Reina �rezte, amint a kisl�ny remeg a karjaiban, de m�r nem akarta feladni. Nyugat fel� mentek, k�t �r�t nyertek az utaz�ssal napkelt�ig, Reina �gy sz�molta, hogy ha minden sim�n megy, semmi nem �llhat Narelle �tv�ltoz�sa el�. M�g ma megt�rt�nhet… - F�zom… - suttogta a l�ny halkan. Tal�n nem is akarta, hogy a v�mp�r meghallja, de Reina f�lei el�g �lesek voltak. - Hamarosan oda�r�nk, tarts ki addig – mondta vigasztal�an. – Ha lass�tok, sokkal tov�bb fog tartani. - �sszeszor�tom a fogaimat, �s menj�nk egy kicsit gyorsabban, j�? – k�rte Narelle. Amennyire tudott, hozz�simult Reina test�hez. - Rendben… - s�hajtott a v�mp�r, �s m�g gyorsabb temp�ra �szt�n�zte a sz�rnyait. Most �rezte legnagyobb el�ny�t annak, hogy ism�t er�s volt, nem f�radt el. - Mi fog t�rt�nni? – k�rdezte Narelle, csak az�rt, hogy valamivel elvonja a figyelm�t a hideg huzatt�l, ami marta a test�t. - Elviszlek egy gy�ny�r� barlangba. Most ott van a v�mp�rok kir�lya… Maddocknak h�vj�k. � is meg fog vizsg�lni, hogy val�ban te vagy-e az, akit kerest�nk eddig, �s ut�na v�mp�rr� teszlek. - F�jni fog? - Igen… de t�l fogod �lni. �s ut�na �r�kk� fogsz �lni… - b�ztatta Reina. Nem akart hazudni a l�nynak. Narelle �rezhet�en �sszer�ndult. Tartott ett�l… haza akart menni. El�g volt a kalandokb�l. Otthon akart lenni, az anyj�val… De m�r nem lehetett. A f�jdalom a sz�v�be mart. S�rni akart, de a hideg sz�l felsz�r�totta a k�nnyeit. Reina mag�hoz szor�totta a kisl�nyt. - Ne f�lj, nem lesz semmi baj. Boldogabb �leted lehet, mint valaha… �s nem fog hi�nyozni a r�gi – pr�b�lta v�gasztalni, �s cs�kot lehelt Narelle homlok�ra. A l�ny m�g mindig g�rcs�sen kapaszkodott a v�mp�rba. - �s mi lesz, ha nem siker�l, �s meghalok? – k�rdezte k�v�ncsian. - Erre ne is gondolj! Ha meghalsz, veled egy�tt meghal minden v�mp�r, �s hamarosan minden ember. Sokkal nagyobb a kock�zat, mint hitt�k… - �rtem… bocs�nat – motyogta Narelle. Reina boldogs�g�ba keser�s�get csemp�szett az �jszaka. Vajon mi t�rhette �ssze ennyire ezt a l�nyt? Hiszen az eml�kek, melyeket l�tott, eg�szen m�sok voltak. Ha Narelle nem is nevetett sokat, b�tran ki�llt b�rmikor �nmag��rt, bar�tai�rt… az igazs�g�rt. Vakmer� volt, �s m�gis visszafogott. Felt�n� jelens�g, az �jszaka �rtatlan csillaga. Egy csillag az �jszakai �gen… �s most m�gis egy sok sorscsap�s alatt megt�rt kisl�ny remegett a karjaiban, a hideg �s a f�lelem miatt. - Meg�rkezt�nk… - suttogta Reina, �s ereszkedni kezdett. A F�ld alatti kert bej�rata el�tt �rt f�ldet, ann�l a bej�ratn�l, amit oly r�g, m�g Maddock mutatott neki. �vatosan engedte el a m�g mindig hozz� b�j� kisl�nyt. Csak most vette �szre, hogy Narelle milyen magas a kor�hoz k�pest. Majdnem ugyanolyan magasra n�tt, mint � maga. �sszeszorult a torka. Vajon hogyan fogja fogadni a kir�ly? Meg�rti majd, hogy mi t�rt�nt, hogy mi�rt veszett el k�t h�tre, vagy nekit�mad, tal�n meg�li egyetlen pillant�ssal? Reina el�bb Narelle-t eresztette le a sz�k ny�l�son �t, majd maga is lem�szott. Maddock jelenl�te nagyon k�zelinek t�nt… de a F�ld alatti kert olyan s�t�t volt, hogy a v�mp�rnak is hunyorognia kellett, hogy l�sson valamit. Csak miut�n a talpa alatt megroppant valami, fogta fel, hogy mi t�rt�nt: a n�v�nyzet elsz�radt. Haldoklott a term�szet.   