Mihelyst Shahinda �s Lotus �tra kelt, Rein�t rossz �rz�s fogta el. M�r nem Talisha miatt agg�dott, hanem az�rt, hogy k�s�ret n�lk�l vajon hogy fog siker�lni Narelle-t �tmenek�tenie t�bbezer kil�m�teres rep�l�ssel a l�nyt. Abban eg�sz biztos volt, hogy nem fogj�k tudni pihen� n�lk�l megtenni az utat, ha pedig bajba ker�lnek, nem lesz, aki seg�tsen. Egy nagyobb test�rs�g pedig csak felt�n�st keltene, c�lt�bl�t rajzolna r�juk.  El�z�leg Maddock megjel�lte a t�rk�pen a lesz�ll�helyeket, amelyeket nagyj�b�l biztons�gosnak �t�lt. Reina m�g �gy is agg�dott, hiszen a t�vols�gok nagyobbra r�gtak, mint amilyenekhez a j�form�n rabs�gban feln�tt Narelle hozz�szokott.  V�g�l a fiatalabb l�ny t�rte meg a kettej�k k�zt uralkod�, fesz�lt csendet. - Szerinted hol j�rhatnak Shahind��k?  - Gondolom, �pp elhagyt�k a v�rost. M�g k�t �r�nk van naplement�ig, Narelle… addig v�logasd �t �jra a holmidat, ennyi csomagot nem fogsz tudni elvinni – tekintett v�gig a l�ny k�t b�r�ndj�n �s h�rom kisebb t�sk�j�n. Narelle elfintorodott. - Nem is akartam mindet elvinni… csak hadd maradjon itt, �sszecsomagolva… h�tha lesz id�nk majd egyszer visszaj�nni �rte. - Hi� �br�nd, kisl�ny… - h�z�dott szomor� mosolyra Reina sz�ja. Narelle fels�hajtott, majd felkapta a kisebb b�r�nd�t, �s az ajt� mell� tette.  - Ezt viszem, a t�bbit nem… - jelentette ki, majd le�lt a hozz� legk�zelebb es� sz�kre. Reina folytatta a fel-al� j�rk�l�st a szob�ban. Igyekezett min�l kev�sb� kimutatni, hogy mennyire sajn�lja otthagyni ezt a gy�ny�r� vill�t, ami mostanra m�r hozz�tartozott az �let�hez. Narelle is szomor�an n�zett sz�t. Hossz� percekig nem sz�laltak meg, majd Reina mosolyodott el. - Shahinda most �zent, t�ljutottak az els� pihen�helyen, �s szerint�k t�nyleg biztons�gos, a White Cross tagjaiba sehol nem �tk�ztek.  - Ez j� h�r. Tal�n m�gis siker�lni fog bek�lt�zn�nk a abba j�gbarlangba… - Narelle hangj�ban enyhe g�ny csengett. – �gyhogy j� lenne, ha le�ln�l v�gre, mert az agyamra m�sz a fel-al� j�rk�l�ssal.  - Bocs… M�r agg�dni se szabad? – k�rdezte f�radtan Reina, �s ledobta mag�t a fotelba. - Szabad… - vonta meg a v�ll�t Narelle. – Csak nem sokra m�sz vele.  Reina fels�hajtott, �s h�travetette a fej�t. Mag�ban a napot �tkozta, ami�rt ilyen lassan halad nyugat fel�, �s a rossz el��rzete egyre ink�bb kezdett elhatalmasodni rajta. A sz�l odakint egyre er�sebben f�jt, ez is aggasztotta a l�nyt. Ahogy sz�m�totta, oldalszelet kapnak, nem lesz k�nny� az �t. Persze a magasban ez az ir�ny v�ltozhat, de a l�ny most nem volt der�l�t� hangulatban.  - Csak induln�nk m�r… - s�hajtott fel.  - Te ellenzed legjobban, hogy nappal kil�pjek innen…  - Csak az�rt, mert nem is b�rn�d a rep�l�st – b�lintott r� Reina, majd f�lelni kezdett. A sz�lz�g�sba valami m�s zaj is vegy�lt. T�voli hangsz�r�kb�l d�b�rg�, jobb h�j�n zen�nek nevezhet� z�rej. �s m�g valami… mintha neszez� �llatok k�szn�nak a villa k�r�li park bokrai k�z�tt. Reina fel�llt, �s elszorult torokkal az ablakhoz l�pett. B�r azonnal �szrevette a megcsillan� szemp�rokat, nem mozdult r�gt�n. Csak �zent Narelle-nek. ~Amikor sz�lok, azonnal pattanj fel, �s rohanj a tet� fel�. A csomagokra nem lesz id�nk, ne hozz semmit… a White Cross k�rbevesz minket.~  Narelle megmerevedett a sz�ken, �s b�r elszorult a torka ijedt�ben, kib�rta, hogy ne forduljon h�tra. Reina fesz�lten v�rta a pillanatot, amikor indulhatnak, amikor nem szegez�dik r�juk egyetlen szemp�r sem. A haland�k a kert minden szeglet�be bejutottak, �s egyre k�zelebb �rtek a vill�hoz. Reina nyugalmat er�ltetett tagjaira. Lassan fordult el az ablakt�l, �s a fesz�lt Narelle-re n�zett. A nap m�g fenn volt, de Reina nem l�tott lehet�s�get r�, hogy megv�rj�k, am�g az �rz� visszanyeri az erej�t. Addigra a haland�k tal�n be is t�rnek a vill�ba, �s idebent �lik meg �ket. - Indul�s… most! – suttogta a t�le telhet� legnyugodtabb arccal.  Narelle eddig csak a pillanatra v�rt, most pedig puskagoly�k�nt l�tt ki a l�pcs� fel�. Reina k�vette. Az emeleteket vill�mgyorsan hagyt�k maguk m�g�tt, majd Reina kil�kte a padl�sra vezet� csap�ajt�t, �gy, hogy az keretest�l robbant a tet� fel�. Reina �pp el�gnek �t�lte a lyukat, amit �t�tt ahhoz, hogy kif�rjenek rajta. Bev�rta Narelle-t, majd ahogy a l�ny oda�rt, szorosan mag�hoz �lelte, �s a magasba ugrott. A sz�rnyait azonnal val�div� tette, �s amilyen meredeken csak b�rt, emelkedni kezdett. A White Cross tagjai azonban m�r a t�zl�pcs�n �t a tet�re is feljutottak, �s most t�zelni kezdtek r�juk. Reina igyekezett min�l hamarabb t�vol ker�lni t�l�k, el�rhetetlen magass�gba, de mostan�ban t�l ritk�n haszn�lta a sz�rnyait, �s Narelle neh�z volt neki. A haland�k egyre hevesebben �s elkeseredettebben l�tt�k �ket, s Reina sz�rnyai m�ris f�radni kezdtek. Narelle feljajdult, majd �sszer�ndult Reina karj�ban. A l�ny elk�romkodta mag�t. - Mi�rt pont most? – k�rdezte a f�l�tte elter�l� �gboltt�l, s utols� k�ts�gbees�s�ben m�g magasabbra emelkedett. V�gre kiker�ltek a t�zvonalb�l, de Reina m�r �rezte, hogy a baj nagyobb, mint amilyennek l�tszik. Ahogy Narelle megvonaglott a karj�ban, rajta is f�jdalomhull�m csapott v�gig. – Csak most ne hallj meg… - suttogta a l�nynak.  - Megp�b�lok… - �g�rte nagyon halkan Narelle. – De nem tudom, hogy meddig fogom b�rni…  Reina fels�hajtott. V�lasztania kellett, hogy magasan rep�l, hogy ne tudj�k k�vetni, vagy pedig megpr�b�l min�l t�volabb jutni. Nem volt kedve �sszet�rni mag�t, ha Narelle szervezete v�g�l m�gis feladn� a m�reg elleni k�zdelmet. Nem �zenhetett seg�ts�g�rt, mert a gondolatokat a White Cross n�h�ny tagja is foghatta… �s bele sem mert gondolni, hogy mi t�rt�nik, ha a m�reg v�glegesen, visszahozhatatlanul �li meg az �jkir�lyn�t.  