Egy �vvel ezel�tt   A v�ros f�l�tt rep�lt. Ma sokkal k�s�bb kezdhette a kutat�st, mint ahogy azt szerette volna, hisz Shahinda besz�mol�ja feltartotta, mivel a bar�tn�je csak most t�rt vissza, �s mondott el mindent, amit lehetett az afrikai �serd�k lakosair�l. Shahinda ma pihent, nem indult �jabb k�r�tra, Reina viszont ism�t a v�rosokat kutatta. Az �rz�kei m�r kit�n�en ki�lesedve p�szt�zt�k a haland�kat, felvillan� l�lekf�nyek ut�n kutatva, csak azokat �szrev�ve, akik a v�mp�rl�tre is alkalmasak lesznek. Ezernyi ilyet tal�lt, rengeteg haland�t, akikb�l soha nem lesz v�mp�r, vagy ha m�gis azok lesznek, h�t nem �lhetnek meg t�l sok id�t: Reina is, aki m�g l�that�an jobb �llapotban volt t�rsain�l, f�l�r�nk�nt k�nytelen volt lesz�llni, hogy a gondolati s�kon pihentesse sz�rnyait.  Most azonban j�l esett neki, hogy a heves sz�llel vitorl�zhat a ny�zsg� nagyv�ros felett, l�thatatlan magass�gban, �s gondolatait ezen �jszak�n nem a keres�s k�t�tte le, hanem az eml�kei…   Mikor els� tan�tv�nya �tv�ltozott, a csal�d�s elviselhetetlen volt. L�tta, ahogy a l�ny, miut�n az alkonyattal visszat�rt az ereje, Maddocknak k�ny�r�g. A f�rfi a szob�ban maradt eg�sz v�gig, Lotusszal �s Shahind�val egy�tt vigasztalta az egyre keservesebb k�nnyeket ont� l�nyt, m�g Charlotte a nappali �ntudatlans�gban fek�dt az �gyon. A sz�vets�gesek most meg sem pr�b�ltak aludni, �s h�rmuk k�z�l tal�n Lotus csal�dott legnagyobbat.  De az �jszaka m�g sz�rny�bb volt. Charlotte-ot, amint a l�ny ereje visszat�rt, kivitt�k a szob�b�l, �s egy sz�k kamr�ba vezett�k be. A l�ny seg�ts�g�rt ki�ltott mester�hez, �s Reina seg�tett volna, ha Maddock er�s karjai nem tartj�k vissza. �vegfal z�rta el a v�r�s v�mp�rt a feket�kt�l �s feh�rekt�l, az utols�, k�ny�rg� ki�lt�sai m�g visszhangoztak Reina f�l�ben. Maddock el akarta vezetni �t err�l a helyr�l, ahonnan l�tni fogja a v�r�s v�mp�r kiv�gz�s�t, de Reina maradni akart. Let�r�lte a k�nnyeit, �s az �vegfalon �t Charlotte-ra n�zett… �pp abban a pillanatban, amikor a sz�k kamr�ban mindent felem�szt� l�ngok csaptak fel.  Reina k�nnyek n�lk�l n�zte v�gig azt a n�h�ny, �vezredeknek t�n� percet, m�g tan�tv�ny�t magukhoz �lelt�k a l�ngok. Charlotte sik�tott, �j, ragyog� k�k szemei tov�bb �ltek, mint �lhettek volna… tov�bb k�ny�r�gtek �rte, hogy sz�nj�n meg a f�jdalom… majd egyszerre v�ge lett. Charlotte hangja elakadt, a teste m�r haszn�lhatatlan, csontig �gett porh�vely volt csak. Nem sz�lt t�bb�, �s csontjait is lassan, k�nz� lass�s�ggal elmart�k a l�ngok. Charlotte, a kis csavarg�, akinek szemei oly gyorsan j�rtak a sz�vets�gesek nappalij�ban mozd�that� �rt�kt�rgyakat keresve, aki hossz� h�napokig egyed�l �lt a haland� vil�g em�szt� val�s�g�ban, most egy egyszer�, �res c�l�rt halt meg: csak az�rt, mert nem � volt az, akit kerestek. Reina �r�kig zokogott Maddock mellkas�n.   