Maddock a falnak d�lve, a l�b�val t�relmetlen�l dobolva v�rta, hogy Reina v�gre meg�rkezzen. M�r nem �rdekelte az a haland�, akit most hoznak el�, m�r k�s� lenne az �jabb k�s�rletre, hogy v�mp�rr� tegyenek valakit, tal�n �t sem v�ltozna. Hiszen m�r olyan halott minden… tal�n m�r v�ge is. Meghalhatott Nyx, �s t�bb� nem a gyeng�l�s�nek a jele a v�mp�rok haldokl�sa, hanem az�, hogy az utols� erej�ket is fel�lj�k. Vagy Amalie-nek volt igaza, �s Nyx nem is l�tezik, csak egy ostoba legenda. De Maddockot nem �rdekelte t�bb�. Az egyetlen c�l, amit m�g szemei el�tt l�tott, hogy Rein�t megb�ntesse az �rul�s��rt… hogy meg�lje a l�nyt, de el�bb l�thassa szenvedni. Reina, az �rul� szenvedjen legal�bb annyit, amennyit az �rul�sa miatt a bar�tai, a sikertelens�g��rt a v�mp�rok… Mikor v�gre meg�rezte Reina jelenl�t�t a k�zelben, fels�hajtott. V�re itt a pillanat, amikor utolj�ra l�thatja a l�nyt, s amikor v�gezhet vele…   Reina �vatosan vezette a s�t�tben mit sem l�t� haland� l�nyt. �rezte Maddock haragj�t, �s m�lyen rem�nykedett benne, hogy nem ellene ir�nyul – akkor is, ha tudta j�l, hogy rem�nye val�sz�n�leg hi�baval�. Elszorult torokkal l�pett abba a terembe, ahonnan Maddockot �rezte. Ugyanaz volt, amelyben oly r�g, hat �ve fel�bredt a sz�vets�g megk�t�se ut�n… de m�r semmi jele nem volt az �l� n�v�nyzetnek, egy-k�t haldokl� p�fr�nylev�l ny�gte m�g utols� s�hajait. - �dv, Maddock – hajtotta meg a fej�t Reina. Narelle k�v�ncsian tekintett k�rbe, de a szemben l�v� faln�l szikr�z� szemp�ron k�v�l semmit nem l�tott. Maddock arca m�r f�nytelen volt – holott r�gen oly j�l kivett�k a haland�k szemei is a s�t�tben… - H�t elhoztad… - a kir�ly hangja g�nyosan csend�lt. Reina l�tta a szeme r�ndul�s�t, ahogy a haland�ra tekintett… de a pillant�sa t�l gyorsan ugrott vissza a v�mp�rra. – Hozt�l egy haland�t, akit a nappali �rz�nek hiszel. T�vedt�l �jra… de ez nem �jdons�g – l�pett k�zelebb a kir�ly. – A baj csak az, Reina, hogy mindek�zben elj�tszott�l mindent, ami a ti�d volt. A biztons�godat… a bizalmunkat… az �letedet. Reina nyelt egyet. Oly fenyeget�ek voltak a kir�ly szavai, s oly kegyetlen a szeme s�t�t szikr�ja, hogy nem tudott azonnal v�laszolni. V�delmez�n k�zelebb h�zta mag�hoz Narelle-t. - Er�s vagy, te vagy az egyetlen, akinek m�g van ereje, Reina! Rajtad �s rajtam k�v�l mindenki az utols�kat r�gja. De mi is meghalunk, ha �k meghalnak… Mit sem sz�m�t m�r egy-k�t nap, amelyet t�l�lhet�nk. Rajtad m�lott minden, de elbuktunk. A mai volt az utols� nap a v�mp�rok �let�ben… s te az ut�bbi k�t hetet azzal t�lt�tted, hogy el�rulj minket! – az utols� szavakat a f�rfi olyan hanger�vel ki�ltotta, hogy a barlang falai beleremegtek. Narelle a f�l�re szor�totta a kez�t, �s szorosan �sszez�rta