznak a cella sark�ban. Nem mozdulok. Tal�n k�zelebb j�nnek, �s apr� test�k meleg�b�l egy kicsi nekem is jut. A szomsz�dom elhallgat, erej�nek v�g�re j�r. Tal�n m�r halott, tal�n csak elaludt… v�gt�re is teljesen mindegy. Odakint val�sz�n�leg eleredt az es�, a v�z �tsziv�rog a plafonon, be az ablak n�lk�li pinc�be. Megnyugtat� hangj�t nem hallhatom, de a befurakod� cseppek ritmus�t igen. Egyik a m�sik ut�n. A padl�, mintha nem ivott volna m�r �vek �ta, moh�n falja be a vizet. Minden egyes csepp visszhangot ver a cell�ban.
Ahogy hangj�t hallgatom, nem tehetek r�la, visszat�rnek az elm�lt napok k�pei. Megad�an lepergetem lelki szemeim el�tt a t�rt�nteket.

Nem is h�rom nappal, hanem legal�bb h�rom �vvel ezel�ttre kellene visszamennem. Akkoriban volt az els� boszork�ny�get�s a falunkban – mindenki ott volt. M�g azok az �regek is kimozdultak a h�zaikb�l, akik m�r neh�zkes j�r�suk miatt jobb szerettek otthon �lni. Az any�k elhozt�k a csecsem�iket, a kisgyermekeiket. �n akkor voltam tizenn�gy �ves.
Evelynt mindannyian ismert�k. Csendes, visszah�z�d�, okos �s szorgalmas l�ny volt, �t �vvel id�sebb volt n�lam. De t�rt�nt vele valami, �s egy nap meztelen�l, tombolva v�gt�zott v�gig az utc�n a f�rje lov�n – soha el�tte nem l�ttuk m�g lovagolni. Akkor r�fogt�k, hogy boszork�ny, bizony�ra az �rd�ggel cimbor�lt, az �rj�tette meg. Nem, fel�nk nem divat a d�mon�z� papok vend�g�l l�t�sa. Evelyn �gy, k�t h�tre eme felh�bor�t� eset ut�n m�gly�ra jutott. A szem�ben pokoli t�z l�ngolt, ahogy pont az �n szemembe n�zett, �s alig mozg� sz�jjal mintha ezt suttogta volna: „te leszel a k�vetkez�”. Csak akkor kezdett el sikoltani, amikor m�r alig maradt h�s a csontjain. A l�tv�ny bele�gett a szemembe, a r�m�lmaimba, holott soha t�bb� nem akartam l�tni semmi hasonl�t.
Val�ban nem volt az�ta a h�rom �v �ta �jabb boszork�ny�get�s, a falu elcsendesedett, �n pedig megfeledkeztem az �tokr�l, �s nyugodtan �ltem tov�bb az �letemet.
Egy h�ttel ezel�tt azonban meg�rkezett az els� k�r� a h�zunkhoz. Mivel �n vagyok az egyed�li l�ny a csal�domban, azonnal tudtam, hogy engem szeretne elvinni. Ak�rhogy is, m�g fiatalnak �reztem magam, �s m�g most is annak �rzem. A f�rfi, Dorian legal�bb t�z �vvel volt id�sebb n�lam, m�gis elk�pr�ztattak vil�gosk�k szemei, aranysz�ke haja – mintha a mesebeli herceg j�tt volna el �rtem. Valami m�gsem stimmelt vele, valami furcsa hidegs�g �radt bel�le, amit m�g magamnak sem akartam megmagyar�zni, m�snak pedig eml�teni sem mertem. N�m�n �ltem v�gig a vacsor�t. Ap�m viszont itta a vend�g minden szav�t, any�m lelkesen ter�tett neki, borokkal, finom italokkal l�tta el. Dorian gazdag volt – ha nem is f��ri rang�, de sok p�nzzel �ldotta meg �t az Isten. A csal�dom m�ris sz�p vagyont rem�lt ebb�l a h�zass�gb�l, �s nem is hangzott el t�bb k�rd�s azt illet�en, hogy ny�lbe �thetik-e ezt az esk�v�t. M�r csak az id�pontot t�rgyalt�k.
Nekem viszont nem tetszett Dorian. J�lnevelts�gemnek k�sz�nhet�, hogy nem v�gtam a k�p�be az el�tte g�z�lg� levest, mialatt a tekintet�vel j�form�n megfosztott a ruh�imt�l.
- A kisasszony mindig ily dacos? – �rdekl�d�tt ap�mt�l j� ked�ly�en a f�rfi, ap�m pedig rosszall� pillant�st vetett r�m.
- Val�ban sokszor �nfej�, de er�lyes hangra engedelmes kisl�nny� v�lik – mondta ap�m, �s b�r a vend�g�hez besz�lt, r�m szegezte szemeit. K�nytelen voltam mosolyt er�ltetni az arcomra, �s nem is gondolni r�, hogy mennyire nem k�v�nom ezt a h�zass�got.
