Narelle… semmi m�s, csak egy n�v a sok k�z�l. Egy n�v, melyet a most elk�sz�lt igazolv�nyokra nyomtattak, egy n�v, melyet a napl�ban tartanak sz�mon, egy n�v, melyen az orvosi leleteket k�sz�tik. Mindenkinek ugyanazt jelent: a sok sz�rke pont k�z�tt m�g egyet, aki befurakodott, tal�n sz�nes volt, de ut�na felvette ugyanazt a sz�nt, mint a t�bbiek, holott �nmaga nem vesztett jellem�b�l, csup�n az eltelt id� elvette azt a var�zst, amit �jdons�gnak nevez�nk. Narelle az �gy�n fek�dt, m�r k�ptelen volt aludni. Most is sokkal kor�bban �bredt, mint ahogy az �breszt��ra megsz�lalt volna, �s az �res percekben, am�g nem volt kedve felkelni, a gondolataiba mer�lt. M�s gondolatok foglalkoztatt�k, mint a korabelieket. Hab�r tizenn�gy �ves volt, (lassacsk�n tizen�t, de nem v�rta a napot, mikor v�gre bet�lti,) komoly feln�ttk�nt gondolkozott �s viselkedett. Neki sokkal kevesebb id�t hagyott az �g, hogy gyerek lehessen, �s sokszor mindent megadott volna �rte, hogy �jra a bar�taival nevethessen. Hajnalodott. Az ablakot eltakar� s�t�t�t�f�gg�ny r�sein l�gy f�ny sz�r�d�tt be. Narelle elmosolyodott a gondolatra, hogy ism�t �j nappal j�tt el, amellyel m�g megaj�nd�kozza az �let. Nem akart egy percet sem elmulasztani a napkelt�b�l, ez volt a sz�ztizen�t�dik, amelyet v�gign�zhet, de soha egyetlen percre sem unta meg. Fel�llt az �gy�r�l, �s �tl�pett a keskeny fut�sz�nyegen, hogy az ablakhoz l�phessen. A bal keze bele�tk�z�tt az �r�asztal sark�ba. Felszisszent, de a f�jdalom m�ris enyh�lt, nem t�rt�nt semmi baj… a l�ny nem volt hajland� utat engedni az �nmarcangol� gondolatainak, helyette sz�th�zta a s�t�t�t� f�gg�ny�t, �s az �szi hideg ellen�re kinyitotta az ablakot. Borzongott egy kicsit a becsap� h�v�s szell�t�l, m�gis kik�ny�k�lt az ablakp�rk�nyra, �s a t�volba meredt. A v�ros k�t toronyh�za k�z�tt m�r v�r�sen derengett az �g, alj�t b�r�nyfelh�k szaggatta sebek szennyezt�k, mintha v�rzett volna. A nap m�g a l�that�r m�g�tt b�jt, de Narelle �gy sz�molta, most a bal oldali toronyh�zhoz k�zel fog felkelni. Napr�l napra egyre k�zeledett hozz�, majd nem sok�ra lesz n�h�ny olyan nap, amikor nem is l�thatja, mert a ronda �p�let eltakarja a f�nyt, de erre m�g nem akart gondolni. Fesz�lten v�rt, a sz�ve dobog�sa hevesebb� v�lt, szerette volna csit�tani, nehogy valami baj t�rt�njen… �s ugyanakkor szeretett volna megfeledkezni r�la, hogy minden apr� izgalom, f�jdalom, a legterm�szetesebb dolgok ak�r a hal�l�t jelenthetik, de mindenesetre egy-egy nappal kevesebbet az �let�b�l. Olyan gy�ny�r� volt most is, mint b�rmikor eddig. A keskeny v�rkoszor� felbukkant az alacsony kertv�rosi h�zak tetej�n�l, hogy azt�n egyre magasabbra emelkedjen. Csak n�h�ny perc… Narelle sz�m�ra minden reggel egy-egy �r�kk�val�s�g. A f�ny egyre tiszt�bban vette ki az �r�asztalon f�lredobott, halv�nyr�zsasz�n bor�t�j� akt�t, melyet fonallal k�t�ttek �ssze. Keskeny, szinte olvashatatlan k�z�r�ssal ennyi �llt rajta: Narelle Hierra, orvosi leletek. M�g aznap el kellett vinnie mindent az iskolaorvoshoz, �s el kellett volna d�ntenie v�gre, hogy melyik �r�r�l akar hi�nyozni. �ppen ma nem volt egyetlen olyan sem, amelyet sz�vesen kihagyott volna, �s ahhoz sem volt kedve, hogy hamarabb �rkezzen meg, vagy m�g k�s�bb indulhasson haza, �gy v�g�l �gy d�nt�tt, hogy a f�ldrajzot fogja kihagyni. Az �gysem fontos annyira, legal�bbis ahhoz nem, ahov� tov�bb akart menni majd tanulni – felt�ve, hogy egy�ltal�n meg�li… hiszen most sem rem�nykedett benne t�lzottan, hogy t�l fogja �lni az �vet, hogy meg�li � is, amikor a di�kok vid�man �js�golj�k egym�snak, hogy milyen iskol�ba vett�k fel �ket, hogy hol tanulhatnak tov�bb. Narelle hossz� s�hajjal fordult el a vak�t�v� v�l� f�nyt�l, �s ism�t �sszeh�zta a s�t�t�t�f�gg�nyt. Csak a hajnali �s alkonyati percekben b�rta elviselni a napsugarakat, m�skor �gett�k a b�r�t, nagyon hamar r�kv�r�sre s�lt. A l�ny m�r f�lig fel�lt�zve hallotta meg az anyja s�rget� szavait. Most is hossz�, fekete nadr�got vett fel, �s �pp a kez�be kapott egy r�vidujj� bl�zt, a kedvenc�t, amelyiken a fekete alapon ez�stszeg�lyek voltak, majd kil�pett a szob�j�b�l. Az anyja m�r v�rta a szok�sos t�l m�zlivel, �s miut�n j� reggelt k�v�ntak egym�snak, Narelle a reggeliz�asztalhoz �lt, az anyja pedig a mosogat�shoz l�tott, hogy mihamarabb v�gezzen. - Ap�d ma este j�n haza – mondta az anya sz�razon. - Jobb h�rrel is kelthett�l volna… - jegyezte meg szemeit forgatva, metsz� hangon a l�ny. A tekintete egy pillanata megakadt az anyja jobb szem�n, melyet m�g mindig apja legut�bbi itthonl�t�nek eml�ke cs�f�tott el. A lila folt most m�r halv�nyv�r�ss� v�lt, �s egyre kev�sb� volt duzzadt, de Narelle m�g mindig l�tta. – M�g szerencse, hogy csak ritk�n van itthon. Az anyja rosszall� pillant�st vetett a l�nyra, de sz� n�lk�l folytatta a munk�j�t. Narelle apja kamionsof�r volt, el�g sok p�nzt adott haza, amib�l viszonylag j�l �ltek, de ha � maga is betette a l�b�t, akkor a n� �ltal�ban a legkisebb hib��rt, elsz�l�s�rt ver�st kapott. A szomsz�dok m�r r�g nem t�r�dtek a ki�ltoz�s�val, seg�ts�gk�r�s�vel, Narelle pedig az els� pofon ut�n, amit kapott, megtanulta, hogy jobb, ha nem avatkozik k�zbe, hiszen nem tehet semmit a „k�tajt�s-szekr�ny” apja ellen. - Siess a reggelivel, mert mindj�rt menned kell az iskol�ba. �s ne hagyd itthon a leleteket! – az anya szavai feleslegesek voltak, hiszen Narelle t�ny�rja m�r ki�r�lt, �pp fel�llt az asztalt�l, hogy odaadja a n�nek mosogat�sra. - Nyugi, anya, m�r elraktam… - hazudta, mik�zben elfordult, hogy visszamenjen a szob�j�ba. A n� nem sz�lt ut�na. Narelle gondosan becsukta az ajt�t maga m�g�tt. Az �r�asztal�hoz l�pett, majd le�lt az �gyra, hogy hozz�f�rjen a tank�nyvekhez. Vajon melyiket hagyja ki? Az irodalmat? Hiszen azt szerette… Az idegennyelv-�r�t? Az is j� volt, mindig j�l szerepelt rajta, nem sz�vesen k�sett el r�la. A