Az �jkir�lyn� 16. �v�ben   Odakint havazott, de ezt Reina csak azon a sz�k kis r�sen l�thatta, amely a szob�j�b�l szinte l�r�sk�nt ny�lt a k�lvil�gra. A l�ny szeretett volna kiszabadulni v�gre, h�rom �v ut�n, de j�l tudta, hogy nem teheti. Ha csak kitenn� innen a l�b�t, m�ris �tmutat�st adna a White Crossnak a b�v�helyr�l. M�sfel�l viszont… ki tudja, tal�n m�r v�get is �rt a h�bor�. Csak Amalie szajk�zta folyton, hogy bent kell maradniuk, holott a n�r�l is ler�tt, hogy legsz�vesebben r�g kir�gta volna a kapukat, hogy kiszabaduljon az aranykalitk�b�l. A h�es�s elaltatta Reina �rz�keit, �s a l�ny �tadta mag�t az emlkeinek, azokr�l a kedves napokr�l, amelyeket itt t�lt�tt.   Az els� tal�lkoz�skor Xoana nem kis meglepet�sk�nt �rte Rein�t. A n� sokkal ink�bb egy vadnyugati film f�h�sn�j�nek illett volna be, mint v�mp�rnak. M�g itt, a b�v�helyen is csak cowboykalapot hordott, rojtos kab�ttal �s farmerrel. A tekintete is folyton l�ngolt: olyan �let volt benne m�g a legs�t�tebb id�k alatt is, amelyhez foghat�t Reina m�g az �rz�k szem�ben sem l�tott. De mindennek ellen�re Xoana fiatal �s tapasztalatlan volt. Amikor Reina megkapta a feladatot Amalie-t�l az els� napon, nem hitte volna, hogy ilyen neh�z dolga lesz. Xoana a jelek szerint m�r v�rt r�, �s vad tekintete mindenre elsz�nt volt. - Sz�val te leszel az, akimegtan�t a fegyverekkel b�nni? – k�rdezte becsm�rl� hangon, miut�n v�gigm�rte Rein�t.  A l�ny felkuncogott mag�ban. - Igen, engem k�ldtek, jobban mondva Amalie k�r�se, hogy foglalkozzak veled. - Mi�rt pont velem? – ny�g�tt fel panaszosan Xoana. – Joselynnek kell megv�denie mag�t, �t kellene megtan�tanod harcolni. - Arra ott van Quentin. �s ebben t�vedsz: neked kell megv�dened Joselynt. Te vagy a mestere, �gy a te felel�ss�ged, hogy ne ker�lj�n vesz�lybe az �lete.  Xoana mordult egyet, de nem v�laszolt. - Ak�r el is kezdhetn�nk a tanul�st – vonta le a k�vetkeztet�st Reina. Xoana �gy festett, mint aki puszta k�zzel akarja megtorolni a megal�ztat�st. - T�bbre vagyok k�pes, mint gondoln�d… - mondta olyan hangon, hogy Reina h�t�n v�gigfutott a hideg. - �s milyen t�ren? – k�rdezett vissza, l�tsz�lagos k�nnyeds�ggel. Xoana mosoly�ban a g�ny �s a f�l�nyess�g j�tszott legnagyobb szerepet, de Reina mintha a gy�l�let szikr�j�t is l�tta volna a szem�ben. Megel�zte a n�t, miel�tt megsz�lalhatott volna. – Mindenekel�tt azt kell megtanulnod, hogy mi itt t�rsak vagyunk, nem pedig ellens�gek. K�z�s dolgunk az, hogy megv�dj�k az �rz�k �let�t.  - Gondolod, hogy ezzel a maszlaggal mindenki egyet�rt? – k�rdezett vissza a n�. Rein�nak nagyon rossz �rz�se t�madt Xoan�val kapcsolatban, �s ahogy a n�, g�nyos mosollyal az arc�n megfordult, �s felemelte a haj�t, Reina m�r �rtette, hogy mi�rt. A tark�ja k�zep�re egy apr�cska kereszt volt tetov�lva, k�l�nleges, feh�r fest�kkel.  - J� okot mondj, hogy ne v�gezzek veled… - suttogta a l�ny. Xoana megvonta a v�ll�t, mik�zben visszafordult. - A White Cross a m�ltam. Az�rt tettek v�mp�rr�, hogy ne legyek t�bb� vad�sz, mert t�l fontos voltam. A mesteremet saj�t kez�leg �ltem meg, de t�bb v�mp�rt nem…  Reina m�ly leveg�t vett, hogy visszafogja az indulatait, majd magyar�zat �s k�sz�n�s n�lk�l kiviharzott a szob�b�l.   M�snap Quentin l�pett be Reina szob�j�ba. - Mire jutott�l a kis vad�szunkkal? – k�rdezte sokat sejt� mosollyal az arc�n.  - Te tudtad, hogy vad�sz? – emelte fel a fej�t a k�nyvr�l Reina. – Azt is tudod, hogy milyen vesz�lyt hozhat r�nk?  - Ez az egyetlen hely, ahol nem jelent vesz�lyt. Egyed�l v�dtelen, �zenni sem tud a White Crossnak, Amalie blokkolt minden csatorn�t…  - Persze, �s az �rz�k mellett van. Ha �gy tetszik neki, meg�lheti �ket… - Azzal mag�t is meg�ln� – cs�v�lta meg a fej�t Quentin. – Az�rt esett az � tan�tv�ny�ra a v�laszt�s, mert Joselyn az egyetlen, akit m�g mag�n�l is jobban szeretne meg�vni. Most Xoana is fontos ember, nem fog beseg�teni a r�gi bar�tainak… - �s lehet, hogy r� is vad�sznak… - ismerte be s�hajtva Reina. – Mindenesetre �n nem vagyok hajland� foglalkozni vele, ne t�lem tanulja meg egy v�mp�rgyilkos, hogy hogyan kell m�g hat�konyabban �lni.  - Ink�bb azt tan�tsd meg neki, hogy hogyan kell min�l �gyesebben v�deni azokat, akiket szeret… - kacsintott r� Quentin, majd mag�ra hagyta Rein�t. A l�ny m�g n�h�ny percig ki�resedett tekintettel meredt a k�nyv lapjaira, majd fel�llt, �s �tment Xoana szob�j�ba, �s bekopogott. - Mit keresel m�r megint itt? – hallatszott ki a kelletlen morg�s odabentr�l. Reina benyitott a szob�ba. Xoana �pp az egyik k�tes �rt�k� filmet b�multa a saj�t t�v�j�n, �s nem volt hajland� a vend�ge fel� fordulni. - Quentin mes�lt r�lad – kezdte Reina bar�ts�gos hangon, de nem tehetett r�la, hogy Xoana t�rsas�g�ban m�g mindig kir�zta a hideg. – Szeretn�m, ha kicsit jobban ki tudn�nk j�nni egym�ssal. - Foglalkozz a saj�t tan�tv�nyoddal! – vetette oda a n� – Az itt l�v�k k�z�tt � az egyetlen, aki nem tudja megv�deni mag�t. - Ebben t�vedsz – vonta meg a v�ll�t Reina – Narelle-t nem tudn�d elpuszt�tani, ha erre tenn�d fel az �letedet, akkor sem. M�gis, hogy jut esz�be egy volt v�mp�rvad�sznak tan�tv�nyt fogadni? – k�rdezte hirtelen t�mav�lt�ssal. Xoana sz�ja sark�ban megjelent egy apr�cska mosoly – az els� pozit�v megnyilv�nul�s, mi�ta Reina l�tta a n�t. - Joselynt r�m b�zt�k a White Crossban, ott is az �n tan�tv�nyom volt. Mikor feln�tt, megkeresett, �s mikor r�j�tt, hogy mi lett velem, nem volt hajland� meg�lni. De ha visszamegy, kiolvast�k volna a fej�b�l, hogy mi t�rt�nt, �gy h�t ink�bb n�lam akart maradni… Maddock el� vittem, majd v�mp�rr� tettem. Ennyi a t�rt�net. - Teh�t akire az �let�nket b�zzuk, az is az ellens�g�nk volt – s�hajtott fel Reina. - Joselyn sosem lett volna igaz�n az ellens�getek. B�r csak tizenk�t �ves volt, mikor legut�bb l�ttam a White Crossban, azt m�ris elmondhatom, hogy sosem lett volna bel�le igazi v�mp�rvad�sz, �s amint azt a sors be is bizony�totta, nem is lett az… nem �lt meg egyetlen v�mp�rt sem.  