- A legszebb kanc�t is be kell t�rni – jegyezte meg Dorian. Majdnem felpattantam, hogyan k�pzeli, hogy egy l�hoz hasonl�t, de �desany�m kez�nek szor�t�s�t �reztem a v�llamon. Val�sz�n�leg el�re l�tta, hogy ki fogok t�rni, ha nem l�p k�zbe.
V�g�l visszaer�ltettem a m�mosolyt az arcomra, szemeimet �ress� v�ltoztattam… �s az �gvil�gon semmit nem fogtam fel abb�l, amit ezek ut�n besz�ltek.
Az eljegyz�s m�g aznap este megt�rt�nt. A vend�gnek any�m el�k�sz�tette a legszebb szob�nkat, ami t�rt�netesen az eny�m volt. �n addig az �cs�m szob�j�b�l lecsapott kis f�lk�ben kellett volna, hogy aludjak, de term�szetesen nem voltam k�pes elaludni. Kavarg� gondolatokkal a fejemben forgol�dtam az �gyamban. �jf�l t�j�n z�rg�st hallottam, de mire felkeltem volna, hogy megn�zzem, mi az, a v�leg�nyem jelent meg el�ttem, �s befogta a sz�mat.
- Ne is pr�b�lj sik�tani. Nem b�ntalak, Izabelle, de besz�lni akarok veled. J�jj velem! – suttogta olyan halkan, hogy �n is csak nehezen �rtettem meg a szavait. Lassan b�lintottam. � csak azut�n vette el a kez�t a sz�m el�l, hogy megbizonyosodott r�la, val�ban csendben maradok majd. A karomat megfogva vezetett. Legal�bb h�romszor olyan er�s volt, mint �n, �gyhogy semmi es�lyem nem lett volna az ellenkez�sre, k�vettem h�t, arra sz�m�tva, hogy a szob�mba visz, amelyb�l �pp miatta lakoltattak ki engem. Csakhogy az eb�dl�b�l egyenesen a kij�rat fel� vezetett. Sz�v� akartam tenni nem tetsz�semet, de fel�m fordult, miel�tt megsz�lalhattam volna.
- Ne �breszd fel a csal�dodat! Jobb nekik �gy. Nem esik b�nt�d�sod, ha j�l viselkedsz – mondta tov�bbra is oly halkan, hogy m�g az �jjeli csendben is nehezen hallottam szavait.
- Mi a biztos�t�k r�, hogy… - k�rdeztem �n is igazodva a suttog�s�hoz, de nem hagyta, hogy befejezzem.
- A szavamat adom r�, Izabelle – sz�lt.
Az ajt� halkan nyikordult meg m�g�tt�nk, ahogy Dorian �vatosan becsukta. Az � l�ptei tov�bbra is lopakod�ak voltak, �n pedig k�vettem legjobb tud�som szerint, mez�tl�b, hisz id�m sem volt cip�t k�tni a l�bamra. A falut �vez� szikl�k k�z� vezetett, �s eg�sz �ton alig sz�lt hozz�m. Eszembe jutott, hogy f�lnem kellene t�le, de valahogy a bel�le sug�rz� er� megnyugtatott. Amint be�rt�nk a szikl�k k�z�, a karj�ba vett, �n pedig teljesen ellazultam. Fel nem foghatom, hogyan lehettem oly gyenge, hogy r�b�zzam magam. Ellenkeznem kellett volna, visszarohannom ap�m h�z�ba, felvernem �ket �lmukb�l, �s seg�ts�get k�rni, k�ny�r�gni, hogy vonj�k vissza az eljegyz�st. Valahogy a j�zan�sz ezt dikt�lta. A Dorianb�l �rad� er� azonban eg�szen m�st mondott. Legyek nyugodt, b�zzam r� magam, �s hagyjam, hadd t�rt�nj�k meg, aminek t�rt�nnie kell. �gyis � az, akihez ap�m hozz�ad napokon bel�l, � lesz �letem ura, mi�rt ne b�zn�k meg benne m�ris? Mi�rt tagadn�k meg t�le b�rmit is?
T�l er�s volt Dorian var�zsa. Mert nincs r� jobb sz�, var�zslat volt, amit velem m�velt.
Felvitt eg�szen a legmagasabb szikl�hoz, majd leereszkedett velem egy v�lgybe. A hold el�l ekkor �szott el egy felh�, s hirtelen az �n szememnek is el�g f�ny jutott ahhoz, hogy k�r�ln�zhessek. Dorian tekintete viszont f�nylett, ak�r a macska szeme, s ez egy pillanatra megr�misztett. Ki is mondtam a k�rd�st: „Mi vagy te?”, de � csak eln�z�en mosolygott, m�g vissza nem s�llyedtem a k�bult nyugalom �llapot�ba.
