Amint Calpurnia kil�pett az ajt�n, Lothar azonnal fel�je fordult. - Mit tudt�l meg t�le? – k�rdezte komor tekintettel. Cal nagy leveg�t vett, szerette volna m�g v�giggondolni, hogy mit fog mondani Lotharnak.  - Tudja, hogy hol vannak az �rz�k, b�r pontos c�met nem mondott, de �gy is megtal�lhatjuk �ket. Sk�ci�ban b�jk�lnak, egy f�ld alatti sz�ll�son, elhagyatott vid�ken… A v�mp�rok �zenet-dombs�gnak h�vj�k a helyet, ott van egy ki�p�tett barlangrendszer – hadarta egy szuszra. Lothar komoly, f�rk�sz� szemmekkel n�zett r�. Calpurnia m�r l�tta rajta, hogy neh�z eset lesz, �s igyekezett elrejteni a legjelent�ktelenebbnek t�n� gondolatait is. - Remek! – b�lintott r� v�g�l Lothar. – Ind�tom az embereimet �rt�k. Ha megtal�lj�k �ket, nagy kit�ntet�sben lesz r�szed, Calpurnia.  A l�nynak �sszeszorult a torka. Rem�lte, hogy a Lothar hangj�ban bujk�l� szigor nem jelenti azt, hogy �szrevette a hazugs�got.  Lothar mindig igyekezett titokban tartani Calpurnia el�tt, hogy maga is az igazl�t�s mestere, m�g ha a v�mp�rok agya el is van z�rva el�le. A kisl�ny nem tudta el�g j�l elrejteni a hazugs�gra utal� jeleket… De ezt Lothar egyel�re nem k�v�nta a l�ny tudom�s�ra hozni. Elfordult a kisl�nyt�l, nem t�r�d�tt vele, hogy Cal tan�cstalanul b�mul ut�na. M�g�tte d�ngve csap�dott be a folyos� ajtaja. Calpurnia nem akart sok�ig a vallat�k t�rsas�g�ban maradni, �gyhogy miut�n �rr� lett dermedts�g�n, k�vette Lothart.   Ahogy Reina kinyitotta az ajt�t, els� d�bbenet�ben majdnem vissza is csukta. A f�rfi, aki el�tte �llt, Raymond volt – de az arca m�r nem hasonl�tott r�gi, mosolyg�s mivolt�hoz. Most hasonl�k�pp n�zett ki, mint miel�tt megtal�lt�k az �jkir�lyn�t: az arca beesett volt, a szemei elvesztett�k f�ny�ket.  - Mi a fene t�rt�nt veled? – k�rdezte Reina. Raymond csak intett v�laszul, �s nem v�rt tov�bb a beinvit�l�sra, bel�pett a h�zba, �s levetette mag�t a kanap�ra. - Velem…? Semmi. – ny�gte v�laszul. - Talish�t elkapt�k.  Reina ledermedten �llt meg. Az ajt� mag�ra hagyatva nyikorgott f�lig csukott �llapotban. - A White Cross…? Mikor? – k�rdezte suttogva. Raymond n�m�n b�lintott, �s a kezeibe temette az arc�t. Csak hossz� sz�net ut�n v�laszolt. - H�rom napja.  - Azonnal indulunk, �s kihozzuk onnan! – szorult �k�lbe Reina keze, �s m�r ment volna a l�pcs� fel�, hogy sz�ljon Lotusnak �s Shahind�nak, de Raymond hangja meg�ll�totta. - K�ptelens�g. T�l j�l v�dik azt a helyet, magatokat is elfogatn�tok. - Engem is kihoztatok Felicyt�t�l! Talish�t sem hagyjuk mag�ra! – er�sk�d�tt Reina. Raymond megcs�v�lta a fej�t. - Ha Talisha nem jut ki mag�t�l, vagy nem kap bels� seg�ts�get, akkor… - elharapta a mondatot, nem b�rta befejezni. Reina felny�g�tt. - Valahogy meg kell pr�b�lnunk kiszabad�tani onnan... Azok a rohad�kok meg fogj�k �lni. - Maddock nem fog belemenni. M�r j�rtam n�la... Nem kock�ztatja a Night Star Covent egyetlen v�mp�r�rt. - Az a v�mp�r a testv�r�nk, �s mi d�ntj�k el, hogy ki�rt kock�ztatjuk az �let�nket! A Night Star Coven soha nem volt Maddock rohamcsapata, �s nem is lesz! Tudtommal szabad v�mp�rok vagyunk! - Akkor is h�lyes�g odamenni – v�laszolt t�rgyilagosan Raymond. A l�ny megr�zta a fej�t, �s egy k�nnycsepp leg�rd�lt az arc�n. A f�rfi halkabbra v�ve a hangj�t, folytatta. – A White Cross �ltal�ban nem �geti el a v�mp�rok holttest�t, hanem elz�rva tartja �ket, �s tal�n nem �rzik annyira... Csak erre j�tszhatunk, �lve nem tudjuk kihozni onnan.  - �s mit gondolsz, mikor lenne „vesz�lytelen” odamenni �rte? Mikor ad r� Maddock enged�lyt? Egy h�t m�lva? �t �v m�lva? Vagy mikor? – Reina hangja majdnem hiszt�rikusan csengett.  - Ha v�ge a h�bor�nak. - Sosem lesz v�ge… - suttogta a l�ny. - Tal�n m�gis… �s ha v�ge lesz, Talisha �jra �lni fog – �g�rte halkan Raymond, ink�bb mag�nak, mint a tan�tv�ny�nak. Reina elfordult, nem akarta, hogy a mestere s�rni l�ssa. Raymond fel�llt, odament a l�nyhoz, �s mag�hoz �lelte. Sok id�t hagyott neki, hogy �sszeszedje mag�t. � maga is m�lys�ges f�jdalmat �rzett, �s rettegett a pillanatt�l, amikor meg�rzi Talisha hal�l�t. Ez azonban m�g v�ratott mag�ra, �s a f�rfi igyekezett m�shov� terelni a gondolatait. V�g�l, amint Reina v�llai kev�sb� reszkettek, halkan sz�lalt meg. - Nem csak ez�rt j�ttem. Maddock �zeni, hogy megvan az �j b�v�helyetek.  - Hol? – k�rdezte szipogva Reina. Jelenleg a legkev�sb� sem �rdekelte, hogy Maddock hov� k�v�nja beb�rt�n�zni �ket.  - Szib�ri�ban, egy v�r�sek �ltal ki�p�tett barlangrendszerben – s�hajtott Raymond, azt hitte, hogy Reina fel fog h�borodni, de a l�ny hangja sz�raz maradt. - H�nyan lesz�nk ott?  - Ti n�gyen, Amalie �s a test�re, �s Joselyn a mester�vel.  - Ez egyre jobban hangzik… - jegyezte meg keser�en Reina. – Narelle �gyis meg akarta m�r ismerni a m�sik �rz�t… most legal�bb alkalma lesz r�.  - �s v�gre kiszabadulhat innen… - tette hozz� szomork�s mosollyal az arc�n Raymond. - Csak az�rt, hogy azt�n egy �j b�rt�nbe z�rj�k – vont v�llat a l�ny. – Mikor kell indulnunk?  - Holnap, naplemente el�tt induljon el Lotus �s Shahinda. Amint bes�t�tedik, te �s Narelle j�tt�k… Amalie �s a p�rja m�r ott fog v�rni titeket, majd n�h�ny �r�n bel�l Joselyn�knak is meg kell �rkezni�k. N�h�ny v�r�s v�mp�r m�r rendbetette a barlangot, �tven �ve elhagyatott volt, k�pzelheted, hogy milyen �llapotb�l hozt�k ism�t lakhat�v�. �k veletek maradnak, am�g berendezkedtek, �s seg�teni fognak, majd k�t nap m�lva lez�rj�k a barlangot.  - �s hogy fogunk kij�rni vad�szni? – vil�g�tott r� Reina a leg�get�bb probl�m�ra. - �vekre elegend� v�rmennyis�get h�t�ttek le bent…  - Ezt ugye Maddock sem gondolta komolyan? – f�jta fel mag�t Reina. A szomor�s�ga lassan elp�rolgott, s f�jdalmas d�hnek adta �t a hely�t. - Nincs m�s v�laszt�sa, ha biztons�gban akar tudni benneteket.  - Ink�bb a hal�l! Komolyan �gy tervezi, hogy odabent fogunk b�jk�lni? Mi�rt nem ind�tunk mi hadj�ratot a White Cross ellen? A fekete v�mp�rokat nem tudj�k elpuszt�tani, az �rz�ket sem, �k a leger�sebbek k�zt�nk! Szedj�nk �ssze n�h�ny id�sebb fekete v�mp�rt, �s a White Crossnak annyi!  Raymond megcs�v�lta a fej�t. - Nem kock�ztathatunk, a White Cross nagyon j�l v�dekezik. Mindenki belepusztulna ebbe a t�mad�sba. - Akkor kapjuk el a vezet�it!  - �j �llna a hely�kre.  Reina kibontakozott a f�rfi �lel�s�b�l, �s izz� szemekkel meredt r�. - Ink�bb hermetikusan elz�rtok minket, hogy t�tlen�l kelljen v�rnunk r�, hogy kiirtsanak minden v�mp�rt k�r�l�tt�nk?  - Nem csak err�l van sz�, Reina. Ha titeket kapnak el, akkor az embereknek is annyi. Az�rt lesztek ott ti, test�rk�nt, hogy ha m�gis r�j�nnek, hogy hol vagytok, �s a v�mp�roknak m�r befellegzett, az �rz�k �let�t m�g tal�n meg tudj�tok v�deni…  - Nem �rdekelnek az emberek! Fel�lem megd�g�lhet mind! – v�gta oda Reina, �s fak�pn�l hagyva mester�t, felrohant a l�pcs�n, hogy k�z�lje a k�lt�z�s h�r�t a t�bbiekkel.   