Furcs�n �rezte mag�t. Mintha nem is lett volna teste, olyan k�nny� volt. Nem �rzett f�jdalmat, m�gis tudta, hogy valami nincs rendben, valami megv�ltozott. Hogy ker�lt ide? Egy aut�… S�t�t volt… Be�lt… H�rman �ltek a kocsiban rajta k�v�l, de az arcukat m�r nem tudta felid�zni. Egy k�kem�ny �gyon fek�dt. Lassan kezdte �rezni a test�t is, de ez nem volt kellemes, lapock�it nyomta a k�szer� �gy. A szem�t0, m�g, ki akarta nyitni, de m�g nem b�rta. Halk hangfoszl�nyokat �szlelt, de az �rtelm�ket nem tudta megfejteni, ink�bb sejtette, mint hallotta �ket. Nem tudta, mi�rt vagy mit, de �rezte, hogy hozz� besz�lnek.  –�bredj! – egy fiatalos f�rfihang sz�lt hozz�. Ezt m�r tiszt�bban hallotta, �s val�sz�n�leg ett�l egyre ink�bb mag�hoz t�rt. – �bredj! –ism�telte a f�rfi. �rezte, hogy fel�ltetik. Rettent�en gyenge volt, a feje lek�kadt. Kicsit megpr�b�lt er�t venni mag�t, lassan megfesz�tette a nyak�t, �s felemelte a fej�t. –Nyisd ki a szemed! - utas�totta a hang. Engedelmeskedni pr�b�lt, de nagyon neh�z volt: mintha �loms�ly h�zta volna lefel� a szemh�jait. Ellen�llt neki, s kinyitotta a szem�t, de csak elmos�dott foltokat l�tott maga el�tt. Az egyik foltban a hozz� besz�l� f�rfit v�lte f�lismerni. –Na ugye! - mondta a f�rfi �s elmosolyodott.  A l�t�sa kezdett tisztulni. A f�rfinak keleties arcvon�sai voltak, de s�t�t b�re. Haja hossz�, fekete, h�tul �sszefogva. Szemei k�kek, benne a pupilla, mint egy v�gtelen alag�t. A sz�ja felt�n�en vastag, az orra pedig hegyes. Fiatalnak l�tszott, nagyon fiatalnak, tal�n h�sz �v k�r�linek.  –Kelj fel! – sz�lt a f�rfi. �gy �rezte, lehetetlent k�rnek t�le, de az�rt megpr�b�lta. Furcsam�d k�nnyen siker�lt felemelnie a l�b�t. Ahogy a takar� lecs�szott r�la, teljesen meztelen lett, de ez alig jutott el a tudat�ig. A helys�gben t�bben is voltak rajta k�v�l, f�rfiak �s n�k egyar�nt, �s mind �t figyelt�k. Fel�llt. A barna f�rfi megfogta a kez�t, �s egy szekr�nyhez vezette. Az ajt�t lassan nyitotta ki, aminek a bels� fel�n egy embermagass�g� t�k�r �llt.  Nem ismerte fel a t�k�rk�p�t. R�gi arca halv�ny, elmos�dott l�tom�sk�nt jelent meg el�tte, s ahhoz k�pest teljesen �j k�ls�t kapott. Az arcb�re s�padtabb lett, tal�n csak a meglepet�st�l. Szemei vil�gosz�ldd� v�ltak, �s most tomp�n szikr�ztak. Ajkai kiteltek, �l�nkpirosnak l�tta �ket, a haja pedig – melynek eml�kei szerint r�vidnek kellett volna lennie – most hossz�, aranybarna zuhatagk�nt hullott al�. Arc�nak form�ja is megv�ltozott. Nem ugyanaz a l�ny n�zett vissza r�, mint r�gen. Felemelte kezeit, hogy megtapogassa, hogy bizonyoss� v�ljon, �s �szrevette, hogy kezei sem ugyanazok, mint r�gen. Az ujjai megny�ltak, b�re itt is vil�gosabb lett. A k�rmei eg�sz hossz�ra n�ttek. A l�ny pillant�sa �jra a t�k�rre t�vedt, s felfedezte, hogy a teste is eg�szen megv�ltozott. Kicsivel tal�n magasabb, mint r�gen, �s sokkal, sokkal v�konyabb. A mellei sz�pen kidomborodtak. Hi�ba, feln�tt n� lett bel�le. A f�rfi eddig t�relmetlen�l figyelte �t, s most hirtelen megsz�lalt. –Egy kis �talak�t�son est�l �t, s bizony�ra sok k�rd�sed van. Ezekre hamarosan v�laszt kapsz, �g�rem, de nem t�lem. �n semmi l�nyegeset nem �rulhatok el. Ha minden siker�lt – vetett egy pillant�st a m�g�tte �ll� n�re – nem eml�kszel a nevedre sem. Ha b�rki k�rdezi, Aventurink�nt mutatkozz be. Ez egy �kk� neve, ami pont olyan sz�n�, mint a szemed. Az �n nevem �lom. – mutatkozott be a f�rfi, �s egy�ttal el is mosolyodott, s vele s vele mindenki m�s, aki a helys�gben volt. – Mi a v�lem�nyed, Zaf�r? – sz�lt h�tra az egyik n�nek. –T�k�letes munk�t v�gezt�nk. – �llap�totta meg Zaf�r el�gedetten.  –El�sz�r is �lt�zz fel – fordult �lom ism�t Aventurinhoz – �s ut�na v�laszt kaphatsz a k�rd�seidre, mert tudom, hogy megfogalmaz�dott benned j� n�h�ny. Velem is �gy volt annak idej�n – a f�rfi tekintete olyan volt, mintha a r�gi, nagyon r�gi id�kre eml�kezett volna. Aventurin lass� mozdulatokkal vette mag�ra azt a fekete ruh�t, amit Zaf�r k�sz�tett el� sz�m�ra. A ruha teljess�ggel d�sztelen volt.  –Az �joncok ruh�ja. – sz�lt �lom. – J�l �ll neked. – jegyezte meg, s erre Aventurin is elmosolyodott, b�r egyel�re csak halv�nyan. –Gyere velem! – utas�totta Zaf�r, �s Aventurin nem ellenkezett. A n� megfogta a kez�t, egy ajt�hoz vezette, majd ut�na v�gig egy hossz�, teljesen s�t�t folyos�n. Aventurin semmit sem l�tott, de Zaf�r biztosan vezette. A folyos� egyenes volt, de hogy milyen sz�les, azt Aventurin nem tudta meg�llap�tani. Azt sem vette �szre, amikor egy terembe �rtek, ahol Zaf�r le�ltette �t egy sz�kre, majd mag�ra hagyta.  Apr� mozgol�d�s t�madt, �s a l�nyhoz olyan hangok jutottak el, mintha sok ember sz�keket tologatna a teremben. Azok, akik �rkeztek, kiismert�k magukat a s�t�tben. A suttog�sok apr� neszekk� gyeng�ltek. A l�ny nagynak gondolta a termet. Egy pillanat m�lva egy asztalon, amely hossz�, f�lhold alakban �llt a v�rv�r�s f�gg�ny�kkel bor�tott fal el�tt, kigyulladtak a gyerty�k. K�r�l�tte k�r�lbel�l k�tsz�z ember foglalt helyet, akik sokban k�l�nb�ztek egym�st�l, �pp �gy, mint az �tlagemberek: voltak k�zt�k sz�k�k �s v�r�sek, feh�r �s fekete b�r�ek, magasak �s alacsonyak. Csak egyvalami egyezett benn�k, hogy a korukat tekintve mindannyian h�sz �vesnek t�ntek. Aventurin megjegyezte mag�ban, hogy a terem nem hogy nagy, de egyenesen �ri�si.  A f�lk�r�vben �l�k mindannyian a l�nyra szegezt�k tekintet�ket, mik�zben �jra sugdol�z�s t�madt k�z�tt�k.  Aventurin kiss� feszengve �lt a karossz�ken, mik�zben k�rbepillantott a teremben. Zavarta, hogy mindenki �t n�zi, s csak n�h�ny m�sodperc ut�n tudatosult benne, hogy egyetlen kiv�tel az�rt m�gis van. A vele szemben l�v� f�rfi felemelt az asztalr�l egy akt�t, megn�zte, majd el�gedett mosollyal tette vissza. Balj�n �lom �lt, �mellette pedig Zaf�r. –Nos, Aventurin – sz�lalt meg a f�rfi -, �dv�z�llek az �j �letedben. Az �n nevem Arany. – mutatkozott be, majd r�vid sz�net ut�n folytatta – Itt, ebben a vil�gban m�g minden ismeretlen neked. Akik itt �lnek veled szemben, mind �t�lt�k valaha azt, amit te most. �k sem eml�keznek semmire, ami az �talak�t�suk el�tt t�rt�nt vel�k. B�r tudom, hogy sok k�rd�s kavarog benned, m�gis arra k�rlek, v�rj m�g egy keveset. Sz�p lassan mindegyikre v�laszt kapsz majd, persze, csak ha felk�sz�lt�l r�. Addig k�rlek, l�gy t�relemmel. –Most szeretn�m, ha te v�laszoln�l nek�nk. Mit �rzel most? K�v�ncsi vagy, esetleg f�lsz? Mondd meg eg�sz nyugodtan. �szint�n besz�lj! – biztat�an besz�lt, bar�ti hangs�llyal. –Nem �rtek semmit… - sz�lt Aventurin. A hangja is furcsa volt. Biztosan azt is megv�ltoztatt�k. – �s igen, f�lek egy kicsit.  –Na l�tod, m�ris hazudt�l nek�nk. – h�zta el a sz�j�t Arany. – Nem lesz k�nny� megszoknod ezt a k�rnyezetet, ha nem osztod meg vel�nk minden gondolatod �s �rz�sed. Nem csak kicsit f�lsz, ezt mindannyian tudjuk r�lad. – Arany feljegyzett valamit az el�tte �ll� pap�rra. – Most pedig k�rlek, mondd meg nek�nk, mit�l, vagy kit�l f�lsz? –T�letek. Ki vagyok szolg�ltatva nektek. Eddig is azt tettetek velem, amit akartatok. – Aventurin nagy leveg�t vett, de azt�n nem folytatta.  –Tov�bb! – sz�lt Arany n�mi meghat�rozhatatlan indulattal a hangj�ban. –Nem tudok v�dekezni, �s ti kihaszn�ltok. Semmit sem magyar�ztok meg, csak �g�ritek. – Aventurin fel�llt a sz�kr�l. – Mikor hazafel� mentem, piszkos csellel elraboltatok! Ezek ut�n m�g elv�rn�tok, hogy megb�zzam bennetek? Arany szinte ijedten �llt fel.  –Eml�kszik… Fogj�tok le! – Arany hangja most elvesztette minden melegs�g�t, �s zsarnoki kegyetlens�gbe csapott �t. Az eg�sz egy pillanat alatt t�rt�nt. H�rom er�s f�rfi termett Aventurin mellett, lefogt�k, �s a sz�khez k�t�zt�k. A l�ny most m�r hi�ba feszegette b�kly�it. A kiszolg�ltatotts�g �rz�se elhatalmasodott rajta, m�r-m�r a k�ts�gbees�s hat�r�n �llt.  Arany, aki az asztal f�l�tt ugrott �t k�zben, most teljesen higgadt l�p�sekkel k�zeledett Aventurin fel�. Mikor oda�rt, r�t�maszkodott a sz�k karf�j�ra. Arca csak n�h�ny centim�terre volt a l�ny�t�l. Mindenki m�s h�tr�bb h��dott. –Hallgasd r�m, Aventurin! Az eddigi �letednek v�ge. Most m�r k�z�nk tartozol, ha tetszik, ha nem. Csak rajtad �ll, hogy hogyan fogod �rezni magadat n�lunk. Rem�lem, ezt �rted, mert nincs menekv�s, e fel�l biztos�talak. M�g soha senki nem tudott megsz�kni t�l�nk – vagy ha m�gis, r�vid id�n bel�l az �let�vel fizetett �rte. Tudom, mindez kegyetlen�l hangzik, de hidd el: az is. Nos mi erre a v�laszod? Aventurin �gy d�nt�tt, dacol.  –Menj a Pokolba! - mondta halkan a f�rfi hideg szem�be n�zve. Aranyt mintha sz�rakoztatt�k volna ezek a szavak.  –A Pokolba? – k�rdezte, elfojtva egy mosolyt. - Szokd a gondolatot: ott vagyunk!  Aventurin nem tudta hov� tenni Arany szavait. Ek�zben egy m�sik f�rfi odal�pett mell� �s altat�t adott be neki. Aventurin abban a pillanatban �jra m�ly �lomba zuhant.  Mikor fel�bredt, ism�t egy k�kem�ny �gyon tal�lta mag�t. Az egyetlen v�ltoz�s az volt, hogy most tudta, hogyan ker�lt oda, s nem volt olyan k�ba, mint el�z� �bred�sekor.  M�g nem nyitotta ki a szem�t. A szob�ban t�bben is voltak rajta k�v�l - ezt az apr� neszekb�l �llap�totta meg.  