K�t �ra is elm�lt m�r, mikor elaludt. Ism�t k�s�rtette �t az az �lom a temet�r�l, a s�r� n�r�l, �s a fenyeget�en bez�rul� k�rr�l. Ezt m�r sokszor �lmodta. Val�j�ban majdnem minden �jszaka. Fazekas Katalin. Az � r�gi neve volt… De hogyan bizonyosodhatna meg r�la? Zaf�rt�l nem k�rdezhette meg. B�r j� bar�ts�gban volt vele, f�l� lett volna, hogy Zaf�r kiss� t�lreag�ln� a dolgot. Aventurin m�g nem felejtette el, hogy m�sodszorra is elaltatt�k �t, csak az�rt, mert eml�kezett a r�gi �let�nek n�h�ny r�szlet�re. Nem akarta �jra megtapasztalni ezt az �lm�nyt.  Reggel kor�n fel�bredt. Helyi id� szerint f�l �t volt. Aventurin k�ptelen volt tov�bb aludni. Hab�r, csak n�h�ny �r�t aludt, nem �rezte mag�t �lmosnak. Csak fek�dt az �gyon a h�t�ra fordulva, �s azon t�prengett, vajon milyen �lete lehetett annak idej�n, a felsz�nen. Vajon h�ny �ves kor�ig �lt ott? Hogyan n�zett ki akkoriban? �s a sz�lei? Szerett�k �t? Most mit �rezhetnek? Mit gondolhatnak, hol van egykori l�nyuk? Val�sz�n�leg halottnak hiszik. �s r�szben igazuk is van. M�r soha t�bb� nem fogj�k l�tni egym�st. Az anyja is szokott vele �lmodni? Vajon hogyan, �s mit? Aventurinnak olyan sok k�rd�se volt ezzel kapcsolatban, hogy m�r teljesen kiment a fej�b�l minden aznapi program. F�l h�t k�r�l felkelt, �s az asztalhoz ment. Pap�rt �s tollat vett el�. A pap�r tetej�re fel�rta c�mnek: Ki vagyok? Fogalmaz�sa nagyr�szt csak k�rd�sekb�l �llt, s mindegyik mellett hagyott helyet a v�laszokra. Minden egyes k�rd�st fel�rt, ami esz�be jutott a m�ltj�val kapcsolatban. Nem rendszerezte �ket. Nem hitte, hogy valaha is mind meg tudn� v�laszolni. Egyszer�en sz�ks�ge volt arra, hogy valamilyen form�ban kiadja mag�b�l.  A nagy munk�ban �szre sem vette hogy milyen gyorsan telik az id�. Kilenc �ra ut�n n�h�ny perccel Zaf�r kopogott az ajt�n. Egyb�l be is nyitott. Aventurin vill�mgyorsan elt�ntette az �r�s�t. –Megmondan�d, mit csin�lsz? – kezdte Zaf�r, k�sz�n�s helyett. – M�r mindenki a gy�l�sen van, csak pont te hi�nyzol!  –�n csak… - pr�b�lt menteget�zni Aventurin, de azt�n nem tudta mit mondjon, �gy h�t ink�bb elhallgatott.  –Egy sz�t se sz�lj – torkolta le Zaf�r –, hanem �lt�zz �t �s gyere velem! Mindenki r�d v�r. Aventurin vill�mgyorsan felvette ruh�j�t, �s n�m�n k�vette Zaf�rt a t�rgyal�terem fel�. El�sz�r legal�bbis azt hitte, hogy oda tartanak. Zaf�r viszont egy mell�kfolyos�n eg�szen m�s ir�nyba fordult. V�g�l egy kisebbfajta irodaszer� terembe nyitottak be. Itt is csak egy asztal volt, de ez egyenes. M�g�tte �ten �ltek. K�z�pen Arany, mellette Ez�st, �lom, �s m�g k�t f�rfi, akiket Aventurin csak l�t�sb�l ismert. Zaf�r sz�ke �resen �llt, de csak am�g a n� le nem �lt r�.  –Foglalj helyet. – mondta Arany. Aventurin le�lt az asztallal szemben �ll� egyetlen egy sz�kre, Ez�st sz�r�s pillant�s�t�l k�s�rve. – gondolom, Zaf�r eml�tette, hogy egy bizonyos feladatot akarunk r�d b�zni. Ne agg�dj – mondta, l�tva a l�ny aggodalm�t – nem t�l neh�z. Voltak�pp egy vizsga lenne.  –Eddig azt hittem, hogy a p�rbaj volt a vizsga. – sz�lt k�zbe  Aventurin. –Nos, r�szben. A f�ld�n �l�k k�z�tt van egy n�, aki kiss� t�bbet tud r�lunk, mint ami megengedhet�. Elfogni nem tudjuk. Meg kellene �ln�d. –Micsoda? –J�l hallottad. V�llalod? –Azt mondt�k, hogy nem �lt�k embert. –Csak akkor, ha nincs m�s v�laszt�sunk. –Biztos, hogy van. Mindig van. –Ez a hozz��ll�s nem illik a t�rsadalmunk tagjaihoz. –�n m�g nem vagyok k�ztetek avatott tag. Ez lehet a gond. –Csak akkor lehetsz avatott, ha �rdemesnek tartunk r�. –K�l�nben? –Meg�l�nk. –�s hogyan?  –Nem tudom. M�g nem volt r� p�lda.  –Ki az a n�? –Megmondtam: t�l sokat tud. K�z�pkor�, alacsony, szem�veges. Van r�la f�nyk�p. –Mi�rt nem tudj�tok elfogni? –V�dik. Nem f�r�nk hozz�. –Akkor �n hogyan tudn�k a k�zel�be f�rk�zni? –Meg�lni k�nnyebb, mint elfogni. �s te biztosan k�pes leszel r�. Egyszer m�r l�ttuk, miket tudsz. –Rendben. –Ezek szerint v�llalod? –Igen.  –Tess�k, itt az akta. Ha b�rmilyen k�rd�sed lenne ezzel kapcsolatban, a dolgoz�szob�mban megtal�lsz. Aventurin elvette az akt�t.  –Akkor h�t ennyi. Sok szerencs�t hozz�.  –Sz�ks�ged is lesz r�. – mondta Zaf�r.  A t�bbiek fel�lltak, elk�sz�ntek �s kimentek a teremb�l. Aventurin kinyitotta az irattart�t. R�gt�n az els� oldalon egy f�nyk�pet tal�lt. Egy n� volt rajta, Aventurin sz�m�ra k�s�rtetiesen ismer�s. Nem tette sz�v�, s Zaf�rt k�vetve � is elindult – ez�ttal az �tkez� fel�. Aventurin legk�zelebb csak aznap este n�zett bele az akt�ba. A feladatot egy h�ten bel�l kellett v�grehajtania, s ek�zben a felsz�nen fog �lni. El�re kib�relt lak�sban, k�sz �s val�dinak t�n� iratokkal, �s persze el�re megszervezett figyel�kkel, akik meg�lik �t, ha valami m�gsem siker�l. Seg�teni nem seg�tettek, nem arra voltak kik�pezve.  Az akt�t m�g aznap �t kellett, olvasnia, hiszen reggel m�r indult is a felsz�nre. Nem �rtak t�l sokat a n�r�l. Mind�ssze h�rom oldalb�l �llt az akta, de rengeteg f�nyk�pet mell�keltek. Az adatok a szem�ly felkutat�s�ban seg�tettek neki, a t�bbi a hozz��ll�s�t befoly�solta. El�sz�r a konkr�tumokat futotta �t. N�v: Fazekas P�tern� Kiss M�ria �letkor: 43 �v Lakc�m: Kiskunf�legyh�za, Kazinczy utca 14. Munkahely: Orient B�toripari KFT  Foglalkoz�sa: k�nyvel� A k�rd�ses n�nek egy fia volt, a neve J�nos. Aventurin megn�zte a f�nyk�peket. Azok az utc�n, boltokban, munka k�zben k�sz�ltek. Aventurin feladata a felkutat�s �s megsemmis�t�s volt. Ha tudja, ha m�gis k�pes r�, elfoghatja a n�t. Annak nincs nagyobb b�ne, minthogy t�bbet tud r�luk a kellet�n�l. Ezt k�nnyen orvosolni lehet.  