Reina elmosolyodott, de Xoana m�g nem �rt a t�rt�net�nek v�g�re. - Eddig j�form�n senki nem tudta ezt a titkot a k�zvetlen k�rnyezet�nkben, csak Maddock �s a mesterem… Hiszen val�sz�n�leg elpuszt�tottak volna mindkett�nket, ha kifecsegj�k. Azt viszont ne k�rd, hogy a White Crossr�l adjak ki inform�ci�kat, annyit elmondok, hogy erre az esetre kit�n� v�delmi rendszer�k van, �s miel�tt belekezden�k, val�sz�n�leg holtan esn�k �ssze.  Reina fels�hajtott.  - Akkor ink�bb besz�lj�nk arr�l, hogy mif�le k�pess�gekre tan�tottak meg t�ged ott. Tal�n azoknak haszn�t vessz�k. - Abban biztos vagyok – mosolyodott el Xoana, �s v�gre Reina szem�be n�zett. A tekintet�ben vad t�z lobogott, amelyet Reina m�r nem el�sz�r vett �szre, de most els� alkalommal ez a t�z nem ellene ir�nyult. A n� folytatta – Rendesen megtanultam b�nni az agyammal, hogy hogyan kell t�volr�l t�zet gy�jtani, t�rgyakat megmozd�tani… vagy egy gondolattal meg�ll�tani a sz�vet. Joselyn is k�pes hasonl�kra. Ha a t�r�kkel, kardokkal nem is, de a pisztolyokkal j�l b�nok, a m�rgeket ismerem, amennyit a vad�szok ismertek. Hidd el, t�r�k n�lk�l is meg tudom v�deni magam – nyomat�kos�totta ism�t. Reina b�lintott, majd mosolyogva sz�lalt meg. - Sz�val haland�k�nt tanultad a v�mp�rk�pess�geket… De mindennel egy�tt tal�n haszna lenne megtanulnod v�vni is. Nem tudjuk, hogy mennyi id�t fogunk itt t�lteni…    Reina az elsuhan� h�pelyheket b�multa. Xoana most, h�rom �v eltelt�vel m�r mestere volt a t�r�knek, �s a tov�bbiakban senki nem emlegette fel �, vagy a tan�tv�nya vad�sz-m�ltj�t. A b�rt�nt Narelle is meglep�en j�l viselte. Reina a h�es�s kis szelet�ben a tan�tv�ny�ra gondolt, �s arra, amikor Narelle fel�p�lt, �s el�sz�r volt idej�k egy hosszabb besz�lget�sre a barlangban.    Narelle �pp a ruh�k kiv�logat�s�val foglalkozott, miszerint k�t kupacba osztott egy l�d�nyi csomagot. A nagyobb halomban az elk�peszt� sz�n� �s form�j� ruh�k tornyosultak, mindet haszn�lhatatlannak �t�lve, a kisebben pedig a valamelyest kellemesebb �lt�zetek, melyeket a l�ny a saj�t m�ret�nek �t�lt. Reina �pp ezen a sz�rakoztat� tev�kenys�gen kapta rajta. Felemelt egy lila-narancss�rga k�penyszer�s�get, �s felmutatta Narelle-nek. - Ez szerintem t�k�letes, vagy ezt a kupacot sz�nod a szekr�nyedbe? – k�rdezte �rtatlan mosollyal az arc�n. Narelle hirtelen �rtetlen�l n�zett r�, majd egy mordul�ssal l�ngra lobbantotta a k�penyt. - Megel�gszel a v�lasszal, mesterem? – k�rdezte � is ugyanolyan angyali arcocsk�val. Reina eloltotta a g�nc�t, majd visszahaj�totta a kupac tetej�re.  - Meg. �s te mit sz�lsz a b�v�helyhez? - A k�ria jobb volt… - s�hajtott Narelle.  - Abb�l m�r nem maradt semmi. A White Cross szerintem porig rombolta d�h�ben.  - Vagy arra sz�m�tanak, hogy visszamegy�nk, �s megfigyel�s alatt tartj�k… - A romokat is tarthatj�k megfigyel�s alatt – vonta meg a v�ll�t Reina. – Shahinda el�gg� maga alatt volt, mikor meghallotta a h�rt. �s hogy tetszik Amalie? – v�ltott t�m�t hirtelen. - Szigor�bb, mint amire sz�m�tottam – mosolyodott el a l�ny. – De m�ris szimpatikus.  - Szigor�nak kell lennie, mert k�l�nben elszabadulna a pokol idebent… Jobb is, hogy mag�hoz vette a vezet�st. - De nem � a legid�sebb k�z�l�nk… - Csak hogy tiszt�ban legy�l vele, Quentin m�r vagy k�tezer �ves… De Amalie k�pess�gei a legjobbak, �s az eml�kei �gy h�tezer �vre ny�lnak vissza.  Narelle b�lintott, majd figyelm�t l�tsz�lag a kez�ben tartott r�zsasz�n ruhak�ltem�nyre ir�ny�totta. - Szerinted kiszabadulunk innen valaha? – k�rdezte folytott hangon. - Biztos vagyok benne, hogy nem is olyan sok�ra ism�t szabadon �s hal�los vesz�ly n�lk�l j�rhatunk kint… Ez a b�v�hely csak �tmeneti dolog. �s ha sok�ig is kell itt maradnunk, m�g egy �r�kl�t fog el�tt�nk �llni, hogy felfedezz�k a v�ltoz� vil�g �jabb �s �jabb csod�it.   De h�rom �v telt el, �s m�g mindig a b�v�helyen voltak. Az egyetlen, aki folyton kisz�kd�s�tt, fittyet h�nyva a vesz�lyre, az volt, akir�l Reina el�z�leg �gy gondolta, r�g megszokta a bujk�l�st: Amalie.   A b�v�helyen egyetlen ajt� volt, amelyet a Napkir�lyn� nem engedett teljesen bez�rni. K�v�lr�l semmi nem l�tszott bel�le, a h� gondosan eltakarta a neh�z, k�b�l k�sz�lt csap�ajt�t. Olyan v�szkij�rat volt ez, amit a v�r�sek minden barlangjukban haszn�ltak – egyfajta menek�l�si �tvonal, most azonban az egyetlen bej�rat. Ha a White Cross ezen kereszt�l tal�l r�juk, akkor nem tudnak majd kimenek�lni. Amalie azonban cseppet sem foglalkozott ezzel a t�nnyel. Kock�ztatva, hogy elkapj�k, napr�l napra egyre t�volabb mer�szkedett, �s hogy ne keltse fel a vad�szok figyelm�t, mindig ker�l�utakon j�tt vissza. M�r majdnem h�rom �ve tengett�k napjaikat a b�v�helyen, de Quentinnek m�ris kezdett elege lenni kis v�dence szabads�gv�gy�b�l. Reina a szob�j�b�l hallotta a besz�lget�st, b�r nem volt kedve hallgat�zni, de hi�ba pr�b�lt olvasni, a k�t v�r�s v�mp�r elvonta a figyelm�t. - Ez lesz a veszted egyszer, Amalie… - mondta Quentin, s a hangj�b�l a harag mellett aggodalom t�kr�z�d�tt. - Tudok vigy�zni magamra – jelentette ki magabiztos hangon a l�ny. – Olyan messzire megyek minden alkalommal, hogy ne sejts�k, hol a b�v�hely�nk, �s elrejtem magam.  - �s ha m�gis megtal�lnak? - Ha a szem�kbe n�zek, akkor se j�nnek r�, hogy v�mp�r vagyok. - Nem gondolod, hogy lebecs�l�d �ket? - Nem gondolod, hogy t�l sokat aggodalmaskodsz feleslegesen? – replik�zott Amalie. Quentin csak kis id� ut�n v�laszolt. - Nem v�letlen�l vagyunk itt, Napkir�lyn�… Nem v�letlen�l kellene magunkra z�rni minden ajt�t, �s ki se dugni az orrunkat innen. - Tudod j�l, hogy nem b�rom a bez�rts�got hossz� t�von. Ne f�lts, Quentin!  Reina csak egy morg�st hallott v�laszk�ppen, de a szavakat nem tudta kivenni. L�ptek hangzottak fel, majd elhaltak a folyos�n, �s a l�ny v�gre visszaford�totta figyelm�t a k�nyvek fel�. � nem agg�dott: ha Amalie-t eddig nem kapt�k el, akkor val�sz�n�leg igaza van, �s t�nyleg tud vigy�zni mag�ra.    Most, a s�r�s�d� h�pelyhek k�z�tt azonban Reina agg�dni kezdett. Mi lesz, ha nem is most, de ak�r n�h�ny �v m�lva, vagy csak p�r nap m�lva a Napkir�lyn� m�gis hib�zni fog?