Egy cseppnyi anyai szeretet

Az �voda ajtaj�ban v�rom, hogy kiadj�k a csemet�t. Dettinek ez az els� hete az oviban, m�g "beszoktatjuk", ahogy az anyja mondta, �n pedig nem tudtam hamarabb elszabadulni a h�zimunk�t�l, �s a f�lembe �v�lt� utas�t�sok (Nem ezeket a t�ny�rokat haszn�ljuk a ter�t�shez! T�z perc, �s itt vannak a vend�gek! Ne szerencs�tlenkedj m�r itt, csin�ldd, amit mondok!) m�g mindig k�s�rtenek. Kaptam negyed �r�t, hogy leszaladjak Detti�rt. M�r kor�bban el kellett volna j�nn�m �rte, hiszen az eb�did� v�get �rt az oviban, �s most m�r a csendes pihen�t t�ltik az apr�s�gok.
Az �v�n� kij�n, mosolytalan arccal n�z r�m, lap�ttenyer�ben egy apr� mancsot tart: Detti�t. Gyors k�sz�netet mondok, de meg se hallja, siet vissza halaszthatatlan elint�znival�ihoz (innen is �rzem a sz�rad� k�r�mlakk szag�t.) Detti �lmosan pislog r�m.
- Haza kell menni? - k�rdezi halkan, �s pityerg�sre r�ndul a sz�ja.
- Igen, kicsim - mondom suttogva, hiszen egy �vegezett ajt� m�g�tt tucatnyi csemete alussza d�lut�ni �lm�t.
- Nem akarok hazamenni - mondja, �s m�r l�tom, hogy az els� k�nnycseppek kigurulnak a szem�b�l.
- Tudom - nyugtatom. - De musz�j.
Mi tagad�s, az � hely�ben �n sem sz�vesen menn�k haza. Gondos �lt�ztet�shez l�tok: j�tsz�s p�l�j�t csillog� bl�zra, meleg�t�nadr�gj�t mint�s harisny�ra �s t�rdig �r� szokny�ra cser�lem. Pici l�baira k�nny� kis balerina-cip� ker�l, haj�ba csinos kalapot t�z�k. Mire v�gz�nk, az eg�sz kisl�ny r�zsasz�nben vir�t. A rajta l�v� ruha �ssz�rt�ke meghaladja a teljes ruhat�ram�t. K�zen fogom, �s kitipeg�nk a csal�di aut�hoz.
Mind�ssze k�t utc�nyi t�vols�got kell megtennem, de a H�z Asszonya ragaszkodik hozz�, hogy a gyereket aut�val hordjam az �vod�ba. Hiszen Dettinek mindenb�l a legjobb j�r, �s elk�pzelhetetlen, hogy a gyerek gyalog menjen a mag�n�vod�ba.
Amint haza�r�nk, k�nytelenek vagyunk a h�ts� ajt�n besurranni, mert a vend�gek m�r meg�rkeztek. Nekem pedig m�ris �t kellene �lt�zn�m, miut�n letettem a gyereket a szob�j�ban, hogy seg�dkezzek a konyh�ban Ivettnek, m�g Tam�s t�lalja az eb�det. Az lenne a dolgom, hogy a gyerekre vigy�zzak, de term�szetesen folyamatosan elv�geztetnek velem minden m�st is. 
- Ne menj el! - sz�l ut�nam, amikor kifel� induln�k a takaros kis l�nyszob�b�l. A falak, a hercegn�k, a b�torok �s k�rpitok, a ruh�k r�zsasz�nek. M�g a mesek�nyvek is. Dettinek is egyed�l gyermekien sz�ke haja, �s hatalmas k�k szemei �tnek el a berendez�st�l. 
- Musz�j - r�zom meg a fejem. Ebb�l tudja, hogy �n sem akarok elmenni. 
- K�rlek, j�tssz velem! - n�z r�m azokkal a ragyog� szemekkel. Pedig m�r az ajt�ban �llok. 
Fels�hajtok. Dettinek nagyon sok j�t�ka van. Barbie-hercegn�k, jelmezek, koron�k, egy hatalmas, mindennel felszerelt babah�z. 
- Dolgom van, kicsim - mondom szomor�an. 
- Csak egy percet! - k�rlel. Egy percet: vagyis nem sok�ig. Csak �ppen, am�g a hercegn�k elmes�lik egym�snak, hogy mi t�rt�nt vel�k ma, az �vod�ban. Detti �gy mondja el, ha b�nt�s �rte, ha az �v�n� leszidta valami�rt, �s �gy mondta el kor�bban, ha az apja r�kiab�lt, ha az anyja leveg�nek n�zte. Mindig komoly gondok vannak a h�tt�rben, olyan neh�zs�gek, amelyek ellen egy h�rom �s f�l �ves m�g csak k�zdeni sem tud.
Neh�z sz�vvel b�lintok, �s le�l�k vele szemben, hogy elj�tsszuk, mi t�rt�nt aznap, hogy megtudjam, ki b�ntotta, �s mi�rt szomor�.
Mint kider�l, az �vod�ban t�k�letes az �lete. A t�bbi gyerek szereti, van legjobb bar�tn�je, mindenkivel tud j�tszani, �s az �v�n� ma egy�ltal�n nem volt szigor� vele.
- De azt�n, tudod... - veszi gyermeteg suttog�sra a hangj�t, j�form�n csak t�tog, �gyhogy k�zelebb kell hajolnom hozz� -, j�tt �rtem Evelin. �s hazahozott. �s �n vissza akarok menni, de musz�j itthon lennem.
Nyelek egyet. Megpr�b�ltam m�r megmondani a H�z Asszony�nak, hogy Detti nem �rzi �gy j�l mag�t, de r�gvest bel�m fojtotta a sz�t. Van anyuk�ja, de mintha nem is lenne, r� sem n�z, mi�ta megsz�lte. Van apuk�ja, de ha a szeme el� ker�l, akkor csak durva szavakat kap t�le. Megvan mindene. De szeretetet csak t�lem rem�lhet, �s nekem sem engedik soha, hogy t�l sok id�t t�ltsek vele. Most is neh�z s�hajjal hagyom ott, miut�n r�veszem a d�lut�ni alv�sra, �s k�nytelen-kelletlen szemben�zek Ivett pattog�, parancsolgat� st�lus�val. A szak�csn�nek csak a f�ztje em�szthet�, a szavai nem. 
D�lut�n le kell vinnem Dettit az udvarra, majd, miut�n kiszaladg�ltuk magunkat, megn�z�nk egy hercegn�s filmet. Este h�tkor teszem le aludni, �s ezzel le is j�r a m�szakom: hazamehetek. Az �desany�m �lel�ssel fogad. 
- Neh�z napod volt? - k�rdezi. Mindig ez az els� k�rd�se, �s mindig b�lintok v�laszul. Majd r�m mosolyog, v�gigsim�t a hajamon, kilopja bel�le a hajcsatot, �s mes�lni kezd. A gyerekkoromr�l. Felid�zi a vid�m, egy�tt t�lt�tt napokat, amikor semmink sem volt, �s m�g homokoz� j�t�kot is csak k�lcs�nbe kaptunk, de mindig ott voltunk egym�snak.
Kellenek ezek a pillanatok. A sz�p eml�keket, az egy�tt t�lt�tt, nevet� perceket arra haszn�lom, hogy holnap reggel hatt�l este h�tig ism�t tudjak bel�le adni Dettinek egy cseppnyi anyai szeretetet.