f�ldrajzot pedig a kedvenc tan�ra tartotta, aki b�szke volt Narelle teljes�tm�ny�re. A testnevel�sen term�szetesen nem vehetett r�szt, de az �gyis az utols� �ra volt… tal�n m�gis, az lesz a legjobb v�laszt�s, ha nem j�n egyb�l haza, hanem akkor megy be az orvoshoz. Gyorsan bedob�lta a k�nyveit a megny�tt iskolat�sk�ba, k�zben �szre sem vette, hogy leverte a leleteket. A madzag elszakadt, a pap�rok szanasz�t sz�r�dtak a szob�ban. Orvosi leletek, �rthetetlen szavakkal, kusza �br�kkal, olvashatatlan k�z�r�sokkal. Narelle nem tudta, mit jelentenek, de az volt az �rz�se, hogy semmi j�t. Tal�n az iskolaorvos majd elmondja, hogy mit �rtak a pap�rokra. Gyorsan �sszeszedte �ket, �s az akt�t gondosan a tank�nyvek k�z� helyezte, hogy v�letlen se legyen semmi baja, majd mag�ra lend�tette a h�tizs�kot, �s kil�pett a szob�b�l. Az anyja a szok�sos puszival b�cs�zott, neki m�g maradt n�h�ny perce, miel�tt el kellett indulnia a munkahely�re. Narelle v�gre besz�llt a liftbe. Ha el�g ideje volt, akkor sz�vesen kihagyta a zuhan� dobozt, ahogy mag�ban nevezte, �s ink�bb a l�pcs�t haszn�lta, most azonban m�ris k�s�sben indult a pap�rok sz�tsz�r�sa miatt, hab�r az iskola k�zel volt a lak�sukhoz.   Mikor a t�bbiek az udvarra mentek, hogy kelletlen�l teljes�ts�k a tan�r parancsait, Narelle bekopogott az orvosi irod�ba, a f�ldszinten. Kecses arc� �s alkat�, �szes haj� n� nyitott ajt�t. A kisl�ny irigyen n�zte a n� megfonnyadt b�jait, �s arra gondolt, b�rcsak meg�rhetn� valaha � is, hogy mindez megt�rt�njen vele: term�szetesen, de eg�szs�gesen �regedhessen meg… - �h, gyere be, Narelle. M�r azt hittem, el is felejtetted, hogy ma v�rlak – mondta kedves mosollyal az arc�n, mik�zben beinvit�lta a l�nyt. A hangja is �reg volt, holott az orvos m�g csak az �tvenes �veiben j�rt, de a hangsz�lai gyakran begyulladtak, �s ez k�l�n�s rekedts�get k�lcs�nz�tt hangsz�n�nek. Narelle a sokadik l�togat�s ut�n is megijedt a j�gk�ken szikr�z� szemekt�l, nem mert oda n�zni. Ahogy le�lt a szok�sos, �r�asztallal szemben �ll� sz�kre, a t�sk�j�nak szentelte a figyelm�t. - Hoztam a leleteket… - motyogta, csak az�rt, hogy mondjon valamit, �m az akta a nap folyam�n ism�t kibomlott, a lapok �sszegy�r�dtek. Mire a l�ny el�hal�szta, v�r�sl� arccal ny�jtotta �t. – Sajn�lom… pedig vigy�zni akartam r� – mondta, �m az orvos csak egy sz�r�s pillant�st f�z�tt a dologhoz. - Semmi gond, �gy is, �gy is olvashatatlan az eg�sz – mondta j�kedv�en, �s megforgatta a lapokat, hogy sorba �ll�tsa �ket. Narelle tov�bbra is az asztalt f�rk�szte, piszokfoltok, reped�sek vagy porszemek ut�n kutatva a makul�tlan, csiszolt falapon. Az orvos sok�ig nem sz�lalt meg, �s mivel a kisl�ny is zavartan hallgatott, csak a mordul�sok, s�hajok t�rt�k meg a feh�r leped�f�gg�ny�kkel ridegg� tett szoba csendj�t. T�z perc eltelt�vel az akta a f�ld�n csattant, amikor a doktorn� leverte. N�h�ny �jabb lap ker�lt el� bel�le, rajta a