Talisha egy rideg, vil�gosk�kre meszelt fal�, f�mb�torokkal teli szob�ban nyitotta ki a szem�t. Fogalma sem volt r�la, hogy hogyan ker�lt ide, �s el�sz�r arr�l sem, hogy mi t�rt�nt el�tte. Csak Raymond aggodalmas szavai j�rtak a fej�ben, a f�rfi szemei, a cs�kja… Raymond sokkal t�bb volt sz�m�ra, mint mester. Szeret�… tal�n ez lenne a helyes kifejez�s, azonban ez a sz� nem t�kr�zte azt a m�lys�ges tiszteletet, szerelmet �s aggodalmat, amit a l�ny �rzett a p�rja ir�nt. Nagyon vigy�zz magara... - hallotta a f�rfi szavait, melyekre ugyan�gy mosolygott v�laszul, mint b�rmikor. A vad�szok folyton j�r�r�znek, mindenkit elejtenek, aki az �tjukba ker�l. Talisha csak legyintett, megfogadta, hogy vigy�zni fog mag�ra. Azt�n sz�rnyra kelt. Hogy Raymond mit �rzett ir�nta, abba mindig f�lt belegondolni. Abban biztos volt, hogy a f�rfi szereti, de tal�n nem eg�szen �gy, mint azt, akit �lete t�rs�ul v�lasztotta volna. Ha hozz��rt, v�gtelen gyeng�ds�ggel, f�lt�ssel tette, nem szenved�llyel, sosem szenved�llyel… Csak v�ggyal, amelynek vads�g�t is min�l halv�nyabbra igyekezett visszafogni, holott d�h�s pillanataiban mindig megmutatkozott val�di v�rm�rs�klete. Hogy Raymond szereti-e, azt sosem merte szemt�l szemben megk�rdezni. F�lt, hogy a f�rfi �szint�n azt mondan�: Csak �gy, mint a legkedvesebb tan�tv�nyomat. A t�bbi rajtad m�lik. – s ezeket a szavakat m�r szinte Raymond hangj�n hallotta. Esz�be jutottak a tan�t�s �vei, a k�z�s vad�szatok, a k�nyvt�rban t�lt�tt csendes percek, mialatt mindketten �gy tettek, mintha olvastak volna, majd a l�ny nem b�rt tov�bb v�rni a f�rfi arc�t�l, rezzen�seit�l felkorb�csolt v�gyaival. Eml�kezett a hajnalokra, a napkelt�kre, amiket egy�tt n�zett v�gig, Raymond tan�tv�nyainak j�v�s-men�s�re, a Night Star Coven hisztijeire, az �jkir�lyn� korai b�lcsess�g�re a szemtelen sz�veg m�g�tt. Tal�n most is a saj�t szob�j�ban �l, �s b�rmely pillanatban betoppanhat Shahinda, Lotus vagy Reina, k�rve, hogy a v�gzetes veszeked�sben Raymond tegyen igazs�got (mint heti rendszeress�ggel. De nem volt ott. A szob�j�ba mindig bej�tt a fuvallat, a t�voli zajok… �m ez a hely, ahov� ker�lt, s�t�t volt, kem�ny a sz�k, amelyre �ltett�k, neh�z a f�m, mely a csukl�it h�zta lefel�, �s �gy b�zl�tt a hely, mintha otromba vegyszereket locsoltak volna sz�t. De hogy ker�lt ide? Mi t�rt�nt? Megpr�b�lta �sszeszedni a gondolatait, s a r�szletek kusza �ssze-visszas�g�b�l hossz� vaj�d�s ut�n kitisztult a t�rt�net. Raymond int� szavai ellen�re v�rosban akart vad�szni, embereket l�tni maga k�r�l, nem csak a tany�k alv� n�p�t verni fel, megv�rni, m�g a borg�z�s gazda kit�molyog a h�z�b�l a zajra, s akkor