a szemeit… nem akarta l�tni, ha a szikl�k leomlanak, s maguk al� temetik �ket. - El�g legyen, Maddock! – sziszegte a l�ny. M�s fogadtat�sra sz�m�tott, �s �r�lt d�h kezdte marni a gyomr�t. Megfordult a fej�ben, hogy a kir�ly tork�nak ugrik, h�tha �jdons�lt erej�vel er�sebb n�la. - �rul�! – �v�lt�tte Maddock, �s kit�pte Reina v�delmez� karjaib�l a haland� l�nyt, eltasz�tva a padl�n. Narelle felsikoltott, majd hangosan felzokogott. Reina v�ll�ba f�jdalom has�tott, mely v�gigsz�ntotta az eg�sz karj�t, majd vadul d�b�rg� sajg�st hozott a jobb alkarj�ba. �rezte a v�r szag�t… Narelle karja elt�rt, s az �v� is ugyan�gy f�jt. - Ez lesz az utols� �r�d, Reina. Megv�rjuk a napkelt�t… addig fogsz szenvedni, m�g fel nem kel a nap – jelentette ki a f�rfi t�rgyilagos hangon, s karja, mely mintha mit sem vesztett volna az erej�b�l, most Reina tork�ra kulcsol�dott. A kir�ly a falhoz szor�totta a v�mp�rt. Egy t�r villant meg a kez�ben. - �r�lt vagy… ez a l�ny… legal�bb n�zd meg, legal�bb figyelj r� egy pillanatra! � az, Maddock! A nappali �rz�! – k�ny�rg�tt Reina, megpr�b�lva jobb bel�t�sra b�rni Maddockot. �m a f�rfit m�r a gy�l�let �s bossz�v�gy elegye vak�totta el. - Nincs nappali �rz�. Ez csak egy haland�, akinek a keserves �lete hajsz�lon f�gg. �s mi�rt? Mert elbukt�l! – a kir�ly m�r nem ord�tott. Mik�zben besz�lt, a peng�t lassan jobb v�ll�ba sz�rta, hogy v�g�l a csontokat �td�fve szegezze a v�mp�rt a falhoz. Reina bel�tta, hogy hi�ba pr�b�lna szabadulni. A f�jdalom a v�ll�ba mart, de �sszeszor�totta a fog�t. Nem akart ord�tani, nem akarta, hogy Narelle hallja a szenved�s�t… de a kisl�nynak el�g volt hallani Maddock szavait. A f�jdalomt�l �s a rem�nyvesztetts�gt�l zokogott, s k�nnyei a kisz�radt kis patak medr�be hullottak. - N�zd, hadd magyar�zzam el… csak p�r sz�ban… - Nem vagyok k�v�ncsi r� – intette hidegen Maddock, s k�rmei v�gigsz�ntott�k Reina mellkas�t. A l�ny leveg��rt kapkodott f�jdalm�ban, de v�g�l m�gis k�pes volt szavakat kipr�selni mag�b�l. - Amalie mag�val vitt, k�nytelen voltam ott maradni vele. Elrejtett, hogy ne j�jjetek r�, hol van a sz�ll�shelye… �s tan�tott, megtan�tott r�, hogy hogyan tal�lhatom meg az �jkir�lyn�t, �s hogy hogyan tegyem v�mp�rr�. - Mi�rt hazudsz az utols� szavaiddal? – k�rdezte f�jdalmas hangon Maddock. - Nem hazudok! – ki�ltott fel a l�ny. – V�gy bizonys�got r�la. - Hagyd a s�ket besz�det! – intette a kir�ly. – Amalie-t �rdemesebbnek tal�ltad r�, hogy vele �lj. Most, hogy eldobott mag�t�l, vissza akarod k�ny�r�gni magad, igaz? Nyx nem l�tezik! - Itt van az orrod el�tt! – Reina nem tudta felfogni, hogy a mindig b�lcsen �t�l� kir�ly hogy lehet ennyire elvakult a d�nt� pillanatokban. - Hazudsz, Reina. Minden szavad hazugs�g… - mondta a kir�ly. Legsz�vesebben kiv�gezte volna a l�nyt, de m�g nem szenvedett eleget. D�h�ben a k�rmeit f�rta Reina hasfal�ba, �tszak�tva a k�nny� p�l� anyag�t, �s felhas�tva a l�ny test�t v�gig, oldal ir�nyba. Reina sikoltott… most m�r nem tudta visszafogni