Aventurin ragyog� naps�t�sre �bredt. Az els� gondolata az volt, hogy a mai napon kell v�grehajtania a feladatot – vagy legal�bbis hozz�kezdenie. De mit tehetne? El�sz�r is fel kell keresnie a n�t – igyekezett nem belegondolni, hogy ki is az – s csak ut�na tervezheti a t�bbit. Majd a k�r�lm�nyekhez k�pest d�nti el, mit fog csin�lni. A feladat els� r�sze v�ratlanul k�nnyen ment. Aventurin a lehet� legegyszer�bb megold�st v�lasztotta: a lak�s�n kereste fel a c�lpontot. M�g d�lel�tt ell�togatott a Kazinczy utca 14 al�. A fi� nyitott ajt�t: a k�rd�ses n� nem volt otthon. Aventurin, miut�n megbizonyosodott r�la, hogy j� helyen j�r, visszament a lak�s�ra. �gy tervezte, d�lut�n �jra pr�b�lkozik. Semmi m�st nem akart egyel�re, csak elbesz�lgetni a n�vel. Ha kell, a csal�dtagjai jelenl�t�ben. Azonban d�lut�n m�r senkit nem tal�lt ott. El sem tudta k�pzelni, hogy hov� lehetett ilyen hirtelen egy h�romtag� csal�d, hiszen a fi� ezt az id�pontot biztosra �g�rte. Aventurinnak csak este jutott esz�be, mit is mondott a n�r�l Arany: ?V�dik. Nem f�r�nk hozz�.” Vajon ebb�l �ll a v�delem? Ki tudja, tal�n a n� m�ris megneszelte az ellene k�sz�l� mer�nyletet, s Aventurinnak akkor es�lye sem lesz. De m�gis, mit tehetne? Reggel �jra a lid�rces �lomb�l riadt fel. A n�t most minden eddigin�l tiszt�bban l�tta. Mi t�bb, a n�, az �desanyja most el�sz�r besz�lt is hozz�. Kegyelem�rt k�ny�rg�tt. Azt�n �jra megjelent a k�r, s Aventurin nem tudott elmenek�lni.  A nap m�r felkelt. V�r�s f�nnyel vil�g�totta meg a h�zak keleti fal�t. Aventurin felkelt, megreggelizett, s fel�lt�zve lesietett az udvarra. Odakint az utc�n m�g senki sem j�rt. Ugyanarra indult el, mint el�z� nap. A n� persze val�sz�n�leg most sem lesz otthon – gondolta – de a munkahely�n tal�n megtal�lhatja. Aventurin meg�llt az els� telefonf�lke mellett. M�g otthon kim�solta a dosszi�ban tal�lhat� munkahelyi sz�mot. T�rcs�zott. A port�s vette fel. –Tess�k, Orient KFT. – sz�lt g�piesen a hang. Aventurin habozott. –Fazekas P�tern�t keresem. –Egy pillanat, m�ris kapcsolom. – mondta a f�rfi, s val�ban, a kapcsol�s sz�net�ben valamilyen dallam hangzott fel. Aventurin letette a kagyl�t. Ezt m�r nem akarta elsz�rni. Kil�pett a f�lk�b�l, s siet�s l�ptekkel elindult a gy�r fel�. �szt�n�sen tudta, hogy merre kell mennie, b�r semmif�le c�met nem adtak meg ezzel kapcsolatban.  Az Orient KFT. a v�ros sz�l�n volt. Aventurin k�nnyed�n odatal�lt. �gyet sem vetve a port�sra �s annak m�ltatlankod� szavaira bes�t�lt a bels� udvarra. H�rom �p�let �llt benn – egy, ami maga a b�torgy�r volt, itt rakt�k �ssze a szekr�nyeket �s az asztalokat, mivel a gy�r csak ezekkel foglalkozott, egy kisebb, ahol az el�re gy�rtott elemeket t�rolt�k, �s egy emeletes irodah�z. Aventurin ez ut�bbi fel� vette �tj�t. A port�s id�k�zben val�sz�n�leg riasztotta az �rs�get, mivel n�h�ny gorilla m�ret� f�rfi k�vette a l�nyt. Egyel�re nem b�ntott�k – �rtalmatlannak v�lt�k.  