Nyolc v�mp�r t�rt ki a szabadba, hogy szembesz�lljon a White Cross csapataival: hogy elterelje a vad�szok figyelm�t, �s megritk�tsa soraikat. H�rom v�r�s �s �t fekete v�mp�r, mindannyian f�rfiak, �s mindannyian remek�l �rtettek a dob�fegyverekhez. Odalent, a bej�ratt�l n�h�ny m�terre viszont forrt a leveg� az izgalommal vegyes f�lelemt�l. Narelle, akinek tilos volt kil�pnie eg�sz addig, m�g nem tudj�k kimenek�teni �t �s Joselynt, a mestere mellett toporgott, �s minden idegsz�l�val megfesz�lve v�rta a pillanatot. Nem menek�lni akart els�sorban, hanem szembesz�llni a vad�szokkal, de am�g m�g volt es�ly�k arra, hogy t�l�lhetik ezt a csat�t, hajland� volt t�bb�-kev�sb� nyugton maradni. - Mit csin�lunk, ha �k elbuknak? – l�pett oda hozz�juk Xoana. Az arc�n aggodalom t�kr�z�d�tt, s a hangj�ban kiv�telesen semmi hidegs�g nem volt. Reina r�n�zett, �s csak kis sz�net ut�n v�laszolt. - Akkor m�r �gyis mindegy.  - R�nk z�rult az ostromgy�r�! – ki�ltott le az egyik kint l�v� v�mp�r. – Felfel� sem lehet kit�rni! - K�r a terved�rt, Reina – cs�v�lta meg a fej�t Daniel. – Ink�bb int�zz�k el �ket itt, helyben. - Szerinted elegen vagyunk hozz�? – vonta fel a szem�ld�k�t Narelle. - F� az optimizmus – kacsintott r� a f�rfi. - Az �rz�ket mihamarabb ki kell innen menek�teni. Ha idebent �rik el �ket, akkor sarokba szorulnak – cs�v�lta meg a fej�t Reina. - Remek, Joselynnek fedez�sre lesz sz�ks�ge, de �n felveszem a harcot – jelentette ki ellentmond�st nem t�r� hangon Narelle. – Ha engem eltal�lnak, azt most nem �rzi meg senki.  - Csak vigy�zz magadra – cs�v�lta meg a fej�t Daniel. – Xoana �s Lotus addig kivihetn� Joselynt. Reina b�lintott. - Akkor hajr�, �s kapjuk el azt a rohad�kot!  - Mib�l gondolod, hogy itt van? – vonta fel a szem�ld�k�t Xoana. - A hely�ben �n nem hagyn�k ki egy ilyen bulit… - vigyorodott el Reina, majd el�r�bb l�pett, �s mindenki sz�m�ra j�l hallhat�an kiadta a parancsot. M�g Maddock sem k�sett engedelmeskedni, Reina gyan�totta, hogy el�bb vagy ut�bb mindenk�pp kib�jt volna a barlangb�l, �s azzal is tiszt�ban volt, hogy j�n neki egy sz�vess�ggel, amint ezen t�l vannak.    A felsz�nen harcol� v�mp�rok sokkal er�sebbek voltak, mint Calpurnia �lmodni merte. Olyan sebesen mozogtak, hogy a szem�vel csak az �rnyaikat volt k�pes kivenni, �s �rezni is alig �rezte �ket. A v�mp�rok m�r nem pazarolt�k arra az energi�jukat, hogy elrejts�k a jelenl�t�ket. - Itt vannak az �rz�k – jegyezte meg halkan a l�ny, a mellette �ll�, minden idegsz�l�val megfesz�lt Lotharra pillantva. A f�rfi b�lintott. - Tudtam, hogy itt kell lenni�k.  