Abban a pillanatban, hogy Dorian l�ba a v�lgy f�ldj�hez �rt, f�kly�k gyulladtak fel k�rben. Csak ezut�n hagyta, hogy a saj�t l�bamon �lljak meg. Kerek, szikl�kkal �vezett kis szent�lyre eml�keztetett a hely, de r�gt�n tudtam, hogy semmi k�ze mindennek Istenhez. A var�zslat lehullott r�lam, s �n r�m�lten h�tr�ltam a boszork�nyk�rt�l.
- Innen nem jutsz ki egyed�l, Izabelle – mondta Dorian teljesen nyugodtan. Nem pr�b�lt elkapni. A sziklafalak, amelyekr�l � oly k�nnyed�n ereszkedett le, karj�ban tartva engem, sz�momra megm�szhatatlanul meredekek voltak.
- Mit akarsz t�lem? – fordultam hirtelen fel�je. Ism�t megr�misztett szem�nek k�l�n�s f�nye, de ez�ttal tartottam magam, �s nem hagytam, hogy megbabon�zzon.
- Feles�g�l akarlak venni – vonta meg a v�ll�t – Ez azonban nem olyan egyszer�, mint gondoln�d.
- Mi nem egyszer� rajta? Mi a fen�nek hozt�l fel ide? - ord�tottam, de � csak nevetett. Der�s arca most �vekkel fiatalabbnak l�tszott, mint mikor �desap�mmal besz�lt. Most alig h�rom-n�gy �vvel t�nt id�sebbnek n�lam.
- Eml�kszel m�g Evelyn eset�re? – v�ltott hirtelen t�m�t, s engem ez olyan v�ratlanul �rintett, mintha pofon v�gtak volna. B�lintottam, b�r a mozdulat ink�bb �szt�n�s volt, mint tudatos. Evelyn t�zhal�l�r�l m�g manaps�g is �lmodtam.
- Persze, hogy eml�kszem. K�z�d van hozz�, igaz? Te volt�l, aki… te �lted meg! Mocskos boszork�ny! – sik�tottam, szinte elvesztve a j�zan eszemet. Dorian azonban olyan nyugodt maradt, mintha meg sem hallotta volna v�djaimat. A szemeit az eny�mbe f�rta. Jeges v�zk�nt z�dult r�m a tekintete, leh�tve a haragomat, a d�h�met, �tadva a hely�t a csendes nyugalomnak.
- A l�nyegre tapintott�l: boszork�ny vagyok. Boszork�nymester, hogy pontos legyek. Ha Evelyn mindent utas�t�saim szerint v�gez, most � lenne a feles�gem. Tehets�ges kis boszork�ny volt. Csak sajnos… - cs�v�lta meg a fej�t – El�g nagy hib�t k�vetett el. Olyan var�zzsal pr�b�lkozott, amelyet egyed�l m�g nem lehetett k�pes v�grehajtani, �s nem a c�lpontj�t, hanem �t mag�t kapta el az �r�let. A m�gia vesz�lyes fegyver.
- �n nem akarok a feles�ged lenni – suttogtam jeges nyugalommal. – Semmi kedvem olyasvalakihez k�tni az �letemet, aki m�r szerz�d�st k�t�tt az �rd�ggel.
- Az �desap�d m�r beleegyezett, az eljegyz�st megk�t�tt�k. M�r nincs vissza�t, Izabelle – vonta meg a v�ll�t. – Fogadd el a sorsodat. Megmondtam, semmi b�nt�d�sod nem eshet, s�t, semmif�le sz�vets�get nem kell k�tn�d az �rd�ggel, sem m�s gonosszal, de m�g a saj�t isteneddel sem. Mindez badars�g. Figyelj r�m, mert m�r nem maradt sok id�nk – l�pett k�zelebb hozz�m. Ism�t sz�t�radt bennem az a k�bulat, ami megakad�lyozta, hogy k�rd�seket tegyek fel neki. Lassan b�lintottam, h�tamat a szikl�nak vetettem. Hogyan lehettem volna k�pes ellenkezni valakivel, aki b�rmely pillanatban az uralma al� hajthatja az elm�met? Egy boszork�nymesterrel, aki mindent megtehet, amit csak akar?
Amikor folytatta, a hangja simogat� volt, l�gy �s �des, mint a m�z. Arc�nak jobb oldal�t �rny�k s�t�t�tette el, m�g a balon a f�kly�k f�nye t�ncolt.
- A feles�gem leszel, �s olyan gazdags�got, k�nyelmet adok neked, amelyr�l �lmodni sem mert�l. Megadom neked a hatalmat, amire mindig is v�gysz, a szabads�got, a sz�ps�get… mindent, amit csak szeretn�l. Nem hazudok neked, Izabelle.
- Mi�rt…? – suttogtam. Nem �rtettem, mi�rt tenne ilyet valaki, akit most l�tok el�sz�r.
- R�g�ta figyellek, te tal�n �szre sem vett�l. R�g�ta j�rok a nyomodban. Mi�ta Evelyn meghalt, te vagy a v�lasztottam, ne k�rdezd, hogy mi�rt. A szerelemre nincs magyar�zat. De… - emelte fel a kez�t, l�tva, hogy k�zbe akarok sz�lni – de mindennek �ra van. M�ghozz� egy pr�ba. Vagy kib�rod, vagy sem, ezt megl�tjuk m�g. �n mindenesetre �gy l�tom, k�pes leszel kib�rni mindazt, ami r�d v�r.