v�r�t venni. A legk�zelebbi nagyv�rosban ereszkedett le, s l�pett ki az utc�ra. Az �jszakai n�p tombolt. Fiatalok v�ltottak t�zes cs�kokat egym�ssal, r�gtak be t�lhajszolt motorokat, s gy�jtott�k ki a v�ros �jszakai dicsf�ny�t, dacolva a csillagokkal, s sz�gyenbe kergetve a holdat. Gy�ny�r� volt h�napok bujk�l�sa ut�n ism�t k�zt�k j�rni. Talisha szinte sajn�lta azt, akit v�g�l vacsor�j�nak v�lasztott – azt a bek�pzelt, semmirekell� �reget, aki m�r �gyis a hal�l�n volt, �m t�z k�r�mmel kapaszkodott volna jelent�ktelen �let�hez, s b�z�l�gve sz�d�lt ki a kocsma ajtaj�n, hogy a v�mp�r karjaiba zuhanjon. Az id�s, alkohollal h�g�tott v�r hat�s�ra Talisha is megb�dult. Nem volt hajland� vad�szat ut�n hazamenni, �gy r�mlett neki, hogy az egyik gyorsul�si versenyz�t is kir�ngatta a kocsij�b�l, hogy � vezethessen. Vagy ez csak �lom volt? Meg sem t�rt�nt? Vajon mikor kapta el a m�rgezett t�? Nem volt v�lasza, �s att�l a pillanatt�l kezdve semmire sem eml�kezett, csak a piciny, sz�r� f�jdalomra, a motorok utols�, elny�jtott b�d�l�s�re, �s arra, hogy az aszfalt egyre k�zeledett a szemeihez…   Lothar kifejezetten b�szke volt a kis tan�tv�ny�ra. B�r Calpurni�nak sejteni sem engedte, m�gis nap mint nap figyelemmel k�s�rte a l�ny fejl�d�s�t, � mondta meg a tan�t�knak, hogy hogyan tov�bb, � k�rdezte ki a megb�zottjait arr�l, hogy Cal mennyit tud, �s hogy mennyire biztos a tud�s�ban. Csak havonta egyszer enged�lyezett szem�lyes tal�lkoz�t, s ennek a tal�lkoz�nak �ppen ma j�tt el az ideje. A kisl�ny – aki h�rom �v alatt kev�s h�ly�n �rett n�v� cseperedett, legal�bbis testalkata ezt mutatta – rajong� �rtatlans�ggal fordult a sosem v�ltoz� f�rfi fel�. Lothar j�indulat� mosollyal az arc�n csukta be az ajt�t maga m�g�tt. Cal r�g kiheverte a k�m�t �s a balestet, s b�r alacsonyabb volt koroszt�ly�n�l, domborulataiban r�g megel�zte a tizen�t �veseket. - Mit n�zel �gy rajtam? – vonta fel a szem�ld�k�t a l�ny, miut�n a f�rfi hossz� percekig feletette rajta a szem�t. - Csak elgondolkodtam, vajon hogy festen�l a t�bbi tizen�t�ves k�z�tt. - Sosem leszek k�zt�k, erre r�g megtan�tottatok – vonta mg a v�ll�t a l�ny, de k�nnyednek sz�nt hangj�b�l ki�rzett a keser�s�g. Lothar fel�je ny�jtotta a kez�t, s mikor a kisl�ny f�l�nken megfogta, r�mosolygott. - Azok a gyerekek arr�l �lmodoznak, hogy feleannyi k�pess�get szedjenek �ssze, mint ami neked mostanra siker�lt. H�rom �v alatt olyan sokat tanult�l, amennyi b�rkinek a becs�let�re v�lt volna.... – ez nem volt teljesen igaz. Lothar tiszt�ban volt vele, hogy Calpurnia nem teljes�tett semmivel sem t�bbet, mint amennyit felt�tlen�l kellett neki, de nem akarta, hogy