–Ki vezet az�ta titeket? – k�rdezte �rtatlan arccal Aventurin. Zsir�f Medv�re n�zett, mintha tan�csot k�rne t�le, hogy mennyit �rulhat el a l�nynak. Az b�lintott.  –Az �j vezet�nk neve Rig�. Nagyon er�s harcos, b�r h�bor�t m�g nem ir�ny�tott.  –Rem�lem, sikeres lesz… - mondta Aventurin, mik�zben arra gondolt, hogy a gyorsas�gon k�v�l semmilyen fegyvere sincs a Menny T�rsas�g�nak. Miut�n megker�lt�k a hegyet, kisz�lltak a kocsib�l. A bej�rat a f�k k�z�tt volt, m�lyen az erd�ben. Az ajt�t egy szikla takarta el, ami nagyj�b�l negyven�t fokos sz�gben �llt. A szikla valami mesters�ges, k�nny� anyagb�l k�sz�lhetett, mivel Zsir�f k�nnyed�n f�lrel�kte.  Az ajt�n bel�pve �jra Aventurinra �s Ir�diumra szegez�dtek a fegyverek, csak a biztons�g kedv��rt. �gy t�z m�teren kereszt�l lehajtott fejjel mentek egy sz�k folyos�n. A Barlangot egy �jabb ajt� takarta el. Mikor bel�ptek rajta, Aventurinnak a f�ldbe gy�kerezett a l�ba, de m�g a l�legzete is el�llt egy pillanatra. Egy f�nyes folyos�n �lltak, amelynek csak kis r�sze l�tszott a kanyar miatt. A mennyezet nagyon magasan volt, s cseppk�vek l�gtak le r�la, amelyeknek nagy r�sze gy�ny�r�, sz�z�g� csill�rk�nt szolg�lt, melyen apr� pontok vil�g�tottak, mint megannyi szikr�z� csillag. A falak term�szetes sz�n�ek voltak, n�hol vil�gosbarn�k, n�hol bronzv�r�sek. A folyos�r�l rengeteg ajt� ny�lt, bizony�ra szob�kra. Sz�less�g�ben tal�n n�gy-�t m�ter lehetett, de n�hol olyannyira �sszesz�k�lt, hogy csak egy ember f�rhetett el. A padl� f�nyesre csiszolt k� volt.  A folyos�n emberek ny�zs�gtek, ami a B�zison m�r alapj�ban v�ve szokatlan lett volna. Ezek az emberek most mintegy var�zs�t�sre meg�lltak, �s d�bbenten Aventurin�kra meredtek. –Ezek meg mit keresnek itt? – k�rdezte �lesen az egyik f�rfi.  –Ne agg�dj, seg�tenek minket – pr�b�lta �t megnyugtatni Zsir�f. A f�rfi k�zelebb l�pett. Alaposan szem�gyre vette Aventurint, majd Ir�diumot. V�g�l �gy d�nt�tt, hogy � maga nem �li meg a j�vev�nyeket.  –Vigy�tek �ket Rig�hoz! – mondta parancsol� hangon. –�ppen az a c�lunk. – sz�lt kiss� s�rt�d�tten Medve. �gy h�t elindultak. A Barlang tal�n nem volt olyan sz�les, mint a B�zis, de sokkal hosszabb volt ann�l. Egy kis patak csordog�lt mellett�k v�gig a folyos�n. A mennyezet n�hol t�z m�ter magas is volt, m�shol viszont a fej�k a plafont s�rolta. Szesz�lyesen kanyargott az �t. Sok helyen lejtett vagy emelkedett, s ezekn�l l�pcs�ket �p�tettek ki a lak�k az �vezredek alatt. Egy helyen h�d �velt �t egy szakad�k f�l�tt, amelynek – tal�n a hat�s kedv��rt – kis r�sze ki volt vil�g�tva, az alja viszont a s�t�tbe veszett. Itt a h�d korl�tja f�b�l k�sz�lt �s d�szesen faragt�k. Aventurin sz�m�ra vil�goss� v�lt: a Barlangban ez a f� folyos�, s tal�n az egyetlen is.  A szakad�kon t�ljutva egy d�szes ajt� z�rta el az �tjukat. Medve benyitott rajta. Odabent egyetlen n� volt. Egy �r�asztal m�g�tt �lt �s gondterhelt arcot v�gott. Mikor meghallotta az ajt�csuk�d�st, feln�zett. A k�t j�vev�nyt azonnal felismerte. Medve �s Zsir�f h�trah�z�dtak.  Rig� magas, v�kony testalkat� n� volt. A haja hossz�, s�t�tbarna, a szeme ugyanolyan sz�n�.  