- Mi az, ami r�m v�r? – k�rdeztem r�m�lten. �gy t�nik, a b�v�let csak n�h�ny percig hatott n�lam.
- Boszork�nny� teszlek, de a hatalommal neked kell �lned. Biztos vagyok benne, hogy �szre fognak venni a t�bbiek is. Ez �jszaka ut�n elt�n�k az �letedb�l, �s csak egy h�t m�lva, holdt�ltekor l�togatlak meg �jra. Addig neked kell boldogulnod.
Lassan b�lintottam. Nem volt �rtelme vitatkozni, m�g ha a j�zan eszem �v�ltve k�szk�d�tt is e gazember ellen, sokkal hatalmasabb volt n�lam. Hinnem kellett neki – innen m�r nem volt vissza�t.
- Boszork�nny� teszel? Hogyan? – k�rdeztem megillet�dve. Dorian m�r nem v�laszolt. Tett m�g egy l�p�st fel�m, �s ezzel bez�rta a k�zt�nk l�v� t�vols�got. Karjaival �t�lelte a derekamat, teste az eny�mhez simult.
- Csak laz�ts, �s �lvezd! Most feleslegesek a k�rd�sek – b�gta l�gyan a f�lembe.
Val�ban azok voltak. Dorian a szent�ly k�zep�re t�ncolt velem, majd �vatosan a f�ldre eresztett. A j�zan eszem messze sz�llt, ahogy meg�rintett ott, ahol senki keze nem j�rt m�g. Simogat�an fejtette le r�lam a ruh�imat, �s m�r nem k�rdezett semmit. V�gig b�v�letben tartott, szeme t�kr�ben l�thattam, milyen gy�ny�r� vagyok.
Meztelen�l fek�dtem az olt�r k�v�n, egyszerre reszketve a f�lelemt�l �s k�v�nva a folytat�st. Ha a j�zan eszem eddig k�zbesz�lt volna, az els� simogat�sok ut�n m�r eszembe sem jutott le�ll�tani semmit, amit Dorian tenni akart velem. El�bb a kezeivel, majd nyelv�vel simogatott v�gig eg�sz testemen, m�g olyan t�zet nem �bresztett bennem, amely m�r szinte k�nz�n fesz�tette az �gy�komat. � meg�rezte ezt, �s ezt a pillanatot v�lasztotta, hogy egy� v�ljon velem. Sz�r�st �s egy kis f�jdalmat �reztem, amikor behatolt, �gy r�mlik, fel is ki�ltottam, de ez olyan hamar elm�lt, ahogy j�tt. Dorian l�gyan megcs�kolt, �s val�ra v�ltotta, amit �g�rt: boszork�nny�, s egy�ttal feles�g�v� tett azon az �jszak�n.
Tudom, sz�gyellnem kellene �rte magam, hogy egy�ltal�n megt�rt�nhetett ilyesmi, hisz templomban nem szentes�tett�k m�g a h�zass�gunkat, de m�r nem �rdekel. Most, visszagondolva is �gy eml�kszem erre az �jszak�ra, mint �letem legcsod�latosabb pillanataira. 
Miut�n visszat�rt�nk a ringat� fellegek k�z�l, Dorian mell�m fek�dt a szent�ly k�zep�n. Halkan sz�lalt meg, mintha nem lenne sz�ve engem kir�ngatni az �rj�t�, boldog k�bulatb�l.
- Ami itt t�rt�nt, arr�l csak egym�s k�z�tt besz�lhet�nk, k�l�nben vesz�lybe ker�lhetsz, mi t�bb, vesz�lyben lenn�nk mindketten. �rezni fogod a hatalmamat, amely imm�r benned is megtal�lhat�, de arra k�rlek, l�gy t�relemmel. Vigy�zz magadra, �s csak �vatosan haszn�ld, hogy ne j�rhass �gy, mint Evelyn j�rt. Ne feszegesd a hat�rokat. �s ne feledd, egy h�t m�lva, amikor a hold megtelik, elj�v�k �rted, hogy a vil�g el�tt is feles�gemm� tegyelek.
B�lintottam. M�r nem volt rajtam semmif�le var�zs, hisz egy�ttal ellen�ll�bb� is tett �nn�n hatalm�val szemben. A j�zan eszem visszat�rt, de az elm�lt �r�k f�ny�ben semmi kedvem nem volt ellenkezni vele. �jdons�lt hatalmammal egy�tt a szerelem is megtal�lt – ez a gondolat elringatott, s csak az �lom hat�rmezsgy�j�n kaptak el utols�, figyelmeztet� szavai.
- B�rmi is t�rt�nik, vigy�zz a n�ppel, akik k�zt �lsz. Babon�sak, �s m�g nincs el�g er�d, hogy legy�zd �ket.

