M�g nappal volt, amikor Reina mag�hoz t�rt. A l�ny a f�jdalomra �bredt, amely a h�t�t mardosta, de lejjebb nem �rzett semmit. A v�llai rendben voltak, mindk�t kez�t tudta mozgatni, de a l�bait m�g mindig nem �rezte.  Ahogy r�m�lten mozdulni pr�b�lt, egy puha k�z �rintette meg a v�ll�t. - Maradj nyugton! – a hang parancsol� volt. Amalie hangja… ugyanaz, amely a t�zben sz�lalt meg annak idej�n. Reina belereszketett a f�jdalomba �s a f�lelembe, de nem mozdult. A v�r�s v�mp�r halkabban folytatta. – A sebeidet rendbehoztam �gy-ahogy, de a gerinceddel v�rnunk kell, m�g lemegy a nap. Csak �jszaka fogsz rendesen meggy�gyulni, addig b�rd ki!  - Mi t�rt�nt? – k�rdezte volna Reina, de a hangja csak gyenge suttog�s volt. Amalie �gy is t�k�letesen hallotta. - Lezuhant�l �gy sz�z m�ter magasr�l, vagy magasabbr�l, nem tudom pontosan. Nem eml�kszel r�? – k�rdezte t�relmesen a n�, �s le�lt az �gy mell� k�sz�tett sz�kre, keresztbe font l�bakkal. - De, eml�kszem… - suttogta Reina. B�r ne eml�kezn�k – tette hozz� gondolatban, de nem akarta kimondani, kimutatni a f�jdalm�t. Amalie azonban meghallotta, �s az arc�n egy j�indulat� mosollyal, a sz�kben el�red�lve folytatta. - Ne besz�lj, a gondolataidat is hallom, nappal es�lyed sincs elrejteni el�lem �ket… �s most jobban j�rsz, ha nyugton maradsz. Egy �ra m�lva lemegy a nap.  Reina engedelmeskedett, �s n�h�ny percig n�m�n, gondolatok n�lk�l fek�dt az �gyon. A zuhan�s eml�kei kavarogtak a fej�ben, ahogy k�zben t�rtek el a sz�rnyai. Hirtelen d�h�s lett mag�ra, hogy mi�rt nem indult el hamarabb, �s az eg�sz helyzetre… akkor most nem kellene ism�t a v�r�sek rabs�g�ban fek�dnie. Hiszen a mostani alkalom annyira hasonl�tott a sok �vvel ezel�ttire, amikor m�g val�ban �jonc volt: amikor Felicyta rabolta el, �s k�nozta napokig, �s v�g�l let�rte a sz�rnyait… most legal�bb a sz�rnyai rendben voltak, de a gerinc�ben m�g mindig l�ktetett a f�jdalom. Hogy ker�lt�l oda? – k�rdezte v�g�l gondolatban. Amalie hangosan v�laszolt. - �reztem, hogy ott vagy a k�zelben. Vad�sztam… m�g Felicyta �lt, nem mehettem ki egyed�l, most �lvezem a szabads�got. Mikor lezuhant�l, a seg�ts�gedre siettem. El akartalak kapni, miel�tt f�ldet �rsz, de elk�stem. Sajn�lom… - tette hozz� halkabban. Reina arc�n halv�ny, g�nyos mosoly jelent meg. Sajn�lod… ugyan, mi�rt sajn�ln�d, hogy nem l�thatt�l szenvedni?  - Mert nekem soha nem okozott �r�met m�sok szenved�se vagy hal�la. �l�k, mert kell, v�rt iszom, mert sz�ks�gem van r�. De v�mp�rokat, ha alkalom ny�lik r�, nem �l�k meg… Haland�kat is csak akkor, ha akad�lyozz�k a munk�mat. Feh�rnek kellett volna sz�letned.  - De v�r�s lettem, �s nem m�s, mint az �jszakai er� �rz�je. Mi�rt ilyen keser�ek a szavaid? Minden v�mp�r megadna b�rmit az�rt, hogy az ereje ne t�nj�n el… - Az lehet, de milyen �ron? Nem mozdulhatok, mert ha kib�jok innen, akkor vesz�lyben az �letem. Nem minden v�mp�r ismeri fel az �rz�t, �s f�l�, hogy meg�l, tal�n k�s�n fog �szbe kapni, amikor m�r halott vagyok, �s velem egy�tt a fajt�m is az. Ezt mondod �ld�snak? – Amalie g�nyos, halk kacajt hallatott. – Ink�bb �tok… a legrosszabb �tok. Ha csak megs�r�l�k, akkor m�r gyeng�lnek a v�mp�rok, hisz v�r�sk�nt annyira lassan gy�gyulok…  Akkor mi�rt v�llaltad? - Nem volt m�s v�laszt�som. Semmif�le v�laszt�som nem volt… nem k�rdezte a mesterem, hogy akarok-e az ut�dja lenni. V�mp�rr� tett, az ereje azonnal �tsz�llt bel�m. Tan�tgatott n�h�ny h�napig, majd magamra hagyott. Nem t�rt�nt semmi k�l�n�s, csak ugyanaz, mint veled is. Csak engem t�bb mindenre tan�tottak meg, �s sokkal t�bb mindent tudtam m�r aznap, amikor �tv�ltoztattak. Sok mindent magad sem tudsz, Reina… P�ld�ul? - P�ld�ul azt, hogy hogyan vesztett�k el a nappali er�t. Maddock elmondta. - Maddock sem tudott mindent… mikor a nappali �r, vagyis az �jkir�lyn� meghalt, vele halt a Napkir�lyn� is.  Err�l m�g nem hallottam… mi�rt… - Reina nem tudta igaz�n megfogalmazni a gondolatot, de nem is volt r� sz�ks�g.  - Hogy mi�rt h�vj�k az �jszaka �r�t Napkir�lyn�nek �s a nappal�t �jkir�lyn�nek? – kacagott fel Amalie. – Roppant egyszer�. Az �jszakai �rz� �jjelente az erej�t a t�rnek adja, de nappal � a leger�sebb v�mp�r a f�ld�n, a nappali �rz� pedig ford�tva… nappal �rezhet�en gyeng�bb, �jjel viszont tal�n maga Maddock sem merne ki�llni vele. Persze ez f�gg att�l is, hogy mennyi id�s az a bizonyos v�mp�r. �jonck�nt nem lesz er�sebb n�lad…  Teh�t csak nappal vagy er�sebb n�lam, �jszaka k�nnyed�n meg tudn�k sz�kni t�led – gondolta Reina, b�r ezt v�gk�pp szerette volna eltitkolni fogvatart�ja el�l. - L�nyeg�ben igazad van – b�lintott r� a n� – De nincs �rtelme annak, hogy megpr�b�lj megsz�kni. Egyr�szt, mert itt biztons�gban vagy, m�sr�szt, mert biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi tud�soddal akkor sem tal�ln�d meg az �jkir�lyn�t, ha az orrod el�tt integetne. Vagy ha m�gis megtal�ln�d, akkor eg�sz biztos, hogy nem tudn�d v�mp�rr� tenni �gy, hogy k�s�bb ne legyen vele ezernyi dolgom, hogy rendbehozzam, amit elsz�rt�l. Akkor v�rom az utas�t�saidat – adta meg mag�t Reina, azzal a fogadalommal, hogy amikor csak lehet�s�ge ny�lik r�, megsz�kik ett�l az �rd�gt�l. Amalie nem j�tt zavarba. H�trad�lt a sz�k�n, �s n�h�ny percig n�m�n tanulm�nyozta a l�nyt, majd hosszan fels�hajtott. - Kezdj�k most a tan�t�st, b�r nem vagyok biztos benne, hogy ilyen s�r�l�s mellett fel fogod fogni azt, amit el akarok mondani neked… Ez