- �rul�! Hazug! - Ez volt az utols� �jszak�d… - Hogy tehetted? - Hogy �rulhatt�l el minket? - Mi�rt, Reina? - A bar�taid voltunk! - Mindenben t�mogattalak! - B�ztunk benned! - Seg�ts… k�rlek, seg�ts… seg�ts… se… g�ts…   Reina hirtelen �bredt. Az �lm�ban hallott mondatok m�g a fej�ben kavarogtak, nehezen v�lasztotta el a val�s�got t�l�k. Az arc, melyet maga el�tt l�tott, mintha a szob�ban maradt volna egy pillanatra, halv�nyan derengett az ablakot eltakar� f�gg�ny el�tt. Reina fel�lt, �s megr�zta mag�t. A lid�rcnyom�s elt�nt, �rz�kei ki�lesedtek, er�snek �rezte mag�t, sokkal er�sebbnek, mint valaha… arra az �jszak�ra eml�keztette, mikor v�mp�rr� lett, hiszen �jdons�g volt minden ism�t fel�bredt �rz�ke, a hall�sa, mely az utc�n felhangz�, aut�magn�kb�l sz�l� l�gy �s vad ritmusok elegy�t v�logatta k�l�n, a l�t�sa, mely a szoba f�ny n�lk�li �rnyait �les kont�rokkal hat�rolta be, sz�neket adva nekik, a b�re, mely a durva, v�szon �gynem�huzat fonalait v�logatta sz�t. S ugyanakkor hallotta a v�mp�rok gondolatait, vesz�lyes �rv�nyk�nt h�zt�k maguk fel�, seg�ts�g�rt ki�ltottak. Haldokoltak… s �, Reina, a legfiatalabb fekete v�mp�r m�gis er�s volt, mint soha azel�tt. Nem akart gondolkozni rajta, hogy vajon minek k�sz�nheti ezt az aj�nd�kot, gyorsan felkelt, s az ablakhoz l�pett. A k�nny� v�sznat sz�tr�ntotta, �s leb�mult a csillog� utc�ra. Az aut�sok gyorsan hajtottak el, r�di�juk d�b�rg�tt. Motorosok z�zt�k sz�t az �jjeli csendet. Kirakatok f�nye sz�m�zte az �jszak�t, haland�k csoportjai nevetg�ltek, r�szegen a lelkesed�st�l. Mintha mindenki ma �jjel indult volna az utols� t�ncba… Rein�ba a felismer�s olyan hirtelen has�tott, hogy megt�ntorodott t�le, l�bai alig tartott�k meg a s�ly�t. Ez az utols� �jszaka… ez az az �jjel, amikor m�g �lnek a v�mp�rok, mikor m�g boldogok a haland�k. S ez az utols� �jszaka, amikor m�g megtal�lhatja az �jkir�lyn�t. Durv�n t�rta ki az ablakt�bl�kat, �s a leleplez�d�s vesz�ly�vel mit sem t�r�dve l�pett ki az ablakp�rk�nyra. Harmadik emelet, b�rki �ngyilkosjel�ltnek hiheti… de m�r gondolati s�kon vibr�ltak a sz�rnyai, s ahogy elr�gta mag�t, vad �r�mmel emelt�k fel az oly r�g haszn�lt sz�rnyak. Haland�k sikoly�t, nevet�s�t hallott�k, gondolatait az �rd�g�kr�l �s az angyalokr�l. De �rezte, hogy m�r majdnem k�s�. Az �jjel r�g lesz�llt, a fekete b�rsony r�borult az �gboltra, hogy aranyf�nye itt-ott megcsillanhasson odafent.   