- Mit akarsz megtudni t�lem? – k�rdezte Amalie. A hangja m�g sz�nalmasan gyenge volt, �s k�nyelmetlen�l �lt a sz�ken, amelynek karf�j�hoz a kezeit, l�baihoz pedig a bok�it k�t�tt�k. A m�reg csak lassan tisztult ki a szervezet�b�l. V�rre lett volna sz�ks�ge, hogy rendbej�jj�n, �s nem utols� sorban egy nagy adag, nyugodt pihen�sre. Ha a nap m�r felj�tt volna, akkor tal�n meg tudta volna gyors�tani a gy�gyul�st, de �gy es�lye sem volt. - Mindent, amit csak lehet – v�laszolt a f�rfi, aki az ajt� mellett �llt. – Mindent, amit tudsz. Hol van a m�sik �rz�? - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ezt elmes�lem neked? – k�rdezett vissza a n�, rem�nyei szerint g�nyos hangon. A vele szemben �l� l�ny sz�ja halv�ny mosolyra h�z�dott, a f�rfi azonban tett egy l�p�st k�zelebb, �s fenyeget�en magasodott a v�mp�r f�l�. - Ha nem besz�lsz, lesz r� m�dunk, hogy megoldjuk a nyelved!  - Hagyj dolgozni, Lothar! – sz�lt r� a l�ny, �s f�lig felemelkedett a sz�kb�l. – Azt mondtad, megfigyel� leszel. - Nocsak, te lenn�l az a h�rhedt Lothar? – k�rdezte Amalie. A l�t�sa v�gre elviselhet� m�rt�k�re tisztult, �gy ki tudta venni a f�rfi von�sait. – Akkor te bizony�ra Calpurnia… milyen megtisztel�, hogy a „legjobb” vad�szok pr�b�lnak engem kihallgatni… �s milyen sz�nni val� lesz, ha nem siker�l… - mondta olyan g�nyosan, ahogy csak tudta. A hangja v�gre kezdett meger�s�dni.  - Azt csak hiszed, hogy nem fog siker�lni – mondta fenyeget�en a f�rfi. – Cal, l�ss hozz�! A l�ny fels�hajtott, �s visszaereszkedett a sz�kre, hogy szemben�zzen a v�mp�r g�nyos mosoly�val. Lothar visszah�z�dott az ajt� mell�.  - Azt hiszem, a bemutatkoz�son �test�nk – �t�tt meg k�nnyed hangot a l�ny. Amalie nem tudta elrejteni a meglepet�s�t, holott Calpurnia arcberendez�se sokkal hamarabb hajlott a mosolyra, mint a fenyeget�sre. Nyugodt hangon folytatta – Ha nem csalnak az inform�ci�ink, akkor te vagy a v�mp�rok �jszakai �rz�je.  - Jobban szeretem a Napkir�lyn� megnevez�st – vonta meg a v�ll�t Amalie. Lothar arca megr�ndult, szemmel l�that�an nem helyeselte a vallat�s m�dszer�t, de nem avatkozott k�zbe.  - Akkor maradjunk enn�l. De lennie kell egy �jkir�lyn�nek is melletted, hiszen a v�mp�rok �jabban �jjel-nappal akt�vak. � hol van? - Biztos helyen. Ott nem tal�ltok r�. - Ezt m�r hallottuk… de ezek szerint te vagy az els�, aki ismeri is azt a helyet. - Nah, ebben t�vedsz, kisl�ny… Az �jkir�lyn�t nem ott b�jtatt�k el, ahol engem. �s nem fogj�tok elkapni, mivel van annyi esze, hogy ne is j�jj�n ki onnan. - Nem �gy, mint neked – mosolyodott el Calpurnia. – T�ged siker�lt elkapni. Hogyhogy test�rs�g n�lk�l j�rt�l? - �gy hittem, egyed�l sokkal kev�sb� vagyok felt�n�, mint t�rsas�gban – vont v�llat Amalie. Igyekezett olyan t�m�kra terelni a besz�lget�st, amelyek nem �rintik Narelle-t, �s olyan m�lyre �sta el a vad�szoknak kell� inform�ci�kat, amilyen m�lyre csak tudta. – Egy�bk�nt is, hogy tudott volna megv�deni egy test�r a m�rgeitekkel szemben, amikor hib�zok? - Ezen m�r k�r r�g�dnod. A legjobb, ha a k�rd�sekre v�laszolsz, �s felt�rod a gondolataidat, mert ha nem teszed, akkor n�mi f�jdalommal, esetleg m�reggel �rj�k el…  Lothar el�gedetten elmosolyodott a h�tt�rben, de nem zavarta meg a besz�lget�st. - Sz�val, hol van az �jkir�lyn�?  - Nem mindegy? Ha engem meg�lt�k, meghal � is. Nem lesz kit keresnetek – h�r�tott Amalie.  Calpurnia b�lintott, �s vetett egy pillant�st a f�n�k�re. Eddig nem �rzett semmi hazugs�got a v�mp�r szavaiban, �s ez a meg�rz�se a mai napig t�vedhetetlennek bizonyult. Mi�rt �pp most fuccsolna be, �lete legnagyobb megm�rettet�s�ben?  - Kik alkotj�k a Night Star Coven nev� szervezetet? Sokszor hallottam m�r ezt a nevet ebben a szob�ban. K�v�ncsi lenn�k a r�szletekre is.  Amalie k�zs�ggel v�laszolt. - H�rom v�mp�r, akiknek az �jkir�lyn�t kellett megtal�lniuk, imm�r tizenhat �ve… majd felnevelni, most pedig megv�deni.  - Neveket! – hallatszott Lothar parancsa. Calpurnia s�hajtott: a f�rfi t�relmetlens�ge h�tr�ltatta a munk�ban. M�gsem mert r�sz�lni. - Reina, Shahinda �s Lotus – vonta meg a v�ll�t Amalie – Nem hiszem, hogy t�l sokat mondan�nak nektek. - Reina mond – l�pett hozz�juk eg�sz k�zel a f�rfi – Az a kisl�ny el�g felt�n�en vad�szott n�h�ny �vvel ezel�tt Eur�pa legt�bb nagyv�ros�ban. Tudtommal j�rt P�rizsban, Londonban, B�csben, �s a t�bbi… �s mindenhol hagyott �ldozatokat.  - Val�ban, Reina nem az a fajta v�mp�r, aki szeret bujk�lni – vont v�llat Amalie, de sokkal ellens�gesebben n�zett Lotharra, mint Calpurni�ra. – R�gen ismertem, �s meglep�en tehets�ges, ifj� l�t�re. Ha megpr�b�ln�tok elkapni, �s nem siker�lne lesb�l t�madni, �gy, mint az �n esetemben, k�nnyen meglehet, hogy belet�rne a fogatok.  - Tudjuk, hogy kikkel �llunk szemben. De mir�l is besz�l�nk? Ha te meghalsz… akkor neki is annyi. - Folytathatom? – k�rdezett k�zbe Cal. – Azt mondtad, szeretn�d l�tni, hogy hogyan dolgozom… de nem fogod, ha k�zbesz�lsz folyton. Lothar megrov� pillant�st vetett a l�nyra, ami eredm�ny n�lk�l �rkezett Calpurnia �d�z arc�ra.  - Folytasd… - mondta v�g�l a f�rfi, �s visszah�z�dott a hely�re. Amalie j�t mulatott a kis k�zj�t�kon. - Eddig azt hittem, te vagy a f�n�k, Lothar. Most m�r nem vagyok benne biztos. A f�rfi v�lasz n�lk�l hagyta a megjegyz�st.  - Tudtommal van egy t�r is, ami a v�mp�rokat �lteti… Hogy is m�k�dik ez? – k�rdezte a l�ny. - J�k az inform�toraitok – jegyezte meg Amalie kicsit keser� hangon. – Igen, van egy t�r, de sokkal t�bbet jelent, mint a v�mp�rok �ltet�se. Hadd ne most magyar�zzam el ennek a l�nyeg�t… - �s hol tal�ljuk meg? - A kir�lyi palot�ban… Ha oda be mertek menni, akkor menjetek. A legjobb embereiteket k�lden�tek a h�sdar�l�ba – a n� mosolya kegyetlenn� v�ltozott. Lothar megforgatta a szemeit. - �s mi fog t�rt�nni az emberekkel, amint a v�mp�rok kihalnak? – tette fel Calpurnia ugyanazt a k�rd�st, mint �vekkel ezel�tt. Lothar helytelen�t�s�nek hangot adva felny�g�tt, mire a l�ny fel� ford�totta az arc�t – Azt akarom, hogy egy v�mp�r sz�j�b�l is halld a t�rt�netet, ha m�r nekem nem hiszel!  - M�r ha hajland� lesz elmondani. Hadd eml�keztesselek, kisl�ny, hogy eddig nem sok egyenes v�laszt kapt�l t�le. - Amalie? – n�zett a v�mp�rra Calpurnia.  - Minek ism�telgessem ezt a legend�t, ha m�r �gyis hallott�tok? – fintorodott el a n� – Persze id�h�z�snak j�, de nem a ti �rdeketek, hogy min�l hamarabb megszabaduljatok a v�mp�rokt�l? Engem ugyan nem �rdekel, ha kipusztul az emberis�g, miut�n meghalok. Ha fennmarad, akkor a f�ldet teszi t�nkre… De �gy a legjobb! �h, milyen dr�mai: az emberek v�g�l kipuszt�tj�k �nmagukat! �s mire volt a sok felfedez�s? A genetika, a nukle�ris fegyverek, a mindent beh�l�z�, f�rtelmes m�dia, a piacon megjelen� semmitmond� k�nyvek, az id�tlenebbn�l id�tlenebb fegyverek? Egyetlen okot mondjatok, ami�rt az embereket �rdemes lenne megtartani! Hogy t�nkretegy�k a f�ldet? Hogy saj�t gyerekeiket adj�k el szervkeresked�knek? Hogy legyen kit �heztetni�k a gazdagoknak? Hogy a hat-h�tmilli�b�l j�, ha sz�zezer embernek legyen annyi p�nze, hogy legyen mit hagynia a gyerekeire, meglegyen az asztal�n a mindennapi keny�r? Hogy hitgy�lekezetes fanatikusok fejl�djenek ism�t od�ig, hogy meg�gess�k a boszork�nyokat? T�rjetek csak vissza a k�z�pkorba! Oda val�k vagytok, az voltak sz�motokra az aranyid�k! – k�p�tt ki d�h�ben Amalie.  Calpurnia h�trah�k�lt a v�mp�r haragj�nak l�ngj�t�l, Lothar viszont csak egy m�rhetetlen�l g�nyos mosollyal nyugt�zta a monol�got. - Te is csak t�pl�l�knak tartod az embereket, mint mindenki m�s. - Egy francokat, m�g annak sem! – fakadt ki Amalie. A nyugalom �larca lehullott r�la. – V�r�s vagyok, ha nem l�tszik, akkor most felvil�gos�tom a szak�rt�ket! V�mp�rv�ren �lek! - A legundor�t�bb faj – sziszegte Lothar – Fels�bbrend� fajnak tartja mag�t, de a saj�t fajt�j�t �li. - Tudn�d, hogy mekkor�kat t�vedsz, amikor ilyen k�vetkeztet�seket vonsz le… ez az alig feln�tt n� sokkal b�lcsebb n�lad! L�gy ak�rh�ny �ves! – r�ntotta meg a k�teleit Amalie. - Abbahagyn�tok v�gre? – k�rdezte nyugodtan Calpurnia. �lvezte, hogy Lothart v�gre kiosztja valaki, �s – b�r ezt a gondolatot nagyon m�lyre kellett rejtenie, hogy a f�n�ke v�letlen�l se �rezze meg – egyre szimpatikusabbnak tal�lta a v�mp�rn� viselked�s�t. El�rehajolt, �s megfogta Amalie kez�t. - K�sz a b�kot, de most ne Lothart d�h�tsd fel, k�rlek, mert annak �n iszom meg a lev�t… - Nem nagyon lesz r� id�t�k, hogy ak�rki b�ntet�st kapjon – vetette oda sz�razon Amalie.  - �m legyen igazad. Van itt valaki, akit eg�sz addig nem lehet meggy�zni, am�g nem l�tja a saj�t szem�vel a pusztul�st. Kinek van es�lye, hogy t�l�lje? Ezt hallani akarom. - Senkinek – vonta meg a v�ll�t a n� – Mi�rt nem v�gtok bele? Eg�sz biztosan jobb lesz nektek a pokolban… M�g az is kellemesebb hely, mint ez a f�ldalatti szar… - m�rte fel a tekintet�vel Amalie a szob�t. – Hol vagyunk egy�ltal�n? Tudni szeretn�m, hogy hol fogok meghalni.  - Moszkv�ban… - v�laszolt g�nyos mosollyal Lothar – Meglepett az inform�ci�? Innen �gysem tudod eljuttatni senkinek… Ne is pr�b�lkozz. - Jobb helyet is v�laszthattam volna csavarg�sra… - fintorodott el Amalie, de az id�t t�l s�rget�nek tal�lta ahhoz, hogy ezen kezdje el az �nmarcangol�st. Val�ban nem �zenhetett, hisz ha v�letlen �t is tudta volna t�rni a White Cross v�delmi rendszer�t, akkor is f�l� lett volna, hogy a vad�szok nyomon tudj�k k�vetni az �zenetet. Rein��k b�v�hely�t pedig az �lete �r�n sem �rulta volna el. - Ez val� igaz… - b�lintott Calpurnia, ravaszk�s mosollyal. – Ha nincs t�bb mondanival�d, akkor v�gezt�nk is. Gondolom, k�v�ncsi vagy r�, hogy mi fog t�rt�nni… beadok egy m�reginjekci�t, ami v�gez veled. A testedet levissz�k a hibern�l�-kamr�ba, �s ott maradsz az �r�kk�val�s�gig.  - Biztos�t�kk�nt, ha m�gis t�vedtek, �s nekem lesz igazam? Nem lehet meg�ll�tani a pusztul�st ilyen egyszer�en… - Amalie hangja, b�r nagyon igyekezett, hogy nyugodt maradjon, megremegett.  - Egyszer�en bevett szok�s n�lunk – vonta meg a v�ll�t a l�ny, �s fel�llt a sz�k�b�l. Amalie csak most vette �szre a m�lyed�st a falban, ahol fekete sz�n� fiol�k sorakoztak, mellett�k a sz�ks�ges injekci�s t�kkel.  - Bebizony�tsam? Ha lesz m�g id�t�k, menjetek el keletre… Spanyolorsz�gba. Ott a hegyekben tal�ltok egy barlangot, ha j�l figyeltek… k�t kisv�ros k�z�tt ter�l el – a n� most el�sz�r nyitotta ki az elm�j�t, csak annyi id�re, am�g Calpurnia kiolvashatta bel�le a pontos helyet. – Menjetek be, �s n�zzetek sz�t! Ha id�ben �rkeztek, akkor m�g l�thatj�tok majd nyomait, hogy hogyan is m�k�d�tt a v�mp�rok ereje, hogyan ker�lt a f�ldh�z �s azon kereszt�l az emberis�ghez. A b�ntudat �pp el�g b�ntet�s lesz nektek…  Amalie tudta, hogy ezt a titkot meg kellett volna �riznie, de most nem l�tott m�s lehet�s�get arra, hogy m�g n�h�ny percig �letben maradjon. �sszeszor�tott fogakkal drukkolt, hogy Narelle-�k ne k�slekedjenek tov�bb… vagy hogy v�gre keljen fel a nap, �s legyen ereje kiszabad�tani mag�t a rabs�gb�l. De t�l volt, �s az �jszaka nagyon hossz�. Calpurnia kez�ben megremegett a fiola, �s a t� elt�rt. �sszezavarodva n�zett a v�mp�rra. Lothar viszont g�nyosan felnevetett. - Nehogy azt hidd, hogy egy ilyen tr�kkel el tudsz t�r�teni minket! Amint meghalt�l, tal�n megn�zz�k azt a helyet – mondta g�nyos hangon. Amalie r�emelte a tekintet�t: tudta, hogy most minden egyes m�sodpercet meg kell ragadnia, mert b�rmelyik jelenthette a menek�l�st – vagy a pusztul�st. - Akkor azt mondd meg nekem, hogy mi�rt nem v�geztek tiszta munk�t? Mi�rt nem �gett�tek el a v�mp�rok test�t?  - Jobbnak l�ttuk tanulm�nyozni �ket – a f�rfi semleges, diadallal �titatott hangja rosszull�tet �bresztett a v�mp�rban. - �rtem… �s mire j�ttetek r�? Hogy m�s a testfel�p�t�s�nk, hogy �regesek a csontjaink, hogy k�nnyebben emelkedj�nk fel a leveg�be? Hogy nincs sz�ks�g�nk azokra a szervekre, amiket ti az em�szt�shez haszn�ltok, hiszen a v�rt m�s m�dszerrel alak�tjuk �t? - T�bbek k�z�tt igen, ezekre – v�laszolt a f�rfi. Intett Calpurni�nak, aki – imm�r a m�sodik – fecskend�t v�gre el�k�sz�tette, hogy v�rjon m�g. - �s arra, hogy sokkal nagyobb a sz�vetek, a t�d�t�k eg�sz m�s alak�… �rdekes lehet egy �tv�ltoz�s, sz�vesen megn�zn�m egyszer… - Erre soha nem lesz alkalmad, ha most meg�lt�k – sziszegte az �rz�. Hirtelen �sszeg�rnyedt �lt�ben, �s f�jdalmasan felny�g�tt: Narell�k v�gre �szbe kaptak. Calpurnia h�tr�bb l�pett, �gy figyelte, hogy mi t�rt�nik. Lothar is a falnak t�masztotta a kez�t, mintha ott keresne magyar�zatot – vagy v�delmet. Amalie szenved�se csak n�h�ny pillanatig tartott, de a v�ltoz�s nyilv�nval� volt m�g a haland� szemek sz�m�ra is: a l�ny szeme visszanyerte term�szetellenes ragyog�s�t, a b�re sokkal �lesebb sz�n� lett, mint azel�tt, de nem annyira, mint amilyen nappal volt. - Mi a fene volt ez? – k�rdezte d�h�sen a f�rfi. - Most m�r meg�lhettek – ez alkalommal Amalie mosolya t�kr�z�tt diadalt. – M�r nem �n vagyok az �rz�.  - Hogy… - Lothar b�r�nek hirtelen feh�rs�g�t a legv�rszeg�nyebb v�mp�rok is megirigyelhett�k volna. Calpurnia elfordult, hogy a f�rfi ne l�thassa az arc�t: tudta, hogy a megk�nnyebb�lt s�haj�t �gysem tudn� elrejteni el�le.  Lothar odal�pett Amalie-hez, �s teljes er�b�l felpofozta. A n� semmi jel�t nem adta a f�jdalomnak, de vicsorogva kapott a t�mad�ja csukl�ja fel�. - Tal�n b�nt, hogy ezt a csat�t elvesztetted, Lothar? B�r m�g nincs v�ge a h�bor�nak, de t�l nagy f�ba v�gtad a fejsz�det! Hidd el, te fogod a legjobban megb�nni, hogy egy�ltal�n elkezdted, ak�rhogy is v�gz�dj�n! - V�gezd ki! – adta ki a f�rfi a parancsot, �gyet sem vetve a v�mp�r el�ad�s�ra. Calpurnia ez�ttal nem k�slekedett engedelmeskedni. A t� hegye a v�mp�r nyak�ba f�r�dott, de az �ldozat m�g mindig rezzen�stelen arccal t�rte. - Jegyezz meg valamit, Lothar! – suttogta Amalie, mik�zben a m�reg marni kezdte a test�t – Egy olyan fajt pr�b�lsz kiirtani, amelyik legy�zhetetlen!  Lothar sz�ja v�laszra ny�lt, de addigra a v�mp�r izmai ellazultak, �s feje a mellkas�ra bukott.