Megker�lte az asztalt �s Aventurin�khoz l�pett. Miut�n v�gigm�rte �ket, �gy sz�lt, Zsir�fhoz int�zve a szavait.  –Magyar�zatot v�rok. Mi�rt nem �lt�tek meg �ket r�gt�n? – k�rdezte �les tekintettel. Zsir�f leengedte pisztolyt tart� kez�t, s csak azut�n v�laszolt. –Ez a k�t ellens�g hajland� fontos dolgokat el�rulni nek�nk a Pokol T�rsas�g�r�l.  –�rtem – mondta Rig� kis id� m�lva – �s pontosan miket? –A B�zis hely�t, a c�ljainkat, �s minden m�st is, amit k�rdezel. – mondta vakmer�en Ir�dium.  –Rendben. Ezt �r�mmel hallom – mosolyodott el el�gedetten Rig� – El�sz�r is foglaljatok helyet. El�re figyelmeztetlek titeket: az �ll�t�saitokat ellen�rizni fogjuk. Aventurin �s Ir�dium le�ltek az �r�asztallal szemben. Rig� �jra megker�lte az �r�asztalt, de �llva maradt.  –Mindenekel�tt Aventurinhoz lenne egy k�rd�sem – mondta, m�lyen a l�ny szem�be n�zve. Az �llta a tekintet�t, s fel sem t�nt neki, hogy Rig� az igazi nev�n sz�l�totta. A n� el�vett valamit az egyik fi�kb�l. Nyomban fel is mutatta –Felismered ezt a t�rt?  –Igen. – v�laszolt csendesen Aventurin. Ir�dium k�v�ncsian a l�ny arc�t f�rk�szte.  –Ugyanolyan, mint amilyet S�lyom test�be sz�rt�l. Ez az �sszetartoz�sunk jelk�pe. Ha valakit ezzel �lnek meg, akkor a lelke megtisztul �s nem t�r vissza t�bb� a f�ldre. T�ll�p a h�bor�skod�son. Ez�rt, b�r magad sem tudtad, de j�t tett�l S�lyommal. Pontosan azt, amit akart. Megv�ltottad �t. De lenne m�g egy k�rd�sem vele kapcsolatban. Felismerted �t? –Igen. Tudtam, hogy az �desany�m az. – v�laszolt Aventurin.  –De akkor hogyan volt�l k�pes meg�lni? – szegezte neki a k�rd�st Rig�. Aventurin lehajtotta a fej�t, s nem v�laszolt. Az�ta sem tudta elfelejteni azokat az eml�kk�peket. �lmatlan �jszak�in k�nozt�k �t. De most Rig� feloldotta ezt a terhet. Megsz�p�tette az eml�keket. Aventurin most m�r tudta, hogy azon a d�lel�tt�n nem vetett v�get az anyja �let�nek. �pp ellenkez�leg. Seg�tett az anyj�nak �j �letet kezdeni egy sokkal szebb, tiszt�bb �s b�k�sebb vil�gban. Abban az orsz�gban, amelyet m�g nem fert�z�tt be Isten �s Lucifer �r�k ellent�te.  Ha a h�bor� sorsa eld�l majd, tal�n a F�ld is olyan hely lesz, ahol nincs t�bb� ellens�gesked�s. �s Aventurin tudta, hogy b�rmely hatalom is gy�z, b�ke lesz. Tal�n �r�k b�ke.  Az � dolga pedig az, hogy Lucifert seg�tse ebben a h�bor�ban. S � minden erej�vel azon lesz, hogy v�grehajtsa feladat�t. Ha kell, az �lete �r�n is.  Rig� le�lt, �gy folytatta a kihallgat�st.  –Azt mondt�tok, inform�ci�kat tudtok kiadni a Pokol T�rsas�g�r�l. Halljuk h�t! Aventurin ism�t jelezte Ir�diumnak, hogy hagyja �t besz�lni. Azt�n belekezdett.  –A Pokol T�rsas�ga a f�ld alatt lakik, a B�zisban, ami nagyj�b�l egy n�gyzetkilom�ter nagys�g� ter�letre lett �p�tve. Az egyik bej�rat Debrecenben van, a Pet�fi utca hat sz�m al�l indul. A konyh�ban van egy csap�ajt�.  –No l�m, no l�m. �gy m�r lehet, hogy nem is lesz sz�ks�g h�bor�ra. – jegyezte meg Rig�. – Tov�bb! –�tven tagunk van, ketten m�g �talak�t�son vannak.  –�talak�t�s? –Igen. – sz�lt k�zbe Ir�dium. Ez jelent�ktelen inform�ci� volt, besz�lhetett – �talak�tj�k az �jak test�t, hogy ne ismerj�k fel a felsz�nen. Az eml�keiket is kit�rlik.  –N�lunk is van ilyen, ugyanezekkel a c�lokkal. Mit tudtok m�g? – k�rdezte moh�n Rig�. –A vezet�nk neve Arany. –�s � az ap�d. Ezt tudjuk. Azt mondd meg ink�bb, hogy �k k�sz�lnek-e erre a v�gs� h�bor�ra? –Nem. – jelentette ki Aventurin haboz�s n�lk�l. – Semmif�le h�bor�ra nem k�sz�lnek.  A l�ny mesterien tudott hazudni, �gy Rig� nem fogott gyan�t, de nem is b�zott meg vakon a foglyokban.  –J�. Egyel�re el�g ennyi. Vigy�tek �ket a cell�ba – mondta Zsir�fnak �s Medv�nek. Azt�n ism�t Aventurin�khoz int�zte szavait. A szem�ben gonosz f�ny gyulladt, mik�zben besz�lt. –Elj�tszadozunk veletek, azt�n, ha kider�l, hogy igazat mondtatok, szabadok vagytok. Persze csak a Barlang ter�let�n. De ha hazudtatok, amit val�sz�n�nek tartok, a hal�l�rt fogtok k�ny�r�gni, azt garant�lom.  A cella val�j�ban egy sz�k�sen berendezett szoba volt. Medve �s Zsir�f odavezette �ket. A foglyok nem voltak megk�t�zve, de v�gig pisztolyok szegez�dtek r�juk.  Aventurin sz�m�tott erre a lehet�s�gre, Ir�dium viszont nem. A l�ny nem lep�d�tt meg akkor sem, mikor Rig� kijelentette, hogy ha hazudtak, v�g�k van. Ir�dium is j�l viselte, ahhoz k�pest, hogy mi v�rt r�juk. Aventurin eml�kezett m�g r�, hogy Ir�diumot hogy megviselte a b�rt�n, amikor m�g a kecskem�ti rend�rkapit�nys�gon tartott�k �ket fogva. Most komolyabb volt a helyzet, de a f�rfi jobban b�rta. M�gis, b�rhogy igyekezett is, nem tudta elrejteni az arc�t, amely olyan volt Aventurin sz�m�ra, mint egy nyitott k�nyv. A f�rfi a s�r�s hat�r�n volt, s Aventurin meg�rtette: Ir�dium nem �nmag�t sajn�lja, hanem a szerelm�ket. Hisz innen m�r nem tarthat sok�ig. Az egyik�k – vagy mindkettej�k – hamarosan halott lesz. Aventurin m�r akkor tudta ezt, mikor Lucifer megmondta neki, hogy milyen feladatot kell majd v�grehajtania. S ez�rt f�lt t�le. Hisz, ha meg�lik, az � lelke is Istenhez ker�l majd. S hogy Isten hogy fog b�nni az ellens�ggel – nos, ebbe Aventurin nem mert belegondolni. De ebben a pillanatban – maga sem tudta, mi�rt, �jra l�tta lelki szemei el�tt anyja �let�nek utols� pillanatait. Fell�ngolt benne a d�h azok ir�nt, akik sz�m�zt�k �desanyj�t, csak az�rt, mert a szerelmet el�bbre helyezte a h�bor�n�l. Ebben a pillanatban megsz�letett benne az elhat�roz�s. Hamarosan �jra l�tja majd Rig�t, mivel r�j�nnek, hogy a foglyok nem mondtak igazat. Akkor, b�rmilyen eszk�zzel is, de meg fogja �lni a vezet�t. �s vele egy�tt annyi ellens�get, ah�nyat csak b�r. Eg�sz addig, m�g az � �lete is v�get �r majd.  Odal�pett Ir�diumhoz. A f�rfi mintha megnyugodott volna a k�zels�g�t�l. Legal�bb is m�r nem k�rny�kezte a s�r�s. Aventurinhoz b�jt, sz�tlanul. �gy aludtak el mind a ketten.  M�snap reggel nagy zajra �bredtek. Az eg�sz Barlang felbolydult. N�h�ny sz�foszl�ny eljutott hozz�juk a csukott ajt�n kereszt�l is, s ebb�l kider�lt, hogy a h�bor� elkezd�d�tt. M�r az sem volt k�rd�ses, hogy ki kezdte. A Pokol T�rsas�ga volt a NATO-val, a Menny pedig az iszl�m orsz�gokkal. Ez a h�bor� val�j�ban nem most kezd�d�tt. A vil�g e k�t r�sze mindig is f�jt egym�sra. De ennyire m�g soha. Most, had�zenet n�lk�l az Amerikai Egyes�lt �llamok fegyveres er�ket k�ld�tt Irakba.  