Aventurin el�rte a magas �p�letet. Itt egy z�rt �vegajt�ba �tk�z�tt. Ha bet�ri, annak komoly k�vetkezm�nye lehet. Viszont, ha most, az utols� pillanatban h�tr�l meg, tal�n sosem tal�lja meg az anyj�t. Ekkor azonban v�ratlan dolog t�rt�nt. Az ajt� m�g�tt egy n� bukkant fel, s hat�rozott l�p�sekkel indult el Aventurin fel�. � volt az. A c�lpont. Aventurin �desanyja. A l�ny egy pillanatig megk�v�lten �llt. Nem a f�nyk�pek jutottak esz�be, hanem az az �lom, ami az�ta k�s�rtette. A n� pontosan ugyan�gy n�zett ki, mint ott.  Kinyitotta az ajt�t. –Keres valakit? –Igen. �ppen �nt. – mondta kis haboz�s ut�n a l�ny. Nem tudta hogyan fojtassa.  –Mit szeretne tudni? – k�rdezte a n�. A hangja kiss� megremegett. –Tal�n, ha nyugodtabb k�rnyezetben besz�lhetn�nk… –��… rendben. J�jj�n velem. Tudta. Aventurin biztos volt benne, hogy az anyja felismerte �t, s a sz�nd�kaival is tiszt�ban van. A szem�ben l�tszott, ahogy saj�t l�ny�ra n�zett. Csak egy anya n�z �gy a gyerek�re, s az is csak akkor, ha f�l t�le. De m�r nem volt vissza�t. Ha belekezdett, v�gig is kellett csin�lnia. Legal�bb is meg kellett pr�b�lnia. De hogyan? �gy �rezte, egy �thatolhatatlan fal �ll el�tte. K�vette az anyj�t. Nem is tehetett m�st. M�ria nem az irod�khoz vezette a l�nyt, hanem egy kisebb szob�ba. A falak feh�rre voltak meszelve, s az elf�gg�ny�z�tt ablakokon �t besz�r� f�ny megvil�g�totta a poros szekr�nyeket. Egy �lt�z�ben voltak. M�ria el�reengedte a l�nyt, s bez�rta m�g�tte az ajt�t. –M�r v�rtalak – kezdte, mintegy leleplezve mag�t. Le�lt a padra. Aventurin �llva maradt. – Eddig azt hittem, meghalt�l. De az a tudat, hogy a l�nyom a rossz oldalra ker�lt, sz�rny�bb m�g a hal�ln�l is. Abban rem�nykedtem, hogy a v�g�n megj�n az eszed, �s nem fogod hagyni magad. A POKOL T�NKRETESZ T�GED! – ki�ltotta bele Aventurin arc�ba. F�l�llt a padr�l, a l�ny el� l�pett �s suttogva folytatta. – M�gis, m�r nem t�ged sajn�llak. Csak azokat az embereket, akiket te fogsz t�nkretenni. Aventurin csak �llt. El sem tudta k�pzelni, mit mondhatna erre. M�ria m�g nem fejezte be. –�n k�ldtem neked azokat az �lmokat. Tudtam, hogyha �lsz, minden �jszak�d r�mesen fog telni. �gy tal�n ink�bb a hal�lt fogod v�lasztani. Azt is tudtam, hogyha sz�lsz az �j bar�taidnak az �lmaidr�l, meg�lnek, miel�tt a saj�t v�delmedre keln�l. De nem, te tartottad a sz�d. Okos vagy. Azt viszont nem felt�teleztem volna, hogy k�ped lesz visszaj�nni. Igaz, Arany sem j�l tal�lta ki: el�g nagy kegyetlens�g t�le, amit most tett veled. –Te ismered Aranyt? – k�rdezte suttogva Aventurin. –M�g hogy ismerem! – nevetett M�ria �les, kegyetlen kacajjal. – Te m�g meg sem sz�lett�l, mikor m�r r�g ismertem. Nem mondta el neked?  –Mit?  –Nem t�lem fogod megtudni. Majd � elmondja, ha akarja. – M�ria besz�d k�zben a t�sk�j�ban matatott. Mikor kivette a kez�t, abban m�r egy hossz�, v�kony peng�j� t�rt tartott. Aventurint megijesztette a l�tv�ny. Fegyvertelen volt. M�ria azonban nem t�madott. �pp ellenkez�leg: az �l�vel mag�ra c�lozva adta �t a t�rt Aventurinnak. A l�ny megfogta, de le is eresztette a kez�t. M�ria folytatta. – L�tod, megk�nny�tem a dolgodat. M�g hozz�m sem kell �rned, csak egyszer�en bel�m sz�rnod a k�st. Tess�k, nem v�dekezem. Tudni akarom, hogy k�pes vagy–e r�. �n felk�sz�ltem. �s te? M�ria behunyta a szem�t �s v�rt. Nem mozdult meg. Csak �llt ott teljesen v�dtelen�l, s minden lehet�s�get megadott a l�ny�nak. Aventurin d�f�sre emelte a kez�t. A mozdulat itt f�lbe maradt. Nem volt k�pes r�. Tudta a lelke m�ly�n, hogy nem fogja megtenni.  