Calpurnia visszaford�totta a fej�t a csata fel�. M�r legal�bb harminc vad�sz fek�dt a h�ban, holtan, �s a t�bbieknek es�ly�k sem volt a v�mp�rok k�zel�be f�rk�zni. B�r bez�rt�k �ket, �s er�s t�zerej� fegyvereikkel sakkban tartott�k a v�mp�rokat, hogy azok ne lehessenek k�pesek felsz�llni, de azok a hal�los m�reggel szemben teljesen imm�nisnak t�ntek. - H�ny �vesek lehetnek ezek? – morogta az orra alatt Lothar.  - Az biztos, hogy az eddig elkapott v�mp�rokn�l sokkal id�sebbek – v�laszolt Calpurnia. – M�r r�g ki kellett volna fek�dni�k. �s ez csak az el��rs, Lothar. Visszavonul�t kellene f�jnunk… - Azt m�r nem – r�zta meg a fej�t a f�rfi. – Ha most megfutamodunk, soha t�bb� nem fogjuk tudni elkapni �ket. Abban a pillanatban az egyik v�mp�r elter�lt a f�ld�n, �s b�r pr�b�lt mozogni, k�ptelen volt felt�p�szkodni. Lothar diadalmas ki�lt�st hallatott. - Helyes! Ezek sem legy�zhetetlenek!  Calpurnia megcs�v�lta a fej�t. Ahogy csak arra az egy v�mp�rra figyelt, �rezte, hogy mi t�rt�nt vele: olyan sok goly�t kapott, hogy m�r az �lom is leh�zta.  - Sz�tl�tt�k a sz�v�t – �llap�totta meg a l�ny – R�ad�sul hal�los m�reggel. A k�b�t�m�reg egy�ltal�n nem hatott r�juk. - Nem baj – legyintett a f�rfi. – Elint�zz�k �ket, �s ut�na bemegy�nk. Abban a pillanatban �jabb v�mp�rok bukkantak fel, ugyanott, ahonnan az el�z� nyolc is el�ker�lt. Ezek tal�n m�g er�sebbek �s m�g �gyesebbek voltak a t�bbiekn�l, �s m�r nem csak f�rfiak. Calpurnia t�bb n�i v�rsz�v�t is felismert k�z�tt�k, majd ahogy egy fekete, aranyszeg�ly� sz�rny felbukkant, a tork�ban akadt a l�legzet. - Itt van Reina – suttogta nagyon halkan, de Lothar mintha meg sem hallotta volna.   Ahogy Reina kil�pett a h�mez�re, egyb�l sort�zzel tal�lta szemben mag�t. Meg sem k�s�relt felsz�llni, ink�bb azonnal elt�ntette a sz�rnyait, hogy kisebb c�lt�bl�t ny�jtson a vad�szok fegyvereinek. A kez�ben l�v� dob�csillagokat azonnal elhaj�totta, �s k�t mesterl�v�szt meg is sebzett vele, akik azonnal elter�ltek a havon. A l�ny a szeme sark�b�l l�tta, hogy m�r k�t v�mp�r is �sszeesett, �ket Therese, �s m�g egy v�r�s l�ny levonszolta a barlangba, hogy talpra �ll�ts�k �ket, de Therese azonnal vissza is t�rt. Narelle a mestere mellett harcolt, sorra irtotta a vad�szokat, olyan d�hvel, ami az itt elt�lt�tt hat �v alatt gy�lemlett fel benne. Minden egyes tal�lat�hoz megjegyz�st f�z�tt, de Reina nem tudta pontosan kivenni a szavait, ahhoz t�l nagy volt a zaj k�r�l�tt�k. A White Cross fegyverei meg�ll�s n�lk�l durrogtak, �s majdnem minden goly� tal�lt. Reina az els� egy-k�t percben m�g s�rtetlen volt, azt�n viszont meg�rezte a Therese-t�l ismer�s m�rget a test�ben, �s felki�ltott. A m�reg m�r nem b�n�totta le, megtanult uralkodni mag�n, am�g hatott, de addig k�ptelen volt ism�t felvenni a harcot.  - Akinek elfogytak a fegyverei, menjen le ut�np�tl�s�rt! - ki�ltott visszat�rt�ben Therese. Reina egy pillanat alatt felm�rte a marad�k mun�ci�j�t: mostanra m�r csak n�gy dob�csillaga, h�rom apr� t�re �s k�t k�zit�re maradt, amikt�l nem akart megszabadulni. A k�osz egyre nagyobb lett, a White Cross tagjai el�refel� nyomultak, megpr�b�lt�k visszaszor�tani a barlangba a v�mp�rokat.  Maddock �gy k�zd�tt, mintha a felette elsz�llt t�zezer �v alatt csak �s kiz�r�lag ezt csin�lta volna, a goly�k egy�ltal�n nem �rintett�k, olyan gyorsan mozgott, �s a kezei k�z�l kirep�l� dob�fegyverek mindegyike tal�lt. A t�bbiek is lelkiismeretesen harcolat, Toriko pedig igyekezett utat t�rni az ostromgy�r�n. De a vad�szok h�romsz�z harcosa egyel�re t�k�letesen �llta a sarat, b�r a feh�r havat egyre nagyobb ter�leten v�ltotta v�r�ss� a haland�k v�re.   Lothar k�romkodott, a fogai k�zt sz�rve a szavakat. A t�volb�l l�tta a v�mp�rokat, �s am�g azok egy csapatba k�nyszer�ltek, tal�n nem volt gond. Eddig egyik�k sem volt k�pes kit�rni az �ket k�r�lz�r� vad�szok k�z�l, de ha csak m�g k�t-h�rom ilyen id�s v�mp�r megjelenik, az ostroml�k m�r nem tudt�k volna tartani a vonalaikat. A v�mp�roknak hatalmas el�ny�k volt itt, hiszen olyan k�nny� volt a test�k, �reges csontjaiknak k�sz�nhet�en, hogy alig-alig s�ppedtek bele a h�ba. Az emberek viszont csak h�talpakon voltak k�pesek a felsz�nen maradni, �s ez nem k�nny�tette meg a mozg�sukat. - Ideje lesz bevetni valami �jat… - morogta az orra alatt a f�rfi. Calpurnia, aki eddig a csat�t figyelte, most a f�rfi fel� ford�totta a tekintet�t.  - Mire gondolsz? – k�rdezte, b�r a hangj�t elnyelte a fegyverropog�s. - Mindj�rt megl�tod – mosolyodott el Lothar, �s kiadott egy �jabb parancsot. A fegyverropog�s azonnal elhalt, �s a v�mp�rok k�r�l magas l�ngoszlopok gy�ltak. A h� rohamosan olvadni kezdett, az oszlopok pedig egyre sz�k�l� gy�r�v� �lltak �ssze. - Elevenen akarod el�getni �ket? – k�rdezte visszafolytott l�legzettel Calpurnia. - Nem… - r�zta meg a fej�t a f�rfi. – De a leveg� forr k�r�l�tt�k, k�nytelenek lesznek visszab�jni a hely�kre, ha nem akarj�k, hogy a fegyvereik elolvadjanak… A barlangban sarokba fognak szorulni. - Vagy lem�sz�rolnak minket – vetette ellen Cal. - Minden h�bor� �ldozatokkal j�r, kisl�ny…    Ahogy hirtelen csend lett, Reina megmerevedett. A mellette �ll� Narelle leeresztette a kez�t, nem tudta mire v�lni a sz�netet… majd amint a t�z fell�ngolt k�r�l�tt�k, Reina h�tr�bb l�pett, �s eltette az utols� dob�csillagj�t.  - Szerinted vissza tudjuk verni? – k�rdezte Shahinda. A t�z nem aludt ki a v�mp�rok els� parancs�ra, ami m�r �nmag�ban el�g k�l�n�s volt.  - Sokkal nagyobb az erej�k, mint sz�m�tottam r� – morogta Reina.  - Vissza a barlangba! – ki�ltott fel mellett�k valaki, de Maddock meg�ll�totta a f�rfit. - �pp erre sz�m�tanak – mondta a k�r�lm�nyekhez k�pest nyugodt hangon. A t�z egyre szorosabban �lelte �ket, m�r k�nytelenek voltak egym�shoz simulni. Arra sem maradt hely�k, hogy sz�rnyat bontsanak. Toriko visszatartotta magukt�l a forr�s�got, amennyire csak b�rta, de ezt nem tudta a v�gtelens�gig fenntartani. – Mindenki koncentr�ljon a t�zre! – ki�ltotta Maddock.  Reina vett egy m�ly leveg�t, de m�r j�form�n �gette a t�dej�t a forr�s�g. Nem akart foglalkozni a f�jdalommal… a t�z egyre �s egyre k�zelebb j�tt, �s a h�s�g is egyre elviselhetetlenebb� v�lt. A l�ny oldal�n f�gg� t�r�k szinte �gett�k a b�r�t… Koncentr�lt, egy kis t�zet m�g nem volt olyan neh�z eloltani… de ezt a t�zet a White Cross ereje t�pl�lta, lehetetlennek t�nt most a feladat. A t�z m�r szinte el�rte �ket, amikor v�gre a vad�szok energi�ja is fogyatkozni kezdett. Shahinda kimer�lten lihegett Reina mellett, Lotuson l�tszott, hogy majdnem �sszeesik. Xoana csapd�ba esett a barlangban, a gy�r� egyik szelete a bej�rati k�ajt�t megolvasztotta, a neh�z k� eldeform�l�dva fordult ki a sarokvasb�l, majd a k�vetkez� pillanatban hatalmas robajjal bezuhant az el�t�rbe. Xoan�nak �pp csak annyi ideje maradt, hogy h�traugorjon el�le, a forr� k� �gy is s�rolta a l�b�t, s a sebek azonnal felh�lyagosodtak. A n� gyorsan regener�lt, s idebentr�l seg�tett eloltani a t�zet.  V�g�l a l�ngok egyszerre, mintha a sz�l f�jta volna el �ket, semmiv� foszlottak, s a megolvadt h� patakokban fagyott vissza a hirtelen t�madt hidegben. Reina f�zott, de ez most sokkal jobb �rz�s volt, mint a h�s�g.    - �n ezt nem hiszem el… - morogta bossz�san Lothar. Calpurnia felkuncogott. - A nagy fa �s a fejsze esete – cs�v�lta meg a fej�t. Csal�dott volna a v�mp�rokban, ha pontosan �gy tesznek mindent, ahogy a f�rfi megj�solja. Az aggodalom m�g mindig ott lappangott benne, de mostanra az izgalom is borzolta az idegeit. Lothar r�n�zett, �s fels�hajtott.  - Remek, akkor roham – vonta meg a v�ll�t a f�rfi, �s ugyanabban a pillanatban ki is adta a parancsot. Calpurnia megcs�v�lta a fej�t. - H�sdar�l�ba k�ld�d az embereidet. - Ugyan m�r! Huszonegyn�h�ny v�mp�r nem fog elb�nni h�romsz�z emberemmel! Az nevets�ges lenne. - A h�romsz�zb�l m�r csak k�tsz�z maradt – eml�keztette Calpurnia. – Nem gondolod, hogy okosabb lenne visszavonulni? De Lothar m�r nem hallotta, minden figyelm�t a csata k�t�tte le.   