�t perc m�lva meg�rkezett k�t orvos, hogy az �jult harcosokat magukkal vigy�k. Rig� csak este t�rt vissza. Most nem j�ttek vele k�s�r�k, s fegyvert sem hozott. Ir�dium h�trah�z�dott, mikor a k�t n� le�lt egym�ssal szemben. Rig� egyb�l a l�nyegre t�rt.  –A helysz�nt te hat�rozhatod meg, a fegyvert �n. A c�lban m�r megegyezt�nk. –A hal�lig megy �s a h�bor� sors�t d�nti el – sz�gezte le Aventurin.  –A v�gs� h�bor� sors�t – eg�sz�tette ki Rig� – A vesztes f�l t�bb� nem sz�l bele a F�ld ir�ny�t�s�ba.  Aventurin b�lintott. –A helysz�n legyen a felsz�nen. Egy nagyobb terem t�k�letes lenne.  –P�ld�ul? –Ak�r egy tornacsarnok, vagy eff�le… –Rendben. De a p�rbajt l�thassa a Menny �s a Pokol T�rsas�g�nak minden tagja – k�t�tte ki Rig�.  –Ez csak term�szetes – mondta Aventurin.  –A fegyver�nk pedig legyen kard. Aventurin nyelt egyet. A kik�pz�se �sszesen k�t h�napig tartott, azalatt megtanult l�ni �s verekedni, jobban, mint b�rki m�s, de v�v�s nem volt a tananyagban. –J� – sz�lalt meg ism�t Rig�. Imm�r teljesen magabiztos volt – Akkor teh�t megk�zd�nk egym�ssal. Az el�k�sz�letek nagyj�b�l egy hetet vesznek ig�nybe. J�v� szerd�n ker�l sor a p�rbajra, este kilenckor. Ir�dium – fordult a f�rfihoz –, te addig szabad vagy. �rtes�tsd a Pokol T�rsas�g�t, hogy Aventurinnal megegyezt�nk. A harcos addig itt marad.  Ir�dium b�lintott. Rig� az ajt� fel� intett fej�vel. A f�rfi kiment a szob�b�l, s Aventurin l�tta m�g, hogy egy k�s�r� karon ragadja. –Rem�lem, tudod, hogy ebben a k�zdelemben es�lytelen vagy – ez volt Rig� v�gszava. � is fel�llt �s t�vozott. Aventurin mag�ra maradt. Term�szetesen tudta, hogy semmi es�lye sincs, ha karddal kell harcolnia. A k�vetkez� napokban ezzel a tudattal kellett �lnie. T�rsas�ga nem volt, mind�ssze napj�ban h�romszor �telt hoztak neki, de azon k�v�l csak a gondolatai foglalt�k le. Fogoly volt egy olyan b�rt�nben, ahonnan lehetetlen volt a szabadul�s. Meg sem pr�b�lt megsz�kni. Tudta, hogy akkor t�l hamar eld�lne a h�bor�.  Az egy h�t nagyon gyorsan telt. Aventurin sz�molta vissza a napokat, s azt k�v�nta, b�r t�bb id�t venn�nek ig�nybe az el�k�sz�letek. F�lt a p�rbajt�l, hisz kard m�g soha �let�ben nem volt a kez�ben. Azt�n, az egyik reggel, amikor fel�bredt, ijedten tapasztalta, hogy m�r szerda van.  Ketten k�s�rt�k el Budapestre, egy aut�ban. Aventurin nem tudta a nev�ket. Az egyik a kocsit vezette, a m�sik v�gig egy pisztollyal tartotta sakkban a l�nyt. A f�rfiak egy sz�t sem sz�ltak, Aventurinnak pedig �gysem volt kedve besz�lgetni. K�t �ra m�lva �rtek a f�v�rosba. �gy, az aut� ablak�b�l is l�tni lehetett, hogy az emberek f�lnek. Az utc�k szinte kihaltak voltak, s aki m�gis kinn j�rt, nagyon siet�sre fogta l�pteit. Elhaladtak egy �p�letrom mellett a Duna-parton, de csak miut�n elhagyt�k a helyet, d�bbent r� a l�ny, hogy ott valaha a Parlament �llt. A h�bor� egy hete tartott, �s sokkal sz�rny�bb puszt�t�st okozott, mint az eddigiek. S ha nem �ll�tj�k le, akkor m�g sz�rny�bb lesz.  F�l kilenckor �rkeztek meg a helysz�nre, amely az egyik f�iskola tornacsarnoka volt. A lel�t�k m�r megteltek. Mindenki izgatottan besz�lgetett a szomsz�dj�val. Aventurin csak egy pillant�st vethetett a n�z�kre, azt�n m�r be is �rtek az �lt�z�be.  