M�ria kinyitotta a szem�t. Hat�rozott tekintettel n�zett a l�nyra. Aventurin kiolvasta a szem�b�l: m�r mindenre felk�sz�lt.  –Tedd meg! – mondta, szinte m�r ki�ltva. Aventurin nem mozdult. Anyja szem�be n�zett. Egy hossz� pillanatig �sszefon�dott a tekintet�k. Egyik�k szeme sem rebbent. Majd M�ria pislogott egyet. Aventurin, mintha csak erre v�rt volna, elindult. A mozdulat folytat�dott ott, ahol abbamaradt: Aventurin �gy �rezte, mintha kerekeken gur�tott�k volna. M�r nem tudta meg�ll�tani a kez�t – a mozdulat befejez�d�tt. A t�r M�ria sz�ve alatt f�r�dott a test�be. A n� �sszeesett. –Bebizony�tottad, hogy ap�d l�nya vagy, Aventurin…  Ebben a pillanatban d�r�mb�l�s hallatszott az ajt� fel�l. –Azonnal nyiss�k ki! – sz�lt egy m�ly, parancsol� f�rfihang.  Aventurin megdermedt. Most mit csin�ljon? Az ajt�t be fogj�k t�rni. A l�ny hirtelen az ablakn�l termett �s kinyitotta. A m�sodik emeleten voltak. K�t l�v�s hallatszott, �s az ajt� kit�rult. Ekkorra Aventurin m�r nem volt a szob�ban – az ablakon �t t�vozott. Az es�st meg sem �rezte, fut�snak eredt. Nem volt messze a ker�t�s, egy ugr�ssal �tm�szott rajta. H�tra sem n�zett, �gy rohant el a tett helysz�n�r�l. Nem tudatosult benne, merre rohan. Csak min�l messzebb. Fut�s k�zben egyre gyorsabban pergett le el�tte az a n�h�ny perc, amely �jra megv�ltoztatta az �let�t.  Nem eml�kezett r�, hogyan jutott vissza a lak�s�ra. Ott m�r t�bben v�rt�k. Arany, Zaf�r �s n�h�ny marcona k�lsej� f�rfi. Aventurin leroskadt a sz�kre.  –Gratul�lok. – sz�lt Arany el�gedett arccal. Aventurin nem n�zett a szem�be.  –Vissza kell vinn�nk t�ged a b�zisra. – mondta Zaf�r. – Gyere. Aventurin nem ellenkezett. Kimentek a l�pcs�h�zb�l, s a t� fel� vett�k az ir�nyt. Egy csap�ajt�n mentek le, amely alatt hossz�, v�g n�lk�linek t�n� csigal�pcs� rejt�z�tt. Aventurin eg�sz id� alatt egy sz�t sem sz�lt. Egyre csak azok a pillanatok j�rtak a fej�ben. �gy l�tta a k�peket, mintha egy v�gtelen�tett filmet j�tszottak volna a fej�ben. Zaf�r �s Arany egym�s szav�ba v�gva vitatkoztak, de Aventurin tudat�ig nem jutottak el a szavaik. Tal�n t�bb kilom�ter ut�n �rkeztek a B�zis szintj�re. Itt m�g egy r�vid, j�l kivil�g�tott folyos�n haladtak, majd az ajt�n benyitva el�rkeztek az ismer�s �p�letbe.  Arany Aventurinhoz fordult: –�szint�n sz�lva nem hittem, hogy k�pes leszel r�. –�n sem – felelte Aventurin. Elmondja Aranynak? Egyel�re nem. –Gyere. Meg kell besz�ln�nk n�h�ny dolgot. – sz�lt Zaf�r. A fogad�terem fel� mentek. �gy t�nt, a B�zis �sszes t�bbi tagja tudta, hogy most fognak vissza�rni, mivel a terem m�r majdnem tele volt. Aventurin ism�t szemben �lt le, m�g Arany �s a t�bbiek elfoglalt�k hely�ket a f�lk�r alak� asztal mellett. –Nos, Aventurin – kezdte Arany kiss� hivatalos hangnemben –, sikeresen v�grehajtottad az els� feladatot. Ezzel bebizony�tottad ir�ntunk val� h�s�gedet, s egy�ttal azt is, hogy m�lt� vagy arra, hogy tagg� avassunk. – Arany itt sz�netet tartott, de a v�rt hat�s elmaradt. Aventurin nem ugrott fel a sz�kr�l, nem tapsolt �r�m�ben, de m�g csak el sem mosolyodott. Ellenben m�lyen Arany szem�be n�zett. A f�rfi nem �llta a tekintet�t. Volt abban valami, amit nem lehetett elviselni. Aventurin m�g akkor is a f�rfit n�zte, amikor az m�r az el�tte l�v� pap�rokkal matatott.  –Az avat�sra a holnapi nap folyam�n ker�l sor. – mondta Arany. –T�bbekkel megvitattuk, �s �gy d�nt�tt�nk, hogy a fegyverekre val� kik�pz�sed majd ezut�n k�vetkezik. – besz�d k�zben v�gig ker�lte Aventurin tekintet�t. –Csak azt szeretn�m tudni – sz�lt k�zbe Aventurin –, hogy minden �jonnan �rkezett taggal el�sz�r az �desanyj�t �letitek meg, vagy ez csak engem �rt megtiszteltet�s? A hossz� asztaln�l mindenki elk�pedt erre a mondatra, csak Arany b�ng�szte tov�bb az el�tte �ll� iratokat.  –Sz�m�tottam r�, hogy r�j�ssz. Az �lmaid k�s�rtettek, vagy az eml�keid t�rtek vissza? –k�rdezte, teljesen nyugodtan.  –Az �lmaim. – v�laszolt remeg� hangon a l�ny – De m�gis, mi�rt kellett megtennem? M�rt pont engem jel�lt�l ki erre a feladatra? –A v�lasz egyszer�: t�bb remek ember�nk veszett m�r M�ri�t keresve. Tudtuk, hogy t�ged nem fog b�ntani – �s igazunk lett! � maga adta a kezedbe a gyilkos fegyvert.  –Honnan tudod? –Figyelt�nk t�ged. Ilyen egyszer�. – Arany v�gre a l�ny szem�be n�zett – �s most, hogy t�l vagy rajta, hogy �rzed magad? –Sz�rnyen. –Ez �rthet� – Arany halv�nyan elmosolyodott – mindenkinek az els� a legnehezebb. –M�ria azt mondta, hogy ismer t�ged. Azel�ttr�l, hogy �n megsz�lettem. Ezt mi�rt nem eml�tetted? –Mi�rt nem nevezed �t any�dnak? –Mert m�r nem az. Megv�ltoztattatok, s nem vagyok ugyanaz. –�gy tudom, a kik�pz�sen elmondt�k neked, hogy a szem�lyis�gedet nem lehet megv�ltoztatni. –G�pekkel nem is. De itt megv�ltozik az ember, ha akarja, ha nem. Az �n k�rd�semre nem v�laszolt�l. Arany habozott. –Igen, �n is ismertem �t. De ez nagyon hossz� t�rt�net. –Az�rt sz�m�thatok r�, hogy egyszer elmes�led? –Tal�n. Majd ha felk�sz�lt�l r�.  –Ez �rdekes. Te magad mondtad, hogy az avat�sra m�r k�szen �llok. Ezek szerint az igazs�got nehezebb megtudni.  –Ne forgasd ki a szavaimat! –Rendben. Vedd �gy, hogy nem sz�ltam. De M�ria – vagy legyen: Anya – c�lzott az ap�mra is. Elmondta, hogy ink�bb r� hasonl�tok, de csak miut�n lesz�rtam. – Aventurin megint m�lyen Arany szem�be n�zett. A f�rfi most �llta a tekintet�t, szemeib�l a belet�r�d�st lehetett kiolvasni. –Csak ennyit mondott r�la? –El�g volt, hogy r�j�jjek. – mondta a l�ny eg�szen halkan. Fesz�lt pillanat k�vetkezett. Arany �s Aventurin egym�sra meredtek, mindenki m�s r�juk.  –Mindez nem v�ltoztat a jelenlegi helyzeten – sz�lalt meg v�gre Arany. –Rendben. Teh�t holnap beavattok? –Ahogy mondod. Reggel kilenckor kezd�nk. Zaf�r majd �rted megy. Ezzel be is fejez�d�tt a t�rgyal�s. Mindenki elindult, hogy ell�ssa aznapi teend�it s el�k�sz�tse a beavat�s cerem�ni�j�t. Aventurin pedig visszament a szob�j�ba. Gondosan bez�rta az ajt�t, meggy�jtotta az egyik gyerty�t, �s az asztalra �ll�totta. Egyed�l akart maradni, s nem volt kedve �jra a l�mp�k irt�ztat� hideg f�ny�ben �lni. Hossz� ideig csak �lt a sz�ken �s az asztalra k�ny�k�lve a gondolataiba m�lyedt. A most r�z�dul� teher alatt b�rki m�s �sszeroskadt volna, de Aventurin szeme sz�raz maradt.