Ahogy a White Cross ism�t t�mad�sba lend�lt, Reina eldobta az utols� dob�csillagj�t is – pontosan az egyik vad�sz sz�v�be tal�lt vele – majd megfordult, �s lerohant a barlangig. A k�ajt� m�g mindig h�t sug�rzott, b�r m�r hossz� percek teltek el a t�z �ta. - Fegyverek�rt? – k�rdezte azonnal az �rt �ll� Xoana, majd Reina b�lint�s�t meg sem v�rva indult el a rakt�rhoz, melyet az el�t�rrel szomsz�dos kis szob�ban alak�tottak ki. Reina azonnal a dob�csillagok fel� vette az ir�nyt. A dob�k�seket nem tudta el�g j�l kezelni, r�ad�sul a csillagb�l sokkal t�bb f�rt el az �v�n kialak�tott kis kamp�kon.  - Hogy b�rj�tok idebent? – k�rdezte Reina, mik�zben a csillagokat az �v�re t�zte. Most �rezte, hogy el�g sok goly�t kapott m�r, de igyekezett nem t�r�dni a bele-belehas�t� f�jdalommal. - Eg�sz j�l. Sz�vesen r�szt venn�k �n is a csat�ban, de… - Nem l�hetsz r�juk. Tudom – b�lintott Reina, megel�legezve a magyar�zatot. - Az�rt nem gondoltam volna, hogy Lothar �gy fog t�madni – cs�v�lta meg a fej�t Xoana. Reina felkuncogott. - Ezt �n se hittem volna, de ha m�r itt van… - nem fejezte be a mondatot. – Joselynnak sz�lj, hogy figyeljen, lehet, hogy Narelle nem fogja �lve kib�rni ezt a napot. M�r most el�gg� kimer�lt. - Te is kimer�lt vagy. - Lehet, de minden seg�ts�gre sz�ks�g van – vonta meg a v�ll�t Reina, �s kifel� indult. Xoana nem �llt �tj�ba.  Odakint a csata m�g mindig ugyanazzal a h�vvel zajlott, csak az volt a k�l�nbs�g, hogy mind a v�mp�rok, mind a vad�szok egyre d�h�dtebben harcoltak. Ahogy Reina kil�pett a ny�l�son, azonnal egy t�zcs�va rep�lt fel�. Siker�lt r�pt�ben kioltania, �s egy dob�csillaggal v�laszolt. A haland�, akit eltal�lt, azonnal elter�lt a havon, a fej�b�l ki�ll� csillag nyom�n v�kony sug�rban csorgott a h�ra a v�r.  A v�mp�roknak �pp a t�zcs�v�k ellen kellett k�zdeni�k, de ez sokkal k�nyelmesebb volt, mint a goly�k. - Mi t�rt�nt, elfogyott a mun�ci�? – k�rdezte vigyorogva az egyik v�mp�r, akinek Reina m�g a nev�t sem tudta… de ahogy sz�tn�zett, val�sz�n�bbnek tartotta, hogy a mesterl�v�szek fogytak el.    - Hamarosan visszavernek minket, Lothar – s�hajtott Calpurnia. A csata, az � szempontjukb�l egyre rosszabbul alakult.  - �k is gyeng�lnek. M�r heten estek ki k�z�l�k, �s a t�bbiek is f�radnak. Csak percek k�rd�se, �s v�gre el fog d�lni. - De a t�zet r�h�gve verik vissza – cs�v�lta meg a fej�t a l�ny. Lothar fels�hajtott, �s Calpurni�ra n�zett.  - Mit javasolsz?  - Valami �t�sebbet – vonta meg a v�ll�t Cal – A l�v�shez, �gy tudom, a kedvenc boszork�nyaid sem h�ly�k. Ostromot javaslok, sort�zet, �s k�zben t�zgoly�kat. Ha lesz idej�k �s erej�k figyelni mindenre, akkor minden tiszteletem az �v�k.  Lothar elmosolyodott, de megcs�v�lta a fej�t. - M�r csak egyszer� k�b�t�goly�k vannak, azok pedig nem hatnak r�juk. - Na �s? A s�r�l�s az s�r�l�s – kacsintott r� a l�ny.  Lothar elgondolkodott egy pillanatra, majd b�lintott.   - Hogy a fen�be nem unt�k m�g meg? – d�h�ng�tt Narelle, amint ism�t goly�z�porba ker�ltek. Reina felk�sz�lt az �jabb f�jdalomra, de most a goly�k egyszer� goly�k voltak, ha m�reg volt is rajtuk, azt a l�ny nem �rezte meg. A t�zgoly�k tov�bbra is t�madt�k �ket, �s Rein�t m�r siker�lt n�h�ny helyen megp�rk�lni�k, de nagyobb k�rt nem tettek benne. A l�ny legf�bb bossz�s�ga az volt, hogy ilyen messzire nem tudott l�ni. - Merre lehet Lothar? – k�rdezte Shahinda, mik�zben j�form�n vakt�ban elhaj�tott egy dob�csillagot. Az �rtalmatlanul f�r�dott a h�ba.  - Ha j�l sejtem, arra – intett Toriko egy ir�nyba.  - Ideje lesz megkeresn�nk… - mondta Reina, majd felki�ltott, amint egy �jabb t�zg�mb �rte el a combj�n. A s�r�l�st azonnal regener�lta, de a legjobban az zavarta, hogy nem tudta megtorolni. R�sz�kr�l is t�zzel l�v�ld�zni… el�g sz�nalmas lett volna. – Tarts�tok a frontot! Narelle, Shahinda, Toriko, Daniel, sz�rnyat bonts!  - Mire k�sz�lsz? – vonta fel a szem�ld�k�t Maddock, de addigra m�r �t p�r sz�rny gondolati s�kon l�tszott.  Reina elmosolyodott. - Csak le�ll�tom a h�bor�t… m�r ha siker�l – kacsintott r� a kir�lyra, �s rutinosan kioltott egy �jabb g�mb�t, amelyik Maddock haj�t c�lozta meg, majd elrugaszkodott a f�ldt�l, a t�bbiekkel egy�tt. Reina j�l sejtette, a vad�szoknak elfogyott a hal�los m�rg�k. B�r a rep�l�st nagyon kellemetlenn� tett�k a folyamatosan r�juk z�poroz� goly�k, viszonylag gond n�lk�l felemelkedtek a leveg�be.    Lothar �s Calpurnia egymaguk �lltak a saj�t megfigyel�hely�k�n, egy sziklam�lyed�sben. Arra m�r nem maradt ember, hogy �ket megv�dj�k, ha a v�mp�rok esetleg kit�rn�nek… �s most kit�rtek n�gyen is. - Tov�bbi �tletek? – k�rdezte Calpurnia.  Lothar megr�zta a fej�t.  - Reina, Shahinda �s az �rz� k�zeledik, a m�sik kett�t nem ismerem – foglalta �ssze Lothar. – De k�ptelens�g, hogy el�g id�sek legyenek hozz�nk…  - M�g �lnek, �s Rein�t l�ttam harcolni – vetette ellen Cal. – Tudn�m javasolni a fut�st, a kocsik nincsenek t�l messze… - Azok nem el�g gyorsak. �s egy�bk�nt is… lenne �rtelme? – k�rdezte Lothar.  A l�ny fels�hajtott, �s az �gre emelte a szem�t. A v�mp�rok kis k�rt �rtak le, tal�n nem fogj�k �ket megtal�lni… de azt�n sz�tsz�r�dtak, �s az egyik�k, az ismeretlen n�i v�mp�r �pp fel�j�k rep�lt. Calpurnia egy pillanatra becsukta a szem�t, �s fel�bresztette a lelke m�ly�n lakoz� er�t… hatalmas energiamez� t�rt ki bel�le, amely egy pillanatra lelass�totta a v�mp�rt – az zuhant n�h�ny m�tert, holott porr� kellett volna omlania – majd a mez� szertefoszlott, �s a sz�rnyeteg imm�r egyenesen fel�j�k rep�lt, mi t�bb, a m�sik n�gy is ir�nyt v�ltoztatott. - Tal�n lenne egy kis �rtelme… rohannni - jegyezte meg Cal, �s �gy �rezte, a f�lelem jeges k�zk�nt markol a tork�ba.