Hihetetlennek t�nt sz�m�ra, de az eml�k is olyan er�vel b�rt, hogy a sz�rnyai felmondt�k a szolg�latot. Reina bukd�csolva sz�llt le az egyik toronyh�z tetej�re, �s a ferd�re �ll�tott csemp�ken alig b�rt megkapaszkodni – pedig egy ekkora zuhan�s aligha ker�lhette volna el a haland�k figyelm�t, m�g akkor is, ha Rein�nak nem volt sz�ks�ge seg�ts�gre. A l�t�sa hom�lyoss� v�lt, ism�t felt�r� k�nnyek sz�ktek a szem�be, mint m�sf�l �ve mindig, ha esz�be jutott els� tan�tv�nya… de a folytat�s sem hozott vigaszt.   Nicole… egy fekete haj�, z�ld szem�, val�ban hal�los betegs�gben szenved� l�ny volt a m�sodik, csak egy h�nappal Charlotte hal�la ut�n. Shahinda hozta, valahonnan Amerik�b�l. Hogy Nic megfelelt a felt�teleknek, az egy�rtelm� volt. Lelk�nek ragyog�sa v�r�s volt, de feket�n szikr�zott. M�r m�snap Maddock el� vitt�k, Reina nem akart id�t hagyni mag�nak, hogy megszeresse az �j haland�t, majd �t is elvesz�tse, de egy �jszaka el�g volt, hogy az �r�kk� vid�m, a betegs�ge ellen�re mosolyg�s l�ny belopja mag�t a sz�v�be. Maddock viszont csak a fej�t cs�v�lta a l�ny megjelen�sekor, �s k�zelr�l is szem�gyre vette b�r, nem hagyta, hogy v�mp�rr� tegy�k. Reina k�l�n k�r�s�re Nic szabadon, de eml�keit�l megfosztva hagyhatta el a palot�t, �s ker�lt haza… az�ta tal�n le is gy�rte a betegs�g. A sz�vets�gesek sz�m�ra mindenesetre �r�kk� elveszett, csak az�rt, mert nem teremthettek �jabb v�mp�rt, ha az nem volt eg�sz biztosan az er� nappali �re.   Reina �rezte, hogy lejjebb cs�szik a tet�n, �s pr�b�lt megkapaszkodni. A sz�rnyait hi�ba pr�b�lta val�s s�kra hozni, azok nem engedelmeskedtek, a v�gkimer�lts�g hat�r�n �lltak. Ostobas�g lenne teh�t most lezuhanni err�l a negyven-�tven emeletr�l, �s a nyak�t szegni odalent, hisz nem rep�lhet fel az utols� pillanatig sem. Ink�bb felt�rt egy cserepet, �s annak a gerend�j�ban kapaszkodott meg, miel�tt ism�t �tadta volna mag�t a gondolatainak.   Raymond h�za ugyanazt az er�t t�kr�zte, mint annak el�tte b�rmikor, a lak�i azonban gyeng�ltek. Rein�t is megd�bbentette a v�ltoz�s, amit mester�n l�tott. Raymond arca beesett volt, b�re nem volt k�k t�bb�: hullafeh�rr� v�ltozott. A f�rfin l�tszott ugyanaz a gyeng�l�s, amely a v�mp�rok t�bbs�g�n, tal�n er�sebben is. - Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte d�bbenten Reina, k�sz�n�s helyett. Raymond mosolyt er�ltetett arc�ra. - Ugyanaz, mint a t�bbiekkel. Tal�n az�rt nem t�nt fel sz�modra Lotuson �s Shahind�n, mert �ket nap mint nap l�tod.  Reina f�radtan b�lintott.  - Csak rajtuk nem t�nik ilyen er�snek… - s�hajtott, �s mivel a mestere hellyel k�n�lta, le�lt az egyik karossz�kbe. - Egyed�l j�tt�l? – k�rdezte Raymond, mik�zben maga is helyet foglalt.  - A t�bbiek k�r�ton vannak, voltak�ppen �n is, csak gondoltam, beugrok egy kicsit – b�lintott Reina. - �s jutottatok m�r valamire?  - A vil�gon semmire – s�hajtott a l�ny. – Akiket eddig tal�ltunk, csak k�t t�ved�s volt, semmi t�bb. N�ha m�r szeretn�m feladni az eg�szet – vallotta be hirtelen, �nmag�t is meglepve a kirohan�ssal. Raymond azonban, ahelyett, hogy leszidta volna a l�nyt, meg�rt�en b�lintott. - Nem csod�lom, ez a kutat�s hossz� �s rem�nytelen… te azonban m�g eg�sz j�l vagy, �gy l�tom – mosolyodott el a f�rfi. Rein�n val�ban nem l�tszottak m�g olyan �lesen a gyeng�l�s jelei, mint fajt�rsain.  - Maddock azt mondta, el�sz�r a v�r�s faj pusztul el, majd a fekete. A feh�rek tov�bb �lnek, b�r sz�rnyak n�lk�l. A v�r�sek hal�lra vannak �t�lve, amikor meghal a nappali �r… az �jszakai m�r nem seg�thet. A feket�k pedig… - Elvesztik minden erej�ket, �s mivel k�ptelenek lesznek fenntartani magukat, hamarosan teljesen kipusztulnak – fejezte be sz�raz hangon a f�rfi. Reina csak elfintorodott, de nem v�laszolt.   A l�c megreccsent Reina szor�t�s�ban. A l�ny vill�mgyorsan kapott �jabb kapaszkod� ut�n. M�g nem volt kedve itthagyni a hely�t, b�r az �g vil�gosodni kezdett. Napkelt�ig �gy is maradt rengeteg ideje, �s f�l �ra alatt haza�rhetett, ha egyszer sz�rnyra kelt… vagy, ha nincs m�s lehet�s�g, elb�jhat egy k�zeli lak�sban. Csin�lt m�r ilyet, nem lenne gond. De lezuhanni nem akart. Nem volt biztos benne, hogy idej�ben fel tudna emelkedni. A sz�rnyai azonban m�g mindig haszn�lhatatlanok voltak, hi�ba pr�b�lta �ket val�s s�kra hozni. S�hajtott, �s ism�t elmer�lt az eml�kekben.   Nevet�s… Lotus kacagott. Azon ritka napok egyike volt ez, amit a sz�vets�gesek egy�tt t�lt�ttek, otthon. M�r t�l voltak a besz�mol�kon, �s Lotus �pp az ajt�b�l t�rt vissza, miut�n valaki becs�ngetett a h�zba. - Azt mondta… azt… hogy nem fizetj�k megfelel�en… a k�zterheket – ny�gte, fuldokolva a g�rcs�s nevet�st�l, �s levetette mag�t a fotelba. Shahinda j�indulat�an elmosolyodott, m�g Reina, aki �pp egy k�nyvet tartott a kez�ben, szint�n hars�nyan felnevetett.  - Meg�lted a szerencs�tlent? – k�rdezte a legid�sebb. Lotus k�nnyek k�z�tt b�lintott. - Meg, miut�n k�vetelte, hogy menj�nk be a hivatalba, �s rendezz�k a t�bbmilli�s sz�ml�kat. Megmondtam, hogy nem fogjuk, de � csak er�sk�d�tt… - M�g nem voltatok itthon, h�romszor l�ttam ezt a fazont – kuncogott Reina. – Mindig elzavartam, hogy nem �n vagyok az illet�kes, hanem az ap�m, aki sajn�latos m�don �zleti �ton van… - Mi�rt nem mondtad, hogy ap�d m�g �l? – vigyorgott