Ez az utols� �jszaka? – a gondolat Maddockban mer�lt fel. A f�ld sz�v�ben volt, ism�t, meredten b�multa a haldokl� n�v�nyeket. Tudta, hogy minden itteni �let a v�mp�roknak k�sz�nheti a l�t�t. Ha lehetett volna, a k�nnyeivel vigasztalja a p�fr�nyokat, a napok �ta kiapadt patakot, azok m�gis �rz�ketlenek voltak a kir�lyra. Maddock csak egyed�l akart lenni, mag�nyosan a mellkas�t szor�t� f�jdalommal, a zokog�ssal, a k�nnyeivel, a v�g gondolat�val. M�r biztos volt benne, hogy ez az utols� �jjel. Az sem der�tette fel, hogy ism�t �rezte Reina jelenl�t�t. M�r nem akarta l�tni a l�nyt, nem akart besz�lni vele. Biztos volt benne, hogy haragj�ban, elkeseredetts�g�ben elpuszt�tan�… holott � megtett mindent eddig, a v�r�s d�mon minden bizonnyal megm�rgezte. M�gis, Reina volt az, akin a sorsuk m�lott, �s a kudarc�rt b�ntet�s j�r… Shahinda �s Lotus most minden bizonnyal otthon vannak, �s m�r �k is feladt�k a rem�nyt. Vajon �lnek m�g egy�ltal�n? Val�sz�n�, hogy �k igen, holott annyi v�mp�r meghalt m�r. �ket megv�di a sz�vets�g, Raymondot a k�l�n�s ereje, b�lcsess�ge, Talish�t a kevert faja, Rein�t a feladata. Maddock nem kereste meg �ket. M�r nem sz�m�tott, hogy �lnek-e, nem fogj�k sokkal t�l�lni Nyx hal�l�t. Maddock fels�hajtott, �s a falnak t�masztotta h�t�t. Nem tudta, hogy �t legy�ri-e majd Nyx hal�la, de ha igen, akkor itt akarta bev�rni a pillanatot.   - Biztos vagy benne, hogy �rul�? – k�rdezte Lotus, k�nnyes szemekkel. � maga, eg�szen eddig hitt Amalie szavainak, de egy sz�r� �rz�s a tork�ban maradt. Most, hogy �rezte Rein�t, m�r minden erej�vel kapaszkodott az utols� szikr�ba, ami felmenthette bar�tn�j�t a v�dak al�l. - Biztos. H�nyszor mondjam m�g el? – v�gta r� Shahinda idegesen. - �s ha… megkeresn�nk? - Semmit nem �rn�nk el vele. - De… tal�n m�gis. - Azt hiszed, hogy mondhatn�nk neki b�rmit? Reina m�r m�s utat j�r. Tal�n megtal�lta a m�dj�t, hogy �letben maradjon. Eml�kszel, Amalie megmondta: nem l�tezik a nappali �rz�, a saj�t h�lyes�g�nk miatt gyeng�l�nk. - Igen, tudom… de ez az eg�sz… annyira zavaros. Annyi �ven �t hitt�nk benne, vakon kerest�k… - �s mindannyiszor mell�fogtunk, nem tal�ltuk meg Nyx-t, mert nem l�tezik! – emelte fel a hangj�t Shahinda. Lotus nem v�laszolt, maga el� meredt, az asztal lapj�n, ahov� aznap a fekete pernye hullott, s az�ta is ott fek�dt, kereste a megold�st. A k�nnyek elhom�lyos�tott�k a l�t�s�t, m�gis, mintha vibr�lt volna a hamuban valami… Megd�rzs�lte a szemeit, hogy jobban l�sson, s �pp abb�l a sz�gb�l, ahol �lt, apr� bet�s �r�st vett ki az asztallapon. „Reina a ti�tek, h� maradt hozz�tok, a szavaim arra voltak j�k, hogy ne keress�tek. Amint megfejtitek ezt az �zenetet, �pp elj�n az id�, hogy megkapja az utols� lehet�s�get. Minden er�met �tadom neki, hogy legyen energi�ja az utols� keres�sre, az �jkir�lyn�, vagy ahogy ti ismeritek, Nyx megtal�l�s�ra. Nekem m�r mindegy. Ha siker�l, t�l�litek, ha nem… akkor meghalok �n is. Amalie.” - Shahinda… gyere ide – ny�gte Lotus ism�t elk�nnyesedett szemekkel. A n� t�relmetlen�l fordult oda, s �llt a bar�tn�je �ltal mutatott helyre. Hossz�, f�jdalmas ny�g�s t�rt fel bel�le, majd hosszan �s cifr�n k�romkodta el mag�t. Mire Lotus mag�hoz t�rt, Shahinda m�r kibontott sz�rnyakkal rohant az ajt� fel�.   