Reggel Arany �bresztette a l�nyt. Aventurin olyan �lmos volt, mintha csak n�h�ny percet aludt volna. Miut�n kiss� mag�hoz t�rt, fel�lt�z�tt. M�r r�g nem kellett az �joncok ruh�j�t viselnie. A B�zison viszont hagyom�ny volt egyr�szes ruh�ban j�rni, amelyet a derek�n�l �v csatolt �ssze. Ez a ruha t�rdig �rt, s egy sz�k nadr�g eg�sz�tette ki, f�rfiakn�l �s n�kn�l egyar�nt. A ruha sz�ne is meg volt hat�rozva. Rangonk�nt, vagyis ink�bb foglalkoz�sonk�nt v�ltozott. Arany maga – nev�hez �s rangj�hoz h�ven aranysz�n�ben j�rt. Az �talak�t�k k�ket, a megfigyel�k feh�ret, a beszerz�k z�ldet, a kik�pz�k sz�rk�t viseltek. Aventurin – harcos l�v�n – v�r�s ruh�t vett fel. Ezek a ruh�k jel�lve voltak az odalent elt�lt�tt �vek szerint. T�z�venk�nt ker�lt egy-egy flitter a ruha nyak�ra. �gy Arany ruh�j�n m�r n�gysz�z�tvenh�rom jelz�st lehetett �sszesz�molni. Aventurin�ra viszont m�g egy sem ker�lt. –H�ny �ra van? – k�rdezte a l�ny, miut�n fel�lt�z�tt.  –Helyi id� szerint reggel h�t. A felsz�nen este kilenc.  –Ilyen sokat aludtam? – k�rdezte meglepetten a l�ny.  –Bizony, kimer�tett az utaz�s. – v�laszolt mosolyogva Arany.  –Mozgalmas �t volt, azt meg kell hagyni. Most pedig, ha j�l �rtem, be kell sz�molnom neked a kalandjaimr�l. – mondta Aventurin.  –Nem, nem kell. – mosolygott Arany – csak szeretn�m, ha elmes�ln�d, hogy milyen volt a k�ldet�sed. De nem itt. –Akkor hol? – �rtetlenkedett a l�ny. –Nincs kedved felmenni a felsz�nre? A t�partra. Az ilyenkor m�r teljesen kihalt. De lehet, hogy egy id�re teljesen eleged van bel�le. –Dehogyis! – sz�lt k�zbe Aventurin. – Menj�nk fel. A csigal�pcs� most is hihetetlen�l hossz�nak t�nt, de Aventurin azzal �rvelt mag�ban, hogy egyszer ezt is meg kell szoknia. Ugyan�gy, ahogy a B�zis t�rk�p�t is �rdemes lesz megtanulnia.  Mikor fel�rtek, val�ban s�t�t volt. A Hold az els� negyed�ben j�rt, m�r nyugaton. Megker�lt�k a tavat. Egy kis f�lszigeten �lltak meg. Ennek az �t fel�li oldal�n �llt egy k�lapos asztal, mellette padokkal s f�l�tte palatet�vel. Itt nem volt teljesen s�t�t – egy utcai l�mpa vil�g�totta meg a ter�letet.  Arany �s Aventurin egym�ssal szemben �ltek le. Egy kis ideig egyik�k sem sz�lalt meg. Azt�n Arany t�rte meg a csendet.  –Nos, elmes�led, hogyan hajtottad v�gre a m�sodik feladatodat? –A megfigyel�k nem sz�moltak be neked? – k�rdezett vissza Aventurin. –De igen. De a te sz�db�l szeretn�m hallani.  �s Aventurin mes�lt. Elmondta, hogy m�r a rep�l�n tal�lkozott G�borral, �s hogy akkor m�g nem is sejtette, hogy � a c�lpont. Elmondta, hogyan tal�lta meg a Viper�kat, majd hogyan siker�lt be�p�lnie �s megsz�knie t�l�k, s hogy v�g�l hogyan adta fel �ket. Mes�lt a sz�ktet�sr�l �s a kalandos haza�tr�l is. Mindezt Arany n�m�n hallgatta. Mikor Aventurin a v�g�re �rt, apja el�gedetten d�lt h�tra.  –Bevallom, nem sz�m�tottam r�, hogy ilyen �gyes leszel. Az els� feladatot sokkal rosszabbul szokt�k v�grehajtani. A te helyzetedet r�ad�sul m�g a Menny T�rsas�ga is megnehez�tette.  –Ez igaz – helyeselt Aventurin. – Farkassal az elej�ben nem volt k�nny� dolgom. Az � elveik r�ad�sul nem tiltj�k az ember�l�st.  –Val�ban nem. Ha egy ember meghal, a lelke Istenhez ker�l. Ez nek�nk nem haszn�l, �k viszont �gy oldj�k meg a probl�m�ikat – Arany itt nagyot s�hajtott – De most, ha kipihented magad, egy �j program v�r r�d. –Egy �jabb feladat? – k�rdezte r�gt�n Aventurin. –Nem �ppen – r�zta a fej�t Arany. –H�t akkor?  –Lucifer mag�hoz hivat. A l�ny elk�pedt.  –Mi… De hogyan? –Ne agg�dj, �n is j�rtam m�r n�la. Rajtam k�v�l senki m�s, �gyhogy ez nagy megtiszteltet�s.  –Hogyan kell lemenni hozz�? –Nem bonyolult, de majd megtudod.  –Mikor? –M�g ma.  –De mi�rt hivat? –Azt majd � maga mondja el. �n sem tudom. Indulhatunk vissza? –Persze! Mindketten f�l�lltak �s a tavat megker�lve visszamentek a csap�ajt�hoz. Aventurint lefoglalt�k gondolatai. El sem tudta k�pzelni, mit akarhat t�le Lucifer. Tal�n egyszer�en csak k�v�ncsi r�? Nem val�sz�n�… M�g mindig ezen t�prengett, mikor le�rtek a B�zis szintj�re. Zaf�r m�r v�rta �ket. Nagyon izgatott volt.  –Na gyere! – mondta a l�nynak. A B�zis Aventurin sz�m�ra eddig ismeretlen r�sz�n j�rtak. Errefel� a folyos�k v�r�sek voltak. A l�mp�k narancssz�n� f�nnyel vil�g�tottak. Aventurinnak pislognia kellett. A f�nyekt�l kiss� k�pr�zott a szeme. Egy d�szes, kapunak is beill� ajt�n bel�pve egy k�r alak� helys�gbe ker�ltek. Itt a plafont teljesen elfedt�k a neont�bl�k, amelyek, a rajtuk l�v� festett �vegnek k�sz�nhet�en v�r�sen vil�g�tottak. A szoba falai feket�re voltak festve. K�z�pen egyetlen �gy �llt, a fal mellett pedig h�rom �llv�ny, rajtuk egy-egy – szint�n fekete – gyerty�val.  –Fek�dj le! – mondta Zaf�r. Aventurin engedelmeskedett. Arany meggy�jtotta a gyerty�kat.  –Csukd be a szemed. Laz�ts! – mondta a f�rfi. Aventurin megpr�b�lt laz�tani, de annyira izgult, hogy ez szinte k�ptelens�g volt.  –Hamarosan le fog �llni a sz�ved, s csak akkor indul el �jra, mikor visszat�rt�l. – magyar�zta Zaf�r.  Aventurin �rezte, hogy l�gz�se lelassul. A szem�t m�r, ha akarta volna, sem b�rja kinyitni. A test�t sem �rezte, agya mintha teljesen ki�r�lt volna.  