Aventurin j�l sz�m�tott. �gy egy perc m�lva bel�pett a cell�nak kijel�lt szob�ba Rig�, k�t m�sik harcossal egy�tt. H�rom pisztoly szegez�d�tt a foglyokra.  –Nem k�rd�s, hogy eltitkoltatok el�l�nk valamit. – kezdte Rig�, de Aventurin a szav�ba v�gott.  –V�rj! Mi sem tudtuk, hogy most kezd�dik a h�bor�. Aranynak csak egy �v m�lva kellett volna ind�tania.  –Elv�rod, hogy ezek ut�n m�g b�zzunk bennetek? – k�rdezte Rig�. Szemmel l�that�an nagyon d�h�s volt.  Aventurin fel�llt az �gyr�l, s Rig� fel� indult. L�p�sei magabiztosak voltak, de a keze remegett kiss�. Rig� nem h�tr�lt meg.  –B�rmily er�s lesz is a Pokol, a h�bor�t akkor is mi nyerj�k meg. – jelentette ki – Ti pedig v�gign�zitek, tehetetlen�l. Jobb, ha hozz�szoktok, hogy innen m�r nincs ki�t. A foglyaink vagytok, �s �letetek v�g�ig… Rig� m�g fojtatta volna, de ekkor Aventurin kit�pte az egyik harcos kez�b�l a fegyvert, �t ell�kte �gy, hogy a f�rfi fejjel az ajt�f�lf�hoz csap�dott. A l�ny �s a m�sik harcos egyszerre adt�k le l�v�s�ket. A f�rfi� c�lt t�vesztett, Aventurin� viszont a harcos l�b�ba f�r�dott. Rig� �s a l�ny most hajsz�lpontosan egyszerre, egym�sra szegezt�k a fegyver�ket. Mindez a m�sodperc t�rtr�sze alatt j�tsz�dott le.  –Mi a feladatod? – k�rdezte d�bbenten Rig�. A hangja kiss� megremegett.  Aventurin egy pillanatig habozott. –Lucifert�l azt az utas�t�st kaptam, hogy �ljelek meg – mondta azt�n, m�lyen Rig� szem�be n�zve. –�rtem – sz�lt a n�, teljesen nyugodt hangon – �s mi�rt nem tetted meg eddig? –Meg kellett v�rnom, m�g kit�r a h�bor�. – v�laszolt �szint�n Aventurin. –Kit�rt. Most itt az alkalom – mondta Rig� mindenre elsz�ntan. L�tszott rajta, hogy cseppet sem f�l a hal�lt�l.  –Nem. – mondta hirtelen Aventurin, s leeresztette pisztolyt tart� kez�t – P�rbajozzunk. D�ntse el az.  Rig� hitetlenkedve n�zett r�.  –Azt mondod, rendezz�k le magunk k�z�tt? De mi�rt? –Meg akarom k�m�lni az embereket a h�bor� sz�rny�s�geit�l.  –Teh�t kih�vsz egy p�rbajra? – h�zta ki mag�t Rig�. A fegyvere m�g mindig egyenesen Aventurin sz�v�re c�lzott. Nem t�r�d�tt a k�t s�r�lt harcossal, mindkett� �jult volt. Az egyik az �t�st�l, a m�sik a f�jdalomt�l veszthette el az eszm�let�t. – �gy tudom, a Pokol T�rsas�g�ban te vagy a legjobb p�rbajoz�. De ne b�zd el magad! A Menny T�rsas�g�ban eny�m az els� hely. K�s�bb visszaj�v�k, hogy megbesz�lj�k a k�r�lm�nyeket. De most, ha nem haragszol, van egy kis dolgom.  Azzal Rig� t�vozott. Ir�dium, aki eddig k�v�ncsian hallgatta a k�t n� besz�lget�s�t, most elgondolkodva a padl�t b�multa. Aventurin le�lt mell�. A f�rfi megsz�lalt. Hangja bizakod�an csengett.  –Sz�val p�rbajozni fogsz vele. Ha j�l eml�kszem, Lucifer nem �ppen ezt az utas�t�st adta. Mi lett volna, ha nem fogadja el a kih�v�st? –Egyszer�en lel�ttem volna – vont v�llat Aventurin.  –Csakhogy �t nem �gy kell meg�ln�d – jegyezte meg Ir�dium.  Aventurin a f�rfi szem�be n�zett, �gy v�laszolt. –Nem hagyom, hogy a Pokol T�rsas�ga sz�rnyeteget csin�ljon bel�lem. – jelentette ki.