Nagyon emlékszem a gimnáziumi éveim alatt, történelemtanárunk szájából elhangzott mondatra, ami megragadta a figyelmemet. Így hangzott: "... és akkor a király nélküli királyság tenger nélküli tengernagya hadat üzent Amerikának" - hogy ez mikor lehetett, azt derítsétek csak fel a kommentekben (hátha végre kedvet kaptok hozzá :D )

De most nem is erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy igaz, hogy tengerünk azóta sincs (egyelőre királyunk sem, de nem politizálok...), de folyónk, az van. A Duna itt csobog tőlem párszáz méterre, ahogy két oldalról cselesen kikerüli a Margit szigetet :) És ha már van folyónk, akkor néhány hadihajó sem árt. Úgyhogy ismét az Indexről származik a videó, amivel kedveskedtek nekünk az Attraktor fiai, és mivel megtaláltam, megmutatom nektek is. Jó szórakozást hozzá! Íme:

Ui.: Tervbe vettem egy filmajánló rovatot is. Hamarosan az is elkészül :)

Nos, eltelt az a hét, amelyet "írói szabadságként" vettem ki. Ma már gőzerővel indulhattam újra dolgozni, és azon keseregtem, hogy nem csak az éjszakai életmódomról vagyok kénytelen lemondani, de ráadásul még egy órát is elloptak tőlem. Azért, némi morgás árán, és Csipivel való veszekedés után sikerült felkelnem (a cica nem hitte, hogy komolyan gondolom, hogy randalírozok körülötte hajnalok hajnalán), és be is értem a munkahelyemre, ahol rég nem látott, szeretett titkárnőként fogadtak :D 

Na de lássuk, mi is történt az elmúlt egy hét alatt.

A hosszú hétvégén hiába is próbáltam, egy sort se tudtam volna összehozni. Baráti összejövetelek, nagytakarítás (ez utóbbiból egy hét elteltével már semmi nem látszott), és egyéb szociális elfoglaltságaim miatt nem hogy a wordöt megnyitni nem volt esélyem, de még a számítógép közelébe sem igen kerültem. 

A helyzet vasárnap már javult, és elindulhattam az éjszakai életmódra váltás, és hajnalig írás rögös ösvényén. Az ihlet éjjelente érkezett, sötétedés után, és hajnali 3-ig, 4-ig is velem maradt. Összességében 53 oldal jött össze ez alatt a hét alatt, és még tegnap is éjfélig vertem a billentyűzetet, és pislogtam az órára, hogy vajon marad-e még időm aludni. Közben felhúztam magam egy kicsit Balázs miatt - önszorgalomból olvassa a készülő könyvet, és szintén önszorgalomból szól rám, ha valami stratégiai hibát vétek, ámde a hétvégén, főleg tegnap (vasárnap) már bosszantóvá vált a kötekedése. Írtam is neki egy kedves hangú üzenetet, remélem, mihamarabb megkapja. :) Bár azt továbbra is el kell ismernem, hogy a segítsége sokat jelent.

Ugyanakkor Miklósnak hálával tartozom, aki tudtommal legalább három egyetemi órájáról is elkésett miattam, mert a helyesírási, fogalmazási hibáimat javítgatta. :)

Összességében a regény kétharmada van készen, talán kicsit kevesebb, talán több - ezt majd akkor tudom biztosra mondani, ha teljes egészében sikerült befejeznem. Nem is szaporítom tovább a szót itt, inkább nekiülök, hogy folytassam a 3. világháború történetének elmesélését :)

Egy szép kis gyűjteményt találtam katonákról készült fotókról, úgyhogy íme, szórakozzatok rajtuk ti is:

Vajon ez minden férfivel működik...?

Nehogy már csak a kétlábúak láthassanak messzire...

Lovagi játékok

Az USA kormányának új generációs lopakodója.

- Torony! Torony! Mire is való ez a piros gomb...? Áh, hagyd. Megnézem a használati utasítást...

Katonai járművek, avagy ha ló nincs...

Vajon hol hagytam a nyílvesszőmet?

Tank, lvl 01.

Az erő velük van. (ki merné tagadni?)

Forrás: http://kep-vilag.hu (gyanítom, hogy ők sem kútfőből szedték össze...)

Gyakorta találkozunk a boltokban a "made in China" felirattal, és egy-egy termék sokszor idézi fel az általunk ismert, nagy nevű márkákat - értem ez alatt a ruhákat, elektronikus eszközöket... szerintem senkinek nem kell bemutatni, vagy magyarázni, hogy miért elvetélt ötlet bármely védjegyet számon kérni rajtuk. Mi pedig csak azért vesszük a portékáikat, mert olcsó.

Miért lenne ez másképp a haditechnikával?

A napokban nyilvánosságra kerültek a fényképek a kínai J-20-as jelzésű lopakodó-vadászgépről. Ő lenne az:

A tervezők között szerepelnek oroszok, amerikaiak - szakértők szerint valószínűleg az amerikai F-117-es, F-22-es és az orosz SzuhojT-50-es vadászgépek összeollózásából születhetett meg a kínai J-20. A gép egy kicsit lassabb, és nehezebb, mint amerikai társai, azonban több fegyvert és üzemanyagot hordozhat. Nem fordul olyan gyorsan, és ha igaz, amit pletykálnak - hogy tíz évvel le van maradva technológiában -, azért még veszélyes fegyver lehet. Arról nem is szólván, hogy Kínában, ha egyszer elkezdik, mindent sorozatgyártanak: ha nem is olyan jó, de legalább sok lesz belőle. 

Lehet, hogy érdemes lenne újragondolnom a légi csatákat...? 

forrás: http://index.hu/tech/2012/03/13/video_es_fotok_a_kinai_lopakodo_vadaszgeprol/

Ma, délután kettő óra körül megérkeztek a könyveim. A kollégáim azonnal megörültek neki, és rögtön le is fényképeztek vele, úgyhogy íme, én, kezemben tartva az első megjelent művemet:

Mi tagadás, nagyon boldog voltam - szerintem ez a fotón látszik is -, amikor megérkeztek a kötetek, és az ünneplésnek csak az szabott gátat egy kicsit, hogy még a munkahelyemen voltam, és persze épp most akadt valami, amit gyorsan meg kellett oldanom. Nade sebaj, úgy voltam vele, hogy ami késik, nem múlik, úgyhogy immár fel is tudtam tölteni a képeket. 

Sajnos telefonnal készültek, mert a főnöknőnk elvitte magával a fényképezőgépet, de ez is jobb a semminél. 

Van még egy beállítás rólam, íme:

A kötet felülmúlta az elképzeléseimet. A tördelése olyan lett, mint amilyennek megálmodtam, a betűtípus pedig hűen tükrözi a hangulatát. A könyv végén található némi függelék is, hogy olykor hátra lehessen lapozni. A tartalomjegyzék sajnos lemaradt, de ha igény lesz rá, azt is elkészítem, és ha a kiadásba nem is, de legalább ide, a honlapra fel tudom tenni ;) Mindenesetre a kötés szép, a minősége is jó, úgyhogy bátran merem ajánlani mindenkinek, aki esetleg eddig nem rendelt belőle, hogy rendeljen nyugodtan! Ha pedig készülnek jobb minőségű fotók, azokat is megosztom majd veletek.