A k�vetkez� pillanatban egy hatalmas csarnokban tal�lta mag�t. A mennyezet olyan magasan volt, hogy Aventurin nem is l�tta. K�t oldalt faragott k�oszlopok sorakoztak, melyeket a legelk�peszt�bb mot�vumok d�sz�tett�k. Rajtuk �r�k f�ny� f�kly�k vil�g�tottak. A csarnok k�zep�n v�r�s sz�nyeg futott v�gig. A falak t�voliak voltak, s az oszloperd� el is takarta �ket. Hossz�s�g�ban viszont a csarnok tal�n k�tsz�z m�ter lehetett.  A l�ny elindult a sz�nyeg ment�n, melynek v�g�n egy tr�n �llt – Lucifer tr�nja.  Mikor a l�ny el�g k�zel �rt, megpillanthatta mag�t a S�t�nt. Nem tudta, hogy v�rta-e ezt a tal�lkoz�st. A lelke m�ly�n mindig is tudta, hogy el fog j�nni ide, de ink�bb f�lt t�le. Most, hogy szemt�l szemben �lltak, meg�llap�totta mag�ban, hogy Lucifer egy�ltal�n nem n�z ki f�lelmetesnek – a szarvait�l eltekintve. De ezek a szarvak is mintha csak a l�tszat kedv��rt lettek volna ott. A f�ld�n oly j�l ismert l�pat�knak nyomuk sem volt.  Ekkor Lucifer megsz�lalt. Legal�bb is Aventurin hallotta a hangj�t a fej�ben, pedig Lucifer sz�ja nem mozdult.  –Az�rt hivattalak, mert k�v�ncsi vagyok r�d. Szeretn�m tudni, hogy alkalmas vagy-e arra a feladatra, amit r�d akarok b�zni. –Milyen feladat? – gondolta Aventurin.  –V�rj m�g – v�laszolt Lucifer. – A feladat nagyon neh�z. Te vagy az egyetlen, aki tal�n v�gre tudja hajtani. Senki nem tudhatja meg, mit b�zok r�d, rajtad �s rajtam k�v�l. M�g az ap�d sem.  –Egy utols�, mindent eld�nt� h�bor� k�sz�l a Pokol �s a Menny k�z�tt. Aki ebben gy�z, az� lesz az eg�sz f�ld. Aranynak kell ezt a h�bor�t levezetnie, ebben m�r tett szert n�mi gyakorlatra. A te feladatod ez alatt az lesz, hogy be�p�lj a Menny T�rsas�g�ba.  –Volt m�r hasonl� feladatom – gondolta Aventurin – de az nem siker�lt.  –Most siker�lni fog. K�t �ven bel�l ott kell lenned, mint teljes jog� tag. Egyvalakit vihetsz magaddal. Neki elmondhatod, hogy mi a feladatod. De ne feledd: senki m�s nem tudhatja meg.  Aventurin bizonytalanul b�lintott.  –Hogy mikor kezded el, - folytatta Lucifer - az is r�d van b�zva. Arany k�t �v m�lva ind�tja a h�bor�t. Te leszel a biztos�t�kunk. Ekkor kell majd gyeng�tened a m�sik oldalt. Legjobb lenne, ha a vezet�j�ket meg�ln�d, �s nem is ak�rhogyan. Minden csepp v�r�nek ki kell folynia, miel�tt meghal. Akkor a lelke hozz�m ker�l. Ne feledd: van egy nagy el�ny�nk vel�k szemben. Arany vezetett m�r n�h�ny h�bor�t, �k viszont sz�m�zt�k az els� ember�ket. Te magad �lted meg. Az ut�da sokkal gyeng�bb. Mondd h�t: k�pes leszel v�grehajtani ezt a feladatot? –Mindent megteszek, ami t�lem telik. – v�laszolt a l�ny. –Akkor j�. B�zom benned. – mondta Lucifer. – Most menj. L�gy nyugodt. K�t �ved van r�.  Aventurin elk�sz�nt �s megfordulva elindult a Pokol bej�rata fel�. K�t l�p�st sem tett azonban, mikor �rezte, hogy felemelkedik. A k�vetkez� pillanatban m�r a saj�t test�ben volt. Kinyitotta a szem�t. �rezte, hogy sz�ve elkezd dobogni, s a v�r csak �gy buzog az ereiben. Arany eloltotta a gyerty�kat, majd a l�nyhoz l�pett.  –Rem�lem, v�grehajthat� feladatot kapt�l t�le – csak ennyit mondott. Aventurin nem v�laszolt, de k�zben arra gondolt, hogy erre m�g k�tsz�z �v sem lenne el�g, nemhogy kett�.  A k�vetkez� napokban sosem tapasztalt �rz�s lett �rr� rajta – a f�lelem� �s a tan�cstalans�g�. Arany m�g nem b�zott r� semmilyen feladatot, s a B�zison nagyon lassan teltek az �r�k. Mikor viszont egyszer visszagondolt, meglep�dve tapasztalta, hogy m�r egy h�nap is eltelt, mi�ta Lucifern�l j�rt. Senki nem tudhatta meg, milyen besz�lget�s zajlott le kettej�k k�z�tt, b�r Zaf�r minden adand� alkalommal faggat�zni kezdett. Aventurin az esetek t�bbs�g�ben csak bossz�san legyintett. De volt egy pont, ahonnan m�r nem b�rta tov�bb. –Nem �rulhatom el, Lucifer a lelkemre k�t�tte. K�l�nben is, Arany nem k�rdezett semmit. Neked mi�rt olyan neh�z meg�rtened? – mondta inger�lten, s ezzel siker�lt v�rig s�rtenie bar�tn�j�t. Zaf�r ezek ut�n bel�tta, hogy nincs �rtelme k�rdez�sk�dnie, s�t, valahol m�lyen igazat is adott a l�nynak, de azt�n ker�lni kezdte Aventurin szob�j�t.  Aventurin pedig k�t nap m�lva – nagy megk�nnyebb�l�s�re – �jabb feladatot kapott. M�r �gy �rezte, senki sincs a k�zel�ben, akit ismerne. M�g az apja is idegen volt, mi�ta a l�ny visszaj�tt a Pokolb�l.  Az �j feladat �rtelm�ben fel kellett keresnie �s el kellett fognia egy f�rfit, aki valahonnan megtudott n�h�ny fontos dolgot a Pokol T�rsas�g�r�l.  A gond csak az volt, hogy a f�rfi nagyon magas rang� katona volt. Aventurin pedig nem volt biztos benne, hogy el tud fogni egy ezredest.  Ezt a feladatot nem egyed�l kellett megoldania. R�z is vele ment. A f�rfi bizakodva tekintett a l�nyra, hisz l�tta �t m�r kor�bban is akci� k�zben. Sz�tlanul szedt�k a l�pcs�fokokat. Aventurin a gondolataiba m�lyedt. Nem tudott szabadulni att�l az �rz�st�l, hogyha most felmegy a felsz�nre, m�r nem j�het vissza t�bb�. Fontol�ra vette, hogy elmondja R�znek, mit hallott Lucifert�l, de v�g�l �gy d�nt�tt, hogy egyel�re csak v�r �s megpr�b�lja v�grehajtani az Aranyt�l kapott feladatot. R�z ebben seg�tett neki, de hogy a Menny T�rsas�g�ba be�p�lni is seg�tene… Ezt nem v�rhatta el t�le.  R�z sem sz�lalt meg, m�g le nem csuk�dott m�g�tt�k a csap�ajt�. Akkor megmutatta a l�nynak, hogy melyik kocsival fognak menni. Az egy �jf�le, piros aut� volt. Besz�lltak �s m�r indultak is A k�rd�ses katonatiszt neve K�m�ves S�ndor volt �s �ppen Szentesen teljes�tett szolg�latot. Az, hogy honnan szerezte inform�ci�it a Pokol T�rsas�g�r�l, egyel�re titok maradt.