a l�nynak minden �nbizalma odavesszen. - Akkor mi�rt kiab�l velem mindn tan�t�m, ahelyett, hogy d�cs�rne? – k�rdezte a l�ny felvont szem�ld�kkel, de a sz�ja sark�ban b�jk�l� hamisk�s mosollyal. – Mondtam m�r, hogy nem �ll j�l neked a hazugs�g... – kacsintott r� Lotharra. A f�rfi megcs�v�lta a fej�t. - El�sz�r is: Te vagy az egyetlen itt, aki �szreveszed. B�rki m�st a legvadabb k�ptelens�ggel meg tudok t�veszteni, �gy joggal mondhatom, hogy az �ll�t�som bizonyos r�szben igaz. M�sodszor: nem hazudtam, csak f�llentettem – viszonozta a kacsint�st a f�rfi. Calpurnia belet�r�d�en s�hajtott. - H�t legyen, de akkor magyar�zd meg a tan�t�imnak, hogy nem �n tanulok t�l lassan, hanem �k pr�b�lnak t�l gyorsan mindent a fejembe verni. Lothar �nk�ntelen�l nevetett fel. - T�l okos vagy, Cal, �s t�l hamar �tl�tsz a dolgokon, �s az emberek sz�v�n. - Teh�t el kell engem puszt�tani? – k�vetkeztetett g�nyos �llel a hangj�ban a l�ny. - Ugyan, dehogy! – legyintett Lothar – Csak ki kell haszn�lnunk a k�pess�gedet, t�k�lyre fejleszteni, �s bebiztos�tani, hogy sose haszn�ld ellen�nk. - �s mi lesz a biztos�t�k? – k�rdezte a l�ny. - A szeretet, semmi m�s. Hogy ismerd �szinte sz�nd�kainkat, l�sd �t a c�ljainkat... - M�r most is ismerem – vonta meg a v�ll�t Cal – A c�lotok kiirtani a v�mp�rokat, azokat a l�nyeket, akik �r�kk� �lnek, �s valamelyest t�bbet tudnak, mint mi. Mindezt tisztelet n�lk�l teszitek – Calpurnia hangj�ban rosszall�s �s keser�s�g vegyes elegye hallatszott. Lothar gondterhelten s�hajtott fel. - M�g senki nem mondta el neked, igaz? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel, mikozben elengedte a l�ny kez�t, �s m�lt�s�gteljes tart�sba rendezve mag�t, h�trad�lt a sz�ken. A l�ny �rdekl�dve n�zett r�, mire hajland� volt folytatni. - A c�lunk, hogy kiirtsuk azokat, akik �vezredek �ta az embereket gyilkolj�k, �l�sk�dnek rajtuk, a v�r�kkel �lnek ma is. Mi is emberek vagyunk, ha v�dtelenek lenn�nk, akkor minket is szemrebben�s n�lk�l meg�ln�nek. B�r valaha haland�k voltak �k is, v�rsz�v�kk� lettek, legf�bb ellens�g�nkk�, s maguk d�nt�ttek �gy, a term�szetellenes halhatatlans�g, vagyon �s hatalom �rdek�ben. Ha tehetn�k, ha mi nem lenn�nk, most, hogy kib�jhattak az �jszaka �rnyai k�z�l, s az egyszer� emberek sz�m�ra nappal is sebezhetetlenek, �gy m�r b�rmikor �tvehetn�k a hatalmat. A White Cross �vsz�zadok �ta figyelte �ket, n�h�ny tagjukat, s b�r nem tudunk mindent... Calpurnia a f�rfi szav�ba v�gott. - A White Cross h�t �ve alakult, te magad alak�tottad, �s embereket toborozt�l. Amit tudsz, az elfogott v�mp�rokt�l tudod, �s ezzel a mes�vel, hogy milyen �siek vagyunk, csak az �joncokat