Narelle csak az �j lesz�llt�val j�tt r�, hogy Amalie nem fog visszat�rni t�bb� a b�zisra. B�r �rz�kei megs�gt�k, hogy komolyabb a baj, mint amilyennek l�tszik: hisz m�r t�bbsz�r fordult el�, hogy �gy �rezte, mintha a p�rja el�jult volna, de ezt a felesleges agg�d�snak tudta be eg�szen ez id�ig. Most, hogy a n� nem t�rt vissza, �s a v�lt�skor eg�sz biztosan nem volt mag�n�l – Shahinda, akivel �tbesz�lgette az �jszak�t, k�l�n�s sz�d�l�sre panaszkodott – v�gre �szbe kapott. Eml�kezett r�, hogy Amalie, els� tal�lkoz�suk ut�n figyelmeztette erre a lehet�s�gre, de eg�szen id�ig nem vette komolyan.   - Ha velem b�rmi t�rt�nik, akkor komoly feladat v�r r�d, kisl�ny… - mondta akkor a n�. – Joselyn sem tud r�la, hogy mi�rt v�lt az �ldozatomm�, �s hogy mivel „�ldottam” meg, de jobb is, hogy nem tudja. Ha vesz�lybe ker�l az �letem, akkor � lesz a helyettesem… nem tud annyit adni az erej�b�l, hogy ugyan�gy �ljetek, mint rendesen: �jszak�nk�nt gyeng�bbek lesznek a v�mp�rok, �gy, mint r�gen, miel�tt te megsz�lett�l erre az �letre, nappal voltak.  - Ezt m�r elmes�lt�k… de ugye ez csak egy biztons�gi int�zked�s, nem komoly vesz�ly? – k�rdezte kiss� aggodalmas hangon Narelle.  - Persze… - b�lintott mosolyogva Amalie – De tudnod kell mindent, �s azt is, hogy hogyan v�ltoztathatod Joselynt �rz�v�. Kicsit bonyolultabb, mint v�mp�rt teremteni, �s � sem biztos, hogy �r�lni fog neki… de akkor m�r nem lesz v�laszt�sotok. Joselyn helyettes�thet t�ged is, de ezt m�g kev�sb� szeretn�m – kacsintott r� a n�. - �n egyiket se – fintorgott Narelle – Ink�bb vigy�zz magadra, rendben? - Vigy�zok �n, de nem tudok naphosszat itt �lni, m�r most belebetegszem a bez�rts�gba �s az unalomba, �s nem utols� sorban Quentin aggodalmaskod�s�ba.  - �s ha meghalsz… akkor Joselynnek meddig kell �rz�nek lennie? - Ha engem nem tudtok visszahozni, akkor �r�kk�… de tudtommal Maddock tud �j testet teremteni nekem, ha hamuv� �gett�k a mostanit. Egy�bk�nt Joselyn fog tudni felt�masztani…  - �s mit kell tennem? �g�rem, hogy j�l megjegyzem…  Amalie elmosolyodott, �s egy pap�rlapon v�zlatot vezetve kezdett hozz� a magyar�zathoz.   Narelle m�g mindig �l�nken eml�kezett minden ott elhangzott sz�ra, hiszen a Napkir�lyn� szerencs�re h�romszor ism�telte el az instrukci�kat. Most, hogy sz�ks�ge volt r�, vegyes �rzelmek keringtek az agy�ban. Egyfel�l d�h�s volt Amalie-re, �s sajn�lta is, ami�rt ilyen helyzetbe ker�lt, m�sfel�l �r�lt, hogy a n� m�g id�ben teremtett egy kiskaput. Ha ezt kihagyja annak idej�n, akkor most pusztul�sra lenn�nek �t�lve. A l�ny a k�nyvt�rszob�ba l�pett be, ami el�g t�gas volt ahhoz, hogy ezt a szertart�st v�ghezvigy�k. Lotus, Reina �s Quentin m�r bent v�rtak, ideges vitatkoz�sba mer�lve. A t�bbiek hossz� percek m�lt�n jelentek csak meg: Joselyn arc�n l�tszott a f�lelem, id�k�zben r�vidre ny�rt haja alatt a tark�j�n ott vir�tott a White Cross jelk�pe. Shahinda mogorva, parancsol� arccal terelte maga el�tt a l�nyt. A sort Xoana z�rta, aki m�g mindig az eg�sz ellenz�s�t fejtegette, holott v�laszt senkit�l sem kapott. - Mi�rt pont neki kell b�nh�dnie annak a l�k�tt ty�knak a h�lyes�g��rt? – k�rdezte fennhangon, de Narelle pillant�sa elhallgattatta.  - Az a l�k�tt ty�k �ppen a vad�szok kez�ben van, �gyhogy most az egyszer fogd be, Xoana! – fakadt ki Shahinda. – Ha nem tudsz seg�teni, legal�bb ne h�tr�ltass minket! A te �letedet is megpr�b�ljuk megv�deni. - Ki k�rte? – v�gott vissza a n�, de Joselyn b�tran fordult szembe a mester�vel. - Nem azt mondtad nekem, hogy legyek b�szke arra, hogy v�mp�r lettem? - Szerinted mit kellett volna mondanom, mikor m�s v�laszt�sod nem l�v�n ebbe a h�lyes�gbe est�l bele?  - Befejezn�tek v�gre? Narelle mondani akar valamit – hallgattatta el �ket Lotus. A k�t n� k�z�tt tov�bbra is szikr�zott a leveg�, amit Shahinda jelenl�te sem tudott megakad�lyozni. Mindenkin l�tszott az idegess�g, kiv�ve Quentint: a f�rfi az egyik k�nyvespolcnak d�lt, �s az arc�t a legm�lyebb gy�sz vonta f�tyol m�g�.  Narelle a terem k�zep�re �llt, �s egy l�mpal�zas s�haj ut�n belekezdett a mondanival�j�ba. - Amalie annak idej�n megtan�tott arra, hogy hogyan �lj�k t�l a hi�ny�t, �s ha tetszik, ha nem, most Joselynnek kell a hely�be l�pnie.  Az �rintett lehajtotta a fej�t, a mestere azonban felh�rd�lt. - Ezt ugye csak viccnek sz�nj�tok? Joselynnak nem hagyom, hogy egy faj �sszes vesz�ly�t mag�n viselje! - Akkor egy faj hal�l�t kell a sz�v�n viselnie! – torkollta le Reina. – Viselkedj m�r, az isten�rt, Xoana! Most nincs id� erre a hisztire!  - �gy van… minden elvesztegetett m�sodperc egyre k�zelebb visz minket Amalie hal�l�hoz – tette hozz� Shahinda.  Narelle ism�t egy s�hajjal pr�b�lta megnyugtatni mag�t. Enn�l ellentmond�sosabb csapatot m�g nem l�tott: holott mag�t a Night Star Covent is bizony�ra d�jnyertes humorist�k v�logatt�k �ssze, csak hogy a h�rom l�ny egym�s agy�ra menjen nap, mint nap. Xoana v�gre hajland� volt befogni a sz�j�t, de nem t�g�tott az id�k�zben kialakult f�lk�rb�l. Az �jkir�lyn� v�rt egy kicsit, majd halkan sz�lalt meg.  - Gyere ide, Joselyn… legjobb, ha nem magyar�zom meg, hogy mi fog t�rt�nni, csak megijeszten�lek vele. Reina, Quentin, egy poh�rba csurgassatok p�r kortyot a v�retekb�l! Ha j�l tudom, m�snak Amalie nem adott a v�r�b�l… - Narelle hangja elbizonytalanodott egy pillanatra. Joselyn f�l�nken k�zelebb l�pett, szemmel l�that�an remegett, majdnem �gy, mint akkor, mikor �ldozatk�nt l�pett a Napkir�lyn� el�. Shahinda vill�mgyorsan ker�tett egy kup�t, Reina pedig el�vett egy k�st, �s felhas�totta a csukl�j�t. Megv�rta, m�g a kupa f�lig telik a v�r�vel, majd begy�gy�totta a sebet, �s v�rakoz�an Quentinre n�zett. A f�rfi szinte g�piesen tette a dolg�t, egyetlen s�haj sem hagyta el a sz�j�t. Miut�n a kup�t megt�lt�tte, visszavonult a sarokba, �s ott v�rt.  Narelle fels�hajtott, a szertart�s eddig eg�sz j�l m�k�d�tt, a t�rsas�g mentalit�s�hoz k�pest. Xoana volt az egyetlen, aki l�that�an legsz�vesebben visszavitte volna tan�tv�ny�t a szob�j�ba. Az �jkir�lyn� �tvette a k�st Rein�t�l, �s Joselynhez l�pett. - K�sz�lj fel a f�jdalomra! – mondta eg�sz halkan. Joselyn, aki n�h�ny centivel magasabb volt az �jkir�lyn�n�l, most f�l�nken n�zett r�. - K�sz vagyok – s�gta alig hallhat�an. Narelle b�lintott, �s m�lyen a l�ny szem�be n�zett. Joselyn v�gre �sszeszedte mag�t annyira, hogy a t�rdei ne akarjanak minduntalan �sszerogyni alatta.  - Mi lesz, ha nem siker�l? Belehal? – k�rdezte Xoana.  - Akkor mindannyian belehalunk – v�gta r� Lotus. - Jobb neki, ha most van v�ge – vonta meg a v�ll�t Shahinda.  - K�sz sz�pen, ezt szeretn�m kihagyni. Nem tudja m�s v�llalni?  - Fogd be! – ki�ltottak r� Xoan�ra egyszerre n�gyen is: a sz�vets�gesek, �s a n� meglepet�s�re maga Joselyn is.  - Kezd el nyugodtan! Ki fogom b�rni – pr�b�lkozott meg a l�ny egy mosollyal, de csak egy kelletlen fintorra jutotta bel�le. Narelle m�r nagyobb sikerrel j�rt: b�tor�t�an r�mosolygott a l�nyra. - Nem lesz baj, ne f�lj… - kacsintott, �s a k�st Joselyn sz�v�hez szegezte. – Csak pr�b�lj meg eg�sz addig ragaszkodni a k�lvil�ghoz, am�g csak b�rsz… figyelj a hangomra, a k�r�l�tted lev� k�pekre!  Joselyn nem l�pett h�tra, pedig l�tszott rajta, hogy szeretn� megtenni. B�lintott, de nem sz�lalt meg.  - Joselyn, ez �jen t�ged v�lasztunk �j Napkir�lyn�nknek! – kezdte Narelle. A k�st lassan belenyomni a l�ny test�be, a m�sik kez�vel �t�lelve a l�nyt, hogy ne tudjon elh�z�dni. Joselyn felny�g�tt, de nem csukta be a szem�t. A tekintete a teremben �ll�k arc�n cik�zott. Reina megszor�totta a mellette �ll� Lotus kez�t, �gy drukkolt, hogy siker�lj�n. Shahinda �klei is elfeh�redtek, Xoana sz�ja pedig pengev�konyra pr�sel�d�tt. - A r�gi Napkir�lyn�nk itthagy minket, neked kell hely�re l�pned. Viseld k�teless�g�t m�t�l! – a penge egyre m�lyebbre cs�szott Joselyn bord�i k�z�. A l�ny arca egy pillanatra eltorzult, mikor a t�r el�rte a sz�v�t. - Vigy�zz a v�mp�rok faj�ra, �vd meg �ket a t�zt�l, mely elem�szten�! Adj er�t nekik, hogy t�l�lhess�k a trag�di�nkat! Adj er�t, mikor adnod kell, s cser�be kapsz majd, hisz minden csere ez �letben.  