Reggel a saj�t �gyamban �bredtem, �s nem eml�keztem r�, hogyan ker�ltem vissza. Mire lesiettem, ap�m �pp visszat�rt a reggeli munk�b�l, �s nevetve jegyezte meg, milyen sok�ig aludtam. Engem nem keltett fel a nap, mely �t �bresztette. Zavartan mosolyogtam vissza.
- A v�leg�nyed m�r r�g elment, de egy h�t m�lva visszaj�n. Addig az a k�r�se, hogy k�sz�lj fel az esk�v�re, �s fogadd el �t, a tegnapi gorombas�ga ellen�re is – hallottam any�m hangj�t a konyh�b�l. Fels�hajtottam, �s pr�b�ltam nem elpirulni a „tegnap” sz� hallat�n.
- Ugyan, sz� sem volt gorombas�gr�l. M�r tudom, hogy minden f�rfi ilyen. Bocs�nat, ap�m – hajtottam fejet �desap�m el�tt, aki �jfent csak nevetett, majd dalolva sietett ism�t a dolg�ra. Fel�tl�tt bennem a gyan�, hogy megk�stolta az �rlel�d� p�link�t, csak akkor volt ilyen j�kedv�, amikor iszik. Val�ban minden oka megvolt a nevet�sre. Hamarosan f�rjhez adja a l�ny�t, akit felnevelt, r�ad�sul sz�p kis �sszeg �ti a mark�t.
�desany�m kedve is hasonl� volt, b�r a nap sor�n egyszer elejtett egy megjegyz�st a b�nat�r�l, hogy elvesz�t engem. Ezt azonban r�gt�n nevet�ssel pal�stolta. Biztos�tottam r�la, hogy mindig visszaj�v�k, amikor csak tehetem, m�g ha saj�t gyermekeim sz�letnek is.

A baj csak harmadnap t�rt�nt. �pp vizet hoztam a k�zeli foly�b�l a f�z�shez, a v�llamon egyens�lyozva a k�t v�dr�t tart� f�t, mikor egy kutya v�ratlanul el�m ugrott, s d�h�dten megugatott. Olyan �gyetlen�l estem hanyatt az ijedts�gt�l, hogy a fejemet is bevertem, a v�dr�k azonban, amikre utols� gondolatommal pr�b�ltam vigy�zni, a talpukra estek, an�lk�l, hogy egy cseppnyi v�z kihullott volna bel�l�k. Kevesebb�rt is ki�ltottak m�r ki boszork�nynak valakit ebben az id�ben, de sz�momra ez m�g nem volt el�g. Ahogy k�pes voltam feln�zni, megl�ttam a kuty�t, amely megijesztett. Az eg�sz h�ta l�ngolt, ahogy a foly� fel� rohant.
- Boszork�ny! – hallottam a suttog�st magam k�r�l. Sokkal t�bb szemtan�ja volt az esetnek, mint rem�ltem, legal�bb �ten l�tt�k cs�fos botl�somat. Ez volt az els� eset, hogy haszn�ltam a Doriant�l kapott hatalmat, �s most is f�lig �ntudatlanul tettem. Ez�rt fognak boszork�nyk�nt el�getni? Hol van most Dorian, amikor sz�ks�gem lenne r�? M�g n�gy nap kellett volna, mind�ssze n�gy nap, �s soha t�bb� nem kellett volna agg�dnom. Tudtam, hogy vissza fog j�nni, �g�rete szerint.
Ami ezut�n t�rt�nt, m�r t�l f�jdalmas eml�k. A bar�taim, kedves ismer�seim fogtak le, k�t�tt�k be a szememet �s a sz�mat. Val�ban k�ptelen voltam harcolni ellen�k. K�r�rvend� hangokat hallottam, de semmit nem fogtam fel bel�l�k. Sz�vemmel a v�leg�nyem�rt s�rtam azon a napon, s az azt k�vetkez� �jszak�n, miut�n ebbe a s�t�t cell�ba v�gtak be, hogy foglalkoznak majd velem, ha r��rnek, addig j� helyen leszek itt.

Ez alatt a h�rom nap alatt val�ban nem t�rt�nt semmi, azon fel�l, hogy m�r feladtam a rem�nyt is, hogy valaki megl�togat. Az ajt� t�v�ben van egy kancs� v�z, �s volt ott egy darabka keny�r is, de mostanra csak a v�zb�l maradt n�h�ny cseppnyi.
Ha tudn�m, hogy h�ny napja vagyok m�r itt, tal�n rem�nykedhetn�k, hogy Dorian ide�r �rtem. �gy csak tal�lgatni tudom, vakon rem�nykedni abban, hogy n�h�ny percen bel�l itt lesz, de hi�ba v�rakozom �s dobog a sz�vem a torkomban, csak nem akar elj�nni a pillanat.