Lotus. - Szerintem m�g �l… nem tudok r�la, hogy meghalt volna, �s m�g nincs �tven �ves – vont v�llat Reina, de a j�kedve azonnal elsz�llt. Ism�t felemelte a k�nyvet, �s �gy tett, mintha az elk�peszt�en lek�tn�. Shahinda s�hajtott, �s v�gre Lotus is abbahagyta a kacag�st. Mindketten tudt�k, hogy Rein�nak m�g �rz�keny pont lehet a haland� �lete �s a csal�dja, akkor is, ha soha nem eml�tette. N�mas�gba burkol�ztak mind a h�rman, m�g Reina le nem csapta a k�nyvet a f�ldre. - A szob�mban leszek, ha kellen�k – jelentette be, �s azzal val�ban fel is cs�rtetett a szob�j�ba, majd az �gyra v�gta mag�t. Az ajt�t sz�lesen nyitva hagyta, mint a t�zeset �ta mindig. �s pr�b�lt aludni, hab�r m�g nagyon messze volt a napkelte…   A v�ros �bredezni kezdett. Kor�n kel� munk�sok hagyt�k h�tra otthonaikat, a toronyh�z, amelyen Reina pihent, �letre kelt. L�mp�k gyulladtak fel, a haland�k megkezdt�k szok�sos k�sz�l�d�s�ket. Az id� �szrev�tlen�l sz�llt el Reina felett, keleten az �g egyre hars�nyabb k�kben pomp�zott, ahogy a napsugarak ostromolt�k. A l�ny �rezte, hogy indulnia kellene, �s v�gre siker�lt val�s s�kra hoznia a sz�rnyait, de azok m�g mindig sajogtak a v�gkimer�lts�gt�l, mozd�tani m�r nem b�rta �ket. S�hajtott, �s visszaengedte �ket. Odalent az els� aut�k sz�guldottak el.    Nyugodt volt az �jszaka. Reina felett hull�csillagok sz�lltak al� az �gb�l, egyre t�bben. Augusztus k�zep�n ez nem volt olyan meglep� jelens�g. A l�ny jobb szerette volna a csillagokat figyelni, mint az embereket, holott ez alkalommal v�gre �k is �rdekesnek bizonyultak. Furcsa volt, hogy nem veszik �szre az �gen elsuhan� v�mp�rt… vagy tal�n �t is csak egy hull�csillagnak v�lt�k. Reina kuncogott mag�ban, �s lesz�llt az eget b�mul� haland�kt�l t�vol, egy kis, f�k �vezte parkban, ahol nem vehett�k �szre. A saj�t l�bain ment a nevetg�l�, eget f�rk�sz� l�nyok �s fi�k k�z�. A p�rocsk�k most is �sszeb�jtak, de most nem voltak ideges�t�ek a gondolataik, a legt�bben egym�s helyett az eget figyelt�k. A v�mp�r letelepedett k�z�j�k, �s ahelyett, hogy a szemeit a csillagokra emelte volna, a l�nyokat figyelte. Felt�n�en sok v�mp�rnak alkalmas l�ny volt itt, t�bbekben szikr�zott a fekete er�, n�h�nyuk v�r�s hajlamot mutattak, �s rengetegen tiszt�k voltak: mint a feh�r v�mp�rok. De olyan, aki hasonl�tott volna Nyxhez, egy sem. Reina h�trad�lt, miut�n �tn�zte az �sszes itt �sszegy�l�t, �s maga is k�vette a szem�vel az egyik hull�csillagot.  