A l�ny sz�m�ra el� volt k�sz�tve a fekete ruha, amely a kih�v� sz�ne volt a Pokol T�rsas�g�ban. A l�ny tudta, hogy Rig� feh�rben fog k�zdeni – mint a kih�vott a Menny T�rsas�g�nak p�rbajain.  A kard is ott hevert a padon. Aventurin felvette �s kih�zta a h�velyb�l. K�t�l� fegyver volt, gy�ny�r�, fekete �kk�ves markolattal. A l�ny megforgatta a kardot. Ilyen fegyver m�g nem volta a kez�ben, s vajmi kev�s volt arra az es�ly, hogy most f�l �ra alatt meg tudn� tanulni a haszn�lat�t. Lemond�an visszatette h�t a kardot, s �jra le�lt a padra.  F�l �ra m�lva elhangzott az els� gongsz�. Ez �t sz�l�totta a p�rbaj helysz�n�re. B�r m�g mindig izgult, m�r nem gondolkozott azon, hogy elfusson a r� v�r� feladat el�l.  Aventurin felvette a kardot, �s elindult a keskeny �sv�nyen, amely elv�lasztotta �t a Menny �s a Pokol T�rsas�g�nak tagjait�l. A folyos�t fekete alapon s�t�tv�r�s, alig �szrevehet� mint�j� fut�sz�nyeg bor�totta, �s a k�z�ns�g k�t t�bora k�tf�lek�ppen reag�lt a l�ny megjelen�s�re. A Pokol T�rsas�ga �ltette Aventurint, biztosak voltak benne, hogy k�pes lesz gy�zni, �s csak n�h�nyan agg�dtak �rte - k�zt�k term�szetesen Arany �s Ir�dium. Aventurin k�r�ln�zett, h�tha felfedezi �ket a t�megben - de t�l sokan voltak a csarnokban.  A Menny gy�l�lettel meredt r�, ki�lt�saik len�z�ek voltak, minden hang haragot sug�rzott, �s valami f�l�nyes bizonyoss�got is - �k tudt�k, hogy a Pokol harcosa nem gy�zhet Rig� ellen.  A l�ny f�l�rt a szor�t�ba, �s egy pillanat m�lva el is hangzott a k�vetkez� gongsz�, amely az ellenfel�t sz�l�totta - a kih�vottat. Rig� ragyog� feh�r ruh�ban jelent meg. Magabiztos l�ptekkel indult el a saj�t �sv�ny�n, a Menny T�rsas�g�nak biztat� ki�lt�sait�l k�s�rve. Mintha meg sem hallotta volna a gy�l�lk�d� szavakat, melyek a fekete t�megb�l ki�ltottak fel�je. Rig� sokkal gyorsabban haladt v�gig a folyos�n, mint el�z�leg a l�ny, �s a kardj�t magasba emelve l�pett be a szor�t�ba. Arca ragyogott a b�szkes�gt�l, szeme szikr�kat vetett ellens�ge fel�. Alakja - b�r v�kony volt, szinte t�r�keny, most hihetetlen, �si er�t sug�rzott. Izgalom, f�lelem egy�ltal�n nem l�tszott rajta.  N�h�ny m�sodperc telt csak el, s mik�zben harmadj�ra is megkondult a gong, Aventurin felismerte: ilyen er�vel nem k�pes szembesz�llni. A p�rbaj, a kih�v�s elfogad�sa csak j�t�k volt. M�ghozz� kegyetlen j�t�k. Aventurin reflexb�l lend�tette f�l a kardj�t ugyanabban a pillanatban, mikor Rig� t�madott. �gy kiv�dte az els� csap�st, mely egyenesen a nyak�t c�lozta meg, majd hatalmas szerencs�vel a m�sodikat is, ami puszt�n a bal karja ellen ir�nyult. De nem volt t�bb es�lye. Rig� harmadik megmozdul�sa a kardot egyenesen a l�ny sz�v�be f�rta, �s Aventurin holtan esett �ssze. Rig� gy�zelemittasan a magasba emelte a mindk�t kez�t, diadalmosolya szemet k�pr�ztat� ragyog�st k�lcs�nz�tt arc�nak.  A csarnok m�sik fel�n Arany d�bbent mozdulatlans�gba meredt. Nem tudta elhinni, nem akarta elhinni, ami t�rt�nt. A mindj�rt megjelenik majd valaki, t�rt�nik majd valami, ami a vissz�j�ra ford�tja… Aventurin, a l�nya nem halhatott meg… Hisz csak � lehetett volna az, csak � lett volna k�pes v�gleg v�get vetni a h�bor�skod�snak… Az egyetlen gyermek, akinek ugyanannyi k�ze van a Pokolhoz, mint a Mennyhez is… De semmi nem t�rt�nt. Aventurin ott fek�dt a padl�n, hanyatt �s mozdulatlanul. Az eg�sz csarnok felbolydult, de Arany ebb�l mit sem �rz�kelt. Nem tudott gondolkozni, ki�r�lt sz�m�ra a vil�g. Nem akart tenni semmit, m�gis f�l�llt, elindult, futva tette meg az utat a szor�t�ig, �s bel�pve felemelte Aventurin kardj�t.  