esetben ink�bb hagyjuk k�s�bbre – gondolta f�radtan Reina. Val�j�ban semmi m�sra nem v�gyott, mint hogy v�gre v�get �rjen a f�jdalom, �s kialhassa mag�t v�gre otthon, a sz�vets�gesek h�z�ban, esetleg Shahinda �s Lotus t�rsas�g�ban… De hallotta Amalie hangos s�haj�t. - Jobbat mondok: olyat mutatok neked, amit �jszaka nem tudn�k… most k�nnyen befoly�solhatom az agyadat, hogy azt l�sd, amit �n, �jjel ellen tudn�l �llni nekem – Reina csukott szemmel is j�form�n �rezte a v�r�s v�mp�r hideg mosoly�t. - Azt tudod, hogy a v�mp�rok mi�rt nem �lhetnek nappal… de vajon tudsz arr�l is, hogy hogyan t�rt�nt? Hogy hogyan halt meg az �jkir�lyn�?  Nem, ezt nem tudom – gondolta Reina – de szeretn�m tudni. Amalie fel�llt az sz�kr�l, �s odal�pett hozz�, eg�szen k�zel. Mikor legk�zelebb megsz�lalt, Reina nem �rtette a szavait, de eml�kezett valahonnan az idegen nyelv hangz�s�ra: az avat�s�n hallotta, �s ut�na Talish��n… De ideje m�r nem maradt r�, hogy a laikusok naivs�g�val megpr�b�lja megfejteni a sz�m�ra �rthetetlen szavakat. K�pek villantak fel az agy�ban, el�sz�r szoros egym�sut�nban, �rtelmetlen kavalk�dban, majd v�gre kitisztult valami, �s Reina ki tudja, h�ny �vvel ezel�tt tal�lta mag�t…   Egy s�t�t teremben �llt, ahol a t�voli falakon a f�lhom�lyba vesz� f�kly�k vil�g�tottak meg egy alacsony, de hatalmas asztalt. Gyorsan ment k�zelebb, nem volt ideje szem�gyre venni a helyis�g t�bbi kell�k�t. �gy r�mlett, egy k�nny� f�gg�nyh�z �rt a keze – de mindez nem sz�m�tott. Gondos, gyors mozdulatokkal rendezte el az asztalra helyezett gyerty�kat, �s egy d�szes markolat�, k�kes f�nnyel vil�g�t� t�rt, amelyhez f�lve ny�lt hozz�. A t�r r�gi volt, nem is tudta felfogni, hogy mennyire… m�gis romlatlanul, t�k�letes �llapotban ragyogott. Reina �nk�ntelen�l len�zett a kezeire, ahogy rendezgette a t�rgyakat a f�lhom�lyban. Egyszer� haland�kezek voltak… Reina nem tudta mire v�lni, de a csod�lkoz�sa fut� gondolat volt csup�n, nem kapaszkodhatott bele. Sietnie kell, a balj�s el��rzet az � sz�v�t is �sszeszor�totta. Hamarosan, ha minden j�l megy, akkor �tveszi a Napkir�ly hely�t. Az els� alkalom, hogy az �jszakai �rz� n� lesz… de a leend� mestere szerint � a t�k�letes a posztra. Ennek a b�lnak v�ge, m�r nincs sok h�tra, hogy azz� v�ljon, amiv� �g�rt�k… v�mp�rr�, kegyetlen v�rsz�v�v�.  A t�r felragyogott, hirtelen, majd megremegett a f�nye. M�r sokszor l�tta… most lement a nap, �s a k�t �rz� v�ltja egym�st. Meggy�jtotta a gyerty�kat, �s belegondolt, mennyivel k�nnyebb lenne, ha nem kellene a f�kly�kig els�t�lnia az egyikkel, hogy ut�na a l�ngr�l a t�bbit is, hanem el�g lenne r�gondolnia, �s a l�ngok magukt�l meggyulladn�nak. Azon apr�s�gok egyike volt ez, amely rem�nnyel t�lt�tte el az iszonyatban.  