L�pteket hallok kintr�l, a neh�z cellaajt�n �t is d�b�r�gnek, messzire �zve a mag�nyos csendet. A sarokb�l sz�tfutnak a patk�nyok, s mintha m�g a v�zcs�p�g�s is riadtan meg�llna egy pillanatra. Ahogy az ajt� kiny�lik, hunyorognom kell a f�klya f�ny�t�l, mely napk�nt ragyogja be a kis cell�t. M�g szorosabbra vonom magam k�r�l a takar�t, b�r j�l tudom, hogy azok ellen nem v�dhet meg, akik j�ttek �rtem.
- Csak nem felejtett�nk el, kicsik�m – sziszegi egy hang.
- Jobban j�rt�l volna, ha �hen halsz, kis boszork�ny – csatlakozik hozz� egy m�sik, nevet�se v�gigkarcolja a b�r�met. Belereszketek a hidegbe, a szavakb�l �rad� fenyeget�sbe. A k�t alak bel�p a cell�ba, megragad a karomn�l fogva, �s miut�n v�gigvonszoltak a folyos�n, egy t�gasabb, de m�g kev�sb� vend�gszeret� cell�ba dobnak be. A f�ldr�l vagyok k�nytelen fel�llni, szemben�zve a sebhelyes h�h�rral.
- Egy es�lyed van, kicsi Izabelle – hajol f�l�m a b�zl� f�rfi. A szag�t�l majdnem elh�nyom magam, de valami – tal�n Dorian �g�rete – tartja bennem a lelket. Furcsa, hogy �pp abban a f�rfiban rem�nykedek, aki elrabolta az �letemet, aki mindennek okoz�ja. M�gis, az egyetlen �jszaka eml�ke m�g mindig lelket t�lt bel�m, s el�g er�t ad, hogy v�laszoljak.
- Es�ly? Ne nevettess! – csattan a hangom, majd egy pofon k�veti. Ism�t a f�ldre k�nyszer�l�k, neh�z bakancs tapos a h�tamra.
- Bevallhatod, hogy b�n�s vagy, �s akkor mihamarabb a m�gly�ra ker�lsz. Sok mindent�l megk�m�ln�d magad.
Nem lehet! Tudom, hogy nem lehet. Meg kell v�rnom, hogy elj�jj�n �rtem, nem halhatok meg, miel�tt ide�r.
- Ki fog der�lni az �rtatlans�gom, t�gy csak, amit akarsz! – suttogom a f�ld fel�, de a h�h�rnak c�mezve.
- Ahogy szeretn�d, picinyem – bec�zget szavaival. V�gigsim�t a fenekem vonal�n. M�lys�ges undor t�lt el, ink�bb bevallok mindent, minthogy ez a szem�t meger�szakoljon. Ink�bb j�jj�n a m�glya, mint… - Ne kap�l�zz, nem is fog f�jni! – nevet r�m, �s talp�t megforgatja a h�tamon, m�g m�lyebbre nyomva a h�somba. A bord�im kis h�j�n megrepednek a s�ly�t�l, felsikoltok.
- T�nj el a k�zelemb�l! - vis�tom neki, mire megsz�nik a nyom�s a h�tamon, �m k�t er�s k�z felr�nt, �s m�g miel�tt tiltakozhatn�k, lebilincsel egy oszlophoz. A kezeim k�nyelmetlen sz�gben ker�lnek a fejem f�l�, m�g�lem korb�cs suhog�s�t hallom.
- Nem szeretn�m, ha kap�l�dzn�l – suttogja a f�lembe, �s �jra meg�rzem a b�z�t. �klendezem, �s a k�teleimet r�ngatom. � term�szetesen mindezt a f�lelemnek tudja be, de nevet�sre ingerli a viselked�sem. – Alkut aj�nlok. Addig �t�k, m�g nyugton nem maradsz! 
Az els� �t�sre kicsordul a k�nnyem. A f�jdalom sokkal �lesebb, mint valaha gondoltam. A korb�cs maga a r�m�lom, m�r az is jobb lenne, ha visszavinn�nek a cell�ba. Fogalmam sincs, h�nyszor s�jt le, minden �t�s egyre rosszabb, �s m�r k�ptelen vagyok gondolkozni. Dorian elj�n �rtem, Dorian elj�n �rtem – ism�tlem magamban, mintha var�zsige volna. �jabb �s �jabb �t�s. Apr� sz�gek, t�sk�k sz�r�sa minden alkalommal. Nevet�s, �s az �rj�t� szag, a h�h�r�, majd a saj�t h�nyad�kom szaga… minden pillanattal egyre m�lyebbre s�llyedek a pokolba. V�g�l elvesztem az eszm�letemet, az �jul�s r�vid percei j�t�konyan feledtetik velem a f�jdalmat, csak hogy az m�g k�nz�bban t�rjen vissza, amikor �jra fel�bredek. Jeges vizet locsolnak az arcomba, erre t�rek magamhoz. Jobb volna, ha m�r meghaltam volna.
- Beismered a b�n�ss�gedet, boszork�ny? – k�rdezi gonoszul a h�h�r.
Tagadni az utols� percig.
- Nem vagyok boszork�ny. Nem vagyok b�n�s – zih�lom.