szoktad hitegetni. �s egy�bk�nt is, mindez, amit mondasz a c�lunkr�l, ugyanaz a puszt�t�s, amit �n mondtam, csak az a k�l�nbs�g, hogy te sz�p szavakba csomagoltad – a kisl�ny szavai meghazudtolt�k a kor�t, mind igazs�gukban, mind pedig hidegs�g�kben. Lothar kis h�ly�n elvesz�tette az �nuralm�t, s haragj�nak jelek�nt a szoba fal�n�l �ll� vitrines szekr�ny �vege ezernyi apr� szil�nkra robbant. A f�rfi gondolatban hidegzuhanyt vett, majd neg�des mosollyal az arc�n fordult ism�t Calpurni�hoz. - T�k�letesen alkalmazod legf�bb k�pess�g�nket, az igazs�g l�t�s�t, ha k�zelharcban nem is vagy valami f�nyes – �llap�totta meg savany� hangon – De az, hogy ugyanaz a c�l sz�p vagy r�t szavakba van burkolva, vajmi keveset sz�m�t. Hajland� vagy ez�rt k�zdeni? Itt csak ez a k�rd�s. Calpurnia nem v�laszolt azonnal, hiszen a t�l gyors felelet mindenk�ppen gyan�s lett volna. N�h�ny pillanatra becsukta a szemeit, hogy ne kelljen �llnia Lothar f�rk�sz� pillant�s�t. - Igen, hajland� vagyok... egy felt�tellel – megv�rta a f�rfi reakci�j�t, s csak azut�n folytatta, hogy Lothar r�mordult – Tudni akarok mindent a White Crossr�l, a tagjair�l, r�vidke m�ltj�r�l, tervezett j�v�j�r�l, arr�l, hogy mi lehet a legnagyobb �ldozat, �s mi az az �r, ami m�r neked... nek�nk is magas. B�rhogy is legyen, ha nem is fog tetszeni, akkor is h�s�ges maradok, hiszen a csal�dom vagytok, akiket sosem �ruln�k el... Lothar ism�t r�mosolygott Calpurni�ra, de a mosoly�ban volt valami, ami egy�ltal�n nem tetszett a l�nynak. - Legyen h�t, meg fogsz tudni mindent, ezt meg�g�rem. Nirella fogja elmes�lni, � els�k k�zt csatlakozott hozz�nk. De most egy feladat v�r r�d. Calpurnia izgatottan d�lt el�r�bb a fotelban. - Mif�le feladat? Pr�b�ra tesztek? - Valahogy �gy, ez lesz az els� pr�b�d. S hogy hasznos is legyen, �lesben megy. Elkaptunk egy v�mp�rt, ki fogjuk vallatni, �s a te igazl�t�soddal fogunk megbizonyosodni szavainak hitel�r�l. Calpurnia megdermedt egy pillanatra. �gy �sszeszorult a torka az elk�vetkezend� iszonyat h�r�re, hogy k�ptelen volt megsz�lalni. Egy v�mp�r kiv�gz�se a t�bbiek szerint m�g a n�z�k sz�m�ra is gy�trelmes volt... De nem tehetett m�st, mint b�lintott. Lothar arc�n egy furcsa, f�rk�sz� mosoly suhant t�. A f�rfi is mestere volt az igazl�t�snak, ha nem is mondta ki minden alkalommal, �s sokszor nem volt olyan biztos a dolg�ban, mint Calpurnia. De azt fontosnak tartotta, hogy a l�ny v�gre szembes�lj�n a vald�i c�ljaikkal. Hogy ut�na meggy�l�li a White Crosst, vagy pedig m�g nagyobb tiszteletet fog �rezni ir�nta, az l�nyeg�ben teljesen mindegy volt.   - Semmit nem fogtok kiszedni bel�lem! – �v�lt�tte d�h�sen Talisha. A k�r�tte j�rk�l�, okoskod� haland�k a legk�l�nb�z�bb k�nz�sokkal fenyegett�k, �s n�h�ny bemutat�val biztos�tott�k arr�l, hogy nem csak a leveg�be besz�lnek. A v�mp�r m�r t�bb sebb�l v�rzett, amiket a fogvatart�i miatt k�ptelen volt begy�gy�tani. - Hol vannak az �rz�k? – k�rdezte ism�t a legalacsonyabb, barna b�r� fiatalember, aki a jelek szerint a vallat�st vezette. Egy m�sik f�rfi hossz�, hegyes billogott izz�tott fel. - Ha t�zezerszer elmondom, akkor elhiszed v�gre, hogy g�z�m sincs r�la? – k�rdezte a l�ny g�nyos hangon. Megpr�b�lt tudom�st sem venni a vasr�l. – Nem tudom, nem tudom, nem tudom... – ism�telgette az elmebetegeknek sz�nt lass�tott hangnemben, m�g az izz� vas a tork�hoz nem �rt... Talisha felsikoltott k�nj�ban. - El�g legyen! – hallatszott egy �jabb f�rfi hangja - Hoztam valakit, aki el�l nem marad titokban semmi. Lothar mosolya ideges�tette Calpurni�t. Sz�ve szerint be sem j�tt volna vele, de tudta j�l, hogy nem ellenkezhet. Ahogy a kiszolg�ltatott v�mp�rl�nyra n�zett, �sszeszorult a torka. �rt�kes m�sodpercek kellettek hozz�, hogy rendbetegye az �rz�seit, mialatt mind Lothar, mind a t�bbi vallat� �d�zul figyelte. Megpr�b�lt olvasni a v�mp�r gondolataiban, de azoknak felsz�n�t �rte csak el, amelyek f�jdalmat �s k�ts�gbees�st t�kr�ztek. V�g�l nagyot nyelt, �s elszak�totta a pillant�s�t Talish�t�l – a l�ny neve volt az egyetlen, amit a kusza �ssze-visszas�gb�l meg tudott fejteni. - Hagyjatok magamra vele! – pr�b�lt annyi hat�rozotts�got csemp�szni a hangj�ba, amennyi egy tizen�t �ves l�nyt�l telt. Az egyik vallat� g�nyosan felr�h�g�tt, a m�sik pedig az izz� billogot m�g beljebb nyomta a l�ny h�s�ba. Talisha �klendezett a f�jdalomt�l. - Ilyesmir�l sz� sem lehet! – mondta Lothar, mintha � nem l�tn� a v�mp�r szenved�s�t. Calt a rosszull�t ker�lgette. - Ha itt vagytok, nem tudok kih�zni bel�le semmit! – v�gta r� a l�ny az idegess�gt�l remeg� hangon. - Mi k�rdez�nk, � v�laszol, te pedig megmondod, hogy igaz, vagy hamis – t�j�koztatta a vallat�k vezet�je. Lothar b�lintott, �s Cal v�ll�ra tette a kez�t. - Ez igaz�n k�nny� lesz a legjobb igazl�t�nknak, vagy t�vedek? Calpurnia nyelt egyet. A gyomra �melyegni kezdett az �gett h�s szag�t�l, az idegei pattan�sig fesz�ltek. - Teh�t a k�rd�s az volt, hogy hol vannak az �rz�k… A vallat�st folytatta az itt lak� k�t legvisszatasz�t�bb f�rfi. - Nem… nem tudom – hallatszott a v�mp�rl�ny zih�l�sa. Calpurnia elford�totta a fej�t. Nem akarta l�tni a szenved�t, a gondolatait is t�l sok volt hallani. - Calpurnia? – k�rdezte a vallat� f�rfi. A l�ny �gy �rezte, mintha az � tork�nak is izz� k�sek szegez�dn�nek. Figyelte Talisha