Olyan gy�ny�r� volt az �jszaka… Milyen �l�nken szikr�ztak a csillagok odafent… �s milyen sz�pek voltak lent az emberek is, milyen magukkal ragad�ak, elb�v�l�ek, mintha mind egy sz�lig ugyan�gy ragyogn�nak. Narelle tekintete a t�volba r�vedt. Most �rt haza a s�t�r�l, melyet enged�lyezett mag�nak, de m�g nem tudott szabadulni a gy�ny�r� v�rost�l. Az ablakban �llt, arra is lust�n, hogy ledobja mag�r�l a r�vid kab�tot. J�l �rezte mag�t, legal�bbis szerette volna ezt hinni. Szemei m�g nem romlottak, hall�sa sem s�r�lt. A sz�ve gyorsabban dobogott a gy�gyszert�l, tal�n m�r a norm�lis ritmust vette fel, a t�deje is tiszta volt. Csak a csontjai nem javultak semmit, s�t, tal�n romlottak egy kicsit az�ta. A b�re is halotti feh�rr� v�lt, �s cs�f k�k foltok jelentek meg rajta. Nem, most nem akart foglalkozni vele. V�rta, hogy t�rt�njen valami, valami olyan, ami m�g nem t�rt�nt. Term�szetellenes izgalom j�rta �t a test�t. V�rt valakit, valamit, ami m�g sosem volt, s ami most el�sz�r lesz. A fantasztikus �rz�st az apja l�pteinek hangja zavarta el. Hallotta, amint a f�rfi a folyos�n j�r, majd benyit a piciny szob�ba. Nyugodtan fordult fel�, s tal�n �let�ben el�sz�r r�mosolygott az apj�ra. - Megvacsor�zt�l m�r? – k�rdezte az �bl�s hang, s az arc megr�ndult, mintha �nk�ntelen v�laszmosolyt akarna produk�lni – de csak egy gunyoros fintorra futotta bel�le. Narelle nem zavartatta mag�t. - Igen, k�sz�n�m – v�laszolt olyan kedvesen �s udvariasan, mint ahogy tudta. Mag�ban m�g mindig azon rem�nykedett, hogy t�rt�nhet valami… - Akkor h�zd be a f�gg�nyt, �s nyom�s lefek�dni! – rivallt r� az apja. A kisl�ny nem szeg�lt ellen, csak �rt�n b�lintott, majd a karnisra akasztott anyaggal kiz�rta a csillagok ragyog�s�t a szob�j�b�l. Az apja megv�rta, m�g a l�ny �t�lt�zik, m�g elfordulni sem volt hajland�. Narelle f�lszegen vette �t a pizsam�j�t, nem szerette ezt a pillant�st, de nem mondhatott ellent. V�g�l �gyba b�jt, azzal a fogadalommal, hogy nem fog elaludni. Az apja �nel�g�lten b�lintott, mintha egy neh�z feladatot l�tott volna el, majd becsukta, mi t�bb, kulcsra z�rta az ajt�t. A kisl�ny pedig a p�rn�ra hajtotta a fej�t. Hallotta m�g, ahogy az apja b�szk�n besz�mol az anyj�nak, hogy a picil�ny �gyba b�jt, �gyhogy �v�k a lak�s… azt�n a kimer�lts�ge gy�z�tt, �s m�ly �lomba mer�lt. Nem akarta tudni, hogy mi k�vetkezik otthon ezek ut�n…   Reina sz�guldott az �jszak�ban, �lvezte, hogy a sz�rnyai ism�t