Az �jabb f�jdalom meglepet�sk�nt �r. Nem l�ttam, hogy mit csin�l m�g�ttem. Nem is akartam volna l�tni… Forr� f�m �r a h�tamon l�v� sebhez, majdhogynem egyenest a csontomhoz. �v�lt�k, sikoltok magamon k�v�l, �s m�r semmi m�s nem sz�m�t, mint a szabadul�s, ak�r a hal�lba… teljesen mindegy, csak ki innen…
A h�h�r �jra felteszi a k�rd�st. �jra tagadok. Dorian elj�n �rtem, Dorian elj�n �rtem, Dorian elj�n �rtem – ism�tlem magamban, de m�r csak rem�lem, hogy igazam lesz. Ki tudja, m�r lehet, hogy el is m�lt a be�g�rt tal�lkoz� id�pontja, m�r fogy�snak indult a hold… M�r lehet, hogy semmi es�lyem nem maradt, �s hagyni fogja, hogy meghaljak.
A forr� vas �jra hozz�m �r. Azt k�v�nom, b�r �jra elveszthetn�m az eszm�letemet. A hangom a falakr�l visszhangozva csap�dik a f�lemnek, majdhogynem megs�ket�t. A h�h�rom �jra felnevet, �s ism�t felteszi a k�rd�st.
Ez�ttal k�nnyek k�z�tt b�lintok.

- �ll�ts�k fel a m�gly�t! – hallom a h�h�r parancs�t. T�volabb h�z�dik, de a szaga m�g az orromban marad. Szeretn�k reszketve, zokogva �sszeg�mb�ly�dni a padl�n, de k�nnyeim m�r nincsenek, a karjaim pedig m�g mindig az �gnek meredve tartanak. Dorianra gondolok. H�t m�gsem j�tt el �rtem.
- Gy�ny�r� teliholdas �get�s lesz, kis boszork�ny – suttogja a f�lembe a h�h�r.
Teh�t ma van az �jszaka. Dorian el fog j�nni �rtem. Biztosan tudom. Ez az utols� es�ly, amelybe kapaszkodhatok, most m�r semmi m�s rem�nyem nem maradt.
K�bult vagyok, m�g kivonszolnak a t�rre, az emberek k�z�. M�ris tele van a f�t�r. Megpillantom a sz�leimet is. Any�m r�zza r�m az �kl�t, �cs�m b�jik hozz�, �s r�m sem n�z. Csak �desap�m szem�ben l�tok szomor�s�got, tal�n k�nnyeket. F�j a pillant�sa. Elford�tom az arcomat.
Evelynnek igaza volt. �n vagyok a k�vetkez�.
M�g a m�glya tetej�n �ll� oszlophoz k�t�znek, van alkalmam �jra k�r�ln�zni. Val�ban teliholdas �jszaka van, de a holdn�l sokkal t�bb f�nyt adnak a f�kly�k. A f�jdalom most m�r nem �rdekel. Jobb, mint volt, b�r a h�tam egy mer� f�jdalom, de nem akarok erre gondolni az utols� percekben. A legutols� boldog pillanatokra akarok gondolni. Dorian �lel� karjaira. A f�rfire, akire eg�sz �letemben v�rtam, �s aki v�g�l… v�g�l a vesztemet okozta. De m�g most is hinni akarok benne, hogy itt lesz �s… �s tal�n megment.
A falu papja latinul im�dkozik a lelkem�rt. J�l teszi, �n �gysem �rek r� ilyesmire. Kisz�rom Doriant. A f�t�r szobr�nak t�maszkodva �ll. Belekapaszkodok a tekintetemmel. H�t elj�tt, m�gis meg fog menteni!
L�tom a szemeit, �s azt is l�tom, hogy megmozdul a sz�ja… a hangj�t pedig �gy hallom, mintha a f�lembe suttogn�.
- Sajn�lom, Izabelle, de megbukt�l. Ugyan�gy j�rsz, mint Evelyn… pedig rem�ltem, hogy te k�pes leszel elviselni ezt a s�lyt, b�rni fogsz ezzel a hatalommal. �s tudod, t�nyleg szeret… szerettelek.
Ennyi, nem mond t�bbet. El�sz�r k�ptelen vagyok felfogni a szavait. Nem, az lehetetlen, ez nem Dorian, ezt nem mondhatja. Ezt � nem mondhatja. Hogy �n mennyire naiv voltam! Hogy mennyire bolond kisl�nyk�nt viselkedtem! Hogy mi�rt rem�nykedtem benne, hogy seg�teni fog, hogy az utols� pillanatban elj�n �rtem?! Nem, nem ment meg, ez most m�r nyilv�nval�.