gondolatait… mag�n �rezte a vallat�k tekintet�t, Lothar kez�nek szor�t�s�t a v�ll�n… S mialatt minden idegsz�la tiltakozott az ellen, hogy megsz�laljon, v�g�l k�nytelen volt kiny�gni: - De igen… tudja. A szob�ban megfagyott a leveg�. Cal egy r�vid, r�szv�tteljes pillant�st pr�b�lt vetni a v�mp�rra, de az olyan m�lys�ges gy�l�lettel v�laszolt, hogy Cal h�kkenten kapta m�sfel� a tekintet�t. - Hagyjatok magunkra. K�nz�eszk�z�k n�lk�l is kiszedem bel�le, ami nektek kell, �s ut�na �tadok minden inform�ci�t. �gyis itt fogtok �rk�dni az ajt� el�tt, megsz�kni nem tud – Calpurnia maga is meglep�d�tt, hogy a hirtelen be�ll� csendben milyen hat�rozottak a szavai. - Ha b�rmi �gyesked�st �szreveszek, hetekre bez�rlak, kisl�ny! – �g�rte Lothar, de intett a vallat�knak, akik sietve hagyt�k el a termet. - Nem fogok �gyeskedni – h�zta el a sz�j�t Calpurnia. Lothar merev arccal b�lintott, majd kisv�rtatva becsuk�dott m�g�tte az ajt�. - Mire volt ez j�? – k�rdezte rekedten a v�mp�r. Amint a t�bbiek kimentek, azonnal gy�gy�tani tudta a sebeit. Cal m�r sz�mtalanszor l�tta, hogy hogyan t�nnek el a testr�l a kisebb-nagyobb s�r�l�sek, � maga is k�pes volt regener�lni a sz�r�sokat keserves tanul�s �r�n, de ez m�gis �jdons�g volt sz�m�ra. Talisha a saj�t v�r�t ir�ny�totta, a v�r�sl� folyad�k alakult �t sz�vett�, h�ss�, b�rr�, gy�ny�r� rendben, �s sokkal gyorsabban, mint ahogy azt a White Cross tagjai k�pesek voltak megtenni. �k a sejteket mozgatt�k, szapor�tott�k, m�g a v�mp�rok a v�r�ket alak�tott�k �t. - Gondoltam, m�gis kellemesebb mindkett�nk sz�m�ra, ha neked sem kell �v�ltened, nekem pedig a k�nl�d� gondolataid k�z�l kihallanom az igazs�got. - Roppant seg�t�k�sz vagy – vetette oda Talisha – Kezedem nem �rteni, hogy mi�rt mondtad m�gis, hogy… - Mert ez volt az igazs�g, �s ezt nem csak �n tudtam, hanem Lothar is, miut�n hozz�m eljutott… Lothar is hallja a gondolatokat, de a v�mp�rok agya felfoghatatlan sz�m�ra. Ez�rt vagyok itt – vont v�llat Calpurnia. – Ha mindk�t �rz�r�l nem is tudsz, az egyikr�l igen. Mi a jobb, ha hal�lra k�noznak az inform�ci��rt, vagy ha nyugodtan elmes�lheted? - A v�geredm�ny szempontj�b�l teljesen mindegy – vont v�llat a v�mp�r – Ha megkapj�tok, amit akartok, �gy is, �gy is meg�lt�k. - �gy legal�bb nem kell v�gign�znem – Cal igyekezett, hogy a hangja ne remegjen meg. - Egy�ltal�n, h�ny �ves vagy? Tizenkett�, tizenh�rom? – m�rte v�gig Talisha a haland�t. - Tizen�t, de nem lep meg, hogy fiatalabbnak n�zel. Egy valamit azonban elfelejtett�l. Itt �n k�rdezek. - H�t k�rdezz, m�r �gyis mindegy… Calpurnia habozott n�h�ny m�sodpercig. Ezernyi k�rd�st fel akart tenni egy val�di