f�radhatatlanok, hogy a v�re zubog. Rengeteg haland�t vizsg�lt meg r�vid id� alatt, de az eredm�nytelens�g nem szegte kedv�t. B�r az, hogy a legt�bben kisebb-nagyobb csoportokba rendez�dtek, megnehez�tette a munk�j�t, m�gis az volt az �rz�se, hogy az �jkir�lyn�t nem az utc�n kell keresnie, akkor sem, ha olyan sokan j�rtak kint. Ablakokon kukkantott be, megfigyelte az ottani haland�k gondolatait, �lmait, t�volr�l meg�llap�totta, hogy vajon milyen v�mp�r v�lt volna bel�l�k. Annyi �v ut�n el�sz�r �lvezte az �jszak�t, �s szenved�lyesen �rezte, hogy a megold�s m�r csak egy karny�jt�snyira van. Hanyagul n�zte �t az utc�kat. Akaratlanul is az �lmaiban l�tott arcot kereste, de hozz� hasonl�t sem tal�lt. Mi t�bb, egyetlen haldokl�, vagy beteg haland�t sem l�tott odalent, sem pedig a lak�sokban, b�rmennyire terjesztette ki �rz�keit. Lehetetlennek �rezte, hogy egy nagyv�ros minden lak�s�t, lak�j�t megl�togasson egyetlen �jszaka alatt, minden l�pcs�h�zat v�gigj�rjon, s a meg�rz�sei eg�szen m�st s�gtak neki: pihenjen le v�gre… Mintha a kecsegtet� suttog�st nem is a teste teremtette volna, hanem k�v�lr�l j�nne. V�g�l, mikor �gy �rezte, a k�sztet�s er�sebb az akarat�n�l, egy t�zemeletes tetej�re sz�llt le. Elt�ntette a sz�rnyait, �s nyugodtan h�trad�lt a sima tet�n, hogy csak n�h�ny percet pihen, ut�na pedig folytatja a feladat�nak v�grehajt�s�t. Olyan f�nyes volt a Szaturnusz, hogy ma �jjel t�n a haland�k szemei is �szrevehett�k. Csillages� hullott, hab�r nem volt itt az ideje, Reina t�bb apr�, al�hull� k�vet sz�molt meg az �gbolton n�h�ny perc alatt, mint amennyit valaha l�tott. Mit is mondott Amalie? Ha v�mp�rr� teszi Nyx-t, akkor annak term�szeti trag�di�k lesznek a k�vetkezm�nyei… Vagy ez az �rz� hal�l�ra vonatkozik? M�r nem sz�m�t, csak j�jj�n m�r el az az id�! – gondolta f�sultan, �s lehunyta a szemeit. Nyugalmat k�v�nt, egy �bl�s f�rfihang m�gis kir�ngatta bel�le. Lentr�l j�tt, a h�z valamelyik emelet�r�l, �s a f�rfi fojtott hangon szitkoz�dott. Egy csattan�st hallott, majd f�jdalmat �rzett lentr�l, �s s�r�st… �s rem�nyvesztetts�get.   Narelle egy csattan�sra �bredt. R�g ismerte ezt a hangot, �s gy�l�lte. Mikor felny�lt a szeme, els� gondolata volt �nmaga �tkoz�sa, hogy a fogadalma ellen�re elaludt. Fel�lt az �gyon, tudva, hogy �gysem alhat el ism�t. Rem�lte, hogy csak �lmodta azt a csattan�st, �s ezt igazolta is a be�ll� csenddel. Nem hallott semmit a szomsz�d szob�b�l, sem elcsukl� zokog�st, sem zih�l�st, ny�g�seket, melyeket m�g jobban ut�lt, mert az anyj�nak csak f�jdalmat okoztak, m�g az apj�nak, aki nem �rdemelte ki, gy�ny�rt. A falakon �tsz�r�d� suttog�s azonban meghazudtolta minden rem�ny�t. - Megmondtam, hogy nem tehetek �rted semmit, ez a p�nz kell nek�nk, hogy meg�lj�nk Narelle-el. Ez�rt g�rc�l�k napi tizenk�t �r�t… - ez az anyja volt. Remegett a hangja, val�sz�n�leg m�r kapott egy kisebb pofont, de ett�l m�g nem vonult vissza. - Na ide figyelj! Eddig �n tartottalak el titeket, most nem kaphatok egy kis viszonz�st? – az apja hangja sokkal �lesebb volt, mint az anyj��, s Narelle sz�v�be keser� f�jdalmat csalt. Ism�t r�szeg… a szavain is �rezni a t�m�ny whisky �z�t. - Sajn�lom, de arra, hogy elk�rty�zd, nem adhatok! A kisl�ny gy�gyszereire kell a p�nz… - D�g�lj�n meg akkor! – fortyant fel a f�rfi. – Azok a dilibogy�k nem seg�tenek rajta! Esk�sz�m, n�lk�l�k sokkal jobban lenne! - Hogy mondhatsz ilyet? – sziszegte a n� – A l�nyunk �lete sokkal fontosabb, mint a te h�lye, r�szeges duhajkod�sod! Ne… ezt nem kellett volna, gondolta s�rva Narelle. Tudta, hogy mi k�vetkezik, rettegett t�le, hogy hallja. - Mit mondt�l, te tetves szuka?! – �v�lt�tt fel az apja, megfeledkezve r�la, hogy a l�ny m�r alszik. �s �t�tt. Az anya f�jdalm�ban ki�ltott fel, tal�n meg is s�r�lt. Nem csattan�s hangja volt, ink�bb egy tompa puffan�s. Majd m�g egy, �s m�g egy. A n� hangja m�g �lesebb� v�lt, �s el-elcsuklott a k�nokkal teli zokog�sa miatt. A f�ldre esett, Narelle m�r ennek a hangj�t is ismerte. - Most megd�glesz, te ribanc! – ism�t a f�rfi �r�lt hangja. Egy sikolt�s… �s ut�na olyasvalami, amit Narelle m�g sosem hallott, ami m�g sosem sz�r�d�tt �t ezeken a v�kony falakon. Elcsukl� h�rg�s… mintha nem kapna leveg�t… k�ts�gbeesett k�h�g�s, de egyre halkabban. Suttog�s… az anyja egyetlen sz�t suttogott: Narelle… az � nev�t. S Narelle k�ts�gbeesetten zokogott fel �jra, a p�rn�t harapva, fel-felsikoltva a f�jdalomt�l, ahogy meg�rtette, mi t�rt�nt. Nem is hallotta m�r a l�pteket, nem is vette �szre, amint az apja bet�ri az ajt�t, �gyet sem vetve a z�rra. �s nem l�tta �t…   V�rszag. Ez csapta meg Reina orr�t, majd �rezte, amint egy haland� kiszenved. Olyan hirtelen �llt fel, mintha megtasz�tott�k volna. Nem tudta, hogy � maga akart-e cselekedni, vagy valaki m�s vez�relte, de r�b�zta mag�t az �szt�neire. Sosem �rezte m�g ennyire k�zelinek a sikert, s m�g sosem volt ennyire bizonytalan benne, hogy a rem�nye val�ra v�lhat. Pillanatokon m�lt minden. Felt�rte a tet�ajt� z�rj�t, �s leereszkedett, majd a v�mp�rok gyorsas�g�val szedte a l�pcs�ket, �l�nken figyelve r�, hogy honnan, melyik lak�sb�l �rzi azt a sz�rny�s�get. A rohan�s�ra a haland�k is felfigyeltek, nem igyekezett tomp�tani l�pteinek zaj�t. V�g�l megtorpant az egyik emeleten, �s a visszat�rt erej�vel k�nnyed�n l�kte be a lak�s ajtaj�t. A kis el�t�r csillogott a tisztas�gt�l, de a padl�t v�r szennyezte be. Egy harminc