mag�t, t�l nagy, t�l �les volt a f�jdalom. - K�ny�rg�m, hallgass meg, most utolj�ra, �s bizonyosodj meg arr�l, hogy igazat mondok! N�zd meg jobban ezt a haland�t… K�rlek… - ny�gte a l�ny, mikor v�gre mag�hoz t�rt. Hallotta saj�t zih�l�s�t. Maddock mintha egy pillanatra megingott volna. Csend volt… csak Narelle zokog�sa t�rte meg, s furcsa csobog�s, mely lassan az eg�sz termet bet�lt�tte. A f�ny is �lesedett. - Felejtsd el a hazugs�gaidat! – r�zta meg v�g�l a fej�t. – Jobb, ha meg�llek… eleget hallgattalak… Reina k�ny�rg�n n�zett a kir�ly szem�be. Nem tudta, milyen hal�la lesz, csak azt tudta, hogy ezzel mit vesz�t � maga, �s az eg�sz faj, melyet meg�vhatott volna… mit vesz�t az eg�sz f�ld… Felsikoltott, ahogy bet�rtek a bord�i, s a kir�ly keze a sz�v�re kulcsol�dott. Tudta, hogy ez a f�jdalom az �let�nek utols� pillanata…   - Siess m�r, Lotus, el fogunk k�sni! – s�rgette rep�l�s k�zben a bar�tn�j�t Shahinda. Lotus le-lemaradozott, holott mindent beleadott, utols� erej�vel s�rgette mag�t. - A sz�rnyaim m�r nem b�rj�k sok�ig, el fognak t�nni, ha �gy meger�ltetem magam… - morogta. - Tudom, de s�rget az id�! �n is f�radok, de mindj�rt ott vagyunk. - Szerinted Maddock is megkapta ezt az �zenetet? – k�rdezte a v�r�s haj� l�ny. - Nem hinn�m… A kir�ly d�h�s, m�g innen is �rzem a haragj�t, Reina pedig ott van n�la… - Tudom… �s szenved. - Vagy az utols�kat r�gja. Ha nem �r�nk oda id�ben, akkor… - Shahinda elharapta a mondatot. A f�ld alatti kert hegye v�gre a l�t�ter�kbe ker�lt. - Eml�kszel m�g a bej�ratra? – k�rdezte Lotus fojtott hangon. Shahinda hat�rozottan b�lintott, majd ereszkedni kezdett. - Tudom, hogy hol van, mindj�rt ott vagyunk, csak addig tarts ki! A kimer�lts�gt�l zih�lva �rtek v�gre f�ldet, alig n�h�ny m�terrel a lej�ratt�l. - Nincs id�nk kif�jni magunkat, arra majd akkor ker�l sor, ha Reina �s Nyx biztons�gban van – mondta Shahinda, mik�zben elt�ntette a sz�rnyait. Lotus k�vette a p�ld�j�t, de nem v�laszolt, csak a bej�rathoz ment, �s leugrott a lyukba, majd f�lre�llt, hogy helyet adjon Shahind�nak is. A bar�tn�je alig n�h�ny pillanat m�lva k�vette. - Hol lehetnek? – k�rdezte a barna haj� l�ny, de a m�sik m�r el is indult, egyenesen el�re. Alig n�h�ny pillanat maradt h�tra… nem n�zte, hogy mit tapos le, nem �rdekelt�k az �letet ad� n�v�nyek. Az utols� pillanatban �rt abba a terembe, ahol a kir�ly �s Reina volt. - Ne! – sikoltott fel – de k�s�n. Maddock m�r �tt�rte Reina mellkas�t – s most hirtelen fordult fel�je. - Mit keresel itt? – k�rdezte nyers hangon, majd az �rkez� Shahind�n akadt meg a szeme, de nem tette fel �jra a k�rd�st. - Igazat mond… - zih�lta az id�sebb n�. Maddock visszah�zta a kez�t. Nem tudta, hogy mekkora k�rt tett Rein�ban, hogy egy�ltal�n m�g visszahozhatja-e a l�nyt… de a k�t v�mp�r fel� fordul. - Honnan veszitek ezt? – k�rdezte sz�monk�r� hangon. - Amalie hagyott egy �zenetet az asztalon, a hamuban – magyar�zta Lotus, �s Shahinda b�lintott hozz� – Azt mondta, hogy Reina igazat