v�mp�rnak, att�l kezdve, hogy val�ban olyan gonoszak-e, mint ahogy a White Cross be�ll�tja, eg�szen addig, hogy mi igaz a legend�kb�l, amelyek az els� v�mp�rr�l sz�lnak. V�g�l azonban azt a k�rd�st tette fel, amivel tartozott Lotharnak, aki fel�bresztette a k�m�b�l, �s apjak�nt szerette. - A nappali vagy az �jszakai �rz�r�l tudod, hogy hol van? - Mi�rt �rdekel ez t�ged ennyire? – Talisha hangj�ban f�jdalom csengett. - K�rlek, ink�bb a k�rd�sre v�laszolj, ne kelljen felesleges k�r�ket lefutnunk. - Ez igaz�n nevets�ges… Olyan pr�b�l engem r�besz�lni a vallom�sra, aki f�l t�lem? - Nem f�lek t�led! – szorult �k�lbe Calpurnia keze. A v�mp�r g�nyos hangja egy pillanat alatt feld�h�tette. - Akkor mi�rt t�maszkodsz m�g mindig a falnak? Mi�rt nem j�ssz k�zelebb? – vonta fel a szem�ld�k�t Talisha. Calpurnia �rezte, hogy ha nem tal�l ki valamit azonnal, akkor el fogja vesz�teni ezt a j�tszm�t. Az el�bb l�tta, hogy k�nz�ssal semmire sem mentek a vallat�k, �s � se menne. Az egyetlen fegyvere a kedves sz� volt, a term�szetess�g… Ell�kte mag�t a falt�l, �s Talish�hoz s�t�lt. - Mit gondolsz, milyen v�mp�r lenne bel�lem? – olyan halkan besz�lt, hogy a fogoly is alig hallhatta. Az arc�r�l ler�tt, hogy megd�bbenti a k�rd�s. - Nem vagyok profi ebben, de tal�n fekete… - Mint a nappali �rz� – b�lintott el�gedetten Calpurnia. Odah�zott egy sz�ket, �s le�lt Talish�val szemben. – �s mondd, melyik �rz�t ismered? - A nappalit… - adta meg mag�t a v�mp�r, b�r hangja kor�ntsem volt el�g let�rt, ahhoz, hogy a kettej�k k�zti csat�t eld�nt�ttnek lehessen nyilv�n�tani. - � hol van? – k�rdezett tov�bb nyugodt �temben Cal. - Gondolom, �pp otthon – vonta meg a v�ll�t a v�mp�r. - Mit tekint otthon�nak? - Egy h�zat. - Hol van ez a h�z? - C�met is mondjak r�gt�n? Azt m�r nem! – csattant fel Talisha. - M�r mondt�l… - kuncogott fel Calpurnia – A gondolataidban felvillan� k�pek �pp elegek voltak hozz�, hogy minden v�laszt tudjak. Talisha olyan gy�l�lk�d� pillant�st vetett a l�nyra, amilyennek Calpurnia m�g soha nem tal�lkozott. - Akkor rohanj, �s mes�ld el a fejeseknek, amit megtudt�l! Calpurnia egy r�vid pillanatra les�t�tte a szem�t, majd halkan, de hat�rozottan sz�lalt meg. - Mi t�rt�nne, ha siker�lne meg�lni az egyik �rz�t? - Kihaln�nak a v�mp�rok – vonta meg a v�ll�t Talisha – Ezt akartad hallani, nem? - Azt akarom hallani, ami a val�s�g – felelt a l�ny, �s ism�t a v�mp�r szem�be n�zett. – K�ss�nk alkut. Ha azt mondod, ami a val�s�g, akkor tal�n nem �rulok el mindent Lotharnak, amit megtudtam. - �s ha hazudok? - Visszaengedem r�d a vallat�kat, hadd k�nozzanak meg – vonta meg a v�ll�t a l�ny. Hossz� sz�net k�vetkezett. Talisha