Joselyn szemei lecsuk�dtak, m�r nem b�rta nyitvatartani �ket, ak�rhogy igyekezett figyelni. - Ahogy meghal a Napkir�lyn�, neked kell hely�re l�pned, Joselyn! – suttogta m�g Narelle, �s ahogy ezt elmondta, �rezte, amint a l�ny elernyed a karijai k�z�, teljes s�ly�val r�nehezedve. Lassan leeresztette �t a f�ldre, �s n�ma csendben v�rt n�h�ny percet. L�tta, hogy Joselyn test�n m�ris elkezd�dtek a v�ltoz�sok: a haj�nak feket�j�be v�r�s sz�lak keveredtek, majd az eg�sz hajkoron�ja t�zsz�n�be borult. Narelle kih�zta a k�st a l�ny sz�v�b�l, hogy a saj�t v�r�t csorgassa bel�.  Xoana arca aggodalmat �s s�rget�st t�kr�z�tt: nem b�rta elviselni, hogy tan�tv�nya holtnak l�tszik. V�gre Quentin is mutatott �rdekl�d�st az esem�ny ir�nt: �sszeh�zott szemmel figyelte Joselyn test�t. A l�ny lassan megmozdult, majd a karjai megr�ndultak, �s az els� hang, amelyet hallatott, egy f�jdalmas ny�g�s volt. A v�ltoz�s nem csak k�v�l, de bel�l is jelentkezett: a szem�nek sz�ne is v�r�s lett, �s olyan er� k�lt�z�tt a test�be, amit aligha volt k�pes elviselni h�rom �ves v�mp�rk�nt. Narelle intett Rein�nak, hogy hozza oda a v�rrel telt kup�t, �s a l�ny nem k�sett engedelmeskedni. Let�rdelt kettej�k mell�, �s seg�tett a szenved� Joselynt �l� helyzetbe emelni.  - E v�rben megtal�lod a r�gi Napkir�lyn� v�r�t: adjon er�t neked! – suttogta Narelle, rem�nyei szerint sz�r�l sz�ra a b�v�s szavakat, majd a kupa tartalm�t megitatta a l�nnyal. Joselyn m�g felny�g�tt, �s k�ts�gbeesetten megszor�totta Narelle karj�t, de azonnal enyh�lt is a szor�t�sa.  - Siker�lt… - s�hajtott Reina, �s elmosolyodott, de a mosoly�ba a boldogs�gon t�l keser�s�g vegy�lt. A t�bbiek is megk�nnyebb�ltek: Xoan�t pedig most m�r semmi nem tarthatta vissza a tan�tv�ny�t�l. Odarohant, �s szinte kit�pte Joselynt Narelle kez�b�l, hogy mag�hoz �lelje.  Az �jkir�lyn� a f�ld fel� ford�totta a tekintet�t, mire az eg�sz terem m�ly csendbe borult. Nem kellett kimondania, a t�bbiek an�lk�l is tudt�k, hogy Amalie nem �l t�bb�. Quentin arc�n leg�rd�lt egy k�nnycsepp.    Lothar kikelt mag�b�l. A szoba, ahov� �tvezette Calpurn�t a kihallgat�s ut�n, imm�r romokban �llt: a n�hai vitrines szekr�nynek nem csak az �vegei, de a f�ja is szil�nkokra t�rt, a rajta t�rolt v�mp�r-irodalom (szaktanulm�nyok, r�gi jelent�sek a kihallgat�sokr�l) sz�tszaggatott lapjai a t�bbi szem�ttel elkeveredve hull�mzott a f�ld�n. �l�alkalmatoss�g sem maradt a helyis�gben, a sz�kek forg�csai �s k�rpitjai a t�bbihez vegy�ltek. A f�rfi m�g mindig nem nyugodott bele a veres�gbe, �s amikor r�n�zett Calpurnia