De a hatalm�t sem veszi vissza. M�g mindig bennem van az az er�, amelyet adott. Mikor felcsapnak az els� l�ngok, m�r minden mindegy. M�r nem �rdekel, ha meg�r�l�k, �gyis meghalok perceken bel�l. Felk�h�g�k a f�stt�l, de sokkal er�sebben koncentr�lok. Hogy mire? A menek�l�sre. Hogy szabadon t�vozhassak. Hogy meg�lhessem �t, aki �tvert, aki…
Az els� vill�m a sz�k�k�tba csap. Dorian elugrik onnan, a k�vek rengeteg n�zel�d�t megsebes�tenek. A f�rfi fel�m pillant, b�szkes�get l�tok a szem�ben, de most nem �rdekel. Minden gy�l�letemet ellene ir�ny�tom. Vill�m csap le r�, de nem �li meg, kor�ntsem… vak�t� g�mbb� gy�lik k�r�l�tte. A hangj�t �jra hallom a f�lemben.
- T�nyleg meg�ln�l? – k�rdezi hitetlenkedve.
- T�nyleg hagyn�l meghalni? – k�rdezek vissza, de �n ord�tom a szavakat.
- Ezek ut�n? �gy n�zem, nekem kellene meg�ljelek, mert senki m�s nem k�pes megtenni ezt a sz�vess�get – neveti el mag�t. Az energiag�mb semmiv� foszlik k�r�l�tte. Lepillantok, valami azt sugallja, hogy nem eg�szen stimmel �gy a dolog… a m�glya. Biztosan tudom, hogy m�r meggy�jtott�k, most m�gis kialudt a t�z, csak a megfeketedett f�k �rulkodnak a nyom�r�l. Fogalmam sincs, hogy mikor �r�lt ki a t�r, de jelenleg egy l�lek sincs itt.
Mindent beleadva t�pem le a bilincset az oszlopr�l, �s semmivel sem t�r�dve ugrom le az �llv�nyr�l. �n m�g nem tudok rep�lni, vagy csak nem tudom, hogy kellene hozz� fognom, �gyhogy nem siker�l kecsesre a landol�s. Amint h�trat�ntorodok, rengeteg sebem mell� �jabbakat szerzek, ahogy a m�gly�b�l ki�ll� f�k fels�rtik a karomat �s a h�tamat. Ez nem t�ntor�t el c�lomt�l. Dorian el� v�gtatok, �s �sszebilincselt kezeimmel teljes er�b�l pofon v�gom.
- Becsapt�l, majdnem meg�lt�l, �s elvett�l t�lem mindent, ami�rt �ltem! Neked kellene el�gned a pokol t�z�n! – v�gom a fej�hez. L�that�an meglepi �t a pofon, de nem t�ntorodik meg t�le �s nem is viszonozza. Fels�hajt.
- M�gis azt kell mondanom, hogy �tment�l a vizsg�n. B�r enn�l az�rt n�iesebbnek hittelek.
- K�pzeld, n�gy nap szenved�s ut�n minden n�ies kecsess�gemet siker�lt kiirtatnod bel�lem! A j�lnevelts�get is! – �v�lt�m az arc�ba. Mondan�k m�g valamit, de felt�r� zokog�s apasztja el a szavaim �rj�t. N�h�ny l�p�st megteszek, majd �sszekuporodok a f�ld�n, �s �tadom magam a k�nnyeknek.
- Sajn�lom. Nem ez volt a sz�nd�kom. Nem tudtalak volna megmenteni a lebuk�s vesz�lye n�lk�l, de most m�r teljesen mindegy – s�hajtja. – Messzire kell k�lt�zn�nk innen, de tal�n meg�ri – suttogja, mik�zben f�l�m hajol. Mar� f�jdalmat �rzek, de k�ptelen vagyok m�r reag�lni r�, majd furcsam�d elm�lik a h�tam sajg�sa. A l�t�terembe be�szik Dorian keze.
- Gyere velem, Izabelle. Itt m�r nem maradhatsz.
- Soha t�bb� nem j�tszhatsz �gy velem – n�zek a szem�be, de megfogom a kez�t. A pillant�sa v�gre arra a bizonyos �jszak�ra eml�keztet. Mennyi szenved�ly k�pes feledtetni az elm�lt napok k�nszenved�seit?
- Soha t�bb� nem foglak b�ntani, Izabelle. �s nem is fogom engedni, hogy m�sok b�ntsanak. Olyan vil�gba viszlek, ahol a hozz�nk hasonl�k b�k�ben �lhetnek, �s senkit�l nem kell f�lni�k.
K�ptelen vagyok megb�zni benne ebben a pillanatban. A karj�ba vesz, �n pedig �t�lelem a nyak�t.
- Ideje lenne bizony�tanod is a szavaidat, nem csak �g�rni – morgom, de most, hogy nincs f�jdalom, �s lassan a k�nnyeimet is lemossa az �ledez� es�, a haragom is kezd elp�rologni.
- Van m�s es�lyed, mint b�zni bennem?
Nem v�laszolok. Biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja a v�laszt a saj�t k�rd�s�re, csak rosszabb lenne, ha bevallan�m.
K�nnyed mozdulattal rugaszkodik el a f�ldt�l, hogy �tvigyen benn�nket egy �j vil�gba.