Lothar elind�totta a csapatait, annak ellen�re, hogy biztosan tudta, hogy Calpurnia nem mondott teljesen igazat. K�t napba telt, mire az emberei �tvizsg�lt�k a megjel�lt terepet, majd azzal a h�rrel t�rtek vissza, hogy a k�rny�ken csak k�t v�mp�rh�zat tal�lt�k, s miut�n az ottaniakat kiirtott�k, k�zel �s t�vol nem volt �rezhet� a v�mp�rok jelenl�te. Miut�n a f�rfi a kez�be kapta a jelent�st, a pap�rokkal felszerelkezve l�pett be Calpurnia szob�j�ba.  A l�ny �pp Keshet t�rsas�g�ban volt, s a jelek szerint a �pp az el�tte �ll� poharat pr�b�lta apr� szil�nkokra robbantani az akarat�val. Lothar int�s�re Keshet azonnal t�vozott a szob�b�l.  - Meg tudn�d ezt magyar�zni? – k�rdezte a f�rfi, miut�n �tvette a tan�t�i sz�ket. Calpurnia �gy tett, mintha hosszasan tanulm�nyozn� az el�dobott pap�rokat. V�g�l, miut�n a torka abbahagyta a g�rcs�s szor�t�st, k�nnyed hangon sz�lalt meg. - Ne engem hib�ztass, ha b�n�k az embereid, �s t�l nagy zajt csaptak. Az �rz�k bizony�ra elmenek�ltek…  - Vagy ott se voltak. Mib�l gondolom, hogy az igazs�got ink�bb bel�led kellene kiszedni, nem pedig a v�mp�rb�l? – vonta fel a szem�ld�k�t Lothar.  Cal nagyot nyelt, �s feln�zett a f�rfi arc�ba. Ha most tov�bb hazudik, akkor a Lothar biztosan rajtakapja. De az igazs�got elmondani… hogy val�ban hol vannak az �rz�k, azt k�ptelens�g lett volna, ismerve azt, hogy mi k�vetkezhet majd ut�na, ha a White Cross elkapja �ket… De m�r tudta, hogy minden hi�ba. A h�z k�pe, ahol a nappali �rz� lakott, a k�rny�k� t�l �lesen r�mlett fel a gondolataiban. - K�sz�n�m. Ezt akartam tudni – h�zta g�nyos f�lmosolyra a sz�j�t Lothar, majd fel�llt. Cal nem mert megmozdulni, csak a szem�vel k�vette a f�rfi mozdulatait.  - �lj�tek meg a v�mp�rt, �s vigy�tek le a t�bbihez! – sz�lt ki a f�rfi az ajt�n. – Ezt a kisl�nyt pedig nevelj�tek meg… legal�bb k�t h�tig ne tudjon mozdulni! – mondta ki az �t�letet, majd Calpurni�hoz fordult. – Azt hittem, h�s�ges �s szavahihet� vagy. Sajn�lom, hogy csal�dnom kellett benned… de meg�g�rem, hogy t�bb� nem lesz merszed hazudni nekem! – a hangja nyugodt maradt, csak valahol m�lyen b�jk�lt benne a d�h �s a megvet�s. Cal �gy �rezte, mintha a sz�khez bilincselt�k volna a csukl�it, �s mikor Lothar kil�pett a szob�b�l, k�t, sz�m�ra eddig ismeretlen f�rfi vette �t a hely�t.  - Rossz volt�l, kisl�ny? – k�rdezte az egyik, s az arc�n olyan mosoly ter�lt sz�t, amely egy�ltal�n nem tetszett Calpurni�nak.  - Lothar nem fogja hagyni, hogy meger�szakoljatok! – pr�b�lt nyugodtan v�laszolni Calpurnia, de a k�t f�rfi egyszerre r�h�g�tt fel. - Lothar parancsa volt… �s nem csak ez… - l�pett eg�szen k�zel hozz� a magasabb f�rfi. Az ujjait v�gigh�zta a l�ny arc�n, s Cal �gy �rezte, mintha er�s savval marn�k le r�la a b�rt. Felsikoltott, szeretett volna k�ny�r�gni b�rkinek… de j�l tudta, hogy senki sem hallan� meg. Hi�ba r�ngatta a l�thatatlan b�kly�it, hi�ba pr�b�lta regener�lni az arc�t, semmi nem seg�tett. A m�sik f�rfi m�g�je l�pett, feloldotta a l�thatatlan k�teleket, �s a f�ldre tasz�totta a kisl�nyt. Calpurnia mellkas�ban jeges f�lelem k�szott fel, ahogy a k�t sz�rnyeteg let�pte r�la a ruh�kat, �s hozz��rt a meztelen b�r�hez.