r�ntgenfelv�telekkel. - Ezt kerestem… - morogta az orra alatt az id�sebb n�, �s felemelte a f�ldr�l a lapokat, mik�zben a fed�lapot b�lcsen lent hagyta, mondv�n, nincs r� sz�ks�ge. �sszevont szem�ld�kkel n�zte a fot�kat, majd kisv�rtatva, mikor Narelle m�r l�legzetvisszafojtva figyelte az asztalon tal�lt, egyetlen reped�st, a n� ism�t sz�ra nyitotta a sz�j�t. - Nos, sajnos nyilv�nval� a leletekb�l, hogy a helyzeted egyre rosszabbodik. Megmondtam, Narelle, hogy vigy�zz magadra. A kisl�ny szemles�tve b�lintott. - Vigy�zok… nagyon szoktam vigy�zni. Nem megyek napra, nem szaladok, nem szoktam elesni… - mondta egyre halkul� hangon. - Igen, tudom… de hidd el, a t�d�d �gy is egyre kev�sb� b�rja, a sz�ved is k�sz�l feladni a szolg�latot, a csontjaid pedig nagyon gyeng�k, a legkisebb �t�st�l is elt�rhetnek. A b�r�d olyan feh�r, hogy ilyet m�g nem is l�ttam, csak az alb�n�kn�l. L�tom, hogy nem fested magad, �s megk�rn�lek r�, hogy ne is tedd, mert csak bajt okozhat… val�sz�n�leg allergi�s vagy r�. Viszont arra is megk�rlek, hogy ne haszn�lj semmif�le f�m�kszert, vagy �r�t. A f�lbeval�t vedd ki a f�ledb�l. - De h�t… ez orvosi arany – n�zett fel �rtetlen�l a l�ny. Minden m�st m�r t�bbsz�r hallott a doktorn�t�l, de ezt most el�sz�r, a f�lbeval�j�t�l azonban nem szeretett volna megv�lni, m�g nagyon r�gen, �t �ves, eg�szs�ges kor�ban kapta meg a nagyanyj�t�l, az egyetlen embert�l, aki nagyon vigy�zott r�, �s im�dta. - Ez teljesen �rtalmatlan… - Tedd el valahov�, ahol biztons�gban van, de ne vedd fel. A f�led m�ris kezd kipirosodni t�le, allergi�s reakci�. Narelle kelletlen�l h�zta ki a f�l�b�l a k�t, gy�ny�r�en csillog�, z�ld k�ves f�lbeval�t. A csatok az apr� sz�l az ut�bbi id�ben kif�nyesedett a sok mozgat�st�l, mert minden vizsg�lat el�tt ki kellett vennie a f�l�b�l. Annak idej�n az�rt kapta �ket, mert a szemei is ugyanolyan z�ldek… legal�bbis neki �gy mes�lt�k. R�gen egy nyakl�nc is tartozott a k�szlethez, de azt m�r elszak�totta, �s nem volt p�nz r�, hogy megcsin�ltass�k. A kisl�ny �rezte, hogy k�nnyek gy�lnek a szem�be, de nem akart s�rni. A p�r f�lbeval�t egy percig a tenyer�ben tartotta, majd a v�szonnadr�g apr� zseb�be rejtette �ket. Kih�v� tekintettel v�rta az orvos �jabb utas�t�sait. A n� s�hajtott, �s letette a pap�rokat az asztalra. Komolyan n�zett Narelle szem�be, keresve a szavakat, amelyeket el kell mondania a kisl�nynak, csak azt nem tudta, hogy hogyan. - Narelle – kezdte halkan, �s sz�netet tartott. – Ezt a sz�leidnek kellene elmondanom, de el�g feln�tt vagy ahhoz, hogy megmondhassam neked is… - Meg fogok halni. Tudom – mondta a kisl�ny elcsukl� hangon. A doktorn� becsukta a szem�t egy pillanatra, �s lassan b�lintott. - Min�l jobban vigy�zol magadra, ann�l tov�bb �lsz. Arra k�rlek, ne csavarogj el otthonr�l, �s ne csin�lj semmi olyasmit, ami eg�szs�gtelen. – a doktorn� a kez�be vette a kupac legalj�n l�v� lapot, �jra megn�zte, majd ism�t hosszan s�hajtott. – �s