nyugodt, belet�r�d� arc�ra, a hull�mz�s forg�sz�ll� v�ltozott: a sok apr� darab a szob�ban keringett kettej�k k�r�l. Cal nyugodtan �llt a forg�sz�l k�zep�n, meg sem rezzent, mikor az �les �vegszil�nkok megk�zel�tett�k. - Jobban tenn�d, ha megnyugodn�l… m�r �gysem seg�thetsz semmit! - pr�b�lt besz�lget�st kezdem�nyezni, de Lothar d�h�sen vakkantott r�. - Ne oktass ki arr�l, hogy mit tenn�k j�l!  - Amalie-t m�r nem hozhatod vissza, �s pl�ne nem �lheted meg �jra! - Legal�bb meg kellett volna k�nozni! Akkor tal�n nyugodtabb lenn�k! – fr�cs�gte a f�rfi. Calpurnia felkuncogott mag�ban, �s ezt nem tudta el�gg� elrejteni Lothar el�l. – Te pedig ne nevess itt nekem!  - Hagyd m�r abba, nem �n vagyok az ellens�g, ne velem kiab�lj! V�lassz magadnak m�sik pofoz�bab�t! – emelte fel a hangj�t a l�ny. Lothar �t�sre emelte a kez�t, de a mozdulat f�lbemaradt. �gy d�nt�tt, ink�bb szavakkal sebzi meg a l�nyt. - Amalie meg�l�s�vel megnyerhett�k volna a h�bor�t, de az id�tlen id�h�z�s miatt vesztett�nk! - Nem vesztett�nk semmit! – tiltakozott Calpurnia, aki l�that�an �szre sem vette, hogy az el�bb fel akart�k pofozni. – Amalie halott!  - De m�g azt sem tudjuk, hogy hol van a m�siknak a b�v�helye!  - Nem, sajnos t�l �gyesen ker�lte ki a k�rd�seket, �s t�l rejtette el minden gondolat�t – vonta meg a v�ll�t a l�ny – De ha igazat besz�lt, akkor lehet, hogy jobb is, hogy nem puszt�tjuk ki a v�mp�rokat. Lothar el�bb megkezdett mozdulata most fejez�d�tt be: olyan er�vel �t�tte meg a l�nyt, hogy az a falnak esett t�le. - Ezt m�g egyszer ki ne ejtsd a sz�don, ha �lni akarsz! - J� �rz�s, hogy engem is ellens�gednek v�lsz, holott seg�teni akarok! – kiab�lt a l�ny, de a felszakadt sz�j�t azonnal regener�lta, miel�tt a f�rfinak esz�be jutott volna blokkolni a sebet. - Mi�ta is vagy itt? Hat �ve? Mondd meg, hogy mit tett�l le az asztalra ez id� alatt! Ha tudsz mondani b�rmit, ami haszn�lhat�, akkor visszavonom minden eddigi v�damat! - Soroljam, Lothar? �n j�ttem r�, hogy hol bujk�lt annak idej�n az �jkir�lyn�!  - Amit nem akart�l elmondani nekem! – v�gott k�zbe a f�rfi. - De elmondtam, �s ut�na nem rajtam m�lt, hogy az embereid gyenge kezd�k voltak! �n tudtam meg mindent Amalie-r�l, �n �reztem meg kint, az utc�kon! �n hallgattam ki vagy �tven v�mp�rt, akikt�l megtudtunk r�szleteket! �n szedtem ki a legjobb m�rgek receptjeit a v�r�s�kb�l, hogy ne kelljen saj�t, gyenge vackokkal bajl�dnunk!  