mondott, ma �tadja neki az erej�t, hogy az utols� k�rh�z legyen ereje, k�l�nben nek�nk annyi. – foglalta �ssze r�viden. Maddock ledermedt egy pillanatra. - Tudsz r� bizony�t�kot? – k�rdezte v�g�l megenyh�lt hangon. A d�he elp�rolgott, lelkiismeret-furdal�snak adva �t a hely�t. Reina el�rebicsaklott fejjel ny�sz�rg�tt, csak a kir�ly �s a t�r szor�t�sa tartotta meg �ll� helyzetben, a fal mellett. - Nem… - s�hajtott Shahinda. – De ha t�nyleg te vagy a legid�sebb v�mp�r, akkor tudnod kell, hogy Reina mire sz�letett… �s azt is, hogy Amalie-nek ugyan�gy �rdeke megtal�lni a nappali �rz�t, mint neked vagy nek�nk. Maddock m�g egy percig Shahinda szem�be n�zett, majd kir�ntotta a t�rt Reina v�ll�b�l, �s a f�ldre engedte a l�nyt, de m�g nem gy�gy�totta be a rajta l�v� sebeket. - Rendben… megn�zem ezt a haland�t – mondta v�g�l, �s Narelle-hez l�pett, �s �vatosan felemelte a l�nyt. �rezte, amint a haland� reszket a karjaiban. L�tta rajta a fekete ragyog�st, de semmi m�st… csak ennyit. Maddock soha nem �lmodott a nappali �rz� arc�val. Megr�zta a fej�t. Shahinda �vatosan ment k�zelebb, rettegve att�l, hogy Maddock igaza fog bebizonyosodni. A cip�je alatt puh�n hajlottak meg az �gak, haland� v�r csillogott rajtuk… s az ism�t fel�ledt patak medr�be gy�ltek a harmatcseppek, v�kony csermelyk�nt folydog�lva tov�bb. Narelle nem akart a f�rfi szem�be n�zni, m�g mindig elford�totta a tekintet�t, a s�t�ts�get b�multa a k�nnyein �t. - Maddock… - suttogta Shahinda, len�zve a l�ba el�. A kir�ly �nk�ntelen�l k�vette a pillant�s�t – s amit l�tott, att�l percekre bennakadt a l�legzete. - Igaza volt… - mondta ki v�g�l f�jdalmasan. Lotus l�legzetvisszafojtva v�rta a kir�ly d�nt�s�t. Reina mellett t�rdelt, �s igyekezett meggy�gy�tani a l�nyon l�v� sebeket, de a sz�v�hez nem mert ny�lni. Maddock Shahinda kez�be fektette a haland� l�nyt. - Vigy�zz r�! Megpr�b�lom rendbe hozni, amit elsz�rtam – morogta, �s ism�t Rein�hoz l�pett, majd let�rdelt a l�ny mell�. - Sajn�lom… - mondta halkan. Lotus nem n�zett a szem�be, csak a bar�tn�j�t figyelte. Reina mintha elvesztette volna azt az er�t, amit eddig aj�nd�kk�nt kapott, most f�lig �jultan, csukott szemmel, n�m�n t�rte a k�nokat, a gy�gyul�st, de m�r nem �rz�kelte azt sem, hogy ki van mellette. Nagyon lassan m�lt a f�jdalom, s a sz�v�be �j, er�s v�r cs�p�g�tt. M�g a f�l�ben csengett Amalie utols� �zenete. Eddig tudtam seg�teni, sajn�lom. N�lunk felkelt a nap… az er�met m�r nem tudom �tadni. L�gy er�s, Reina, csak egy hajsz�l v�laszt el a sikert�l! Csak most ne add fel… M�g k�t �r�d van a napkelt�ig. De m�r k�s� volt, m�r nem rajta m�lt, hogy feladja, vagy sem… M�gis, mintha kitisztult volna a l�t�sa, s az els�, amit megpillantott, Maddock arca volt. Elt�nt a f�jdalom, a sebeinek nyoma sem maradt. - Most m�r hiszel nekem? – k�rdezte rekedt hangon. Nevet�st hallott maga mell�l, k�nnyes nevet�st… a s�t�ts�gben kibontakozott Lotus k�nnyes-mosolyg� arca. - Igen, hiszek – s�hajtott fel Maddock, �s felseg�tette