A nap v�gre lebukott a l�that�ron, �s Reina fell�legzett egy kicsit. Narelle elernyedt a karj�ban, m�g l�legzett, de m�r volt el�g ereje hozz�, hogy legy�rje a f�jdalmat. Reina egyenesen kelet fel�, az els� pihen� ir�ny�ba rep�lt. Id�k�zben pr�b�lt figyelni, hogy a vad�szok ne tudj�k k�vetni az �tj�t.  De a Narelle test�t mardos� m�reg hal�los volt, Reina hi�ba hitegette mag�t, hogy m�g el�rik a biztons�gos b�v�helyet.  - Reina… sz�lljunk le – k�rte nagyon halkan Narelle. – F�zom… �s nagyon f�j.  A l�ny neh�z s�hajjal kezdett ereszkedni. - B�rd ki m�g egy kicsit… - suttogta a tan�tv�ny�nak. Narelle g�rcs�sen �sszer�ndult, az arca eltorzult a f�jdalomt�l.  - M�r nem megy sok�ig, ez a m�reg meg fog �lni. Pr�b�lj meg visszahozni, j�? – k�rte suttogva.  - Megpr�b�lom, addig fogok pr�b�lkozni, am�g nem siker�l – �g�rte Reina, �s szorosan mag�hoz �lelte a l�nyt. Ha akart volna, akkor sem b�r sokkal tov�bb rep�lni, a sz�rnyai gyorsan f�radtak most, hogy m�g egy testet kellett cipelnie. Tudta, hogy nem �ri el a kijel�lt pihen�t, �s alatta �pp egy kis v�roska ter�lt el, s att�l �szakra egy kicsiny temet�. Reina ezt a parkos�tott ter�letet c�lozta most meg, h�tha valamely kripta megfelel� b�v�hely lesz sz�mukra.  Narelle ism�t �sszer�ndult �s felny�g�tt f�jdalm�ban, majd elernyedt. Reina sz�rnyai hirtelen t�l gyeng�v� v�ltak, nem b�rt�k el �ket, s a l�ny zuhanni kezdett. Az �jkir�lyn� halott volt.    Amalie az �j sz�ll�shely�t m�rte fel, �s pr�b�lta meg otthon �rezni. �k voltak az els�k Quentinnel, akik meg�rkeztek, �s a v�r�s v�mp�rok, akik el�re felk�sz�tett�k a b�v�helyet, bar�ts�gosan fogadt�k a Napkir�lyn�t �s test�r�t.  A l�ny mosolyogva n�zte v�gig a siv�r szob�kat, a d�sztelen falakat. V�r�sk�nt megszokta, hogy eg�sz �let�ben d�szek k�z�tt �lt. M�r most tervezgette, hogy mivel fogja feld�sz�teni a szob�j�t – ha nem is annyira zs�foltan, mint a klasszikus v�r�s folyos�k.  Amalie der�s hangulatban volt, a barlangrendszer nem volt semmivel rosszabb, mint az eddigi b�v�helye, s�t mi t�bb, itt sokkal jobb t�rsas�gra sz�m�tott. B�r v�r�s v�mp�rnak sz�letett, l�lekben sosem tartozott igaz�n k�z�j�k. �pp ez�rt szerette meg a mindig zord, de hat�rozott term�szet� Quentint, aki �letkor�nak k�sz�nhet�en m�r r�g kin�tte az �joncok kezdeti f�kezhetetlens�g�t, rajong�s�t a csecsebecs�k ir�nt, �s gyilkos v�gy�t a t�bbi v�mp�rral szemben.  A f�rfi most meg�llt annak a szob�nak az ajtaj�ban, amit v�g�l Amalie v�lasztott saj�tj�nak. - Kezd aggasztani, hogy a t�bbiek m�g nincsenek sehol – k�z�lte k�sz�n�s helyett. Amalie mosolyogva fordult fel�. - Nem lesz semmi gond. Lotus �s Shahinda m�r a m�sodik pihen�n�l vannak, �s semmi gond nem volt vel�k. - Az a kisebb baj lenne, ha �ket �rn� valami – vonta meg a v�ll�t Quentin. – �s a m�sik k�t p�ros?  - Joselyn-�k m�g nem indultak el, Narelle-r�l pedig nem tudok. A p�romat sosem �rzem, csak ha m�r nagyon nagy a baj – vonta meg a v�ll�t Amalie – Rein�nak nincs semmi baja. - Ezt �r�mmel hallom – b�lintott a f�rfi, de az agg�d� arc�t nem tudta elrejteni. – �s mit sz�lsz az �j sz�ll�shoz? - Egy v�r�snek t�k�letes, jobb is, mint az eddigi volt. Rein��knak lesz idegen ez a hely. - T�l sok belesz�l�suk nem lehet – vonta meg a v�ll�t Quentin. Amalie egyet�rt�en b�lintott, majd hirtelen els�t�t�lt az arca. Meg kellett kapaszkodnia, hogy ne essen �ssze. Quentin azonnal ugrott, hogy elkapja a l�nyt, de m�r maga is �rezte.  - Az �jkir�lyn�… - suttogta Amalie. – Meghalt.    Reina �s Narelle iszonyatos er�vel csap�dott a f�ldnek egy f�ves ter�leten, a kiszemelt temet�ben. A l�ny, b�r f�ltette az �jkir�lyn�t, m�gis �gy fordult a leveg�ben, hogy Narelle ker�lj�n alulra, hiszen ha � maga is megs�r�l, es�lye sem lesz visszahozni az �rz�t. Percekig pr�b�lt leveg�h�z jutni, a teste az �t�st�l g�rcsbe r�ndult, a l�bai f�jdalmasan sajogtak. �s most nem lesz itt Amalie, hogy seg�tsen… - gondolta. Szem�gyre vette Narelle-t – a l�ny megs�r�lt, de semmi olyasmit nem m�velt vele a zuhan�s, ami ne lett volna rendbehozhat�. Reina �rezte, hogy nem sok ideje maradt h�tra, a t�r�t, mely es�s k�zben sem hagyta el az �v�n l�v� f�ggeszt�ket, most leemelte, �s megsz�rta vele Narelle sz�v�t, hogy a v�r�t belecsorgathassa, s k�zben foh�szkodott, hogy a l�ny visszaj�jj�n az �letbe. Mikor kinyitotta a szem�t, Reina sz�v�r�l hatalmas k� esett le, �s hosszan f�jta ki a leveg�t. Narelle arca eltorzult a f�jdalomt�l. Ahogy Reina sejtette, a m�reg m�g mindig dolgozott benne, �s az sem sokat jav�tott a helyzet�n, hogy a h�t�ra zuhant, ki tudja, milyen magasb�l.  - Mindj�rt rendbehozlak… - suttogta Reina, s mindenekel�tt amilyen gyorsan csak tudta, begy�gy�totta a l�bait, hogy a f�jdalom ne vonja el a figyelm�t. Narelle mellkasa s�rtetlen volt, �gyhogy �vatosan a has�ra ford�totta a l�nyt. A h�t�n j�form�n minden csont szil�nkokra t�rt: a gerince, a bord�i, a cs�p�je… Reina arca fintorba torzult. Nem is akarta megtippelni, hogy most h�ny v�mp�r emlegeti fel �t �s az �seit, ami�rt nem vigy�z kell�k�pp az �jkir�lyn�re. Lassan regener�lni kezdte Narelle test�t, �s a l�ny ny�sz�rg�se v�gre al�bbhagyott.  - F�j m�g valamid? – k�rdezte Reina, miut�n az �rz� teste ism�t s�rtetlennek t�nt.  - Csak a m�reg, de ezt kib�rom – zih�lta Narelle. – Mi t�rt�nt?  - Meghalt�l, �s lezuhantunk – vonta meg a v�ll�t Reina. – A m�rget hat�stalan�tani fogjuk, amint be�r�nk a b�v�helyre.  - �s hol tartunk most? – Narelle szem�ben rem�ny csillant meg. - Az els� pihen�t�l f�l�tra – k�z�lte Reina a les�jt� h�rt. Narelle felny�g�tt. - Akkor m�g le fogunk zuhanni n�h�nyszor… - s�hajtott fel. Reina megr�zta a fej�t, �s fel�llt, a karj�ba vette a l�nyt. - Oda fogunk �rni… - �g�rte. – De most pihenn�nk kell, miel�tt tov�bb indulunk.  - Akkor keress�nk egy biztons�gos helyet – v�laszolt Narelle nagyon halkan. Alig �szrevehet�en �sszer�ndult a mestere karjaiban, a m�reg m�g mindig szinte elviselhetetlen�l k�nozta, �s hi�ba pr�b�lta titkolni, Reina is �rezte a f�jdalmat, most semmi nem vonta el r�la a figyelm�t �gy, mint el�z�leg, rep�l�s k�zben. Most az egyik, m�lyen a f�ldbe ny�l� kripta fel� indult, b�r irt�zott att�l, ami lent fogadhatja. A kripta legal�bb �tven �vesnek t�nt, ha szerencs�je van, akkor a legut�bb elhunyt csal�dtag is el�g r�gen halt meg ahhoz, hogy a hullab�zt ne �rezz�k odalent.  - Szerinted ez biztons�gos? – ny�g�tt fel Narelle.  - Biztosabb, mint ny�lt terepen maradni. Odalent legal�bb nem l�tnak meg minket…  - �s nem is tudunk menek�lni, ha m�gis.  Reina fels�hajtott, de jelenleg nem l�tott jobb megold�st, mint a f�ld al� b�jni. - Pr�b�ldd meg elrejteni a jelenl�ted. K�pzelj k�d�t magad k�r�, ami eltakar… tal�n nem fognak r�nk tal�lni.  - Sz�p is lenne – jegyezte meg keser�en Narelle, – de a f�jdalom elvonja a figyelmem.  Reina nem v�laszolt, csak letette a tan�tv�ny�t a f�ldre. K�t k�zzel k�nnyed�n felfesz�tette a neh�z vasajt�t, �s len�zett a m�lybe. A levezet� l�pcs� b�rmely haland�nak �letvesz�lyes lett volna. Reina elgondolkodott, hogy vajon csak az�rt �ll-e m�g, mert idestova �tven �ve senki nem l�pett r�. �vatosan leereszkedett k�t-h�rom fokot, majd mivel t�bb�-kev�sb� biztons�gosnak �t�lte, visszament Narelle-hez. - Ez legal�bb nem b�zlik, �s le tudunk jutni – mosolygott r� b�tor�t�an a l�nyra, majd elindult, hogy levigye a kripta m�ly�re.  A l�pcs�k biztosnak t�ntek, de az utols� h�rom fok r�mesen cs�szott a rajta megteleped� z�ld moh�t�l. Narelle szorosan b�jt hozz� a mester�hez, Reina pedig kis h�ly�n elvesztette az egyens�ly�t. Fell�legzett, mikor v�gre le�rtek a szil�rdnak mondhat�, ny�lk�s talajra. Apr�, fekete h�t� bogarak futottak sz�t a talpa al�l, sokkal bar�ts�gtalanabb fajt�b�l, mint amilyenekkel a F�ld Sz�v�ben tal�lkozott. Narelle felny�g�tt a f�jdalomt�l, s Reina jobbnak l�tta lefektetni a l�nyt a hideg f�ldre. Maga is mell� telepedett, �s az �jkir�lyn�t az �l�be vette.  - Minden rendben lesz, megl�tod… Nemsok�ra oda�r�nk a b�v�helyre, csak �ssze kell szednem magam, hogy tov�bb tudjunk rep�lni – suttogta Narelle f�l�be. De a helyzet enn�l sokkal rosszabb volt. Ahogy az �jkir�lyn� gyeng�lt, � is egyre kev�sb� b�rta volna a rep�l�st, feleslegesnek l�tta megpr�b�lni is. Ilyen j� b�v�helyet, mint ez, eg�sz biztosan nem tal�l.  Narelle felny�g�tt, a m�reg ism�t egyre jobban k�nozta.  - Csak �rn�nk oda… - suttogta k�ts�gbeesetten. Reina fels�hajtott. Tudta, hogy ezzel az �let�ket kock�ztatja, de ha itt maradnak, akkor sem lesz jobb semmivel. Narelle el�bb vagy ut�bb ism�t meghal, �s ki tudja, hogy vissza lehet-e majd hozni. H�trahajtotta a fej�t, �s �zent Amalie-nek.