Csakhamar minden k�szen �llt r�, hogy bemutass�k a hetente szok�sos �ldozatot az �jszakai �rz�nek, azt a v�mp�rtanoncot, aki itt leli majd hal�l�t. Ha haland� lett volna, akkor Reina tal�n nem iszonyodik ennyire… de hogy a v�r�sek saj�t fajt�jukat irtj�k, v�gk�pp elriasztotta a feladat�t�l.  K�t v�mp�r l�pett be a terembe, Reina h�t�n a hideg futk�rozott a jelenl�t�kben, holott tudta, hogy �t nem fogj�k b�ntani, nem alacsonyodnak le a haland� v�rhez. �m a k�t v�r�s most nem �gy mozgott, ahogy megszokta… minden l�p�s�kben indulat szikr�zott, kez�k idegesen remegett. - K�szen �llsz a szertart�sra? – k�rdezte az egyik�k. Reina nem ismerte a nev�ket, de az arcukr�l beazonos�totta �ket. Az ismer�s s�rga szem� k�rdezte �t. - Mif�le szertart�sra? Soha nem veszek r�szt az �ldozatok bemutat�s�ban – l�pett h�tra Reina, de nem h�tr�lhatott tov�bb, az asztal �tj�t �llta. - Nem arra – legyintett a fekete haj� – A mai alkalommal v�mp�r leszel, kisl�ny. Lej�rt az id�. – vetette oda. Reina ereiben megfagyott a v�r a hideg, r�szv�ttelen pillant�sokt�l. – Im�dkozz, hogy ne legyen t�ved�s, �s t�nyleg alkalmas l�gy az ut�d szerep�re! A fajt�nk �rdek�ben: im�dkozz! Reina csaknem engedelmeskedett, �s mag�ban m�r felid�zte isteneinek nev�t: Cham�t �s Bartalt, akik oly kedvesek voltak a sz�v�nek, �s akik mindig vigy�ztak r�… de a v�mp�rok �lesen nevettek fel. Figyelt�k a gondolatait, �s nevets�gesnek tartott�k �ket.  Az ajt� sz�lesre t�rult. Az �ldozatokat hozt�k be, k�t feh�r b�r�, fekete haj� v�mp�rt, egy n�t �s egy f�rfit, ugyan�gy, ahogy minden szertart�skor. A v�mp�rok k�b�k voltak egy k�l�nleges m�regt�l, amely a v�r�sekre nem hatott. Reina rezzen�stelen arccal n�zte a k�t szerencs�tlent: m�r semmit sem �rzett miattuk, �s amiatt, hogy ma meg kell halniuk. �ket az �jkir�lyn�nek kellett volna k�vetnie, aki ugyan�gy r�szt vesz az �ldozatok bemutat�s�n, �s �v� az egyik, de helyette a Napkir�ly l�pett be.  Rein�nak el�llt a l�legzete egy pillanatra. A f�rfi, ahelyett, hogy az ilyenkor szok�sos ruh�ban jelent volna meg, egy szakadt b�rruha volt rajta, amiben a v�rosba j�rt… de most ezt a ruh�t is v�rfoltok szennyezt�k. A Napkir�ly gyeng�n, g�rnyedten haladt el�re, sokkal lassabban, mint b�rmikor eddig.  - Haldoklik az �jkir�lyn�… - suttogta megt�rten. – Gyere ide… - Reina tudta, hogy neki sz�ltak a Napkir�ly szavai. Egy nevet is hallott, de nem �rtette, pedig az � neve volt. K�zelebb ment, b�r remegett a keze. A t�bbiek visszah�k�ltek, �sszes�gtak, m�g a k�t �ldozat szem�ben is valami �jkelet� f�lelem csillant.  A Napkir�ly legyeng�lt karjai Reina v�ll�ra kulcsol�dtak. A f�rfi teljes s�ly�val t�maszkodott r�, k�ptelen volt megtartani mag�t. Reina t�rte, majd felszisszent, ahogy a v�mp�rfogak a h�s�ba m�lyedtek… Minden els�t�t�lt.   - Aznap halt meg az �jkir�lyn�, ut�d n�lk�l. Nem tudjuk pontosan, hogy mi t�rt�nt vele, ez azon titkok k�z� tartozik, amit senki nem fog megtudni soha. A Napkir�ly is porty�n volt, de megs�r�lt: mindketten gyeng�k voltak. A v�mp�rok faja aznap kipusztulhatott volna, ha Nedi�t nem teszik v�mp�rr�. �gy h�vj�k a n�t, akinek a szem�vel l�ttad a jelenetet. De m�r lement a nap, sajnos nem mutathatom meg tov�bb, az elm�d ellen�ll… pedig �rdemes lenne tudnod, hogy hogyan kell megteremteni az �rz�t. – Amalie s�hajtott, majd elmosolyodott, v�rta, hogy a l�ny mag�hoz t�rjen az eml�k ereje ut�n. Reina el�sz�r a f�jdalmat �rezte meg, mely furcs�n �sszefolyt a fogak, a v�rvesztes�g okozta f�jdalommal, csak ez a h�t�ban sajgott. Visszat�rt az �let a l�baiba is, �rezte �ket, de nem f�jtak, semmi bajuk nem volt… az eml�k m�g a gondolataiban forgott, de egyre halv�nyabban. Reina megpr�b�lta felemelni a fej�t, mire a t�r�tt gerinc�be ism�t f�jdalom nyilallt, hogy a l�ny felki�ltott t�le.  Amalie f�l� hajolt. - Rendbe hozlak, csak maradj nyugton. Ut�na besz�lget�nk egyet, majd lepihenhetsz v�gre nyugodtabban. Term�szetesen nem hagyhatod el ezt a helyet, de itt szabadon mozoghatsz. Ha m�gis megpr�b�ln�d, jobb, ha tudod, hogy egy csapatnyi v�r�s v�mp�r szomjazik a v�redre, �s csak az �n parancsom tartja vissza �ket att�l, hogy r�d t�madjanak… a parancs term�szetesen a sz�k�si k�s�rlettel semmiss� v�lik – nem volt fenyeget� a n� hangneme, csak a t�nyeket k�z�lte. A Reina h�t�ban l�v� k�nz� f�jdalom v�gre enyh�lt, majd teljesen elm�lt.  - K�sz�n�m… - ny�gte ki s�hajtva, �s v�gre fel�lt az �gyon. Amalie vissza�lt vele szembe. Gyeng�bben, mint nappal, de most is mosolyogva tekintett a l�nyra.  - Meghalhatt�l volna, ha a nap ott tal�l t�ged, ugye tudod? - k�rdezte komolyan. Megv�rta, m�g Reina b�lint, majd folytatta – A bar�taid keresni fognak. Nem tartom kiz�rtnak, hogy maga Maddock is elindul majd, hogy felkutasson, de itt nem tal�lhatnak r�d… nem is �rezhetik meg a jelenl�tedet, felettem m�g a kir�lynak sincs hatalma – a n� arc�n g�nyos mosoly jelent meg – Csak az�rt mondom, hogy tudd: nem �rdekel, ha �rul�nak fognak tartani, addig nem engedlek el, am�g nem tudom biztosan, hogy megtal�lod az �jkir�lyn�t.  Reina torka elszorult, nem tudott erre mit v�laszolni. Ezek�rt a szavak�rt b�rki tork�nak nekiugrott volna, ugyanakkor tudta, hogy Amalie az egyetlen, akit nem b�nthat.  - Nem sok�ra visszaj�v�k. Addig pihend ki magad, mert neh�z �jszak�d lesz! – intette Amalie a l�nyt, majd kil�pett a szob�b�l. Reina a fej�ben kavarg� gondolatokkal d�lt h�tra az �gyon.