Rein�t. A l�ny a falnak t�ntorodott, de megpr�b�lta �sszeszedni mag�t. - Err�l m�g besz�l�nk… - mondta a kir�lynak, de most nem akart a szem�be n�zni – f�lt, hogy t�l nagy gy�l�let lenne a saj�tj�ban. �sszeszor�totta a fog�t, �s Shahind�hoz �s Narelle-hez l�pett. Egy h�l�s pillant�ssal vette �t a haland�t a l�nyt�l, �s lefektette a f�ldre. - J�l van… itt vagyok, Narelle, most m�r rendben lesz minden – mondta halkan. V�gigsim�tott a haland� l�ny karj�n, csak rem�lte, hogy maradt m�g el�g ereje a gy�gy�t�shoz. Narelle felny�g�tt, a seb iszony�an l�ktetett, ahogy a csont elmozdult benne, vissza a hely�re, majd a sz�vetek �sszeforrtak. A f�jdalom olyan hirtelen m�lt el, ahogy j�tt. - Nyugodj meg… - s�hajtotta Reina, �s megsimogatta a l�ny arc�t. - Most v�mp�rr� teszel? – k�rdezte a s�r�st�l gyenge hangon a kisl�ny. Miut�na Reina „igen”-t suttogott, hozz�tette – Nem �gy k�pzeltem… azt hittem, boldog leszek. - Hidd el, hamarosan az leszel – nyugtatta meg Reina. – Most engedd el magad! – tette hozz�, �s r�hajolt a kisl�nyra. A fogai ism�t a h�sba m�lyedtek, de Narelle most nem r�ndult meg, hisz ismerte m�r az �rz�st. Reina m�r nem volt k�v�ncsi sem a k�pekre, sem az eml�kekre. Hossz� kortyokban itta a l�ny v�r�t, tudom�st sem v�ve arr�l, hogy a t�bbiek figyelik, hogy Maddock minden rezd�l�s�t vizsg�lja, s hogy Shahinda �s Lotus szemei a rem�nyt�l csillognak. Az utols� csepp v�r is elhagyta Narelle test�t. Reina az �v�b�l h�zta el� a kedvenc t�r�t. Figyelt, a fogait �sszeszor�tva, sz�d�lve a gyenges�gt�l – az �rz� pillanatnyi hal�l�t�l. Hallotta Amalie suttog�s�t: Most vagy soha! S a felragyog� l�lek-f�nyben a t�rt kereszt�lsz�rta Narelle gyenge sz�v�n. A f�ny nemhogy kihunyt volna, de vak�t�v� er�s�d�tt. V�gigs�p�rt a termen, behatolt a szomsz�dos termekbe – s nyom�n �j r�gyeket hajtottak a n�v�nyek, �j hajt�sok b�jtak ki a f�ldb�l. Reina kih�zta a t�rt Narelle sz�v�b�l, s a saj�t csukl�j�t v�gta meg vele, s a v�r�t a l�ny seb�be csurgatta, a m�sik kez�t pedig, mark�ban a t�rrel Narelle homlok�ra tette. Igyekezett felid�zni mag�ban az eddig tanultakat, az eml�keket, azt a tud�st, amit Amalie-t�l kapott, s azt is, mely minden v�mp�r saj�tja. Kusza eml�kek voltak, de �pp el�g j�k ahhoz, hogy a nappali �rz� megsz�lethessen. �r�knak t�n� percek ut�n Narelle teste megr�ndult, s a sz�v�n l�v� seb mag�t�l forrt be. S mialatt az �jkir�lyn� els� sikolyai bet�lt�tt�k a F�ld sz�v�t, a sz�l m�g a legt�volabbi v�rosokban, f�ldr�szeken is gyilkoss� fokoz�dott. A vihar torn�d�kk� alakult �t, megremegett a f�ld, sz�k��rak s�p�rt�k el a part menti v�rosokat, s ezt egyetlen haland� sem l�thatta el�re. �r�kig tombolt a f�ld, a term�szet, hogy visszafizesse az emberis�gnek, amit az tett vele, hogy elpuszt�tsa mindazt, ami f�jt neki. B�ny�k omlottak be, k�olajkutak gyulladtak fel, egeket ostroml� �p�letek v�ltak porr� a f�ld�n. S a term�szet csak azokat az embereket hagyta �letben, akik k�l�n�sek voltak, �rt�kes �p�t�i a haland� csod�knak.