Nem tudta, hogy mennyi id� telhetett el, tal�n t�bb, mint amit szabadott volna itt t�ltenie, de most nem �rdekelte. Pihent, �s minden hull�csillag l�tt�n k�v�nt valamit: azt, hogy megtal�lj�k v�gre Nyx-t, hogy ne legyen t�bb hamis tan�tv�ny, azt, hogy nyugodtan �ljenek, a v�mp�r felnevel�s�vel, akit bizony�ra h�rmasban fognak ehhez az �lethez szoktatni. K�v�nta, hogy Nyx fekete v�mp�r legyen, hisz m�g mindig �ket kedvelte legjobban. K�v�nta, hogy Raymond soha ne t�nj�n el err�l a f�ldr�l, hogy Talisha v�gre meg�rhassa azt a k�nyvet, amelyr�l annyit besz�lt minden tal�lkoz�suk alkalm�val, a k�nyvet, csod�latos fegyverekr�l, amelyeket im�dott…K�v�nt m�g ezer f�l�t, maga sem tudta, hogy mit, de olyan j�l esett, hogy a babon�kkal semmiss� tehette a f�lelmeit, most, legal�bb egy kis id�re. Egy l�ny a h�ta m�g�l l�pett ki a r�tre, �s a k�s�n �rkez�k siets�g�vel telepedett le Rein�t�l nem messze. A gondolatai rejtve voltak Reina el�tt, ahogyan azt sem tudta meg�llap�tani r�la, hogy milyen v�mp�r lenne… Holott ez m�r a hobbij�v� v�lt. A l�ny elfek�dt a f�ben, �s elgondolkozva b�multa a csillagokat. A von�sai valahonnan ismer�sek voltak… vagy tal�n csak �tlagosak. Nem volt kifestve, a tekintet�ben m�lys�g l�tszott, mintha a b�lcsess�g szikr�zna benne, ugyanakkor gyenge volt a teste, a t�bbiek�n�l �rezhet�en gyeng�bb. Egy pillanatra tal�lkozott a pillant�suk, majd Reina fel�llt, �s visszament a f�k k�z�. Ideje volt folytatnia a kutat�st…   A kezei m�r sajgottak a l�cek szor�t�s�t�l, �s azok is egyre f�radtabban ropogtak a marka alatt. K�zeledett a hajnal, Rein�nak fel kellett sz�llnia, ha m�g az erej�nek elveszt�se el�tt haza akart �rni. Kir�ngatta mag�t az eml�kek vil�g�b�l, a jelen val�s�g�ba, �s az ism�t sajg� sz�rnyait val�s s�kra hozta, �s megpr�b�lt fel�llni, hogy felemelkedhessen a leveg�be, de megcs�szott a sima talp� cip�j�ben. Pr�b�lt megkapaszkodni, de a gyenge, cserepek s�ly�hoz szokott deszk�k megadt�k magukat a szor�t�s�ban, �s elroppantak. Nem volt korl�t a tet� sz�l�n, m�g egy �rva v�zgy�jt� csatorna sem, amit megfoghatott volna. A nap m�r v�szesen k�zel j�rt… Reina elfelejtette, hogy az ut�bbi napokban hamarabb t�nnek el a sz�rnyai, mint szeretn�, b�r eleget bosszankodott emiatt, de most vill�mk�nt has�tott bel� a felismer�s.  Pillanatokon bel�l a szabad t�rben zuhant. Sz�rnyai f�kezt�k az es�s�t, de k�ptelenek voltak r�, hogy felemelj�k, ahhoz m�g mindig t�l f�radtak voltak. Csak egy eg�sz napos alv�s hozhatta rendbe �ket…  Sikolt�s. Reina nem tudta, hogy ki sikolt, szeretett volna seg�teni neki, de maga is bajban volt. � maga sikoltott… az aszfalt egyre k�zelebb ker�lt, �s rajta az a kis folt, ahol vir�gok n�ttek, puha f�ld… tal�n, ha siker�lne odakorm�nyoznia mag�t, m�g megmenek�lhet, �s nem esik nagyobb baja, a sebeit be tudja gy�gy�tani m�g napkelte el�tt… de m�r k�s� volt. Elt�ntek a sz�rnyai, �s a zuhan�sa gyorsabb� v�lt. Utols� erej�vel megp�rd�lt a