Mit csin�lhatna most? Ezek az emberek gyakorlatilag b�rmit megtehettek vele – s meg is fognak tenni, ezt biztosra vette. De van egy k�rd�s: vajon ezek itt ugyanolyan emberek, mint a t�bbi? Valami azt s�gta, hogy �k valamivel t�bbek… Aventurin… �gy nevezik �t most, de maga a n�v is furcsa volt. Ahogy a t�bbiek�: Arany, �lom, Zaf�r… �j nevet kapott t�l�k, ugyanolyan k�l�n�set, mint itt – �gy l�tszik – mindenki m�s�. Ez val�sz�n�leg csak egy �ln�v, amelyiken egym�st sz�l�tj�k. De vajon mi lehetett a neve azel�tt? �s mi t�rt�nt vele akkor? Egyetlen k�p villant be: egy aut� a s�t�tben. De mi�rt? Tudta j�l, hogy miel�tt elaltatt�k, m�g t�bbre eml�kezett. S ez�rt altatt�k el. De mi volt az, amire m�g eml�kezett? Ha nagyon er�sen koncentr�lt, akkor is csak az aut� volt, ami az esz�be jutott. Semmi m�s. Semmi t�bb. Aventurin �rezte, hogy valaki f�l� hajol. Lassan, mintha most �bredt volna, kinyitotta a szem�t.  –Na v�gre! J� reggelt! – mondta a n�. Aventurin felismerte: Zaf�r volt az. –Mi�rt? – k�rdezte r�gt�n. F�l�lt az �gyon. Most nem vetk�ztett�k le: ugyanaz a fekete ruha volt rajta, amit �lom ?Az �joncok ruh�j�”-nak nevezett. –Semmi k�l�n�s nem t�rt�nt. Csak… - nem folytatta. Nem tudta, mennyit �rulhat el. Aventurin �szrevette, hogy a n� ker�li a tekintet�t.  –Mi�rt altattak el megint? – szegezte neki a k�rd�st. Zaf�r vonakodott, de azt�n m�gis v�laszolt. –Kit�r�lt�k az eml�keidet. El�sz�r nem siker�lt, ez�rt volt sz�ks�g a m�sodik pr�b�lkoz�sra. A jelen helyzetben nem lenne j�, ha eml�kezn�l az el�z� �letedre – magyar�zta a l�nynak, majd Aventurin �rtetlenked� arc�ra n�zve folytatta - Mindaz, ami t�rt�nt veled akkor, m�ra teljesen megsz�nt. A r�gi bar�taid, csal�dtagjaid nem ismern�nek f�l, �s nem is lenne j�, ha megtudn�k, hova ker�lt�l. A felsz�nen nem tudnak r�lunk, s jobb nekik �gy. Mi sem eml�ksz�nk semmire, ami ott t�rt�nt vel�nk, �s nem is �rezz�k a hi�ny�t. Egy id� ut�n te sem fogod, ha majd megl�tod, hogy milyen j� ebben a vil�gban �lni. Persze itt is vannak k�teless�geid, de el�rulom neked, m�g azokat is �lvezni fogod. �s most gyere! Aventurin fel�llt. B�r nem gy�zt�k meg teljesen Zaf�r �rvei, elgondolkozott rajtuk. Mindaz az agg�ly, ami eddig volt benne, most v�gre oszolni kezdett. –El�sz�r meg fogsz tudni r�lunk n�h�ny fontos dolgot, ut�na megkezd�dik a kik�pz�sed – mondta m�g a l�nynak. Zaf�r ez�ttal egy j�l kivil�g�tott folyos�n vezette Aventurint. K�t oldalt ajt�k ny�ltak, n�melyek �jabb folyos�kra, m�sok kisebb-nagyobb termekre, vagy h�l�szob�kra - ezt persze Aventurin nem tudhatta. Nem is sejtette, hogy mekkora az �p�let.  –Azt tan�csolom, - sz�lalt meg hirtelen Zaf�r – hogy egy darabig m�g ne k�sz�lj egyed�l. K�nnyen elt�vedn�l, �s itt nincsenek �tjelz� t�bl�k.  –H�nyan �ltek itt? – cs�szott ki a k�rd�s Aventurin sz�j�n. –Mindenkivel tal�lkozhatt�l a ?fogad�son”. Mikor kik�rdeztek. Arra az�rt eml�kszel, ugye? –Igen. Minden pillanatra – v�laszolt halkan Aventurin. –Meg�rkezt�nk. – �llap�totta meg Zaf�r, mik�zben kit�rta az egyik bal k�z fel�l ny�l� ajt�t.