arra is megk�rlek, hogy ne j�rj t�bbet iskol�ba. Narelle meg�tk�zve n�zett r�. Az oszt�lyt�rsaival ellent�tben � im�dott az iskol�ban lenni, legal�bb addig is kiszabadulhatott a f�lledt, kilencedik emeleti lak�sb�l, ahol csak az anyja �rzelmek n�lk�li, sz�raz szavai, a t�v�k�sz�l�k �lland� z�g�sa, az apja haragos �v�lt�sei v�rt�k. Ha az apja otthon volt, Narelle mindig tanult, ezzel elterelve a figyelm�t. Vagy olvasott, olyan t�rt�neteket, amelyek egy�ltal�n nem egy tizenn�gy �ves l�nynak val�ak voltak, de �gy volt vele, hogy �gysem v�rhatja meg, m�g bet�lti azt a kort, mikor m�r neki is aj�nlani fogj�k a neh�z, sokszor horrorisztikus olvasm�nyokat. Ha tehette, bekapcsolta a nagyszob�ban l�v� hifit, �s �gy hallgatta a kedvenc sz�mait, hogy lent, a h�zuk el�tti j�rd�r�l is pontosan ki lehetett venni az �nekesn� szavait. De nem szeretett otthon lenni, mindez csak arra volt j�, hogy a kis lak�sban is olyan helyen �rezze mag�t, ami nem l�tezik. - Ne… ne j�rjak iskol�ba? – k�rdezte kisz�radt sz�jjal, �s hevesen dobog� sz�vvel. Sz�rni kezdett a mellkasa. – Ennyire kev�s id�m van h�tra, hogy m�r ezt sem engedi meg? – teljesen elkeseredett a hangja. - Sajn�lom… - mondta a doktorn� r�szv�ttel a hangj�ban. – J�v� h�ten szeretn�lek l�tni, akkor k�rlek, gyere el… de �r�kra m�r felesleges j�rnod. Narelle arc�n leg�rd�lt egy k�nnycsepp. - Elj�v�k, ha m�g �lek – jelentette ki hirtelen indulattal, v�laszul a doktorn� meggondolatlan szavaira, �s fel�llt. Be�t�tte a combj�t, ahogy �tk�z�tt az alacsony asztallappal, de nem t�r�d�tt a f�jdalommal. A h�tizs�kj�t a v�ll�ra lend�tette, majd, an�lk�l, hogy elb�cs�zott volna, kiviharzott az orvosi szob�b�l. Hallotta, hogy a doktorn� ut�na ki�ltott, de nem fordult meg, csak becsapta maga m�g�tt az ajt�t. Ma szeretett volna s�t�lni egyet a v�rosban, napnyugta ut�n, �s keser� �zt �rzett a sz�j�ban, mert eltiltott�k t�le. Mit tehetne? Otthon �lj�n, am�g a sz�ve annyira le nem gyeng�l, hogy v�g�l meg�ll? V�rja meg, m�g egy meggondolatlan mozdulatt�l elt�rnek a bord�i? Nem! Az iskola kapuja d�ngve csap�dott be m�g�tte, ahogy a kisl�ny kirontott rajta. Gyorsan l�pkedett, sz�t sem n�zett a folyos�n, nem akart elb�cs�zni a szeretett �p�lett�l, �s ahogy ki�rt rajta, rohanni kezdett. A teste nem volt hozz�szokva a fut�shoz, a sz�ve egyre hevesebben vert, egyre f�jdalmasabban sz�rt. Narelle-t nem �rdekelte. Most olyan gyorsan akart futni, olyan sok�ig, hogy v�g�l meghaljon. A t�sk�ja egyre nehezebben l�ty�g�tt a v�ll�n, egyre kev�sb� b�rta tartani a s�ly�t. V�g�l levette mag�r�l, meglend�tette a p�ntn�l fogva, �s elrep�tette. �gysem lesz m�r sz�ks�ge semmilyen tank�nyvre, ami benne van. �s rohant tov�bb. Nem haza, eg�szen m�shov�, panelh�zak k�z�tt, t�z� napon, mindig a napon. A b�re �gni kezdett, a nap gyorsan megs�t�tte, kipirosodott az arca, a v�llai. Rohant… sz�rt a sz�ve a sosem tapasztalt terhel�st�l, egyre nehezebben