gondolatai m�lyen rejtve voltak a haland� l�ny el�l. - Mi a k�rd�s? – sz�lalt meg v�g�l a v�mp�r ellens�ges hangon. Calpurnia sz�ja sark�ban halv�ny mosoly jelent meg. - Mi t�rt�nne, ha valamelyik �rz�t siker�lne kiv�gezni? – k�rdezte ism�t a l�ny. - Az a v�g�t jelenten� a m�sik �rz�nek is, ezzel pedig a v�mp�rok kihaln�nak. - Nem lehet p�tolni az �rz�ket? - Nem. - �s mi t�rt�nik, ha kihalnak a v�mp�rok? – tette fel a k�vetkez� k�rd�st Calpurnia, m�lyen a v�mp�r szem�be n�zve. - A feh�rek halnak meg el�sz�r, �s vel�k a tudom�ny, bele�rtve az emberi tudom�nyokat is. A haland�k �rtelmi k�pess�gei elvesznek, m�g a legegyszer�bb matematikai feladatot sem fogj�k tudni megoldani, nem eml�keznek majd a r�gm�lt m�v�szetekre. N�h�ny napra r� kihalnak a v�r�s v�mp�rok, a term�szet �rei. Egyre elnehez�l a leveg�, nem tiszt�tj�k t�bb� a vizek magukat, m�rgezett lesz minden. Kipusztulnak az erd�k, d�gl�tt halak �sznak az �ce�nok tetej�n. N�h�ny nappal k�s�bb kipusztulnak a rovarok, a madarak… V�g�l, tal�n n�h�ny h�nappal k�s�bb meghal az utols� fekete v�mp�r is, az emberek �re. Vele egy�tt meghalnak az eml�s�k, �s tal�n n�h�ny �r�val �lheti t�l az utols� ember a pusztul�st. Talisha szavait dermedt csend k�vette. Calpurnia nem vette le a tekintet�t a v�mp�r szemeir�l, de nem l�tott semmit, ami hazugs�gra utalt volna. Az egyetlen, ami felmer�lt a v�mp�r gondolataiban, az egy f�rfi arca volt, teh�t mindez csak legenda… g�rcs�sen kapaszkodott ebbe a rem�nysug�rba. - Kit�l hallottad mindezt? - A v�mp�rok kir�ly�t�l. A neve Maddock, egyike azoknak, akiket soha nem fogtok elkapni – v�laszolt k�nnyed hangon Talisha, �s h�travetette a fej�t. Szeml�tom�st b�ven elege volt a besz�lget�sb�l. Calpurnia azonban nem t�g�tott. - �s �… biztos, hogy igazat mondott? Talisha g�nyosan elh�zta a sz�j�t. - B�r te m�g csak k�t �ves lehett�l, �gyhogy nem eml�kezhetsz r�, de a v�mp�rvil�g majdnem elpusztult, mert nem tal�lt�k meg id�ben a haland�k�nt �jj�sz�letett nappali �rz�t. A vil�gkatasztr�f�ra tal�lsz bizony�t�kokat, ami a sz�let�sekor t�rt�nt… T�bbezer ember halt meg, mikor egyszerre n�gy helyen rengett meg v�ratlanul a f�ld, �s k�t vulk�n t�rt ki. Ez a sz�let�s jele volt… de ami el�tte t�rt�nt? A vil�gon kihalt k�t �llatfaj, �r�lt emberek �gettek halomba h�nyt �rt�kes k�nyveket passzi�b�l, mert nem �rtett�k, hogy mi van benn�nk. Le�gett n�h�ny erd�… - Ne folytasd! – sz�lt halkan Calpurnia. – A White Cross szerint ezeket a pusztul�sokat mind a v�mp�rok hozt�k r�nk. - Nem hazudok… - Talisha v�lasza egyszer� �s mindent els�pr� volt. Calpurnia h�trad�lt, �s r�snyire sz�k�l� szemein �t f�rk�szte a v�mp�rt.