k�r�li n� fek�dt ott, holtan. A mellkas�b�l m�g mindig sziv�rgott a v�r. Reina �tl�pett rajta, s innen bel�tta a sz�k folyos�t. A szoba ajtaj�ban egy f�rfi �llt, vad�llati g�rnyedts�ggel, az egyik k�ny�ke behajl�tva. Reina nem l�tta, hogy mit tart benne, ugr�sszer�en ment k�zelebb. Egy r�m�lt �v�lt�s, �s a k�s a f�rfi gyomr�t sz�rta �t. A v�mp�r nem fanyalodott r�, hogy igyon a v�rb�l, csak az �gyon zokog� kisl�ny ir�nti sz�nalom vette r�, hogy kit�rje a f�rfi nyak�t, megr�vid�tve a haland� szenved�s�t. Az �jszaka elcsendes�lt, csak a f�jdalmas s�r�s hangja t�rte meg. Reina dermedten �llt hossz� percekig. Elj�tt, �s elm�lt a pillanat, amikor megsz�lalhatott volna, amikor a tork�ban �rzett fojtogat�s nem k�nozta. Aki az �gyon fek�dt… nem merte elhinni. Lassan mozdult meg, s agya felfogott �s elrakt�rozott mindent. A f�ld�n hever�, szakadt f�zeteket. A f�gg�ny�n l�v� sz�k r�st. A takar� red�it. A fal rideg feh�rs�g�t. A fut�sz�nyeg felgy�r�d�s�t. Egy f�lredobott k�nyvet az �r�asztalon. �s az �gyban egy tizenn�gy �ves forma kisl�nyt… - Nyugodj meg – pr�b�lt megsz�lalni, de a hangja csak elfojtott suttog�s volt. V�gre kitisztult a tudata, �s hat�rozottan az �gyhoz s�t�lt, majd le�lt r�. A l�ny ijedten n�zett fel, szemmel l�that�an eddig fel sem fogta, hogy mi t�rt�nt k�r�l�tte. A tekintete megakadt Reina v�r�sen szikr�z� szemein, �s j�l l�that�an nyelt egyet, de a k�nnyeit nem tudta meg�ll�tani. - Ki vagy? – k�rdezte. - A nevem Reina – felelte nyugalmat er�ltetve mag�ra. - �s mit keresel itt? – k�rdezte Narelle �lesebb� v�lt hangon. Reina nagy leveg�t vett, de nem tudott mit mondani. Annyira v�rta ezt a pillanatot, s most, hogy v�gre elj�tt, nem tal�lta a szavakat. V�g�l zavartan sz�lalt meg. - V�mp�r vagyok… t�ged kereslek, m�r �vek �ta. De… meg kell bizonyosodnom r�la, hogy t�nyleg te vagy… Narelle szemei felcsillantak, gondolatai, melyek eddig rejtve voltak, most egyszerre megny�ltak Reina el�tt. Ism�t fel�bredt benne a rem�ny, arra az �jra, �s arra a gy�ny�r�re. M�r nem �rdekelte az anyja hal�la, az apja holttest�re csak egy pillant�st vetett, �s el is mosolyodott rajta, hogy halott a gy�l�lt f�rfi. - Csin�lj, amit akarsz… k�szen �llok, b�rmi fog t�rt�nni. Csak t�rt�njen m�r valami… - felelte k�rlel�n. Reina elmosolyodott. - Ezzel megk�nny�ted a dolgom. Ne f�lj, nem b�ntalak… sokkal �rt�kesebb vagy ann�l, hogy komoly k�rt tenn�k benned – mondta l�gyan, majd �vatosan mag�hoz vonta a kisl�nyt, �s r�hajolt a nyak�ra. Narelle megremegett egy pillanatra, amint a k�t t�hegyes v�mp�rfog a b�r�be hatolt, majd elengedte mag�t. Nem szisszent fel, nem voltak f�jdalmas gondolatai. Reina figyelt, apr� kortyot nyelt le a kisl�ny v�r�b�l… �s