vette a leveg�t… de nem lass�tott. Megbotlott valamiben – egy elejtett rongydarabban cs�szott meg a l�ba, �s Narelle hasra esett. Sikoltott. Szil�nkokat l�vellt a t�rde, felhorzsolta a tenyer�t, ki tudja, h�ny csontj�t t�rte el, nem is sz�m�tott. Valaki odaj�tt hozz�… de Narelle el�tt elhom�lyosult a vil�g. Tal�n most meghal… rem�lte, hogy valami m�st fog l�tni, valami f�nyeset, valami b�k�set, j�t, kedveset �s tiszt�t… de csak a s�t�ts�g k�vetkezett.   Mikor ism�t l�tott, valami f�nyesen vil�g�tott a szem�be. Tal�n ez a mennyorsz�g? Nem, az lehetetlen… pedig nem �rezte a test�t. - A pupill�k rendben – hallott egy fiatal f�rfihangot. - J�l van. Kapjon m�g f�jdalomcsillap�t�t, ha sz�ks�ge van r� – felelt r� egy m�sik. Visszacsukta a szem�t, t�l �les volt a f�ny. - El�g az otthoni, gy�gyszeres kezel�s. Sajnos m�st nem tehet�nk �rte. - Eddig is kezel�s alatt �llt. - Hol az orvosa? - Itt vagyok – ismer�s hang, az� a f�rfi�, aki mindig kezelte, mi�ta Narelle el�sz�r j�tt el a k�rh�zba, mert nagyon gyorsan vert a sz�ve. A f�rfi mindig kedves volt vele, soha egy rossz sz�t sem mondott r�, nem szidta le, ha nem azt tette, amit kellett volna, most viszont �gy sejtette, hogy a f�rfi szigor�bb lesz vele. – Mit kapott? - Er�s f�jdalomcsillap�t�t, most nem �rez szinte semmit, de nem hiszem, hogy bent kellene tartani, nincs semmi baja, csak meger�ltette mag�t. - Sz�m�ra az v�gzetes lehet… - morogta halkan az ismer�s hang, �s Narelle �rezte, hogy egy puha k�z v�gigsim�t az arc�n. – �bredj, kisl�ny – suttogta a hang. – Besz�ln�nk kell, �s ut�na hazaviszlek. - Ne… - ny�sz�r�gte Narelle csukott szemmel – Nem akarok hazamenni. Apa ma �r haza, nem akarok otthon lenni. - Butas�gokat besz�lsz. Ap�d nem fog b�ntani. - Nem maradhat itt. Csak a s�rg�ss�gi eseteket l�tjuk el, �rte nem tehet�nk semmit. - Csend legyen! – szigorodott meg az orvos hangja, majd ism�t megl�gyult, ahogy Narelle-hez sz�lt – Nyisd ki a szemed, kisl�ny… m�g hossz� �let v�r r�d. Hazugs�g… - akarta mondani Narelle, de a felt�r� k�nnyek elszor�tott�k a tork�t. - Nem lesz semmi baj. Kapsz f�jdalomcsillap�t�t, ezt otthon is beveheted, �s egy �j gy�gyszert, amit�l tov�bb �lhetsz. Most j�tt ki r� az enged�ly, ezt v�rtam m�r mi�ta… - Milyen… - k�rdezte volna egy m�sik hang. - Kifel�! – mondta az orvos a m�sik kett�nek, akik a hangokb�l �t�lve engedelmesen kil�ptek a szob�b�l, hogy odakint folytathass�k vit�jukat. – Csak egy �jabb gy�gyszert kell szedned. Tudom, hogy m�r kitesznek egy reggelit, de ez er�s gy�gyszer, �s j�t fog tenni, kisl�ny… Er�sebb leszel t�le, �s t�bb� nem lesz semmi baj. �rted, hogy mit mondok? Narelle b�lintott. Ebben a pillanatban gy�l�lte az orvost, ami�rt hitegeti. Meg akart halni. Rem�nykedett benne, hogy most az egyszer hazugs�g minden sz�, �s csak m�rget adnak neki, hogy min�l gyorsabban meghaljon. De nem, az nem lehet… akkor az orvos biztos nem eml�tette volna a m�sik kett� el�tt. Narelle