leveg�ben, hogy a h�t�ra �rkezzen, legal�bb ne l�ssa a f�ldbe csap�d�st olyan k�zelr�l… A sz�rnyaknak m�r nem eshet bajuk, de � m�g n�h�ny percig mag�n�l lesz, tal�n el�g id� arra, hogy… A f�ldet �r�s f�jdalma hihetetlen volt. B�r siker�lt eltal�lnia a kis z�ld ter�letet, �s letarolnia az ott l�v� vir�gokat, de a gerince �gy sem b�rta el a s�ly�t, �r�lt k�nt okozva t�rt kett�. Reina felsikoltott, nem tudta, hogy ki fogja meghallani, de nem is gondolkozott rajta. Pillanatok alatt emberek gy�ltek k�r�, sz�les k�rben. Nem l�tt�k m�g, hogy valaki t�l�lhetett egy ilyen zuhan�st, holott l�tt�k a zuhan�s�t… - A tet�r�l ugrott le, �s vitorl�zott egy darabig, l�ttam! – bizonygatta egy fiatal f�rfi. - Hogy lehet, hogy m�g �l? - Ugyan, csak a harmadikr�l ugrott ki… - Ne, ne �rj hozz�! - Mi�rt? - A gerince…!  - Nem, nincs semmi baja, ha a gerince t�rt volna, m�r nem �lne… K�zeledett a hajnal. Reina, a test�ben l�ktet� f�jdalom ellen�re becsukta a szem�t. Pr�b�lta gy�gy�tani mag�t, �s lassan enyh�lt a f�jdalom, de nem m�lt el, hisz a gerince s�r�lt meg els�sorban, �s ezt a s�r�l�st soha egyetlen v�mp�r sem tudta seg�ts�g n�lk�l helyrehozni. M�r nem volt sok ideje, sietnie kellett, ha nem akarta itt t�lteni az eg�sz napot… de az id� lej�rt. V�gig bizsergett a teste, a f�jdalom enyh�lt, majd teljesen elm�lt. Csak a v�lla l�ktetett, semmi m�st nem �rzett, az ujjait tudta mozgatni, de a l�b�t nem. A bal keze nem mozdult. Tal�n az sincs rendben, a bal karja f�jt, pont a k�ny�k�n�l. Igen, az is kifordult, �s maga al� csavarodott. Hogy a l�bai milyen sz�gben �lltak, nem �rdekelte. R�m�lt suttog�st hallott maga k�r�l, a k�zelben �ll�k h�tr�ltak. Ment�aut� szir�n�j�t v�lte hallani. Most k�rh�zba viszik, �s ott megpr�b�lj�k majd meggy�gy�tani, de felesleges lesz, hiszen amint lemegy a nap ism�t, �gyis be tudja majd gy�gy�tani a sebeit.  - �lljanak f�lre! – ez egy n�i hang volt. Hat�rozottan, szinte f�ld�nt�lian csengett, nem a haland�k megszokott hangja volt. Az �sszegy�lt t�meg r�m�lten h�tr�lt, Reina csukott szemmel is l�tta �ket, �rezte f�lelm�ket. Valaki lehajolt mell�.  - Sz�pen sz�tszedted magad, kisl�ny… - hallotta eg�sz k�zelr�l a furcsa hangot. �nk�ntelen�l kinyitotta a szem�t, de csak egy elmos�dott arcot l�tott, mely mintha t�ncolna… mintha t�zk�nt t�ncolna. - Amalie… - suttogta volna, de csak az ajkai mozogtak. A n� b�lintott, mosolyogva, �s a karjait Reina teste al� cs�sztatta. A haland�kat egy j�l ir�nyzott vicsorg�ssal tartotta t�vol, a ment�s�k sem j�hettek k�zelebb. Reina felny�g�tt, a f�jdalom ism�t a test�t mardosta, majd eleny�szett. Amalie pedig felemelte �s mag�hoz �lelte.  V�r�s b�rsz�rnyakon emelkedtek fel, menek�lve a kel� nap el�l.