Mindez el�g volt ahhoz, hogy lehervassza Rig� mosoly�t. A n� r�m�lten Arany szem�be n�zett, de volt el�g l�lekjelenl�te ahhoz, hogy v�dekezni tudjon a f�rfi esetleges t�mad�sa ellen.  Nem volt r� sz�ks�g.  A termet f�lelmetesen tiszta, a h�n�l �s a j�gn�l ezerszer feh�rebb, ragyog� f�ny t�lt�tte be, elvak�tva ezzel minden embert.  –El�g volt! - hallatszott egy f�ld�nt�linak tetsz� hang - s val�ban az volt. Ahogy elm�lt a ragyog�s, Arany l�thatta azt az alakot, aki az ellens�g t�bor�t ruh�zta fel hatalommal. Isten megjelent. –Tedd le a kardot, Arany! - sz�lt parancsol� hangj�n. A f�rfi nem �rtette, hogy lehets�ges ez, de j�l tudta, hogy nem harcolhat ellene. Megzavarodva, minden �z�ben reszketve eresztette el a kez�ben tartott kardot, amely f�mes z�rg�ssel landolt a padl�n. Nem volt t�bb lehet�s�g. Rig� maga is leengedte fegyver�t, b�r � parancssz� n�lk�l. Isten el�gedetten, mi t�bb, b�szk�n tekintett r�. –Akkor h�t v�ge? - k�rdezte bizonytalanul Rig�. –Nem! - ez egy �j hang volt, amely behatolt a csarnokba, s Arany egyb�l felismerte benne Lucifer�t. De � m�r tudta, hogy tov�bb m�r nem folyhat a k�zdelem. V�ge.  A S�t�n a terem v�g�ben jelent meg, a Pokol T�rsas�g�nak v�delm�ben. F�lelmetes ereje parancsol� volt, ahogy �tv�gott a lel�t�kon, �s meg�llt Isten el�tt. –Nincs m�g v�ge - sz�lt. –A h�bor� eld�lt - jelentette ki ellentmond�st nem t�r� hangon Isten. –Ez igaz - t�r�d�tt bele Lucifer - De m�g nem v�gezt�nk teljesen. –Mit akarsz m�g t�lem? – Isten �gy n�zett a S�t�nra, ahogy egy f�regre szok�s. Lucifer nem h�tr�lt meg ett�l a pillant�st�l. Nagy leveg�t vett, hogy legyen b�tors�ga vit�ba sz�llni, ha arra ker�l a sor. De el kellett ismernie, hogy m�r nincs tov�bb hatalma a F�ld�n. –Egyvalamit k�rek t�led cser�be - a hangja egyszerre g�nyosan al�zatoss� v�lt, mert �szinte nem lehetett. Isten felvonta a szem�ld�k�t. –Akkor elt�nsz v�gre? –�g�rem. –Mit mersz k�rni t�lem? –Aventurin lelke n�lad van. K�rlek… Add ki �t nekem. Cser�be az �r�kk�val�s�gokon �t megszabadulhatsz t�lem, ha hagyod, hogy a Pokolban, saj�t haz�mban szabadon �lhessek �s uralkodhassak. –Ez minden? - k�rdezte m�g mindig f�l�nyesen Isten, de Rig� m�r l�tta rajta, hogy engedni fog a S�t�nnak. –Nem k�rhetek t�bbet - hajolt meg Lucifer, s egyszeriben �szinte volt, sem g�ny, sem hazugs�g nem t�kr�z�d�tt tekintet�ben.  –Vidd �t! �s cser�be takarodj innen �r�kre a szolg�iddal egy�tt! - sz�lt halkan �s parancsol�an Isten, m�gis bezengte a hangja az eg�sz csarnokot. Lucifer megt�rten b�lintott, majd Aranyhoz fordult. –Induljunk h�t! Lucifer egy szemvillan�s alatt elt�nt, s vele mindenki m�s is, aki valaha a szolg�j�nak vallotta mag�t, de egy utols� kacaj m�g visszhangzott a f�lekben, mintha ezt mondan�: "Mindig lesznek h�veim, Isten!" Isten f�radtan s�hajtott. –Hi�ba… sz�zadszorra sem hajland� megtanulni… "Gy�zt�l felettem, mert az v�gzetem, Hogy harcaimban bukjam sz�ntelen, De �j er�vel felkeljek megint." /Mad�ch: Az ember trag�di�ja/