Lothar a haj�ba t�rt, �s m�ly leveg�t vett. A szob�t ural� k�osz lassan kezdett lenyugodni: a pap�rlapok, faforg�csok �s �vegszil�nkok a f�ldre hullottak, hogy ott folytass�k hull�mz�sukat. - Rendben, bel�tom, haszn�lhat� tag vagy. - K�sz a b�kot, igaz�n nagylelk�s�gre vall – v�gta oda d�h�sen a l�ny. – Erre r� kellett volna j�nn�d akkor, mikor megb�lyegeztett�l m�sf�l �ve! - Ne d�h�ts fel m�g jobban, Calpurnia! - Akkor ne rajtam t�ltsd ki a d�h�det! Nem tehetek arr�l, hogy Amalie t�l nagy falat volt.  - Ha egyed�l vagy, siker�lt volna? - Nem, biztos vagyok benne, hogy akkor sem. Tal�n m�g k�s�bb �ltem volna meg… mikor elvesztette �rz�i mivolt�t, rengeteget gyeng�lt ment�lisan… tal�n kiszedhettem volna bel�le m�g valamit… - J�, hogy ezt csak most mondod… - morogta a f�rfi, �s elfordult t�le. - Most jutott eszembe… - s�hajtott a l�ny.  - H�t ez t�nyleg remek… most kezd�dik a k�vetkez� hajt�vad�szat.  - Rem�lhet�leg nagyobb sikerrel j�r, mint az el�z� – b�lintott beleegyez�en Calpurnia. – De az a hely, amir�l Amalie besz�lt, nem hagy nyugodni. - A barlangr�l besz�lsz?  - Igen… tal�n t�nyleg ott a bizony�t�k. Pontosan megmutatta a helyet. - Vagy csapda, ahov� be akarnak csalni minket. Nekik is f� fog�s lenn�nk – intette le Lothar. - �n is ett�l tartok… - s�hajtott a l�ny, �s k�zelebb l�pett Lotharhoz, majd a v�ll�ra tette a kez�t. A f�rfi arc�n megjelent egy mosoly, ami f�lig g�nyos, f�lig bar�ts�gos volt.  - M�g hossz� lesz a h�bor�… b�rni fogod, kisl�ny? – k�rdezte halkan, �s v�gre Cal szem�be n�zett. A l�ny hat�rozottan b�lintott. - Eddig is b�rtam, �s most m�r jobban �r�ln�k, ha ki is juthatn�k innen egy kicsit… n�h�ny vad�szatra.  - Amint k�szen �llsz r�, mehetsz… de nem most.  Lothar ujjai a l�ny kez�re kulcsol�dtak, �s pillanatnyi szor�t�suk elv�thetetlen jelt adott a l�nynak.  - Hanem mikor? �vek m�lva? - Mondjuk n�h�ny h�t m�lva. A terepen dolgoz�kat komoly kik�pz�s al� kell vetni, mert �ket is megt�madhatj�k a v�mp�rok… - Legink�bb erre k�peztek ki. - �s ez az, ami neked sosem ment… te a gondolatolvas�sban vagy j�… - legyintett a f�rfi. Calpurnia v�llat vont. Lothar ism�t v�gigm�rte �t, f�lre�rthetetlen pillant�ssal, de Cal most nem j�tt zavarba, ink�bb kih�zta mag�t.  - Hidd el, n�h�ny h�ten bel�l el�g j� leszek ebben is! – �g�rte. A f�rfi f�lv�llr�l b�lintott. - Ahogy gondolod… megl�tjuk, de az es�lyt megkapod. Ak�r el is kezdhetn�d a tanul�st, nekem m�g sok dolgom van. - Mikor nincs? – morogta Cal az orra alatt. Lothar elengedte a f�le mellett a megjegyz�st, �s intett a l�nynak. Mindketten mag�ra hagyt�k a szoba romjait, �s Calpurnia csak este, lefekv�s el�tt gondolta ism�t �t a besz�lget�st. Volt egy pillanat, amikor valami megmozdult kettej�k k�z�tt – �s ennek nem volt k�ze a t�rmel�kekhez. De b�rmi is legyen az, csak akkor fog felsz�nre ker�lni, amikor elj�n az ideje: addig pedig felesleges r�g�dni rajta.