lassan ford�totta a fej�t a f�rfi fel�, �s kinyitotta a szem�t. M�r nem is volt annyira elviselhetetlen a f�ny. Odakint bizony�ra beesteledett, mert a szob�ba ablakai el voltak f�gg�ny�zve. - Biztos, hogy jobban leszek? – k�rdezte halkan. A f�rfi mosolyogva b�lintott. - Mindj�rt elm�lik ez a b�nas�g. Nem t�rt el semmid, csak cs�ny�n be�t�tted a t�rdedet, de azt m�r el is l�ttuk, �gyhogy m�r majdnem meg is gy�gyult. A kezeid is meg fognak gy�gyulni. Kelj fel, Narelle. A kisl�ny neh�zkesen fel�lt. Mindig engedelmeskedett az orvos szavainak. - Mi�rt rohant�l? – k�rdezte a f�rfi ism�t, l�gy hangon. - Mert… mert nem j�rhatok t�bb� iskol�ba – mondta a kisl�ny halkan. Az orvos b�lintott. - Sajnos ezzel egyet kell �rtenem. Az iskola csak �rt neked… De azt nem tiltom meg, hogy n�ha s�t�lj egyet, a friss leveg� haszn�l, de csakis azut�n, hogy bes�t�tedett! Most nagyon piros az arcod. Narelle eddig nem is �rezte, csak most, a f�rfi szavai juttatt�k esz�be az arc�n �g� f�jdalmat. - Semmi baj, ez el fog m�lni. De ezt a gy�gyszert mostant�l minden este szedned kell! Egy szemet vegy�l be, �s szigor�an minden este, egyszer se hagyd ki! Megl�tod, m�r holnap sokkal jobban leszel. A f�rfi egy feh�r, �r�s n�lk�li m�anyag �vegcs�t nyomott Narelle kez�be. - Harminc szem van benne – tette hozz�. – �gyhogy egy h�nap m�lva vissza kell j�nn�d �rte. - T�nyleg most j�tt meg r� az enged�ly? – k�rdezte Narelle k�v�ncsian. Az orvos cinkosan elmosolyodott. - Nem… m�g nem. De ez az egyetlen, ami megmenthet. Ismersz, sosem hazudtam neked, Narelle… ez egy nagyon j� gy�gyszer… Narelle megford�totta az �vegcs�t a kez�ben. „Tesztel�s alatt, szigor�an a legs�lyosabb esetekben haszn�lhat�.” – olvasta az �r�st, �s elmosolyodott � is. Ha valami megmentheti, akkor ez… A f�rfi biccentett. - �lt�zz fel, �s hazaviszlek – mondta halkan a kisl�nynak. Narelle a sz�v�re szor�totta az gy�gyszeres, cs�rg� �vegcs�t. - K�sz�n�m – motyogta les�t�tt szemmel.   K�s� este volt, mire haza�rtek. Az orvos eg�szen a lak�sig k�s�rte, �s csak akkor ment el, mikor az apa ajt�t nyitott, �s marcona �br�zattal v�gre r�b�lintott, hogy �rtette, hol volt a l�nya. Nem sokat foglalkozott vele. Narelle a szob�j�ba ment. Az anyja csendesen s�rdog�lt, a v�kony falakon �tsz�r�d�tt a szipog�s hangja. Narelle megmondta, hogy holnap reggel nem kell iskol�ba mennie. Arra nem tudott magyar�zatot adni, hogy hol van a t�sk�ja, tal�n elhagyta, de nem fontos… nem volt benne semmi fontos. A konyh�ban egy poh�r v�zzel bevette az els� gy�gyszert. Burkolat n�lk�li volt, �s nagyon keser�, de mintha egyb�l er�sebb lett volna t�le. Mintha az izmai m�ris dolgozni kezdtek volna. Lefek�dt az �gy�ra, �s a plafonra meredt. Halk szipog�s. Az apa mordul�sai. A t�v� �rtelmetlen locsog�sa. A k�v�f�z� kattog�sa. V�zcsobog�s a f�rd�szob�b�l. K�nnyek az arc�n… k�nnyek a sz�v�ben. Narelle lassan elaludt… �s soha t�bb� nem akart fel�bredni.