l�tta a fekete ragyog�st, mely semmivel nem volt �sszet�veszthet�. T�k�letes, teljes fekete v�mp�r, aki nagyon ritk�n sz�letik… �s az arc lassan k�rvonalaz�dott Reina szemei el�tt. Forgott k�r�l�tte a szoba. Ugyanaz az arc volt, amely az �lmaiban k�s�rtette, de most a k�rvonalai �lesebbek voltak, mint valaha. S a szemp�r, mely eddig f�jdalmat t�kr�z�tt, a sz�j, mely eddig k�rlelt, most el�sz�r boldog mosolyra h�z�dott. Reina sz�d�lve engedte el Narelle-t, �s begy�gy�totta a l�ny nyak�n a sebet. K�ptelen volt megsz�lalni, csak hosszan n�zett a zavart kisl�nyra, tekintete nem t�kr�z�tt semmit. - Gyere velem… - mondta v�g�l, hossz� hallgat�s ut�n, �s fel�llt az �gy sz�l�r�l. – M�g ma �jjel v�mp�r leszel. Narelle ism�t nagyot nyelt, �s kik�sz�l�dott az �gyb�l. - Biztos, hogy igazat mondasz? – k�rdezte nagyon halkan, mintha nem merne k�rdezni. Reina azonban meghallotta, s gondolati s�kra hozta a sz�rnyait. Narelle �lla leesett a csod�lkoz�st�l, ahogy gyermeki �rtatlans�ggal meredt az �rny�k-sz�rnyakra. - Ne k�rdezz. Nem hazudok, mindent meg fogsz tudni, de az id� nagyon sz�k�s. Mindj�rt felkel a nap… �s m�g napkelte el�tt messzire kell, hogy vigyelek. Narelle lenyelte az �pp ajkaira k�v�nkoz� k�rd�st, �s b�lintott. Reina elmosolyodott, majd hosszan fels�hajtott. �zennie kellett Maddocknak, hogy mi t�rt�nt… hogy megtal�lta, akit kerestek. Miut�n elment az �zenet, t�l hossz�nak t�n� ideig semmit nem hallott, mintha Maddock f�lei s�ketek lenn�nek r�. V�g�l a kir�ly csak ennyit felelt: „A f�ld alatti kertbe gyertek. Itt vagyok, v�rlak.” Reina torka elszorult a sz�k szav� v�laszt�l, �s nem tudta, hogy mire sz�m�that… de nem volt m�s v�laszt�sa. Sz�th�zta a f�gg�nyt, �s kit�rta az ablakot. Az �ppen akkora volt, hogy � elrugaszkodhatott r�la, de a kisl�nyt m�r nem vihette… - Gyere az ablakhoz – intette Narelle-t. - Hov� viszel? – k�rdezte a l�ny. - A kir�lyhoz… a leg�regebb v�mp�rhoz, hogy enged�lyt adjon az �tv�ltoztat�sodra – v�laszolt Reina, �s fell�pett a p�rk�nyra, majd elrugaszkodott. A sz�rnyai engedelmesen felemelt�k. Narelle felsikkantott, ahogy egy pillanatra elt�nni l�tta a n�t, majd mikor a v�mp�r – vagy tal�n angyal – megfordulva az ablak el�tt lebegett, vagyis l�gyan hint�zott fel-le a hatalmas sz�rnyain, melyek m�r egy�ltal�n nem t�ntek �rny�koknak, megnyugodva l�pett az asztalhoz, hogy felm�szva ki tudjon hajolni az ablakon. Hagyta, hogy a k�t er�s kar felemelje, �s mag�hoz �lelje. Reina �vatosan fordult meg, karjaival �vta a kisl�nyt, majd a fellegek k�z�tt rep�lt el a F�ld alatti kert fel�, maga m�g�tt hagyva az ezer csill�mmal villog� nagyv�rost, s a sz�v�ben a legnagyobb boldogs�ggal, amit a v�mp�rr� v�l�sa �ta �rzett.