Aventurin nyitva tette le az akt�t az asztalra. M�r t�l volt a zuhanyz�son, �gyhogy lekapcsolta a l�mp�t, gyerty�t gy�jtott �s lefek�dt. Az ut�bbi id�ben szok�s�v� v�lt, hogy gyertyaf�nyn�l aludjon el. Az �gyon a h�t�ra fordult. Akkor csin�lt ilyet, ha el akart gondolkozni valamin – csak az oldal�n fekve tudott elaludni. Lassan rakta �ssze a k�peket. A n�, akit �lmaiban szokott l�tni, ugyanaz, mint akit most meg kell �lnie. Tudta, hogy meg�lni nem fogja. K�ptelen lesz r�. Viszont, ha nem teszi meg, neki kell meghalnia. Elfoghatja a n�t. Nincs m�s ki�t. Akkor a n� is elveszti az eml�keit, �s tal�n a r�m�lmok is befejez�dnek.  A gyertya le�gett. Aventurin a s�t�tben sem tudott elaludni. Egyre csak a feladaton j�rt az esze. Hogyan k�pes Arany azt parancsolni valakinek, hogy �lje meg a saj�t anyj�t? Ez k�ptelens�g. Mit lehet vele bizony�tani? Hogy teljesen felk�sz�lt? Hogy � is olyan kegyetlen lett, mint itt mindenki m�s? Vagy Arany arra sz�m�t, hogy Aventurin nem eml�kszik r�? Akkor t�ved. Aventurin m�g r�gi nev�t is tudta. Nem �rulta el senkinek, hisz akkor �jabb agymos�sra sz�m�thatott. �s az eml�kei is sz�pen lassan kezdtek visszat�rni. A r�gi csal�dja, az iskol�ja… A r�gi �let�nek sz�p lassan minden mozaikdarabk�ja �ssze�llt. Eml�kezett r�, hogyan fogt�k el azon az �jszak�n, b�r azt nem tudta, hogy mit keresett �jjel az orsz�g�ton.  Reggel kopogtat�sra �bredt. Zaf�r nyitott be az ajt�n. A szoba furcs�n idegennek t�nt. –M�g alszol? Gyorsan felkelni! Fontos napod lesz. – Zaf�r elh�zta a f�gg�nyt. Ragyog� f�ny �radt be az ablakon. –Mi? Hol vagyok? – k�rdezte Aventurin. –Az �jjel felhoztunk a felsz�nre. Aranynak nem volt sz�ve fel�breszteni t�ged. – magyar�zta Zaf�r. –H�ny �ra van? –Kilenc m�lt. Aventurin a szem�t d�rzs�lgetve fel�lt az �gyon. A sz�ken ott hevertek az aznapra kik�sz�tett ruh�i. Ezek v�gre sz�nesek voltak. Zaf�r j� munk�t k�v�nt �s t�vozott. Aventurin mag�ra maradt a most m�r sz�m�ra oly idegen vil�gban. �t�lt�z�tt, �s sz�tn�zett a lak�sban. Az j�l vil�g�tott volt, b�r kis kil�t�ssal. Egy lak�telep k�zep�n �p�lt h�zban, a magass�gb�l �t�lve a m�sodik emeleten kapott Aventurin ideiglenes lak�st. A h�l�szob�ban volt az �r�asztal is. Az akt�t valaki felhozta �s az egyik f�lig kinyitott fi�kba tette. A h�t�t is megt�lt�tt�k. Aventurin gyan�totta, hogy a lak�s m�r r�g�ta van a Pokol k�veteinek tulajdon�ban – vagy csak r�g�ta b�rlik. V�g�l is egyre megy.  Aventurin tudta, hogyan kell kezelni a k�l�nb�z� h�ztart�si g�peket – b�r otthon, a r�gi �let�ben nem volt �ppen �ny�re a h�zimunka. De az anyja megtan�totta neki, hogy haszn�lja a k�v�f�z�t, a porsz�v�t �s minden m�st is.  �gy d�nt�tt, hogy a nap els� fel�ben m�g nem foglalkozik a k�ldet�s�vel. Egyszer�en le akart menni az utc�ra, hogy s�t�ljon egyet. M�r a l�pcs�h�zban �sszefutott az egyik lak�val. –�, szia! Te vagy az �j b�rl�? – k�rdezte a f�rfi, aki kb. Aventurinnal egyid�s lehetet.  –Igen. – v�laszolta a l�ny mosolyogva. �r�lt neki, hogy m�ris tal�lkozhatott egy ?helyb�livel”. –Mikor k�lt�zt�l be?  –Ma �jjel j�ttem.  –Ideval�si vagy?  –Nem. Vid�ki.  –�, majd elfelejtettem. A nevem K�tv�lgyi J�nos. T�ged hogy h�vnak? –Dobos Eszter. – mondta Aventurin haboz�s n�lk�l. A szem�lyi igazolv�ny�n is ez a n�v szerepelt.  –Ha b�rmi k�rd�sed lenne, a harmadikon lakom, a l�pcs�vel szemben.  –K�sz�n�m. Majd tal�lkozunk m�g. –Szia! Aventurin is elk�sz�nt �s kil�pett az �vegajt�n. Kellemes �szi id� volt. A sz�l l�gyan f�jdog�lt, az �g felh�tlen k�ken ragyogott. Aventurin a nap fel� ford�totta az arc�t, �s becsukott szemmel �lvezte a szell� simogat�s�t. Balra indult el, figyelve az utc�kat, hogy haza is tal�ljon. A lak�telep mellett egy s�n h�z�dott, m�g�tte pedig egy kis horg�szt�. Aventurin szerette a vizet. Lement a partra �s figyelte a vadkacs�k lubickol�s�t. A t�lparton egy f�rfi horg�szott. Egy helyen a lehullott levelekt�l volt tarka a v�z felsz�ne, a t�volb�l b�kakuruttyol�s hallatszott. Aventurin sok id�t t�lt�tt itt, a f�ld�n �lve. Gondolatai eg�szen �j ir�nyba rep�ltek. Mi lenne, ha itt maradhatna? Olyan sz�p a term�szet, olyan k�r volna ezek ut�n visszab�jni a f�ld m�ly�re! Eg�szen d�lig ezen merengett. Akkor elunta az �ld�g�l�st �s visszament a lak�sba. Odabent a munka fogadta. M�g fel kellett kutatnia a n�t – a saj�t anyj�t – s a k�zel�be kellett f�rk�znie. Minderre egy teljes hetet kapott. Nem mintha ez az id� el�g lehetett volna arra, hogy teljesen kegyetlenn� v�ljon.  Az �r�asztalon ott hevert kinyitva az akta. Aventurin f�l�tte �lt, �s olvas�s helyett a falat b�multa. Most el�sz�r mer�lt fel benne az a gondolat, hogy meg kellene sz�kni. �gysem lesz k�pes egy ilyen feladatot v�grehajtani. Akkor meg hagyjuk az eg�szet! Ha megsz�kik, akkor bizony�ra hamarosan �gyis r�tal�lnak �s meg�lik. Viszont ha megfutamodik, �s dolga v�gezetlen�l megpr�b�l visszamenni, ugyanez a sors v�r r�. Teh�t nincsen m�s v�laszt�sa: meg kell �lnie �t.  El�sz�r is tal�lkoznia kellett vele. Aventurin tudta j�l, hogy nem sz�ks�ges besz�lnie a c�lponttal, vagy ak�r k�sz�nni neki, de a c�lpont egyben az a szem�ly volt, akit valaha mindenkin�l jobban szeretett. B�r a besz�lget�s m�g nehezebb� teheti a feladat v�grehajt�s�t, Aventurin nem tudott lemondani r�la.  Id�k�zben odakint bes�t�tedett. Aventurin f�l�llt a sz�kr�l, �s az ablakhoz l�pett, hogy elh�zza a f�gg�nyt. Azonban mikor kin�zett rajta, olyasmit l�tott, amit m�r r�gen elfelejtett: a csillagos eget. Most, ebben a csendes �jszak�ban leny�g�zte �t a l�tv�ny. Nem is h�zta el a f�gg�nyt, a sz�ket az ablak el� tolta �s csak b�mult kifel� az ablakon. Most �gy �rezte, sosem lesz k�pes visszamenni a felsz�n al�.